A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 17. szám - A spanyol büntetőjogi irodalom fejlődése [3. r.]

136 A bűncselekmények közül különös súlyt helyez az eretnekségre és a hithagyásra, amelyet főleg azon rossz miatt kiván büntetni, amelylyel azok a társadalomra nézve járnak. «Ugyanazon ok — igy szól — amely a gonosztevők megbüntetését kívánja, az eretnekek megbüntetését is követeli, ugy, hogy vagy nem kell megbüntetni egyetlen bűntettest se, vagy pedig egyetlen eretneket sem szabad büntetés nélkül hagyni.» A büntetésnek — Castro szerint — egyrészről a bün — a bűntettesek megjavításán kell alapulnia s ez a cél az eretnekekre nézve is követendő, másrészről pedig a büntetésnek a közjó érdekében kell történnie, ami ugyancsak áll az eretnekségre is, mert ez utóbbi épp oly veszedelmes az államra nézve, mint a többi súlyos bűncselekmények. Az eretnekeket három csoportba osztja: a hitetlenek, a tulajdonképpeni eretnekek és a hithagyók csoportjára. Mindhárom csoportot két részre osztja: a javíthatók és a javíthatatlanok osztályára. A előbbieket — szerinte — csak rábeszéléssel kell javítani; az uzóbbiakra nézve a legkegyetlenebb büntetési nemeket ajánlja a}z uralkodóknak, még pedig lelkiismeretbeli kötelességükre való hivatkozással s arra való tekintet nélkül, hogy vájjon a világi bíróság kiszabja-e azon büntetéseket, vagy sem. Ilyen büntetés szerinte elsősorban: a halálbüntetés, amelyet példardás kedvéért kell alkalmazni a makacs eretnekek ellen; mert, iá a törvény példaadás miatt öleti meg a tolvajokat, tengerirablókat, orgyilkosokat és a gyilkosokat, és ha ez igazságos dolog, akkor következésképpen az is igazságos, hogy a javíthatatlan eretneket életétől megfosszuk.mert ha továbbra is megmaradna: a többi katholikusnak szerfölött ártalmára lehetne. Ugyancsak az elrettentés céljából szükséges szerinte a vagyonelkobzás, infamia és az atyai hatalomtól való megfosztás is. Ez utóbbit azért is ki kell mondani, mert a «bűnösök gyermekeiket is rávihetik az eretnekségre.)) A büntetés — Castro szerint — «olyan fájdalom, amely annak, aki azt, a saját és a múltban elkövetett bűne miatt szenvedi, bizonyos veszedelmet okoz.» A büntetőtörvény szükségességéről elmélkedve, azt mondja Castro, hogy «mig a többi törvény a jól cselekvés útját jelöli ki s mig annak a követésére buzdít, addig a büntetőtörvény nem a buzdításra törekszik, hanem arra, hogy büntetéseket állapítson meg. Némely törvény tiltja a bi'mt s annak elkerülésére int; a büntetőtörvény azonban nem Hégszik meg az intéssel, hanem a büntetéssel való ijesztés által megfélemlít s a bűntett elkerülésére kötelez.» A büntetés célja — Castro szerint — «nemcsak az, hogy a bűntett megbüntettessék, hanem az is, hogy attól mások elrettenjenek.)) A büntetés sulyosbbitásának a jelentőségét pedig abban találja, hogy az a bűnöst megjavítja. A törvényhozónak — szerinte — vigyáznia kell, hogy a büntetés ne legyen túlságosan kegyetlen és a bűntett súlyosságát túlhaladó, hanem hogy az a bűntettnél kisebb legyen. Az egyes büntetési nemek közül különösebben a halálbüntetéssel foglalkozik, amelyet a következő okokból tart helyesnek: 1. mert azt ugy az ó-, mint az újszövetségi szentírás számos helye megengedettnek tartja; 2. mert ha a halálbüntetés