A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 14. szám - Megjegyzések a fedezeti vételről

A JOG 109 Telekkönyvi eljárás Magyar kereskedelmi jog Magyar bányajog Második félév. Magyar magánjog Magyar polgári perrendtartás Csődjog Végrehajtási eljárás Váltójog IV. évfolyam. Első félév. heti 2 óra « 6 « « 2 « Összesen heti 22 óra heti 4 óra « 4 « « 2 « « 2 « « 4 « Összesen heti 16 óra 1. Alkotmányi és kormányzati politika heti 4 óra 2. Magyar közigazgatási jog « 6 « 3. Magyar birodalom statisztikája « 5 « 4. Büntetőjog a magyar büntető törvények nyomán « 5 « 5. Magyar büntetőjog története « 2 « Összesen heti 22 óia Második félév. 1. Magyar pénzügyi jog 2. Magyar bűnvádi perrendtartás 3. Törvényszéki orvostan 4. Jogbölcsészet 5. Nemzetközi jog 6. Ethika Összesen heti 16 óra Ama szoros összefüggés folytán, mely mint fentebb jelez­tem, a tanulmányi és vizsgarend között létezik, a tanulmányi rendről szólván, majdnem mindent elmondottam, mit a vizsga­rendről szükségesnek tartottam. Mindenekelőtt fontosnak tar­tom, hogy a vizsgák anyaga, illetve terjedelme közt fennálló nagy ellentéteket megszüntessük, minden vizsga egyformán 3 főtárgyból álljon, emellett lényegtelennek tartom az alap­illetve államvizsga elnevezéseket, hisz az alapvizsga elnevezés amúgy sem felel meg az alapvizsga jellegének, mikor tudjuk, hogy a mi alapvizsgánk nemhogy alapismereteket tartalmazna, de tudományos szempontból a mai államvizsgának is felette áll, mert a legnehezebb és legelvontabb tudományos tárgya­kat foglalja magában. Mindamellett az alább közölt vizsgarend enged az uralkodó felfogásnak és a két elsó vizsgát meghagyja a jogi tanintézetek belső vizsgájának, a két utóbbi vizsga pedig megtarthatná államvizsgajellegét, ami azonban nem vonja maga után annak szükségességét, hogy azok mindenike a vég­bizonyítvány elnyerése után tétessék le, amennyiben az állam­vizsga I. fele a III. évfolyam végeztével, II. tele pedig a IV. évfolyam végeztével volna leteendő, ugy azonban, hogy a vég­bizonyítvány csak az államvizsga mindkét felének letétele után adassék ki, mert nincs értelme annak, hogy az Alma Mater elbúcsúzzék gyermekeitől, mielőtt meggyőződést szerzett volna arról, hogy tanulmányaikban a kellő előmenetelt tettek-e? Az I. alapvizsga, mely tartalmának megfelelőleg jog­történeti vizsgának nevezhető, a maitól abban különböznék, hogy az európai jogtörténet elejtésével az egyházjogot is fel­venné tárgyai közzé, a II. alapvizsga pedig a már törölt jog­bölcsészet helyébe harmadik tárgynak a nemzetgazdászatot és pénzügytant foglalná magába. A III. vizsga, vagyis az államvizsga I. fele a büntetőjog kivételével a mai jogtudományi államvizsga tárgyait foglalná magában, mig a IV. vizsga a politika elhagyásával a büntető­jogot venné fel harmadik tárgynak, igy, valamint a tanulmány, vagy a vizsgarendben is bizonyos egyöntetűség mutatkoznék, amennyiben a 3 főtárgynak egy-egy fél óra szenteltetvén, a vizsgára szánt negyedik fél óra a függeléktárgyak kérdezésére, esetleg az elnök által felteendő pótkérdésekre használtatnék fel. A mai vizsgarend helyett tehát a következő vizsgarendet aján­lanám. I. Jogtörténeti (I. Alapvizsga) tárgyai: a) Magyar alkotmány- és jogtörténet, tekintettel a nyu­gati államok jogfejlődésére. b) Római magánjog. c) Egyházi jog. II. Alapvizsga tárgyai. a) Magyar magánjog I. fele. b) Magyar birodalom közjoga. c) Nemzetgazdászat a pénzügytannal. III. Az államvizsga I. fele. a) Magyar magánjog (egészen). b) Magyar kereskedelmi és váltójog (1875. évi XXVII. és 1876. évi XXVII. t.-cikkek). c) Magyar polgári perrendtartás. IV. Az államvizsga II. fele. a) Magyar közigazgatási jog, függelékül a magyar köz­jogból az állampolgári jogok és kötelességek. b) Magyar birodalom statisztikája és a magyar pénzügyi jogi törvények, c) Magyar büntetőjog (az 1878. évi V. és 1879. évi XL. t.-cikkek) és a bűnvádi perrendtartás (1896. évi XXXIII. t.