A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 14. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [5. r.]

A JOG 111 ben származhat kártérítési kötelezettség a törvénykönyvben meghatározott és korlátolt jogok gyakorlásából. Éló'adó végül a 1,079. §. szövegezésével foglalkozott, a $-t több tekintetben hiányosnak tartja és annak módosítását ajánlotta. Almdsi Antal dr. albiró előadóval a 1,079. §. értelmezése és módosítása kérdésében polemizált. Előadó válasza után az elnök köszönetét fejezte ki előadónak tartalmas előadásáért és a teljes ülést bezárta. Külföld. Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése. y (Befejezés.)*) A klassikai iskola tanait nagymestere, Carrara, foglalta rendszerbe, «Programmá al Corso di diritto Criminale cimü. tiz kötetes, korszakalkotó munkájában (Lucca 1863—1887), Halhatatlan érdeme, hogy a büntetőjog tudományának csaknem minden kérdését, kimerítő alapossággal rendszerezte és hogy a klassikai iskola tanait — az összehasonlító elméleti büntető jogtudomány alapján — praecisirozta. Alaptétele — s egyszersmind kiindulási pontja is — az, miszerint a bűntett nem materiális lény, amint azt pl. Nicolini, Pagono, stb. állították s nem is egyseerit tény, mint sokan bizonyítani igyekszenek, hanem jogi lény, amely valamely emberi tény és a jog között történt összeütközésből származik. Ezen elvnek megtelelően, nem oly cselekménynek, vagy ténynek definiálja a büntettet, amely bizonyos jellemvonásokkal bírna, hanem azt egyenesen törvényszegésnek, jogtagadásnak, illetve jogsértésnek nevezi. Magát a materialis tényt, a bűntett alanyának, a megsértett jogot, illetve az azt védelmező törvényt pedig, a bűntett tárgyának nevezi. A bűntett első aktív alanya szerinte — az öntudatos cselekvő, aki vagy a maga, vagy a más cselekménye által követi el a jogsértést. Ilyen aktiv alanyok a bűnös cselekmény materiális elkövetői, valamint azok is, akik az elkövetésben, tudva, bármily módon részt vesznek ; továbbá, akik mást az elkövetésre ösztönöznek, vagy akik a bűnös elhatározást erősbbitik, nem különben azok is, akik az eseményeket szándékosan ugy készítik elő, hogy a gyanútlan áldozat vesztébe rohan. A bűntett második aktiv alanya azon eszköz (személy, vagy tárgy), amelylyel a cselekmény elkövettetett. A bűntett passiv alanya azon személy, vagy dolog, aki, illetve ami ellen a bűnös cselekmény irányul; azonban a passiv alanyt nem kell összetévesztenünk a bűntett szenvedőjével (paziente del reato), noha e két elnevezés néha egy és ugyanazon személyt illeti. Szenvedő az, akit a megsértett vagy sérteni megkísérelt jog illet. Carrara elméletének — amelyről iskoláját jogi iskolának is nevezik — másik sarktétele : a jogvédelem (tutela giuridica), amelynek az elve szerint a felsőbbség tartozik védeni a jogot s így ezen jog képezi az állam büntetési hatalmának az alapját. Carrara ezen elméletét többen megtámadták, mint Röder, Chrétien, stb., főként azért, mivel az — szerintük —figyelmen kivül hagyja az erkölcsi momentumokat. Carrara oly nagy hatással volt különösen az olasz büntetőjogi irodalomra, hogy az utána következő irók — a kriminológiai iránytól eltekintve — csaknem valamennyien az ő tanait hirdetik. Ilyen pl. Xocito (oProlegomeni alla jilosojia del diritto penalev) és Fa randa {stíl titolo del reato*), akik szintén bölcsészeti alapon fejtegették a büntetőjogi fogalmakat. Ide sorozható még: Manga.no («.Diritto penale secondo il codiee penale italiano»), Mancini («Qtiistioni di dirittot) és Tolóméi (<s.Diritto penale filosoűco e punitivo-a). A klassikai iskola kiváló munkása volt : Tancredi Canonico is, aki nDel reato e delle pene» cimü munkájában fejtette ki nézeteit. A büntettek alapokát az akarat belső fogyatékosságainak tulajdonította, amelyek — a bűntettesre nézve — külső, vagy belső természetűek és igen számosak. A belső okok közzé tartoznak: a kielégítő műveltség és tanultság hiánya: a jónak a gyakorlásában való erkölcsi gyöngeség és a «mély romlottsága. A külső okok között szerepelnek : a másoktól szenvedett, vagy szenvedni vélt sérelmek; szorult anyagi helyzet; a rossz példa; a bűntett elkövethetésének a könnyűsége és a büntetéstől való megmenekülés reménye. A belső okokat helyes nevelés, vallásos és erkölcsi oktatás, a külső okokat pedig jó bíráskodás, okos gazdasági rendszer és kielégítő közbiztonság által szüntethetjük meg. Ezen praeventiv intéz- í kedések mellett azonban, a repressióról sem szabad elfelejtkeznünk, amely a társadalom biztonságát, a rossznak a megsemmisítését és az igazságosság uralmát célozza. A büntetési | jog alapját