is megengedhetetlen volna, akkor a háború is az lenne; 3. mert ha a halálbüntetés jogossága tagadtatnék, akkor egyetlen nép sem volna képes megmaradni és sehol sem lenne béke s a becsületes emberek sem volnának biztonságban : a világ tele lenne gonosztevőkkel, a tenger rablókkal és semmi -sem volna biztos; 4. mért azon általános tény, miszerint a halálbüntetés minden korszakban s a föld minden népénél megvolt, jogosságának és szükségességének a legékesebben szóló bizonyítéka. «Hogy valamely nép csendben és békességben élhessen — úgymond — nem szükséges más, minthogy halállal büntesse a nagy gonosztevőket, különösen akkor, amidőn nincs remény arra, hogy bűnüket megbánva, megjavuljanak, s amidőn megmaradásuk az egész államot veszélyeztetné.)) Halállal büntetendő szerinte a rablógyilkosság, továbbá a súlyosító körülmény fönnforgása mellett elkövetett rablás és az olyan emberölés, amelyet a tettes valamely személy, vagy hely iránti köteles tisztelet megszegésével követett el. Egyúttal hevesen megtámadja és gonoszoknak nevezi azon fejedelmeket, akik halálra Ítélték azokat, akik a királyi erdőkben egy szarvast megöltek, «mintha bizony egy szarvas élete többet érne az emberi életnél»; zsarnokoknak nevezi azon bírákat, akik nem találván meg valamely bűntettnek az igazi szerzőjét, az egész büntetéssel azokat sújtják, «akik csupán egyszerűen alkalmat adtak a tettre s akik azt semmiképpen sem érdemelték meg.» A halálbüntetés alkalmazhatására — ugy szól — két dolog szükséges. Az egyik az, hogy Isten vagy az emberek (vagyis a vallás vagy a jog) elleni súlyos bűncselekményről legyen szó ; a másik kellék pedig az, hogy a bűnös javíthatatlan legyen. A halálbüntetésnek — szerinte — három célja van, u. m. 1. az ártatlanok megóvása a gonoszok cselfogásaitól; 2. a bűncselekményt elkövetni szándékozók elrettentése; 3. jótékonyság magával a bűntettessel szemben, mert «jobb meghalni, mint gonoszul élni.» Castro — imént kifejtett rendszerével - nagy hatást gyakorolt a spanyol kriminálistákra. Az általa alapított theologiai iskola tagjai szorosan az ő tanaihoz alkalmazkodtak s csak elvétve tárgyaltak oly kérdéseket, amelyekkel mesterük nem foglalkozott. (Folyt, köv.) Irodalom. Magyarország népességi statisztikája. Irta Kenéz Béla dr. min. s.-titkár. Megjelent a Stampfel-féle Tudományos Zsebkönyvtárban (174—177. sz.). Ára 2 kor. 40 fillér. Kenéz dr., a legújabb időig terjedő adatkészlet alapján, szigorúan tudományos rendszerben, de könnyen érthető, világos előadásban és a legújabb irodalom eredményeinek figyelembe vételével, tárgyalja a népesség állapotát, számát, a területhez való visszonyát, nemét, korát, testi, és lelki fogyatkozásait, családi állapotát, nemzetiségét, hitfelekezetét, foglalkozását, műveltségi visszonyait, állampolgárságát, a háztartásokat, az épület- és lakásvisszonyokat stb. Bőségesen méltatja a kivándorlásnak, sajnos, egyre fokozódó jelenségeit is, ugy saját hivatalos adatgyűjtéseinek, mint a külföldi kútfők alapján, de kiterjeszkedik a bevándorlásokra is. Nálunk, hol a népesség különböző fajok keveréke, az egyes nemzetiségek számbeli, gazdasági és műveltségi viszonyok szerint való megismerése különös fontossággal bir, amely körülmény a mű elolvasását minden művelt embernek