A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 10. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [1. r.]

A JOG 39 tendö, felperes köteles ugyan bizonyítani és igy felperes megtámadási keresetének azon az alapon, hogy az alperes nem bizonyította, miszerint a közadós által neki 1901. év febr. havában fizetett 4,001) kor., a közadósnak 1898. január havában tényleg kölcsön adta, hely nem volna adható ; mind a mellett helyben kellett hagyni a másodbiróság Ítéletét azért, mert a másodbiróság ítéletének vonatkozó indokolásában helyesen állapítván meg azt, hogy az alperes és közadós férje között létrejött állítólagos kölcsönügylet érvénytelen, az alperes által a közadósnak átadott 4,000 kor. összeg olyannak tekintendő, mely mint az alperes tulajdona a közadós kezelése alatt maradt és melynek visszaadása e szerint a csó'dtörv. 28. §-ának 3. pontja alá esik. Minthogy pedig az alperes elleniratában maga elismerte azt, hogy a kérdéses összeget 1900. évi február havában, tehát a csödtörv. 28. §-ában meghatározott két éven belül kapta meg a közadóstól, ennek az összegnek a közadós részéről a jelzett időben történt visszafizetése csak abban az esetben nem lenne a csödtörv. 28. §. 3. pontja alapján megtámadható, ha alperes kimutatta volna, hogy az e szerint jogcim nélkül a közadós kezelése alatt maradt ezen összegnek visszafizetése törvény vagy a két év előtt keletkezett szerződés alapján történt. Minthogy pedig az alperes nem is állította azt, hogy az 1898. év január havában létrejött ügylet alkalmával az összeg visszafizetésére nézve is közadós férjével valamiben megállapodtak volna, hanem csak azt állította, hogy ő 1901. évben a kölcsön visszafizetését követelte és ennek folytán 1901 február havában azt közadós férje neki vissza is fizette és minthogy ezek szerint alperes a kérdéses összeget a csödtörv. 28. í;-ában meghatározott időn belül kapta vissza közadós férjétől, annélkül, hogy akár a törvény, akár a szerződés alapján a kérdéses összeg visszaadására megállapított valamely fizetési határidő ekkor már letelt volna: a másodbiróság helyesen határozott, a mikor a kérdéses fizetés jogcselekményét a csödtörv. 28. §. 3. pontja alapján hatálytalanította és alperest a kereset értelmében marasztalta. Bűnügyekben. Vádlott védekezésére való tekintettel, a bejelentett perorvoslat nyilván a bizonyításra vonatkozik, e kérdésben pedig a semmisségi panasz a Bp. 556. §-a szerint ki van zárva. A m. kir. Kúria (1906. január 30-án 7,726/1905. B. sz. a.) súlyos testi sértés vétsége miatt jogerősen itélt Sz. Jakab elleni ügyben következő végzést hozott: A felfolyamodás elutasittatik. Indokok : Minthogy a kir. törvényszék az elitélt Sz. Jakab a védője által a kir. törvényszék ítélete ellen a Bp. 385. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi oknál fogva, — mert a vádlott ellen megállapított cselekmény büntetendő cselekményt nem állapit meg, — bejelentett semmisségi panaszt, a törvény rendelkezéseinek minden tekintetben megfelelő végzésével annak figyelembe vétele mellett, hogy vádlott védekezésére való tekintettel, a bejelentett perorvoslat nyilván a bizonyításra vonatkozik, e kérdésben pedig a semmisségi panasz a Bp. 556. §-a szerint ki van zárva, helyesen utasította vissza, s igy a nevezett elitélt védőjének e visszautasító végzés ellen bejelentett felfolyamodása alaptalan : ennélfogva ezt a felfolyamodást el kellett utasítani. A B. P. 556. §. utolsó bekezdéséhez képest a szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő és emellett még más vétséggel is terhelt egyén ügyében a kir. törvényszéknek másodfokban hozott Ítélete ellen a vádlott ssak akkor használhat semmisségi panaszt, ha a törvényszék olyan bűncselekményt, amely a törvény szerint bűntettnek, vétségnek vagy kihágásnak minősittetett, amely eset pedig nem forog fenn. A m. kir. Kúria (1906. február 6-án 7,973/1905. B. sz. a.) vallás szabad gyakorlata elleni vétség miatt vádolt J, Antal elleni ügyben következő végzést hozott : A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok: Sértett képviselőjének a kir. törvényszék másodfokban hozott Ítélete ellen a B. P. 385. §.1. a) pontja alapján azon okból bejelentett semmisségi panasza — mert bűncselekmény tényálladéka meg nem állapíttatott, mint a törvényben kizárt — a B. P. 434. §. 3. bekezdése értelmében visszautasítandó volt, mivel a B. P. 556. §, utolsó bekezdéséhez képest a szabadságvesztés büntetéssel büntetendő és emellett még más vétséggel is terhelt egyén ügyében a kir. törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen a vádlott csak akkor használhat semmisségi panaszt, ha a törvényszék olyan bűncselekményt állapított meg, amely a törvény szerint bűntettnek, vétségnek vagy kinágásnak minősíttetik, amelyeset pedig nem forog fenn. Vádlott azért jelentett be semmisségi panaszt a B. P. 385. § ának 1. a) és c) pontjai alapján, mert ö nem bántotta a főmagánvádlót. E szerint vádlott a kir. törvényszék Ítéletét nem a büntetőtörvény rendelkezéseinek téves alkalmazása miatt, hanem a bizonyítás szempontjából támadja meg. Minthogy azonban a bizonyítás kérdésében a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen a B. P. 556. §-ának harmadik bekezdése értelmében perorvoslat nem használható: ennélfogva vádlottnak semmisségi panasza a B. P. 557. §-ában idézett 434. §. 