A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 14. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [5. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 14. számához. Budapest, 1906. április 8. Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúria 78. számú polgári döntvénye. v-Az 1890:1. t.-c. 23. §-a alapján kivetett útadó az ingatlant közvetlemil terhelő' állami és községi adók közzé tartozik-e s mint ilyen az 1881: LX. t.-c. 189. §-ának b) pontja értelmében az elárverezett ingatlan vételárából előnyös tételként elégitendő-e kih (a 8,711/1902., 159/P. 1903., 2,318/P. 1904., 3,660/P.19C0., 4,854/P. 1903., 6,363/P. 1903. és 5,917/P. 1904. számokhoz.) Határozat: Az 1890:1. t.-c. 23. §-a alapján kivetett útadó, amennyiben az a föld és ház adója után vettetett ki, az ingatlant közvetlenül terhelő állami és községi adók közé tartozik és mint ilyen, az 1881: LX. t.-c. 189. §-ának b) pontja értelmében az elárverezett ingatlan vételárából előnyös tételként kielégítendő. Indokok: Az útadót az 1890: I. t.-c. 23. §-a értelmében a törvényhatóság, a területén a költség előirányzatot megelőző évben közigazgatásilag előirt állami földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tökekamat- és járadékadó (ide értve a földtehermentesitési járulékot, az általános jövedelmi pótadónak azonban kizárásával) után, bizonyos (rendszerint legtölebb lü, kivételkép legfölebb 13,) százalékban veti ki A földadóra nézve az 1875 : VII. t-c. 7. §-a világosan mondja hogy az a földbirtokot terheli; a házadóra nézve pedig, hasonló értelmű világos törvényes kijelentés hiányában sem lehet vitás, hogy az a házat terheli, mert az 1868: XXII: t.-c. 1. §-a szerint «a házadó tárgya a házak évi tiszta haszonértéke.* Az útadó elválaszthatatlan kapcsolatban állván azokkal az adókkal, amelyek után az 1890:1. t.-c. 23. §-a értelmében kivettetett, — amennyiben az ingatlant terhelő adók után vettetett ki, annyiban szintén az ingatlant terhelő adót képez.» Minthogy pedig az ingatlant terhelő egyenes adók és az egyenes adók módjára a behajtandó egyéb tartozások, törvényhatósági és községi adópótlékok, — melyek közzé az 1890: I. t.-c. 23. §. lö-ik bekezdésében foglalt rendelkezés folytán az útadó is tartozik, — az 1883: XLIV. t.-c. 88. §-a szerint, amennyiben az eredménynyel megtartott árverés napjától visszafelé számított 3 évnél nem régibb időről vannak hátralékban, — akár vannak azok az ingatlanon bekebelezve, akár nem, — az 1881 : LX. t.-c. 189. §-ának a) pontjában felsorolt költségeket kivéve, mindenegyéb követelés előtt elsőséggel birnak: annálfogva a törvényhatósági útadó annyiban, amennyiben az az elárverezett ingatlant terheli, vagyis annak föld- vagy házadója után vettetett ki: az 1881: LX. t.-c. 189. §. b) pontja és az 1883 : XLIV. t.-c. 88. §-a értelmében az elárverezett ingatlan vételárából előnyös tételként elégítendő ki; amennyiben azonban a törvényhatósági útadó egyéb adók után is vettetett ki : a kivetett összegnek egyedül az a része sorozható előnyös tételként, mely a meghatározott százalék számításba vételével', az eladott ingatlant terhelő föld-, vagy házadóra esik s az adókimutatásban mint ilyen van kitüntetve; rnert amint az ingatlant nem terhelő másnemű adók vagy azok módjára behajtandó egyéb tartozások előnyös tételként nem sorozhatok, ugy nem sorozható a törvényhatósági útadónak az a része sem, mely másnemű adók alapján vettetett ki, s mely a másnemű adóval, nem pedig az ingatlant terhelő föld- vagy házadóval van kapcsolatban. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott döntvényei. (Polgári ügyekben) XVI. szám. < Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló ter mészetü követelések iránti perekben az 1893 : XVIII. t.-c. 175. §. 5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott Ítélet, vagy az 1881: LIX. t.-c. 48. §. értelmében végrehajtható két egybehangzó ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1881: LX. t.-c. 42. §-a alkalmazást nyerhet-e ?» (Vonatkozással egyrészről a budapesti kir. Ítélőtáblának 8. számú, más részről a pécsi kir. Ítélőtáblának 3. számú és a nagyváradi kir. ítélőtáblának időközben érkezett 3. számú ellentétes polgárjogi teljes ülési döntvényeire.) Határozat: Tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló természetű követelések iránti perekben az 1893: XVIII. t.-c. 175. §. 5. pontja alapján végrehajthatónak kimondott itélet, vagy az 1881 :LIX. t.-c. 48. §-a értelmében végrehajtható két egybehangzó itélet alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1893: XVIII. t 107. §. 