A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 10. szám - Az olasz büntetőjogi irodalom fejlődése [1. r.]

A JOG 79 laton alapuló tanait fejtette ki. Utána llyppolitus de Marsilüs lépett löl, v-Práctica causantm erimhídiiumn cimü s hasontárgyu munkájával. (Lügd. 1,529). A legkiválóbb praktikusok : Július Clarus (1525 —1575) és Prosper Farinacius (1554—1616) voltak. Július Clarus milanói kormányzó, majd itáliai tanácsos fölt Madridban. Itt itta *,Recepttte sentcntiaen cimű munkáját, amelynek V. könyvében, — a milanói törvénykezést ismertetve — a büntetőjog elveit fejtegeti, többnyire a római jog és a szokásjog alapján. Az V könyv 21. §-ból áll s az első a büntetőjog általános elveit, a 2—20. §. a bűncselekmények egyes fajait tartalmazzák betűrendben; végül a 21. §., amely npractica cri/i/iualisn cimet visel, száz kérdésben (és feleletben) a bírói gyakorlatot ismerteti. Clarus, mint már emiitettük, a római jog és a szokásjog alapjára támaszkodva, irta meg munkáját. Mindazonáltal egyes helyeken önálló véleményt is hallunk tőle, amelyet többnyire kritikai szinezettel von be. A bűncselekménynél elismeri a haragnak a beszámítást csökkentő hatását. A részegségre pedig azt jegyzi meg, hogy amiatt enyhiteni kell a büntetést s a rendes helyett rendkívülit kell kiszabni. Ilyen büntetésenyhitésnek azonban csak akkor van helye, ha a tettes eszének a használatától meg volt fosztva ; továbbá, ha nem a felelősség csökkentésének a céljából részegedett le s ha kijózanodása után nem helyeselte a tettet. Farinacius (1554 —1616) Variarum quaestionum et communium opiniomun crimiualiumn, illetve aPraxis ct theoricac criminalis* cin latt bocsátotta közre a büntetőjog elveit tárgyaló háromkötetes munkáját. (Velence, 151)6 —1607). E munka könyvekre, címekre és kérdésekre oszlik. Az általános elvek fejtegetése után az egyes bűncselekmények tárgyalására tér át a szerző s különösebben a felségsértésről, az emberölésről, lopásról, nemi erőszakról, hamisításról éz az eretnekségről szól. E két mesteren kívül, kiváló praktikusok voltak még: Albertus de Gaudiiio, aki v.Libcllus de maleficiisn cimü (Velence, 1552) munkájában, a birói gyakorlat alapján s az előtte élt jogtudósok, különösen pedig a Da Susara munkáinak a nyomán, fejtette ki a büntetőjog elveit. Vele egyidőben lépett föl Bonifacius de l italinis, aki v-Tractatus super maleJjciisD cimü munkájában — többnyire a római jog elvei alapján — az egyes bűncselekmények fogalmát igyekszik tisztázni és Tiberius Decianus, aki «Tractatus criminalis»-ában a velencei statútumok büntetőjogát ismerteti, a római és a kánonjogból vett elvek alapján. Végül ide sorolható még: Angelus Aretiuus, aki v.De mdleficiisn cimü (Lugd., 1581) munkájában több helyen eredeti fölfogást árul el; Aegidius Bossius, akinek a műve «Tractatus vani, seu quaestiones criminalem mater in in continenteSD cim alatt jelent meg. E munka is nagyobbrészt a római jog alapján készült, de a szerző emellett a saját nézeteit is gyakran hangoztatja. Thbt László dr. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Kinek van igaza? A végreh. törvény §-ai, vagy pedig az árverési feltételek irányadók-e ? Egy bérház haszonélvezetére egy hitelező május elsején zárlatot foganatosított és a zárgondnok be is szedte a május— július évnegyedre eső házbéreket. Az árverés május BO án tartatván meg, az jogerőre emelkedett és július 10-én kiadta a telekkönyvi hatóság a vevőnek a 180. §. értelmében a vételi bizonyítványt. A zárgondnok az általa beszedett 3 havi házbérrel beszámolt a tkvi hatóságnak s maradt a költség és kiadások levonása után mintegy "2,000 K. házbérfelesleg. A sorrendi tárgyaláson, miután vételárfelesleg is maradt, a végrehajtást szenvedett a 2,000 