A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 13. szám - Mily módon ruházható át a kereskedelmi cég?

A JOG állapított tényállás szemfedőjét a másik gyönyörű paragrafussal, aó4-ikkel, mert a legfőbb bíróság csak jogkérdésben dönthet. Azt hiszem, hogy erre felsőbíróságainknak blankettájok van. Amint hogy mai judikaturája csak blanketta. De mi értelme van annak a jogkérdésnek a Kúria elé való vitelével1 Hiszen ha már megolvassa azt a pert, akkor ugyan mindegy, hogy jogkérdésben hozhasson-e ítéletet vagy ténykérdésben is. Pedig óh édes Istenem! milyen nagy különbség, ha az a nagy tekintélyű Kúria a ténykérdést is bolygathatja. Milyen megnyugvás volna a félre, milyen nagyon megcsappantaná a törvényszékek szük látkörben mozgó kűriáskodását! Milyen nagyon megszilárdítaná a magyar igazságszolgáltatásba vetett megingatott bizalmat! Pedig a munka csak ugyanaz volna, sőt kevesebb, mert nem kellene az a diákos indokolás. Ehhez a rendelkező részhez, hogy: «a felülvizsgálati kérelem elutasittatik» rendszerint egy árkus indokolás van. Akár csak valami iskolai pensum. A S. E. 197. íj-a feltétlenül törlendő. Tudom, hogy a modern jogbajnokok a «szóbeliség» ^nyilvánossága, hangzatos buzogányát verik a tejemhez. Hát én erre csak azt válaszolom a peres féllel, hogy ne én rajtam experimentáljanak. A fél megnyugtatása az igazságszolgáltatás célja, nem hangzatos elveknek az érvényre juttatása. Ha annak a hangzatos elvnek következetes keresztülvitele lehetetlen, a sutba kell dobni s olyan törvényt hozni, amely a jogait kereső, vagy jogait védő peres felet megnyugtatja. Nem én vagyok az elvért, hanem az elv én értem. Nem az emberek a törvényekért, de a törvény az emberekért. Nevetséges porhintés az a világ szemébe, hogy: ((jogszabály nem sértetett, tehát takarodj panaszoddal felülvizsgálatot kérő», holott a szerencsétlen embert tönkre tette a telebbezési bíróság a 04. i?-sal, világos igazsága ellenére. Törlendő a 64. §. is. Mert e ^-sal annyira ki van szolgáltatva a fél annak a rendszerint fiatalabb, jogban járatlanabb s a helyi milieu alól magát nehezebben emancipálni tudó törvényszéknek, hogy sok esetben holtig sirathatja Mátyás királyt. ad 3. A bűnvádi perrendtartásról meg tán jobb nem szólanunk. Róma hanyatlásáról irt munkákban olvasható, hogy törvények halmazával árasztották el a caesárok népeiket. A korhadó társadalmat a törvények vasabroncsával igyekeztek összetartani, lábra állítani. De a végzetet meg nem állíthatták s Kóma ledőlt s rabigába görnyedt. Nem kívánok arról szólani, hogy az esküdtszék egy szerencsétlen intézmény, amely a gyilkosok és emberölók ked- ; véért találtatott fel. Nem kívánok arról sem szólani, hogy j kihágási büntetőtörvényünk olyan, amelybe minden legtisztessé- j gcsebb ember lépten-nyomon belebotlik. Utrendőri és állategészségügyi törvényeinkről sem szólok. Majd megírja erről a kritikát egy magyar Macaiday vagy Montesquieu. Hanem tárgyamnál maradva csupán arra mutatok rá. hogy bűnvádi perrendünk megadta a legfőbb Ítélőszék munkakörének a kegyelemdöfést. Mert arra kárhoztatni egy olyan illustris testületet, mint a magyar legfőbb ítélőszék, hogy minden büntető határozata és tevékenysége abban merüljön ki, hogy a felülvizsgálati kérelem, vagy a semmisségi panasz el vagy- visszautasittatik, mert a panaszlott x vagy y §c esete fenn nem forog, — ez már nem is hiba, hanem bűn. A legfőbb itélőszéknek a rendes törvényszéki és válóperek kivételével az összes tevékenysége az alakiságok vizsgálatában zsugorodik össze. Ez nem lehet egy nemzet legfőbb bíróságának a hivatása. Bűnvádi perrendtartásunkat tehát revideálni kell, mert a vádlottakkal szemben túlhajtja a liberalismüst, a bíróságokat pedig megzsibbasztja. A miskolci tszéknek a perrendtartás életbe lépte előtt két birája volt elfoglalva bűnügyekkel s a tszéki elnök elnökölt 2 — 3 napon át hetenként. Ma, alig nagyobb ügyforgalom mellett 3 rendes biró foglalkozik kizárólag bűnügyekkel, 3 polgári biró látja el a vádtanácsot és a tszéki elnök és egy polgári biró elnököl hetenként ötször bűnügyi főtárgyaláson, ezenkívül még hol 2, hol 3 napon át segíti ki a főtárgyalásokon egy polgáii biró a büntető osztályt sőt a járásbíróság is. Különben a büntetést kiszabó törvényeinkről és a bűnvádi perrendtartásról alkalom adtán még szólani fogok. Mily módon ruházható át a kereskedelmi Irta VÁLVI SÁNDOR dr„ a budapesti keresk. és váltótszék