A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 14. szám - Az 1893. évi XIX. t.-c. 17. §-ához - Mily módon ruházható át a kereskedelmi cég?

A JOG 107 taná is, ezen tul kell tenni magát; mint tulteszi magát a biró nem egyszer valamely elavult vagy a mai világban többé észszerűen nem alkalmazható törvényen) — és minél jelesebb a biró, annál nagyobb az igényünk vele szemben. Vályi ur, ez önnek is szól ! Ha nem volt csatolva a szerződés (biztos nem vagyok benne, mert hisz az aktákat nem láttam) — ugy csatolva volt a 37- nyilatkozat és ez elegendő alap volt a cégbiró inquisitorius beavatkozására. aGrill Károly könyvkiadó vállalata* engedélyt ad e nyilatkozatban Benkö Gyulának, hogy <íGrill Károly könyvkereskedés » cim alatt cégét bejegyeztethesse. Mi cimen, mi jogon adhatta ezt az engedélyt ? Okvetlen betekintendő mindenekelőtt a cégkönyv és ott kitűnik, hogy ez a cég már előzőleg volt bejegyezve. Kideritendő tehát, hogy miért lett az törölve és miért kéretik annak ujabb bejegyzése ? Beidézendők eladók és vevő; ezek részéről be lesz mutatva a szerződés és a bíróságnak módjában áll teljes tájékozottsággal határozni a felett, vájjon nem erösebb-e Benkö Gytda szerződésen alapuló igénye a régi céghez, mint az uj cégüket bejegyeztetett eladóké volt % Ez lett volna az első feladat és csak ennek Benkö javára történt eldöntése után került volna másodsorban birói mérlegelés elé az a kérdés, vájjon fennállhat-e az uj könyvkiadóé ég a régi cég mellett? Ezt a megoldási módot sugalja a józan eszem és ettől nem hagyom magam eltántorittatni bármily kificamodott jogszokás vagy ügyviteli szabály által. Cikkiró ur azonban az ekkép felvetett kérdést teljesen mellőzi és annak megoldását nem kísérli meg. Mig az elsőfokú cégbírói határozat annyi szabadságot vesz magának, hogy a K. T. 12. §-ába, abban nem létezőr jogelveket belemagyarázzon, — addig cikkiró ur a «bíróság intepretativ hatáskörét* még odáig sem vélelmezi terjedőnek, hogy «a perenkivüli ügyben egy ott meg sem hallgatott 3-ik szerződő félnek a szerződéstől eltérő akaratát és érdekeltségét feltételezés alapján megállapíthassa.)) — Látjuk itt a kétlélek theoriáját: a merész birói határozatot és az aggódó, scrupulisáló szakírót, — holott a dolog rendszerint megfordítva áll! — Csakhogy nem igen bizom e scrupulositásban ! Cikkiró ur a figyelmet a kényelmetlen szerződéstől elterelni óhajtván, a régi pergamentek közt böngész és kiássa a Grill Károly cég történetét. Érvelése során hivatkozik a Balázs-Strasscr eladók jogelődeinek két nyilatkozatára, — de ezeket be nem mutatja. Az ügy teljes tisztázása végett ezen két nyilatkozatot itt közlöm. 1"/. Nyilatkozat. Melynek erejénél fogva beleegyezésünket adjuk, hogy anyánk, özv. Grill Károlyné, szül. Maader Vilma, az előbb boldogult atyánk, néhai Grill Károly által, jelenleg Budapesten V.,Dorottyautca 2. sz. a általa birt könyvkereskedés folytatása céljából a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél vezetett kereskedelmi egyéni cégjegyzékek II. kötetének 86-iít lapján bejegyzett magyarul ctG r i 11 K á r o 1 y», németül: «Carl Grill* céget használhassa; illetve, hogy édes anyánk, özv. Grill Károlyné, szül. Maader Vilma az eddig birt könyvkereskedés folytatása céljából^a fenti céget az újonnan nyitott kereskedelmi cégjegyzékek egyéni cégjegyzékébe átvezettese, esetleg újólag bejegyeztethesse. Bpesten, 187(5. évi szeptember hó 20-án. özv. Grill Károlyné szül. Maader Vilma, Grill Richárd, Grill Clára. 