A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 11. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [2. r.]

A JOG 43 társasagokkal való egyesülés iránti határozatok hozatalára is vonatkoznék, mert a szóban forgó rendelkezés csak az alapszabályok intézkedései módosításának eseteire vonatkozik, ellenben a 179. § 1—6, pontjában emiitett és az alapszabályok módosításával rendszerint nem jaro közgyűlési határozatokra nem alkalmazható. Sem a kereskedelmi törvény, sem az azt megelőző törvényelökészitési munkálatok anyaga nem nyújtanak alapot annak megállapítására, hogy midőn 2 vagy több társaság közgyűléseinek többsége az egyesülés kimondását s az ezzel járó gyökeres szervezeti átalakulást elhatározza, az újonnan alakuló vagy beolvasztó társaság megállapítandó alapszabályaiban az összes egyesülő társaságok alapszabályaiba, a tervezetekből átvett intézkedések változatlanul felveendők volnának, vagy pedig a változtatás csak minden egyes részvényes kifejezett hozzájárulásával történhetnék. Az egyesülés folytán való feloszlásnak sem szolgálhatnak akadályul a tervezetbe felvéve volt oly intézkedések és jogviszony szabályozások, amelyek az egyesüléssei bekövetkező szervezeti átalakulás következtében hatályukat vesztik, vagy módosulásnak vannak alávetve. (A m. kir kúria 1906. február 13. 1,574/900. sz. a) A bányaüzemmel járó veszélyből származó balesetért a bányatulajdonos felelős, mert ez szintén az 1893 : XXVIII. t.-c. tekintete alá eső veszélves ipar. (M. kir. Kúria 1905. december 13. 1,014/1904.) Aki a váltót aláírásával ellátva maga hozta a felperes váltóbirtokoshuz, aláírását sikeresen csak ugy tagadhatja, ha az ezáltal megállapított azt a vélelmet lerontja, hogy ő irta alá a váltót; és erre sajátkezű aláírás vitatása esetében elegendő az összehasonlított aláírások különbözősége. (M. kir. Kúria 1905. november 16. 967/1904.) Az a váltókötelezett, aki másokkal együtt egy valakiért szívességből vállalt kötelezettséget és az újított váltót, mivel az egyenes ados a váltót alá nem irta, maga mint elfogadó irta alá, a beváltó forgató ellen sikeresen élhet azzal a kifogással, hogy ót a váltó alapján csak az azzal való közös jótállásból, tehát aránylagosan terheli kötelezettség (M. kir Kúria 1905. december 22. 1,691/190 í | Az intézvény megváltoztatása, mint a váltó meghamisítása, kifogásként mindenkivel szemben érvényesíthető. (M. kir. Kúria 1,445. 1901. — 19i>5. november 22.) Vevőnek az a joga, hogy a teljesítést követelje, nem az eladó késedelmén, hanem közvetlenül a szerződésen alapszik, s következőleg a vevő, midőn teljesítésre hivja fel az eladót, nem mond le arról, hogy a felhívás dacara sem teljesítő eladótól kártérítést igényeljen, s a vevőnek az a kijelentése, hogy a szeraódés teljesítéséhez ragaszkodik, legfeljebb azzal a jogkövetkezménynyel járhatott, hogy az eladó mindaddig teljesíthette volna a szállítási szerződést, amig a vevő kártérítési keresetének kézbesítése folytán arról nem értesült, hogy ez a teljesítés helyett a kártérítést választotta. (A m. kir. Kúria 1905. december 28. 1,658/904. sz. a.) Csekély alaptőkével bíró részvénytársaságnál a "mezőgazdasági hitelbank r.-t » elnevezés bejegyzése megtagadtatott. (Budapesti kir. tábla 1906. január 4. 3,297/1905. sz. a.) A közadós elleni megtartási jog a tőzsdebiróság illetékességének kikötése esetén is a csödbiroság mint ügybiróság előtt érvényesítendő, s ezen az sem változtat, hogy a közadós közkereseti társaság tagjai is, kik csődben nem állanak, perbe vonattak, ha a megtámadási jog nem a tagok, hanem a társaság vagyonához s így a csődtömeghez tartozó tárgyakra érvényesíttetik, mert ily esetben a csődtörvény lö3. S-a alá vonható pertársaságról annál kevésbbé lehet szó, mert a tagokat eme vagyon tekintetében a csőd tartama alatt a rendelkezési és képviseleti jog meg sem illeti. (Budapesti kir. tábla 1905 december 28. 3,151 V. 1905. sz. a.) Bűnügyekben. Hatósághoz intézett beadványban elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás nem esik a B. T. K. 262. §-a alá. A kir. Kúria : Vádlottnak semmisségi panasza folytán : A B. P. 384. §-ának 9. pontjára alapított semmisségi panasz vissza a B. P. 385. §-ának 1 a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz pedig elutasittatik. Azonban mindkét első fokú bíróság Ítéletének a rágalmazás vétségéről rendelkező az a része, mely szerint a büntetés kiszabásánál a B. T. K. 262. §-ában meghatározott minősítés vétetett alapul, a B. P. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okból e szakasz utolsó bekezdése alapján hivatalból a B. P. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik, a vádlott terhére megállapított rágalmazás vétsége a B. T. K. 262. §-ának mellőzésével a B. T K. 258. §-ába ütköző és e szakasz szerint büntetendő, a B. T. K. 270. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezésnél fogva hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének minősíttetik és a vádlottra kiszabott büntetés ezért a vétségért, valamint a terhére megállapított zsarolás kísérletének vétségeéri és közcsend elleni kihágásért vétetik alkalmazottnak. Indokok: A tanuk meg nem esketése és a bizonyitás kiegészítésének el nem rendelése miatt vádlott által az 576 905. számú jegyzőkönyv szerint bejelentett semmisségi panasz a B. P- 434. 