3. bekezdése értelmében visszautasitandó volt. A m. kir. Kúria (1906 január 30-án 7,925/1905. B. sz. a.)M. Jstvánné szül. K. Julianna könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt ügyében következő végzést hozott: A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok: Vádlott azért jelentett be semmisségi panaszt a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontjai alapján, mert ő nem bántotta a főmagánvádlót. E szerint vádlott a kir. törvényszék ítéletét nem a büntető törvény rendelkezéseinek téves alkalmazása miatt, hanem a bizonyítás szempontjából támadja meg. Minthogy azonban a bizonyítás kérdésében a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen a Bp. 556. §-ának harmadik bekezdése értelmében perorvoslat nem használható, ennélfogva vádlottnak semmisségi panasza a B. P. 557. §-ában idézett 434. §. 3. bekezdése érteimében visszautasitandó volt. A semmisségi panasz a B. P. 434. §. rendelkezéséhez képest visszautasítandó volt, mert a büntetendő cselekménynek ténybeli és jogi alkatelemeit magában foglaló ítélettel szemben a semmisségi panasz bejelentéséből, de vádlott védekezéséből sem érthető meg. hogy mily jogsérelmet panaszol. A m. kir. Kúria (1906. január hó 30-án 4,958/1906. B. sz. a.) következő végzést hozott: A semmisségi panasz visszautasittatik. Indokok : A kir. it. tábla Ítélete ellen V. L. vádlott aBp. 385. §. J. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a megállapított cselekmény nem képez bűncselekményt. Ez a semmisségi panasz azonban a B. P. 434. §. rendelkezéséhez képest visszautasitandó volt: mert a büntetendő cselekménynek ténybeli és jogi alkatelemeit magában foglaló ítélettel szemben a semmiségi panasz elől emiitett bejelentéséből, de vádlott védekezéséből sem érthető meg, hogy mily jogsérelmet panaszol. Minthogy pedig a B. P. 430. §-a szerint az a semmisségi panasz, amelyben semmisségi ok megjelölve nincs, visszautasitandó, a fenti rendelkezés indokolt. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Igazoltnak látszik, hogy a panaszolt ügyvéd pénzszolgáltató üzlettársa volt egy üzérnek, aki zálogjegyekre való kölcsönnyújtással, zálogjegyek vételével és eladásával foglalkozott s aki panaszlottal az elért hasznon osztozott. Ilyfajta üzletre és ilyfajta egyénnel társulás, ügyvéd részéről az önbecsülésnek oly hiányára vall, melylyel mélyen sérti a kar becsületét és tekintélyét és a tiszteletre és bizalomra méltatlanná válik. (Ürdts. 68. §. bjpont.) A bpesti ügyvédi kamara mint fegyelmi bíróság (1905. május 11-én 1,178/1904. fegy. sz. a.) H. V. Adolf dr. ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következőleg határozott: A fegyelmi bíróság H. A. dr. ügyvéd ellen a fegyelmi eljárást elrendeli és őt vizsgálat mellőzésével az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) pontja alapján vád alá helyezi. Indokok : St. Gyula ügynök 1903. máj. 30. az államrendőrség főkapitányához feljelentést adott be H. A. dr. ügyvéd ellen sikkasztás és okirathamisitás miatt. A bpesti kir. ügyészség a lefolytatott rendőri nyomozat adatai alapján 10,003,1904. sz. határozatával a nyomozást megszüntette s ezen határozatnak jogerőre emelkedése után az iratokat a fegyelmi eljárásnak esetleges megindítása végett az ügyvédi kamarához áttette. Ugyanis a rendőrség által tanukként kihallgatott M. S., St. Gy.-né, F. F.-né, U. K. vallomásaival igazoltnak látszik, hogy H. A. dr. pénzszolgáltató üzlettársa volt St. Gy.-nak, aki zálogjegyekre való kölcsönnyújtással, zálogjegyek vételével és elárusitásával foglalkozott s aki H.-sel az elért hasznon osztozott. A rendőrség előtt 1903. június 19-én tett vallomásában H. A. dr. ezen társas viszonyt — lényegtelen eltérésekkel — beismerte. Ilyfajta üzletre és ilyen fajta egyénnel társulás, ügyvéd részéről az önbecsülésnek oly hiányára vall, melylyel mélyen sérti a kar becsületét és tekintélyét és a tiszteletre és bizalomra méltatlanná válik. (Ürdts. 68. §. b) pont.) Tekintettel panaszlottnak beismerésére, továbbá a tanuknak már történt kihallgatására s arra, hogy megesketésük a kitűzendő szóbeli tárgyaláson pótolható lesz, a vád alá helyezés a máris tisztázott tényállás alapján elrendelendő volt. A m. kir. Kúria (1906. január 20-án 388/1905. fegy. sz. a.) következőleg határozott: Az elsőfokú fegyelmi bíróság határozata az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Fegyelmi ügyekben. Kétségtelen, hogy az ügyfélnek meg van a joga arra, hogy a bíró ellen a valóságban elkövetett, vagy akár csak vélt szabálytalanság miatt a törvény rendes utján pauaszt emelhessen és megtorlást kérjen. Minthogy azonban a feljelentésében foglalt beismerés szerint az albiró által állítólag elkövetett szabálytalanság miatt önmaga akart elégtételt szerezni és tette pedig ezt oly modorban, melylyel a hivatalos eljárásban levő bíróval szemben a köteles tiszteletet megsértette, a panaszlott albirónak abban a cselekményében, hogy az általa beismert viselkedése miatt kiutasította és további ellenkezésére a szolga által való kivezettetést helyezte kilátásba, fegyelmi, vétségnek jelenségeit nem látja fenforogni. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. június 27-én 88. sz. alatt-)