A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 12. szám - A vádtanács - Az ügyvédi kamara és a büntetötörvényszék

A JOG igazságot, ha némi fáradságot vesznek maguknak és megtekintik az iratokat. A választmány nemcsak ezt mulasztotta el, hanem, á büntetőperrendtartással sem ismerkedett meg teljesen, különben nem állítaná, hogy a perrendtartás az ügyészséget a bíróság felügyelete alá helyezi. Az érvelés után Bakonyi vizsgálóbíró arra kéri Zsitvay elnököt, hogy intézkedjen a vizsgálóbírókon esett súlyos sérelem megtorlása iránt. Zsitvay Leó a nyilatkozatot átküldte a budapesti ügyvédi kamarához egy átirattal együtt, melyben annak a reményének ad kifejezést, hogy a kamara bizonyítani fogja állítását. A törvényszék elnöke kijelenti továbbá, hogy ha az ügyvédi kamara ezt nem tudná megtenni, az igazságügy-minisztertől kérendő felhatalmazás alapján megindítja ellene a megtorló eljárást. Az átiratra válaszolt a kamara választmánya és hosszasan bizonyítja, hogy Bakonyi vizsgálóbíró nemcsak hogy nem cáfolta meg az ellene fölhozott vádakat, hanem megerősítette. Az átiratban az ügyvédi kamara sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a vizsgálóbíró és a törvényszéki elnök a vádakat, melyekről maguk is elismerik, hogy azok ismételten felmerültek a napi sajtóban, az igazságszolgáltatás jó hírnevének integritása érdekében már korábban meg nem cáfolták s ezen mulasztásukkal maguk engedték meg, hogy a közvéleményben gyökeret verjen ama hit, hogy a bűnvádi eljárásnak a laplefoglalásra vonatkozó intézkedéseit a vizsgálóbíró nem tartja meg. Majd a törvénynek a sajtószabadságra vonatkozó intézkedéseit sorolja fel az átirat és hangsúlyozza, hogy a magyar bírónak óvakodnia kell még a látszatától is annak, hogy mintha ő oly irányzatot szolgálna, amely egyaránt sérti a nemzetnek és magánosoknak alkotmányos szabadságát. Az ügyvédi kamara — úgymond a választmány — kötelességét teljesítette mindenkor a múltban, igy jelentésében és 1898. március 27-én tartott közgyűlésén, a szocialista üldözések alkalmából is — teljesiti most is és minden fenyegetéssel szemben, mely arra irányul, hogy bennünket törvényszerű jogaink gyakorlásáért megrendszabályozzon, tiltakozunk és ünnepélyesen óvást emelünk. Az ügyvédi kamara véleményezési joga a jogrendnek egyik alkotmányos biztositéka, amelyet semmiféle fenyegetés, sőt üldözés sem fog elnémítani. Értesítjük végül méltóságodat, hogy a Bakonyi Kálmán vizsgálóbírónak a méltóságodhoz intézett beadványában az ügyvédi kamara, kar és hivatás ellen intézett sértő kifakadásait válaszra méltatni nem szándékozunk és azoknak megtorlását nem kívánjuk. A Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlése. A Budapesti Ügyvédi Kamara f. hó 18-án tartotta rendes évi közgyűlését. A közgyűlés iránt ez évben szokatlan nagy volt az érdeklődés, amit nagyobbára az a konfliktus okozott, amely a kamara és a büntetőtörvényszék között a lapelkobzások ügyében felmerült. A jelenvolt ügyvédek élénken pertraktálták a Bakonyi biró, Zsitvay elnök és a kamara választmánya között való összetűzés részleteit. Szivák Imre dr. elnök délelőtt tiz órakor megnyitván a közgyűlést, a jegyzőkönyv vezetésére l'ap János dr. kamarai titkárt, hitelesítésére pedig Kórnyci Ede dr. és VVolf Vilmos dr. ügyvédeket kérte fel. Ezután pedig a közgyűlés napirendjének tárgyalása előtt néhány szóval illusztrálta a kamara 1905. évi működé séről szóló jelentést. «Utolsó együttlétünk óta — úgymond — nem maga a kamarai intézmény került válságba, de az ezen intézmény egész életének alapját tevő jogeszme. Nagy, erős érdekek és jogok ütköztek össze. S ahonnan a kibontakozást várjuk és reméljük, az a történelem igazsága, sőt a természettudományi igazság, minden