A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1906 / 12. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [3. r.]
A JOG 95 tálunk idegenből szellemi termékeket ; ma már hál'istennek minket is lopkodnak külföldön. Hogy elmaradtunk, annak egyik oka épp a szerzői törvény is. Epp a szellemi diffusio érdekében kell a leghathatósabban megvédeni a magyar szerzők vagyonjogait, hogy igy az irók abba a helyzetbe juthassanak, hogy lehetőleg gond hiján élhessenek a művészi és tudományos alkotásnak, annyival inkább, mert olvasóközönségünk minden művelt nemzeténél kisebb. Epp a szabad fordítási jog oka annak, hogy a magyar könyvpiac lerakodó helye lett az egész világ szennyirodalma termékcinek. Mert ezeket a műveket olcsó áron lehet áruba bocsátani, miután nem fedi szerzői jog; fordításuk könnyű, olcsó és rossz. Az értékesebb munkáké ellenben drága és igy azokkal nem versenyezhetnek. Külföld. Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése j( (Folytatás.)*) Ugyancsak a XVIII. században alakult meg a nápolyi büntetőjogi iskola is, amely azonban kevés figyelemreméltó eredményt produkált. Nevesebb művelői voltak: Genovesi, Deljieo, Dragouetti, Cirillo és Pagano, akik a büntetőjog egyes részletkérdéseit tárgyalták műveikben. Magasan kiemelkedett közülök : Fiiangieri, aki « Scieiiza della legislazione» cimü munkájának a harmadik részében foglalkozott a büntetőjog anyagával. Szerinte a büntető törvényeknek mindenekelőtt a hasznosság elvit kell szolgálniok s a polgárok nyugalmának és biztonságának a megőrzésére kell törekedniük ; ezenkívül összhangban kell lenniük az erkölcsiség általános alapelveivel és az illető állam és nép összes visszonyaival. A büntetésre nézve azt kívánja, hogy az ne legyen súlyosabb, mint aminőt a cél megkíván s hogy arányban álljon az okozott kárral; kívánja továbbá, hogy senkit se büntessünk , mielőtt a természeti törvény alapelveinek megfelelő eszközökkel, a rossz létezéséről bizonyosságot nem szereztünk. A törvény alkalmazásánál, amelyet meg kell szabadítani a sokféle, egymástól eltérő törvényhozás fonákságaitól s a régi szokások «buta» tisztelésétől, mert csak igy lesz bizalom a törvény iránt s ekkor nem fog megtörténni az, hogy az ártatlant elitéljék s a bűnöst fölmentsék. Majd azt mondja, hogy reformálni kell a törvényhozást, az «absolut és a relatív jóság egyesítésének a legfőbb szabályával*. Ezen (degfőbb szabály» követelménye — Flangicri szerint — pl. a tortura eltörlése, amelynek azért kell megtörténnie, mert «a természet törvénye ellenére van az, hogy valaki önmaga ellen valljon." Ugyancsak a alegfőbb szabálya másik követelménye : a halálbüntetés jogossága a gyilkosokkal szemben mert ccha természetadta joga van az egyénnek ahhoz, hogy támadóját, önvédelemből megölje, akkor, ha a társadalom, mint az egyesek jogainak a letéteményese, nem ölné meg a gyilkost: ugy ez utóbbi előnyben részesülne az által, hogy a sértett reakciója elől elvonatnék s igy teljesen végrehajthatná végzetes tervét w.1) Fiiangieri munkája nagy hatással volt az olasz büntetőjogi irodalom fejlődésére; tanai csakhamar elterjedtek az olasz egyetemeken, és számos, kisebb-nagyobb — pro és contra tendenciájú — munkának a keletkezésére adtak okot. A Fiiangieri eszméit Gianelotnenieo Romagnosi karolta föl a legjobban, aki «Genesi del dirittopenale» című munkájá- ban, szigorúan a metafizika elvei alapján, abstract speculatióval2) fejtegeti a büntetőjog alapeszméit. Módszerével eltávolodik a többi iskolától, amely a társadalmi szerződés elméletét vallja. Romagnosi szerint mese az, hogy az emberek lemondottak jogaikról azért, hogy a társadalmat megalkossák: mert az ember természeti szükség folytán társul. Ha társadalmi állapotán kivül tekintjük az embert, ugy azt látjuk, hogy csak józan esze van, de jogai nincsenek és igy azokat nem is ruházhatja át másokra. A jog, amely szerinte nem egyéb, mint szabályozott, hasznos kényszer (forza ntile regolata), a társadalomban keletkezik, még pedig azon kötelességből, amely szerint a társadalomnak meg kell védelmeznie önmagát és társait. Ezen kötelesség; a védelmi jog, amely a társadalomé s amely nem származékos, hanem eredeti jog és amely nemcsak azért jogos, mert szükséges, hanem azért is, mert igazságos azon alapelv, amely szerint önmagát, illetőleg a társadalmi életet védi. A psichologiai coactió elméletét vallva, a büntetőjog föladatául a bános ásztön ellensúlyozását tekinti, mivel «a büntetőjog nem egyéb, mint a társadalmi visszonyoktól módosított védelmi jog.» A közvetlen védelem és a preventió elméletére támasz*) Előző közlemény a 11. számban. •) L. Cali sse: i. m. 316- 310 I. -) Calisse: i m. 319 kodva, elismeri, hogy a kényszer nem elegendő, hanem, hogy azt