2'/. Nyilatkozat. Melynélfogva alulírott, vonatkozással a köztem és Balázs Adolf között mai napon létre jött szerződésre, melylyel a Budapesten «Grill Károly* bejegyzett cég alatt folytatott könyvkereskedésemet a nevezettnek eladtam : beleegyezem abba, hogy Balázs Adolf a tőlem megvett könyvkereskedést tovább is a «Grill Károly* cég alatt folytathassa és birtokosi minőségét ezen cég tekintetében a bpesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél bejegyeztethesse. Bpesten, 1889. ápr. hó 29-én. özv. Grill Károlyné sz. Maader Vilma. Látjuk e két okmányból, hogy a Balázs Strasser cégtulajdonosok a céget minden korlátozás nélkül megszerezték és folytathatták. Cikkiró urnák ebbeli aggályai tehát tárgytalanok és némi tekintetben posthumusok. És kérdem: nem állott-e a cégbírónak módjában ezen netaláni aggályait a GW//-család meghallgatásával eloszlatni? Ezek bizonyára nagyot kiabáltak volna, ha érdekeiket megsértetteknek vélik, — gyámra szükségük nincsen és az ily gyámkodás a kereskedelmi bíróság hatáskörétől távol is esik. * # * Eladók a vevőnek már 1905. március 17-én, illetve április 2H-án, tehát 19 nappal saját bejegyzési kérvényük beadása előtt — megadták szerződésileg a jogot, hogy a céget a ((bejegyezve volt alakbann használhassa, — a hozzá való toldást pedig engedélyezik a K. T. 11. és 12. §-ai. Ha tehát voltak a cégbíróságnak aggályai az eladó által bejegyeztetni kért uj cég tekintetében, — ugy semmiképpen sem lehettek aggályai a vevő által bejelentett régi cég bejegyezhetősége iránt. És történt ennek éppen az ellenkezője. Ahol aggályok léteztek, ott a bejegyzés «méltányosságból» elrendeltetett, ahol pedig semmi aggály fenn nem forgott, ahol a törvény imperative rendelkezik, — ott megjött a biróságnak a bátorsága és a bejegyzés megtagadtatott. Ez magistratuális szempontból igen vitéz és snajdig eljárás lehetett, — de az én józan eszem és gyakorlati érzékem kézzel-lábbal tiltakozik az ily megoldás ellen. Özv. Grill Károlyné 2/. alatti nyilatkozatában beleegyezését adta a ((Grill Károly könyvkereskedés* folytatására és bejegyzésére. Ugyanerre adtak engedélyt az eladók is a 3/. al. -- múltkor közölt — nyilatkozatukban. Grill Károlyné jogutódainak meghallgatására: a könyvkiadóvállalat bejegyzésénél talán, — de semmiesetre nem volt szükség Benkö bejegyzésénél, mivel a Benkö-íéle bejegyzésnél «a szerződéstől eltérő akarat és érdekeltség* fenn nem forgott. Miért ellenezte a cégbíróság mégis ezen cégnek bejegyzését, holott itt, ez esetben semmi ((kiterjesztő magyarázathoz* folyamodnia nem is kellett? Vevőre nézve teljesen közömbös a bíróság álláspontja az eladó régebben, minden nehézség nélkül bejegyzett uj cégével szemben; ő senki által nem vitatott, az 1/.