1 te ának 3. bekezdése értelmében visszautasítandó volt, mert a B. P. 428. §-ának 2. bekezdésében meghatározott az az eset forog fenn, melynél lógva a panaszolt alaki semmisségi ok a tábla itet lete ellen már nem érvényesíthető. Vádlott által a B. P. 385 §-ának 1. a) pontja alapján hasz! nált semmisségi panasz alaptalan, mert a tábla által valónak elfogadott tények szerint vádlott: 1- ször abból a célból, hogy magának jogtalanul vagyoni I hasznot szerezzen, P. F. ezredest 200 kor óvadék visszafizetésére I az Ítéletben megjelölt módon való fenyegetéssel kényszeríteni í akarta. 2- szor ugyancsak a nevezett ezredest az ítéletben közelebbről megjelölt módon életétől való megfosztással fenyegette, 3- szor azt állította az ezredesről, hogy kinozza a legényeket, I oly meneteket végeztet a legénységgel, hogy felének a kórházba | kell mennie, a vádlott szájából kivette a kenyeret és őt Ungvárról Miskolcra csalták. Minthogy pedig e tények alapján a vádbeli tettek büntetendő cselekmények tényálladékát állapítják meg: nyilvánvaló, hogy a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában megjelölt semmisségi ok egyik vádbeli cselekményt illetően sem forogván fenn, az alaptalan semmisségi panasz a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. Minthogy azonban vádlott a terhére megállapított rágalmazást nem a B. T. K. 262. §-ában meghatározott módon, t. i. nyilvánosan, hanem a közös hadügyminisztériumhoz intézett levélben követte el, mely a B. T. K. 262. §-a által feltételezett nyilvánosság jellegével nem bír és csupán annak megállapítására alkalmas, i hogy több személy kezén megfordulva, a B. T. K. 258. !?-ában meghatározott többek előtti állítás mérvét foglalja magában: a vádlott terhére megállapított rágalmazás nem a B. T. K. 262. §., hanem a B. T. K. 258. §-a szerint minősül és a büntetés is ez utóbbi alapján szabandó ki. Az alsófoku bírósági Ítéleteknek az a rendelkezése tehát, mely szerint a rágalmazás a Btk. 262 §-a alá vonatott és a büntetés kiszabásánál is ez a szakasz vétetett alapul, oly intézkedést képez, mely vádlottra nézve sérelmes lévén, az a Bp, 385. t?-ának utolsó bekezdése értelmében hivatalból vétetett figyelembe. Mindezeknél fogva az elsőfokú bíróságok ítéletének sérelmes része megsemmissitendő és erre vonatkozóan a rendelkezés szerint a törvénynek megfelelő ítélet hozandó volt. Az alsófoku bíróságok által kiszabott büntetés az c helyütt megállapított enyhébb minősítés mellett is a fenforgó anyagi halmazatra való figyelemmel vádlott bűnössége fokának megfelelő arányban áll. (1905. évi szeptember ]9-én 8,114. sz.) Fegyelmi ügyekben. Annak a kérdésnek megbirálásába nem lehetett belebocsátkozni, hogy perrendellenesen járt-e el a panaszlott bíró, a mikor a fenforgó esetben az 1868. LIV. t.-c. 143. ij-át alkalmazta a 111. §. helyett. Mert habár a pernek másodfokú bírósága e kérdésben külön felebbvitelnek helyet nem is adott, az kétségtélen, hogy ez az állítólagos szabálytalanság a perben hozandó ítélet ellen érvényesíthető felebbezésben lesz panaszolható és a mennyiben szabálytalanság tényleg elkövettetett, — az a felsőbb bíróságok által esetleg orvosolható is Jesz. Ebből pedig az következik, hogy e kérdésnek megbirálása az ügy jelen állásában a fegyelmi biroság elé nem tartozhatik. másrészről pedig az sem állapítható meg, hogy az okozottnak állított sérelem a törvénykezés rendes menetén nejn lesz-e orvosolható; A törvény helytelen alkalmazása miatt fegyelmi vétség megállapításáról pedig csak akkor lehet szó, ha annak ismérvei mutatkoznak, hogy a bírói törvény félre nem érthető, nyilt rendelkezésével helyezkedett ellentétbe; ott azonban, hol a fenforgó körülmények között a törvény miként alkalmazása az egyéni megbirálástól függ, az, ha tévesen történik is, fegyelmi eljárás alapját nem képezheti, mert hiányzik az itt szobán forogható fegyelmi vétség alkotó eleme : a hivatali kötelesség megszegésének vétkessége. Az 1871. VIII. t.-c. 74. íja értelmében a magánfélnek az idézett törvény 66. 5j-a alapján a bíró ellen érvényesíthető kártérítési keresete elévül, ha vagy a kértéritési kereset vagy a kereshetőség megállapítása iránti kérelem a kárt okozó cselekmény vagy mulasztás elkövetése napjától számítandó egy év alatt meg nem indíttatott. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. július 10-én 69. sz. alatt) K. Zoltán dr. szolnoki tszéki bíró fegyelmi ügyében következőleg határozóit: A kir. ítélőtábla mint fegyelmi bíróság a fegyelmi eljárás megindítását mellőzi. Indokok : A panaszos azt adja elő, hogy L. Zs. rendes pert tett ellene a szolnoki kir. törvényszéknél folyamatba, a melvben az 1904. november 15-én felvett perfelvételi jegyzőkönyvből kitűnt, hogy a felperes a kitűzött két órai határidőn belül nem jelentkezett és ez okból a panaszos alperesnek képviselője a