A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 13. szám - Az ügyvédi tisztesség parasitái [2. r.]

98 lenül nézze a munka felhalmozódását, mint a hanyag mérnök a kőszénbányában a törmelék felhalmozódását, amelyből a vészes gázok fejlődnek. Sennyey Pál báró a magyar közigazgatásra mondta a mult század 70-es éveiben, hogy az ázsiai állapotban van. E szálló ige folytán segítettek törvénynyel, személyszaporitással a bajon. S ma a 20-ik század gőz és villany korszakában a magyar igazságszolgáltatás legyen hírhedt az ázsiai állapotról? ! Szégyen ez a nemzetre, amely a modern nemzetek sorában kíván magának helyet és szégyen az emberiségre, amelynek mindég a jó és gyors igazságszolgáltatás volt azr eszménye. ad d) A legfőbb Ítélőszék ítélkezési színvonalának a leszállása. Ez a legfájóbb seb igazságszolgáltatásunk testén. Pedig ebben az alábbiak szerint legártatlanabb maga a szegény, keresztre feszitett Kúria. Legkiválóbb jogászaink kétségbeesve látják, hogy igazságszolgáltatásunk mezején sok oda nem való növény burjánzik, mert a kertész keze meg van kötözve. Nem tud kapálni, planirozni, ültetni. De hogy is tudna, mikor neki száz per közül csak nyolcban szabad érdemleges véleményt mondani. ad e) Azok az iratok, amelyek a rendes perekhez csatoltatnak, az árvaszékek, járásbíróságok, pénzügyigazgatóságok, közigazgatási hatóságok által gyakran, a 2 év alatt néha ő-ször is sürgettetnek. A sürgetést intéző hatóság fogalmaz, dijnoka másol, a sürgetett hatóság iktatója iktatja, birói tagja a feleletet fogalmazza, a díjnok leírja, irattárnok felszereli, kiadó kiadmányozza. Tessék ezeket az 5 —10 perceket, ezeket a féliv papírokat, tollat, tintát számba venni. Azt hiszem, nem nagyitok, ha azt mondom, hogy 3—4 kúriai biró fizetése kitelnék belőle. IV Orvoslási mód. Nem akarom, hogy valaki azt möndja nekem, amit F.eprváry mondott Tiszának, hogy: «mondja ugyan, hogy nem jól teszek, de azt nem mondja, hogy hogyan tegyek.» Az első a diagnosis. A praeseriptio aztán könnyű. Elsősorban vizsgáljuk a baj forrását. A felelet egyszerű : a munka tulhalmozottsága. És miért van ugy elülve a legfőbb Ítélőszék a munkahalmazban ?' Tán nincs elég birói tagja ? Nem. Ilyen kis országnak mint Magyarország, sok is a legfőbb itélőszéki birája. A feltett kérdésre egyszerű a felelet: A magyar legfőbb itélőszéket megfosztották hivatásától és degradálták, de felesleges munkát is rónak rá. Mert mi a legfőbb ítélőszék hivatása ? Az, hogy a polgárok vitás jogvisszonyait utolsó fórumban, tehát mindenek megnyugtatására döntse el. Az, hogy az alsóbiróságok eltérő esetleg téves jogi felfogását és működését a maga nagy tudásával és tekintélyével helyes irányba terelje. Az, hogy Ítéljen elevenek és holtak felett. Az, hogy a törvényeket elavitó, vagy túlszárnyaló jogszokásokat egy majdan hozandó törvény magvául ültesse át a törvénykezési gyakorlatba. Az, hogy az igazságügyi kormánynak az igazságszolgáltatás gyakorlati és közigazgatási terén tanácscsal szolgáljon. Végül hogy intelligentiája, tudása, a jogfejlődés iránti érzéke, hozzáférhetlensége és intaktsága által eszményi képviselője legyen a nemzet géniusának, letéteményese a minden idők igazságszolgáltatási eszményének. És mit látunk ? Mit tapasztalnak az ad d) pontban említett jogászok? Azt, hogy törvényeink leszállították legfőbb itélőszékünket erről az eszményi magaslatról a következő rendelkezésekkel : 1. A válóperek hivatalból terjesztetnek fel felülbirálat végett. 2. A sommás ügyekben csak felülvizsgálati joga van. 3. Bűnvádi ügyekben csak felülvizsgálati joga van. 4. Képviselőválasztási érvénytelenítési perekben első biróvá tették. ad í. Válópert már külföldön sem vizsgál felül hivatalból a felső biró. Da nincs is értelme. Ha a gondnokság alá helyezési per el lehet hivatalos felülbirálat nélkül, még inkább el lehet a válóper. Amaz capitis diminutiót mond ki az emberre, még sem vizsgálják hivatalból felül. Miért kell a válóperekkel terhelni a felső birót ? Ha már olyan szörnyen nagy érdeke (?) az államnak a házasság fenntartása, amit ugyan tagadok, — hát ez esetben tessék a hivatalból való fölülbirálást az érvénytelenségi esetekre szorítani. De ez sem szükséges. Hiszen ott van az államügyész, aki ellenőrzi az állam érdekét. De a statisztika is azt bizonyítja, hogy az első birák lelkiismeretesek és tudják a törvényt. Ezer válópert néztem át, és azok közt kettő