-c). Dolgozatom végéhez jutva, kénytelen vagyok beismerni, hogy erőmet felülhaladó nehéz kérdést választottam tanulmá­nyom tárgyául, de vállalkozásomra az adott bátorságot, hogy mi a gyakorlati téren működő jogászok legjobban érezzük, és magunkon tapasztaljuk elméleti jogi oktatásunk összes hát­rányait. Megengedem, hogy egyes kérdéseket illetőleg tájékozat­lanságot árultam el, de ha dolgozatom alapgondolata helyes és a szakkörök figyelmét sikerült jogi oktatásunk egynémely sarkalatos hibájára felkelteni, ugy törekvésem nem volt hiábavaló. ^(Megjegyzések a fedezeti vételről. Irta SPITZER JÓZSEF dr., budapesti ügyvéd. A kereskedelmi élet hűségen és bizalmon alapul; e kettő tette lehetővé a hitelnek kifejlődését, ami ismét a kereskedelem nagy elterjedését és felvirágzását eredményezte. A hűség és bizalom jegyében működő kereskedelem azonban nem eléged­hetik meg a közönséges gondossággal, hanem a gondosság oly fokát igényli, mely megnyugvást nyújt arra nézve, hogy az aki gondossággal tartozik, ezen gondosságot a lehető legna­gyobb körültekintéssel fogia kifejteni. A kereskedelmi élet meg is teremtette a maga igényelte különös gondosságot, az u. n. rendes kereskedői gondosságot (Keresk. törv. 271. §.). A dolog természete szerint ezen gondosság nemcsak a szerződéshez hű féllel szemben, hanem a szerződéstszegő féllel szemben is alkalmazandó. Maga a törvény egyes helyeken kifejezetten intézkedik arra nézve, hogy szerződésszegés esetén mit követel a rendes kereskedői gondosság a szerződéshez hü féltől, igy például a 347-ik §-ban az eladó szerződésszegése dacára a vevőt az áru megőrzésére kötelezi stb. Joggyakorlatunk tanulmányozása azt mutatja, hogy a kir­Kűria nem minden esetben tartja szem előtt a rendes keres, kedői gondosság kívánalmait. A legélesebben kitűnik ez a kereskedelmi törvény 353. §-a alkalmazásánál. E szakasz szerint az esetre, ha az eladó az áru átadásával késik, a vevőnek jogában áll — egyebektől eltekintve — a teljesítés, helyett a nem teljesítés miatt kártérítést követelni. A kártérítés tárgyát a piaci és tőzsdei árral biró árukra nézve a 356. szakasz 2-ik pontja állapítja meg, miután joggyakorlatunk helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen szakasz intézkedése a vétel minden nemére alkalmazandó. (Grill-lé\e Döntvénytár IV. köt. 1,537. sz. eset) Minden egyéb, piaci vagy tőzsdei árral nem biró árura nézve a kereskedelmi törvény a 353. §-ban foglalt általános kijelentésen kívül útmutatást nem ad arra nézve, mi értendő a kártérítés tárgya alatt, ugy hogy szükségkép felmerült az a kérdés, vájjon ezen piaci vagy tőzsdei árral nem biró áruknál a kár mire terjed? A 356. §. 2. pontjának analógiája alapján azt kellene gondolni, hogy ily esetekben a kár : a vételár és a tényleges beszerzési ár közötti különbözet és az esetleges nagyobb káron alapul, ami természetesen feltételezi azt, hogy a vevő fedezeti vételt eszközölt és hogy csak akkor, ha ily vétel megejthető nem volt, követelheti vevő tényleges kárát és elmaradt hasz­nát. Joggyakorlatunk e kérdés megoldásánál nem helyezkedett erre az álláspontra, hanem állandóan azt az elvet vallja, hogy a vevő kártérítési követelésének nem alapja az, hogy a maga részéről fedezeti vételt eszközölt legyen, hanem egyedül eladó szerződésszegése, ugy, hogy kárigénye a fedezeti vételtől füg­getlen (1. legújabban a kir. Kűria 1905. nov. 11-én kelt 364/1904. számú ítéletét és a Grill'-féle Döntvénytár IV. köt 1,476. sz. alatt felsorolt eseteket). Nézetünk szerint joggyakorlatunk ezen álláspontja hely­telen, mert sérti a rendes kereskedői gondosság elvét. A kir. Kúriának annyiban igaza van, hogy a törvény sehol sem irja elő azt, hogy a vevő fedezeti vételt eszközölni köteles és a kártérítési igényt ettől függetlenül állapítja meg. Azonban kétségtelen, hogy a vevőt ténykedésénél nemcsak a törvény ereje köti, hanem az általános jogszabály ereje is; mivel pedig általános jogszabály, hogy a szerződéses visszony­ban állók egymással szemben a rendes kereskedői gondosság­gal tartoznak eljárni, bizonyos, hogy esetünkben is a vevő

Next

/
Thumbnails
Contents