Istennél kell keresnünk : az állam büntetési joga az i ő parancsainak a kifolyása s ezen jogot az állam annyira gya- | *) Előző közlemény a 13. számban. korolhatja, amennyiben az a társadalmi együttéléshez múlhatatlanul szükséges, vagyis, amig az a jogvédelmet szolgálja. A büntetőjogot hármas szempontból tekinti: mint tudományt (alapelvek), mint művészetet (törvényhozás) és mint gyakorlatot (birói gyakorlat). A beszámításnál fisikai, erkölcsi, magánjogi, politikai és törvényes beszámítást külömböztet meg. A jogvédelem elvét ismeri még el a büntetési jog alapjául: Zuppetta is « Corso completo di diritto penale J> cimü munkájában. Ide sorozható Paoli («Nozioni elementari di diritto penale») és Buonamici «Trattato di diritto penale) is. A klassikai iskola elsőrendű irói közzé tartoznak még: Pessina, Lticchini, Buccellati, Impallomeni és Bricsa is. Pessina <s.Elementi di dirittopenalen és « Opuscnli di diritto penale* cimü, nagyterjedelmü munkájában, a klassikai iskola elméletét fejtegeti. A büntetési jogot ő is a jogvédelem szükségességére alapítja. Szerinte szükséges, hogy a jog az emberiség souverain-je legyen és hogy ezen souverainitás minden merénylettől ment legyen. Ezen szükségesség legitimálja a büntetőjogot. A jogsértés megzavarja a jogrendet: a büntetés helyreállítja a megsértett jogrendet. Mivel nem lehet megengedni, hogy a társadalmi egyesülés és annak a célja az egyén kényére bizassék, szükséges, hogy, ha kell, kényszer utján s a repressió segélyével is tisztelet szereztessék az erkölcsi törvény azon részének, amelynek a megtartása a társadalmi élet föntartására szükséges. Ezen szükségesség a büntetés legfőbb oka, amely még a hasznosságra és a szükségességre is tekintettel van. Lucchini «Corso di diritto penalen (Siena, 1881) cimü művében, szintén a klassikai iskola alapelveit teszi magáévá. Elfogadja a jogvédelem elméletét és Carrara egyéb tanait is. Buccellati főműve a aSommi principii di diritto penalev, amelyben a Carrara eszméit fejtegeti ugyan, de amelyben kiváló tekintettel van a római jogra is. Ugyanezt mondhatjuk Impallomeniröl is, aki «// codiee penale italianon cim alatt irt munkájában, a törvényt a klassikai iskola elvei alapján kommentálja. Brusa aProlegomeni al diritto penale t> c. művében hasonlóan Carrarát vallja mesteréül. A föntebbiekben az olasz klassikai iskola iránytadó íróival, vagyis azokkal foglalkoztunk, akik a büntetőjog egész területén fölmerülő kérdéseket tárgyalták s akik a büntetőjog egész rendszerével foglalkoztak. Mielőtt a monográfiái irodalmat röviden vázolnók, meg kell még említenünk a klassikai iskola legújabb követői közzül: Civolit (Manuale di diritto penale» 1900) és Mecaccit («Trattato di diritto penale», 1901), akiknek terjedelmes és kitűnő munkája nagyobb figyelmet érdemel. Az olasz monográfiái irodalom rendkívül gazdag. A becsesebbnél-becsesebb munkák — ha szabad igy beszélnünk — gombamódra teremnek. Nincs a büntetőjognak olyan kérdése, amelyet legalább is 8—10 kimerítő monográfia ne tárgyalna, nem is szólva a kisebb terjedelmű dolgozatokról. A nagyobb terjedelmű monográfiák irói közzül kiemeljük Crivellari, volt turini főügyészt, aki az emberi élet és a személyi épség, egy másik művében pedig a tulajdon ellen elkövetett bűncselekményekről irt egy kétkötetes, kiváló munkát; továbbá Balestrini-t, aki az tlvetélésről, gyermekülésről és gyermekkitételről; Bono-t aki a rágalmazás és becsületsertésről ; Man/redi-t, aki a sajtójogról; De Mauró-t, Desimoni-i, Riberá-t és Cost'trelli-t, akik a tulajdon elleni bűncselekményekről, illetve a lopásról, Mecacci t, aki a politikai bűntettekről, Elleró-t, aki a büntetőjogi kritikáról, Garelli-t, aki a büntetésről, Minghelli-t, aki a börtönüpy reformjáról, Ercolé-t és Pierantoni-X, akik a halálbüntetésről, Barsilait-t, Orano-t és Vismarát-, akik a visszaesésről irtak nagyterjedelmü munkákat. Thót László dr. Nyilt kérdések és feleletek. Az öröklési jog köréből. (Felelet.) A kérdésben felvetett birói intézkedés helyt foghat, magánjogunk értelmében, mert az 1894. XVI. t-c. 79. §-a, a midőn 3-ik pontjában arról rendelkezik, hogy «valamely név szerint megnevezett személy születendő leszármazói» javára történt tkvi feljegyzés, mily feltételek alatt törölhető perenkivüli uton és a midőn 80. §-ában azt mondja, hogy cAz utóöröklési jogra vonatkozó anyagi jogszabályokat a 78. és 79. ^-ainak rendelkezései nem érintik*, világosan utal arra, hogy bár a születendő gyermek sem fisikai, sem jogi személyt nem képez, azért javára az utóöröklési jog mégis feljegyezhető. Fényes Vince, zilahi tszéki biré.