kultúránknak ez a két alapja. Az őskáosz állapotában a nyers erőszak küzdelmes uralma állt. fenn. Abból a mai világot egy eszme hozta létre, a jog eszmélje, mely az erőszak helyébe a jog erkölcsi erejét ültette trónra. A jog eszméje is szünetelhet, de azért oly halhatatlan, mint maga a világ, melynek rendjét a jogeszme alkotja. A kamara nem politizál, de azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a mint eddig mindenkor történt, a kibontakozás ezúttal is a jogfolytonosság alapján be kell hogy következzék. Az elnök a kamara beléletének ismertetése után az évi jelentésnek előterjesztésére felkérte Pap József dr. kamarai titkárt. Pap József dr. kamarai titkár a választmány jelentése alapján ismerteti a kar állásfoglalását a jelenlegi közjogi helyzetre vonatkozólag. Utal arra, hogy a letelt Plósz-aera emlékét egyetlen egy törvényalkotás sem őrzi. De még ennél is rosszabb a mai állapot. A jelenlegi miniszter kinevezését a kamara tudomásul vette, de panaszolja, hogy a minisztérium nem támaszkodik a parlamentre, melynek működése meg van bénítva. Ez indította arra a kamarát, hogy az ügyvédi rendtartás .'32. §-ára hivatkozással évi jelentését bifurkálva terjeszti a közgyűlés elé. A miniszternek pedig az évi jelentést nem terjeszti föl s csakis a statistikai részt közli vele. (Éljenzés.) Foglalkozott mindazon kérdésekkel, amelyek az ügyvédség életérdekeit érintik. Sajnos jelenségként jelenti, hogy az ügyvédek száma folyton nő, ugy hogy a legutóbbi évben is még ötvenhárommal több lett a tagja a kamarának. Jelenleg 1,453 ügyvéd van Budapesten, az ügyvédjelöltek száma 968, szaporulat 96. Ez sok Budapestnek! Ezért fölemeli a jelentés intő szavát a társadalomhoz, hogy a szellemi proletáriátus ilyen kóros szaporulata ellen a társadalom is tegye meg a magáét. Az ügyvédi hivatás kiterjeszt ésének szükségességét hangoztatja. Kell, hogy az ügyvédség tért foglaljon a közgazdasági tevékenység, a nagy kereskedelmi vállalatok, érdckszövelkezetek, vasutak ügyköreiben, amelyek ma mindinkább érzik is, hogy az ügyvéd képzettségére szükségük van. A választmány tétlenül nem nézheti az ügyvédek folytonos szaporodását, mert egy jellemes, független, intelligens ügyvédi kar minden civilisált országban társadalmi és politikai szükséglet. A titkár fölsorolta azután az állandó kari sérelmeket, költségek aiacsony megállapítását, ügyvédi képviselet korlátozását, tömeggondnokságok aránytalan szétosztását, a birói kinevezéseknél az ügyvédek mellőzését, azugirászat enyhe üldözését. Mindez parlamenti" működés nélkül is, jóakarattal orvosolható lenne. A jogszolgáltatás terén megjegyzi, hogy a Kúriánál több mint tízezer darab a hátralék. A lapok elkobzása miatt irt jelentés folytán, a büntető törvényszék elnöke igazolásra szólította fel Bakonyi Kálmán dr. vizsgálóbírót, aki kijelentette, hogy a vizsgálóbíró aláirt blankettákat nem bocsátott soha az ügyész rendelkezésére. A kamara választmánya a lapunk más helyén közölt s Zsitvay Leó elnökhöz beküldött nyilatkozatával jelentését kiegészítette, amelyben tudomásul veszi, hogy az eljárásnál a vizsgálóbíró a törvény betűit megtartotta ugyan, de megsértette a törvény szellemét. A kamara mint igazságügyi hatóság kötelességét teljesítette, amidőn a lapok elkobzása körüli eljárást éles kritika tárgyává tette. Ezen kötelessége teljesítésében a kamarát senki és semmi sem fogja megfélemlíteni soha! (Zajos tetszés, éljenzés.) A közgyűlés elrendelte, hogy az igazságügyminiszterhez csupán a statisztikai adatok terjesztendők fel. Egyben p edig tudomásul vette a már közkézen forgó választmányi jelentést és annak a sajtóügyi részre vonatkozó kiegészítését. Vázsonyi Vilmos dr. teljes elismerését fejezte ki a kamara jelentése felért, Pap