volt olyan, amelyben a Kúriának ellenkező nézete volt az első bíróéval. Tessék a félre rábízni a felebbezést. Fog az jajgatni ugy is, ha fáj neki valami az e. b. ítéletében. De a hivatalból való beavatkozásra nincs semmi szükség. És mi fog történni, ha ezt a copfot levágjuk? Megmarad 8—10 birói erő, miután ma legfőbb ítélő székünknél hétről hétre, évről évre 8 —10 biró referál ott válópert. El kell törülni a hivatalból való felülbirálatot! ad 2. A sommás törvény revideálandó ! Nincs annak szerencsétlenebb szakasza, mint a 197, amelyet a Kúria és Tábla ugy szokott felhívni «a felebbezési bíróság ítéletének az elsőbiróság ítéletéből átvett és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint stb.» ... és ezzel elhantolja azt a peres felet akire a felebbezési bíróság rateritette a szerencsétlenül meg. TÁRCA X Az ügyvédi tisztesség parasitái. - A Jog eredeti tárcája. — 5. A balesetügyekben dolgozó speciálista. Bizonyos ügyvédek élelmességére valló uj iparág ez, mely csak legújabban keletkezett és a Kúriának — illetve balesetek dolgában ujabban követett liberális gyakorlatának — köszöni létét. , A fennforgó esetben a budapesti kamara fegyelmi bírósága vétkesnek mondotta ki N. N. ügyvédet 1905 november 21-én hozott 2,757/905. fegy. sz. ítéletével, az iirdts 69. §. 6. p. ütköző fegyelmi vétségben és ezért az ügyvédségtől 3 hóra felfüggesztette. A tényállás a következő : «Vádlott olyan eljárással keres feleket, hogy megfigyelvén a fővárosban előforduló baleseteket, megszerzi a sérültek cimét és ezeket levélben magához hívja. A meghívást oly levélpapiroson eszközli, amelyen magát «baleset ügyekben specialistának)) nevezi, a leveleken azonfelül bizonyos ügyszámra is hivatkozik, azt a látszatot iparkodván felkelteni a magához hívottakban, mintha az ügy már irodájában kezeltetnék. A megjelent felekkel azután olynemü megállapodásra lép, hogy pervesztés esetén perüket ingyen viszi ; ellenben, ha sikerül valamely összeget a munkaadóktól kártérítés címén behajtani, ennek egy bizonyos hányadrésze őt, a vádlottat fogja megilletni. Vádlott különben nyilatkozatában és védője utján a megtartott szóbeli tárgyaláson sem vonta kétségbe ezeknek a ténybeli adatoknak valóságát, hanem azzal védekezett, hogy eljárásában őt alacsony indok nem vezérelte. 0 egyrészt a szegény munkásokon akart segíteni a gazdag vállalkozókkal szemben, másrészt pedig tudomány szomj át óhajtotta kielégíteni az életből vett baleseti ügyek tanulmányozása által. Védelméül felhozta továbbá azt is, hogy eljárásában semmi megbotránkoztató nincs, mert ő, aki a baleset-ügyekkel tényleg szakszerűen és hosszabb idő óta foglalkozik, magát joggal nevezhette ezekben az ügyekben specialistának. A bíróság ezt a védekezést egy irányban sem fogadhatta el. Az ügyvédi rendtartás 50. §-a, amely kimondja, hogy az ügyvéd köteles bíróságok előtt vagyontalan perlekedőket képviselni és hogy ezen ügyekben dijakat csak annyiban igényelhet, amennyiben az ellenfél azokban elmarasztaltatik, vagy a képviselt fél bármiként vagyonhoz jut, sokkal hatályosabb védelmet és támaszt nyújtott volna a vádlott kezébe került szegény munkásoknak, mint amilyent a vádlottnál találtak, aki nemcsak a megállapítandó és az ellenféltől behajtandó perköltségekre, hanem magának a kártérítési összegnek is megfelelő részére tartott igényt. Állítólagos tudományszomját is módjában állott volna vádlottnak számtalan egyéb módon kielégíteni és ez az állítólagos erénye nem szolgálhat indokául annak, hogy az ügyvédi rendtartás 69. §. fi) pontjának megsértésével, botrányos módon keressen feleket. Ahhoz sem volt joga, hogy a «balesetügyi specialista)) jelzővel csábítsa magához a feleket. Még ha az ügyvéd az ügyek bizonyos csoportjára nézve tényleg szerez is magának bizonyos, az átlagosnál nagyobb mértékű jártasságot és szaktudást, ez sem jogosítja fel őt arra, hogy ezzel a jártassággal vagy szaktudással a felek előtt önmaga botrányos módon kérkedjék. A nemlétező ügyeknek a levélpapíron ügyszámmal való megjelölése pedig tényleg azt a látszatot volt alkalmas a tanukban felidézni, mintha a vádlottnál ügyeik még az ő kezdeményezésük nélkül is úgyszólván hivatalból már folyamatban vannak, aminek célja nem lehetett egyéb, mint hogy a többi kartársak mellőzésével a tanuk vádlott ügyvédi közbenjárására rávétessenek. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülménynek vette-