5. pontjának korlátai között, vagyis a kereset beadását megelőző félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve az 1881 : LX. t.-c. 42. §-a alkalmazást nem nyerhet. Indokok : Habár az 1881: LX. t.-c. 42. §-a egész általánosságban azt rendeli, hogy halasztó hatálylyal nem biró felebbezés, igazolás, perújítás vagy semmisségi per esetében, ha a visszvégrehajtási igény veszélyeztetve van, a végrehajtás biztosítás nyújtásától tétessék függővé, ilyennek nem nyújtása esetében pedig a végrehajtási összeg birói letétbe helyezése megengedtessék; tekintve mégis, hogy a tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekkez hasonló követelések természetüknél fogva, a jogosult megélhetésének biztosítására szolgálnak és e szempontból a jogosultra nézve rendszerint nélkülözhetetlenek s tekintve, hogy az 1893.XVIII. t.-c. 117. §. 5-ik pontja ama rendelkezésének, hogy az ilyen ügyekben hozott elsőbirósági Ítéletek, a kereset beadását megelőzőleg félévre hátralevő és a per folyama alatt lejárt részletekre nézve a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatóknak nyilvánitandók, az a célzata, hogy a jogosultnak a nélkülözhetetlen, tehát általa egyébként rendszerint nem fedezhető szükséglete haladéktalanul kielégíthető legyen: — a tör vénynek evvel a célzatával ellenkeznék, sőt ezt meghiúsítaná, ha az ez iránti végrehajtás a jogosult által nyújtandó biztosítástól, — amire a jogosult rendszerint nem is képes, — tétetnék függővé, és hogy ilyen biztosítás nem nyújtása esetében a kötelezett fél a fizetés helyett a végrehajtási összeget a bíróságnál tegye le. A vitás kérdés eldöntésére nem bir sulylyal az, — hogy az 1893. XVIII. t.-c. 159. §. szerint a fellebbezési biróság a 117. §. értelmében végrehajtható elsőbirósági itélet végrehajtását kérelemre, részben vagy egészben a 138. §. értelmében korlátolhatja, mert azt a felebbezési biróság csak akkor, ha a felebbezési tárgyalás folytatásának elhalasztása válik szükségessé és a már lefolyt tárgyalás eredményéhez képest teheti meg, — tehát a felebbezési bíróságot ilyen rendelkezésnél magának az ügynek érdemi állása irányítja, — ami bizonyos tekintetben éppen az 1881 : LX. t.-c. 42. §-ában felállitatt korlátot pótolja. Ugyanezek az okok szólnak az 1881: LX. t.-c. 42. §-a alkalmazásának kizárása mellett, — az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. 5-ik pontjának korlátai között, — azokban az esetekben, midőn a tartás és egyéb ily tárgyú perekben a végrehajtás az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-a értelmében két egybehangzó itélet alapján rendeltetik el. Kelt Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1906. évi február hó 9-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi március hó 23-án tátott teljes ülésben. A budapesti kir. ítélőtábla 10. számú polgári döntvénye. Az 1868 : LIV t.-c. 35. §-ának második bekezdésében foglalt illetékességi szabály a kereskedelmi könyvekbe bevezetett kártérítési követelésekre alkalmazható-e : {vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtáblának 12. sz. polgári döntvényére, a szegedi kir. Ítélőtáblának a határozattárba felvett 12. számú, valamint a budapesti kir. Ítélőtáblának 2,44211890. V. és 2,442/1900. V. számú határozataira és a 229/1906 V. számú ügyre.) Határozat. «Az 1868: LIV. t.-c. 35. § ának második bekezdésében foglalt illetékességi szabály a kereskedelmi könyvekbe bevezetett kártérítési követelésekre nem alkalmazható.» Indokolás: Az 1868: LIV. t.-c. 35. §-ának második bekezdésében emiitett könyvkivonati és számlakövetelés fogalma a törvényben nincs közelebbről meghatározva, annak meghatározásánál tehát a törvény idézett rendelkezésének alapját és célzatát kell irányadóul venni. A kereskedők érdekében kivételes birói illetékeséget megállapító és ennélfogva szorosan értelmezendő ennek a rendelkezésnek alapja kétségtelenül a kereskedelmi könyveknek a törvényben meghatározott bizonyító erejében van. Kitűnik ez abból, hogy a szóban forgó kivételes illetékesség a törvény rendelkezése alapján csak addig az időig vehető igénybe, ameddig a kereskedelmi könyvek bizonyító ereje tart. Az 1868: LIV. t.-c. megalkotásakor és életbe léptekor hatályban állott 1840: XVI. t.-c. 19. §-a szerint a kereskedelmi könyvek a 12., 16. és 17. §-okban meghatározott bizonyító erejüket ennek a törvénynek uralma alatt megtámadásra egy esztendeig és hat hónapig tartották meg, ha azonban a számviteli kivo-