—3/. al. nyilatkozatokkal mindenben megegyező jogát kereste, — és elutasittatott. Hol itt a legis ratio? A bíróság scrupulusai helyén voltak a ((könyvkiadóvállalat)) bejegyzésénél, — ott azonban azokat ('méltányosságból* szépen elnémította. De nyomban előkerültek, midőn vevő a megszerzett cégszöveget minden módosítás nélkül, szerződési jogánál fogva érvényesíteni kívánta. Történt itt az, amit a büntetőjogász «aberratio in ictu»-nak nevez, — a cégbíróság itt is ártatlant sújtott. Ezt jogi érvekkel mentegetni nem lehet. * * * Előző cikkemben már kiemeltein, hogy a 2 cég — különböző üzletköreinél fogva — egymás mellett minden nehézség nélkül fennállhat. De concedáltam azt is, hogy bírósági mérlegelés tárgyát képezheti, vájjon bejegyezhető-e ezen régi cég mellett az uj cég? Akár a saját kiterjesztő magyarázatom, akár a bíróság megszorító álláspontja legyen a helyes, — mindkét esetben elvitázhatlan marad a régi cég használatának joga. Ezt Balázs-Strasserék megvették, ezt saját vevőjükre szerződésileg átruházták, — nincs oly elfogadható jogi érv, mely a vevő Benköt eltilthatná a régi cég használatától. És ezért jogi szempontból teljesen irreleváns, vájjon mily módon rektifikálhatja a cégbíróság az uj cég bejegyzésével elkövetett lapsusát — ezt a kérdést a régi cég bejegyzését kérő vevő jogával kapcsolatba hozni, őt a bíróság mulasztásáért,\vagy nem elég erős megfontolással járt meditatiojáért bűnbakul kiszemelni, existenciáját tönkre tenni — a Justizmordok kategóriájába esik. És azért a vevő kérelmének feltétlenül kellett volna helyt adni. A régi cég bejegyzése fölötti határozathozatalnál teljesen kirekesztendő volt továbbá azon másodrendű kérdés, vájjon özv. Grill Károlyné mint átruházó adott-e engedélyt arra, hogy «a valóságnak meg nem felelő ((Grill Károly könykiadó hivatala* módosított cégszöveg használtathassék ?» Ezt suo tempore és illő helyen kellett volna Balázs-Strasserék bejegyzésénél megfontolni, - a bíróság vélt hibáját vagy mulasztását azonban a jogkereső Benkövel megkeserültetni: nem lehet, nem szabad. Igaz, hogy a cégbíróság ezáltal szabadult azon, -— álláspontja szerint a régi cég bejegyzéséből folyó —kényszerhelyzettől, hogy az uj céget valami uton-módon kitöröltesse, — de ily kényelmi szempontok nem lehetnek irányadók ott, ahol a fél jogát követeli és az tőle meg nem tagadható. Ezt a hibát tette jóvá a Tábla, midőn a cégbíróság határozatát halomra döntötte. Ha ez utóbbi már elpártoit a «principiis obsta* elvétől az uj cég bejegyzése alkalmával (oly álláspont, melyet a fentiek szerint absolute nem osztok) — akkor bele kellett volna harapnia a cégbíróságnak másodízben is a savanyu almába. Sérelmet ezáltal senki sem szenvedett volna, — még az elhunyt átruházók jogutódai sem. Vélt érdeket megvédeni és evvel szemben valódi érdeket sérteni, — az lehet talán a doctrinarismus és bureaucratismusnak kedvtelése, — a kereskedelmi bíróság azonban doctrinarismustól és bureaucratismustól egyaránt távol álljon. * * * «Sulyos következményűnek mutatkozott, — úgymond cikkiró ur — hogy a aGrilh név — az érdekelt fél (nyilván a GW//-család) beleegyezése nélkül több cégnek szövegébe és pedig az eredeti szövegtől eltérő jelzőkkel foglaltassák bele.» A felhozottakkal már beigazoltnak vélem, hogy a szóban forgó cégügyben a 6>/7/-családdal nem kell foglalkoznunk. De mortuis nil nisi bene — hagyjuk őket békén nyugodni. Majd igy folytatja: «Bifurcatio mellett megengedhe* c