birája. A szerkesztőség szives engedelmével röviden reflektálni kívánok Révai Eajos dr. urnák e lap f. évi 12-ik számában a fentirt cim alatt közzétett cikkére. Teszem ezt azért, mert a felvetett kérdés megoldásából levonható tanulságok érdemesek a megvitatásra. De különben sem szeretném, ha a cikkíró által elfoglalt álláspontnak hallgatással mellőzése a tconseutire videturi> látszatának következésével járna. A felvetett eset és a bíróságoknak arra nézve elfoglalt álláspontja1) a cégügyre vonatkozó akták tartalma szerint következő: Özv. Grill Károlynénak özvegyi j.oga és a többi örökösök hozzájárulása alapján a cégbíróság megengedte, hogy a már ') A vonatkozó bírói határozatok szó szerint vannak közölve a Jog 12. számának mellékletén. a bíróság egyrészt vádlottnak már több fegyelmi büntetéssel rovott előéletét; azt, hogy a vádbeli cselekményt ismételten és rendszeresen követte el és azt, hogy szegény munkás embe rekre vetette ki a hálóját, akiket már kisebb intelligenciájuknál és alacsony társadalmi állásuknál fogva is könnyebben keríthetett meg és akiknek testi szenvedéseiért kijáró kártérítési összegekből iparkodott fölvenni botrányos eljárásának pénzbeli utalmát.» 6. Aa indulatos, sértegető ügyvéd. Kivel nem esett volna már meg, hogy a bírósági határozatban foglalt valódi vagy vélt sérelem feletti felindulásában, a használt perorvoslat szerkesztésénél erősebben nyomta meg a pennáját és hol gunyoros, hol sértő kifejezésekkel illette nem csak az ítéletet, de annak alkotóját is ? Ily eseteket igen enyhén kell megbírálni és büntetést csak ott alkalmazni, ahol ezen viselkedés már krakélereskedéssé fajul. A bpesti kamara fegyelmi bírósága N. N. ügyvédet az 1887- évi XXVIII. t.-c. 3. §-ába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek találja (1905. december 1-én. 2,855/1905. fegy. sz. ítéletével) és ezért írásbeli feddésre itéli. Az ítélet indokai a következők: « Vádlott az általa ellenjegyzett felfolyamodásban olyan kifejezéseket használt a folytatólagos végrehajtás — szerinte törvénysértő — elrendelése miatt a kir. járásbírósággal szemben, melyek a bíróság ellen erős sértéseket tartalmaznak. Ezen kifejezéseket, mint: «a fenti végzés valósággal monstrum s bár Ócsán született, még így is szomorú csodaszámba megy» — továbbá: «a határozat nem mutat egyebet, legfeljebb azt, hogy némely léi mindent nyerhet, mert hiszen nrindent elérhet,» — a fegyelmi bíróság nagy mértékben tiszteletsértőnek találja a járásbíróságra, sőt az utóbb említett kifejezés olyan szövegezésűnek is mutatkozik, hogy abból félreérthetetlenül kihangzik a bíróságnak részrehajlósággal való meggyanusitása. Már pedig a vádlott által beadványában a bírósággal szemben használt ily sértő hang s a mi által sem indokolt meggyanusitás mindenképp ellentétben áll azon törekvésekkel, melyekkel az ügyvédi kar a közte és a bíróságok között elengedhetetlenül jó visszony ápolásában és fenntartásában fáradozik. Az efajta sértegetések már tendenciájukban is megrovást és szigorú elitélést érdemelnek. Annál inkább fennforog vádlott cselekménye megítélésénél a kellő szigor alkalmazásának jogosultsága akkor, mikor vádlott teljesen szem elől tévesztve az ügyvédi kar dekórumához tartozó higgadtság s az objectiv jogászi argumentálás követelményeit, jogorvoslatában a sérelmesnek tartott végzés, szerinte törvénybe ütköző voltának jogászi fejtegetése helyett, a bíróság becsmérelésének méltatlan fegyveréhez nyul.» 7. . j ktiíts ég-Hörcsög. Vannak ügyvédek, akik az ellenfél könnyelműségét, nemI bánomságát, tudatlanságát vagy ínségét felhasználva, a csekély substratumu ügyben is értenek a költségek felburjánzásához és ellenfelüket ezáltal nemcsak zaklatják, de anyagilag tönkre is teszik. Ily vérszopókkal kíméletlenül kell elbánni. Es azért tulenyhének is tartjuk ez alábbi esetben kiszabott büntetést. Ily esetben határozott a budapesti kamara fegy. bírósága 1905. dec. 19-én hozott 3,021/1905 fegy. sz. ítéletében, mellyel N. N. ügyvédet az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §. a) p. szerint fegyelmi vétségben vétkesnek találta és azért írásbeli feddésre (?!) ítélte. Az érdekes indokoka következők: Panaszlott ügyvédnek a budapesti VII. ker. kir. járásbíróság 5 kor. tolmácsdijat állapított meg, amely 1898. április | 4-ig volt fizetendő. Április 17-én a panaszlott végrehajtást 1 kért, a kérvényért a biróság 5 kor. 40 f.-t állapított meg.