kötelességévé teszi. Vegyesek. Az első audientia! Csütörtökön délután 4 órakor nyíltak meg elősször az uj aera alatt, az igazságügyminiszterium dísztermei (értsd egy nagy, sötét, nappal is teljes világításra szoruló udvari szobát, mely még a balkán-államok duodez-miniszterei, által is orrfintoritva visszautasittatnék) — hogy a Polónyi első audientiáján megjelent tisztelgők és kérők seregét belogadják. Száznál jóval többen — egy versio szerint 170-en — jelentek meg az ünnepélyes aktuson. Birák, ügyvédek, magánfelek — köztük feltűnően sok nő és katonatisztek várták, — fehér keztyüt húzva a pillanatot, melyben a népszerű igazságügyér előtt tiszteleghetnek vagykéréseiket előterjeszthetik. Az első audientia, közfelfogás szerint, az ily kérésekre rendkívül kedvezőnek Ígérkezik, — hisz oly kellemes lehet, a hatalom első nyilvános gyakorlása alkalmával, csupán boldog arcokat maga előtt láthatni. A fiatal, rokonszenves elnöki titkárt Mikó Ferenc dr.-t, aki a feleket sorrendben felhívja, — egész raja a kíváncsiaknak és tudakozódóknak veszi körül. Mindeniknek van egy kérdése — és mindenik kapja az udvarias kielégítő feleletet. Sőt ezúttal egy kellemes és fölötte praktikus újítás is tapasztalható, A ](J0-at felülhaladó sorszámban előjegyzettek hamarosan # azt az értesítést veszik, hogy kihallgatásuk a jövő hétre marad. Es igy nem kénytelenek végig várni, hogy ugyanazt az eredményt csak hosszú órák múlva megtudják, mert a miniszter, aki tegnap még KézdiVásárhelyen szónokolt és egész éjjel utazott, vasszervezete dacára száznál több felet ezúttal nem fogadhat. A jelenlevők külső képe is lényegesen változott. Az előző — nem túlságos áldott emlékű — igazságügyér alatti kihallgatásoknál is, — volt a jelentkezők száma. De azok mindenike röstelte az ottlétét; meglehetős komor arccal félrevonult és örült, ha ismerőssel nem találkozott, vagy ha egyáltalában észre sem vették. Félrevonult a titkári szobába vagy pláne az előszobába. Most pedig nyilt jellegű vidám csevegés, kisebb-nagyobb csoportok képződése és barátságos mosoly látható mindenfelé. Körülnézünk és hiába keressük ezúttal a zugsajtó azon reptiliáit, akik az előző kormány alatt a miniszter dolgozószobájában benfentesek voltak és isten tudja mily politikai célokra használtattak, — de minden esetre a náluknál képzettségben, tekintélyben és társadalmi állásban toronymagasságra fölöttébb állókat nagv boszankodásukra félóránál tovább is várakoztatták. Most minden karikacsapásra ment. Minden egyes kihallgatás alig 1 — 2 percet vett igénybe és az örömsugárzó arcok után itélve. rendszerint sikerrel is járt. A jó barátok lesték az eredményt, melyet titkolni az illetőnek érdekében sem állott. Hangos konversatió lépten-nyomon és mindez oly vidám, családias jelleget adott az audientiának, mely eddig ezen komor falak közt teljesen ismeretlen volt. A megjelent felek meg voltak elégedve a miniszterrel — de bizonyára ő is első sikerével a kegyosztogatások és hatalma érvényesülésének terén. Vajha sikerülne neki más téren is mindama nagyfokú várakozást kielégíteni, mely kormányralépéséhez fűződik. Obersc/iall, Hérics-lóth, Günther és Imlíng kinevezései e tekintetben is igen jó omen gyanánt szolgálnak. r. I. PMJJU «í»ZVÍJO TÍAtAlÁO N»OWI*»JA BUOWMTEM-