József dr. titkár azután előterjesztette a választmány határozati javaslatait az ügyrend egyes pontjainak módositása tekintetében. Egyhangúlag elfogadtattak. Zsigmondy Jenő dr., előterjesztette a zárszámadásokat és a költségvetést, amely \ita nélkül egyhangúlag szintén elfogadtatott. Ezzel a közgyűlés véget ért. A Magyar Jogászegylet f. hó 17-én Vccscy Tamás dr. egyetemi tanár elnöklésével folytatta a szerzői jog reformjáról megindult vitát. Első felszólaló Szálai Emil dr. ügyvéd volt, ki a megalkotandó reform általános irányeszméit fejtette ki. Szerinte a ma érvényben levő szerzői jog bárha hiányos, de éppen nem hasznavehetetlen munka, melynek alapján a szerzők érdekei sok szempontból kellően megvédhetők, kivált ha e célra alakult szervezetek, mint egyesülések és szövetkezések állanak a szerzők rendelkezésére. Szálai Emil dr. nem látja a magyar szerzői törvény hivatásának, hogy a fordítási jog határidejének tágítása révén a külföldi szerzők mennél több jövedelmet szerezzenek nálunk, hanem kultúrpolitikai és gazdaságpolitikai okokból épp csak annyit hajlandó átengedni az idegen szerzőknek, amennyinek átengedésére e szerződések kényszeritik a magyar államot ; épp ezért nem feltétlen hive annak, hogy belépjünk a berni konvencióba. Szintúgy a fordítási jog beiktatási kötelezettségét fentartani óhajtja. Sürgősnek tartja a reformot az irányban, hogy a színpadi zenerészek nem színpadi előadásai is védve legyenek és teljesen átalakítandónak véli a szerzői törvény kártérítési és büntetési részét; ajánlja, hogy az uj német szerzői törvény mintájára a szerző részére fizetendő birság intézményét honosítsa meg a reform, melynek részleteit egy a szakkörök bevonásával tartandó ankét volna hivatva megbeszélni. A következő felszólaló Martos Sándor dr. volt, ki beveze tésül a szerzői jog elméleti és történeti oldalát -világította meg. A reformot szintén sürgeti a szerzők érdekében. Szintén nem hive annak, hogy a külföldi szerzők a fordítási jog nekik kedvező szabályozása által túlságos nagy kedvezményekben részesittessenek, inkább a hazai szerzők megvédésére helyezné a fősúlyt. Fejtegeti a reform egyes részleteit és részletesen tárgyalja a fonográf és grammofon lemezekre vonatkozó mai törvényes jogállapotot. Nézete szerint a fonográflapok jogi szempontból a zeneműnyomtatványnyal egyenértékűek s épp ugy védve van a zenemű az ez uton való terjesztés ellen mint a nyomtatás utján való terjesztés ellen. Az egyetlen törvény a német, mely az ipar támogatása okából a fonográflemezekre nézve nem állapit meg szerzői jogokat, de a német birodalmi gyűlés is csak ideiglenes intézkedés gyanánt tette szabaddá az utánképzésnek ezt a módját. Az utolsó felszólaló Fényes Samu dr. szerint a magyar szerzői törvény rossz, egyes szakaszai, így a fontos 7-ik teljesen érthetetlen. A fordítási jogról rendelkező részek, valamint a 2-ik szakasz, mely a gyűjteményes munkákat védelemben részesiti, egyenesen irtása a szerző legjogosabb vagyoni érdekcinek. A szerzőt művére nézve ugyanaz a tulajdonjog kell, hogy illesse, mint akármilyen munkást munkája hozadékára, vagy bármily embert, aki munkával szerez. A szerzői jog nem is vagyoni tekintetben különbözik a tulajdonjogtól, hanem abban, hogy a szerzői jogban a szerző intenciójának és műve individualitása garanciájának is benne kell foglaltatni. Es a szerző vagyoni jogait műveire nézve nem lehet a szellemi diffusió érdekében se csorbítani. Hisz az épp annyi lenne, mint egy milliomostól vagyona egy részét elvenni a szellemi diffusió érdekében, mert hisz azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy egy millióval is hatalmasan lehet szolgálni a szellemi diffusió művét. Téves szerinte az a nézete, hogy mi csak impor-