a társadalmi együttélés, a politika, a vallás és a becsület érzésével is támogatni kell, mert csak ezeknek az együttes sanctiója tesz valóban erőssé egy kormányt. «A társadalmi igazságszolgáltatás nem különbözik a politikai mérsékeltségtől és a külső s a belső politika a tisztelet és a tiszteltetés egyetlen fogalmára vihető vissza.» A nevelést a bűntett ellen irányuló praeventió egyik leghatalmasabb tényezőjének tartja, mint amely arra utalja az embereket, hogy hasznos dolgokkal foglalkozzanak s hogy a társadalmi kötelezettségeiknek eleget tegyenek és hogy munkaszeretők s szívélyesek legyenek. Ezen nézetével — mint Crippa helyesen jegyzi meg3) — megcáfolja azoknak az állítását, akik az ő rendszerében a rideg utilitárismust keresték. (Folyt, köv.) Az alkalmazott joga találmányához Németországban. A németországi szabadalmi törvény épp ugy, mint a magyar kimondja, hogy az alkalmazott találmányát munkaadójának minden ellenszolgáltatás nélkül köteles átengedni. Ebbe a rendelkezésbe a németországi technikusvilág nem tud belenyugodni és már hónapok óta mozgolódnak ellene. Legutóbb a műszaki tisztviselők szövetsége hat kívánalmat magában foglaló kérvényt nvujtott be a birodalmi gyűlésnek. A kívánalmak a következők : 1. A műszaki alkalmazottak és munkások találmányaiknak tulajdonosai. 2. A törvény 3. §-a egészíttessék ki ezzel: Ha a bejelentő nem egyszersmind feltaláló, emennek neve jelentessék be a bejelentés benyújtásakor. A szabadalmi oklevélben és a szabadalmi leírásban a föltaláló neve a bejelentő neve után rekeszjelben írassék ki. 3. A munkaadónak joga van arra, hogy az a találmány, amelyet az alkalmazott szolgálati ideje alatt neki bemutat vagy melyet a belföldön szabadalmazásra bejelentett, kihasználásra neki átengedtessék, de csak abban az esetben, ha a találmánytárgya az illető iparág körén belül esik. 4. A munkaadó egy hónapon belül tartozik kijelenteni, vájjon a találmányt ki akarja-e használni. Ha igen, akkor rögtön egyedüli engedményessé lesz s ezzel arra kötelezi magát, hogy a találmány megszerzésének és föntartásának költségeit födözi és a találmányt a rendelkezésére álló eszközökkel foganatosítja. Ha a kihasználásról lemond, a műszaki alkalmazott és munkás a találmánynak korlátlan urává lesz. 5. A munkásnak átengedett találmányért kárpótlásul a föllalálót megfelelő rész illeti meg abból a haszonból, melyetaszabadalom tartama alatt a találmány kihasználása jövedelmezett. «Megfelelő >-nek legalább a harmadik része tekintendő, hacsak rendkívüli körülmények nem forognak fönn. i). E határozatokkal szemben hozott megállapodások semmisek. Irodalom. Dárday S. Igazságügyi Törvénytár 6-ik kiadás. Budapest 1905—190(j. Az. Atkenaeum irod. és nyomdai r.-társulat kiadása, 9. kötet. Ára 100 K. Aránylag rövid idő alatt előttünk fekszik e közkedvelt vállalatnak immár 6-ik kiadása. Amint az ember, ugy ez a törvénytár is céljaival nőttön nőtt.' Mig első kiadása — 1889-ben — csak egy vaskos kötetre szorítkozott, addig ma már 9, illetve 10 kötet (mert a III. kötet két külön részből áll) — öleli fel az összes létező joganyagot. A kiadások gyors egymásutánja és tartalmuk folytonos kibővítése arra vallanak, hogy nemcsak a kiadó csinált e kiadásokkal jó üzletet, hanem hogy az ily munkára égető szükséglet is volt, főleg a törvények gyakori forgatására hivatott szakférfiak körében. Ügyvéd, bíró, ügyész, közjegyző, nem érnek rá a hivatalos « Törvénytárt* és «RendeIetek Tárát > átlapozni és emellett a különféle — ma már magukban is egy, nem éppen kicsinek mondható könyvtárt képező — döntvénytárakban és a többi felsőbirósági judicaturát reprodukáló gyűjteményekben böngészni. Ezenfelül törvényeink gyakran módosulnak és ezáltal a tételes joganyag oly hullámzásoknak van kitéve, hogy az érvé'iyes jogalap csak nagy fáradsággal és sok idővesztéssel meghatározható Kész örömmel fogadja tehát mindenki ezt a rendszeresen összegyűjtött, egységesen és megbízhatóan élénkbe terjesztett teljes élő joganyagot. Az igazságügyi törvények és rendeletek mellett itt találjuk jegyzetekben a felsőbirósági judicatura utján nyújtott törvényalkalmazást, tehát minden tájékoztatást, melyre a gyakorlati jogásznak szüksége van. Egybefoglalva találjuk e törvénytárban az élő tételes jogot, — ágak szerint elkülönítve, rendszeresen csoportosítva — és közös kapcsolatban ezzel a minden egyes törvényszakaszhoz fűződő és ajogfcjlést szemléltető birói joggyakorlatot. Teljesség, rendszeresség és áttekinthetőség dolgában az Igazságügyi Törvénytár már eddig is teljesen kielégítő volt. A jelen hatodik kiadás még ennél jóval többet tesz és tényleg a legkényesebb igényeknek is képes eleget tenni. 9) C ri p p a : oSvolgimento delle tcsi di diritto penale». Roma, 1S92,