K. házbért a végreh. törv. 181. §-a alapján «miután csak az árverés napja után esedékes bérÖsszeg illeti meg a vevőt,» jelen esetben pedig a házbérek május 1-éti voltak esedékesek, az árverés pedig május 30-áu volt, magának kérte kiutalni. Ezzel szemben az árverési vevő hivatkozva az ezen árverési ügyben kibocsájtott feltételekre, mely szerint a vevő a megvett ingatlan birtokába a vételi bizonyítvány alapján lép, és annak haszna a birtokbalépéstől Ót illeti* a bérösszegek cimén fennmaradt 2,000 Koronának június 10-0 július végéig eső részét viagának kérte kiutaltatni, annál is inkább, mert a 184. §. értelmében az általa megvett ingatlant terhelő adók őt, a vevőt, már az árverés napját követőleg terhelik. Nem igazságos tehát, hogy a végrehajtást szenvedett az egész évnegyedre járó bérösszeget megkapja, akkor, amidőn ezen évnegyed nagyobb részére június 10.—július 31. esedékes adót a vevőnek kell viselnie. A végreh. törvény 180. és 181. §-ai kifejezetten rendelkeznek, hogy e §-ban foglalt intézkedések csak az esetben követendők, ha az árverési felvételek ellenkezőt nem tartalmaznak, illetve ha az áverési feltételekben más ki nem köttetett. Jelen esetben az árverési feltételek ellenkezésben állanak, a végreh. törv. 181. §-a azon rendelkezésével, hogy az esedékes bérösszeg az árverés napja után kit illet r Kinek van tehát igaza, a végrehajtást szenvedettnek-e vagy az árverési vevőnek? Ignotus. Sérelem. Jajveszéklés a vidéki igazságszolgáltatás érdekében. A borosjenői járásbíróság — nem tudni mi okból — de igazán mostoha gyermeke a magyar igazságügyi administraciónak; e bíróság ugyanis egyike a legnagyobb forgalmú vidéki bíróságoknak, mert két nagy közigazgatási járás területét foglalja magában és a bíróság vezetője hivatalos felterjesztésében számadatokkal igazolta, hogy dacára a nagy ügyforgalomnak (összforgalom 1905. évben 1 1,718 volt) kevesebb személyzettel van ellátva, mint más jóval kisebb forgalmú biróság, az összes személyzet létszáma 13 lévén, míg más hasonló vagy kisebb forgalmú bíróságé átlag 10. E bíróságnál az összes leírási teendőket (1905. évben 28,822 oldal a tkvi másolatokon kívül) 2Va, azaz két és fél, mondhatni csak 2 díjnok végzi, mert a 3-ik díjnok a büntető ügyszakban majdnem mindig jegyzökönyvet vezet, notandum : a bjenó'i nép a büntető bírósággal állandó összeköttetésben van, e tekintetben messze földön híresek. És mindezek dacára a járásbiró felterjesztésének az lett az eredménye, hogy a törvényszék elnöke fel sem terjesztette a tábla elnökéhez, holott a biróság vezetője rendkívül szerény kéréssel lépett fel, egy díjnok vagy egy joggyakornok alkalmazását kérte, mért mégis abnormis állapot, hogy ily nagy forgalmú bíróságnál a segédszemélyzet létszáma: 0, így egyik bírónak sem lévén segédje, a biróság vezetője is maga vezeti jkveit, ami magában véve nagyon épületes dolog volna ugyan, de csak vesztesség, mert a tárgyalás éppen kétannyi időt vesz igénybe. Vajha az igazságügyi kormányzat felhagyna azzal a politikával, hogy az igazságügy legkisebb közegein : a szerencsétlen dijnokok hitvány napi bérén annyira takarékoskodik, és nem veszi észre, hogy ezzel sokkal nagyobb kárt okoz, mert az agyonhajszolt emberek munkája bizony selejtes lesz. Egyszer már legyen vége annak az állapotnak, hogy a vidék mostoha gyermeke a központnak. Törvényszékeknél a jegyzők, aljegyzők, díjas és díjtalan joggyakornokok száma csak ugy hemzseg, nem tudnak nekik dolgot adni, míg a vidék egy joggyakornokocska után is hasztalan sopánkodik, pedig a segédszemélyzet alapos kiképeztetése követelné a vidéki praxist, mely több oldalon önállóbb a törvényszéki gyakorlatnál. Ez az oka, ha egy törvényszéki jegyző kikerül vidékre albirónak, óriási botlások révén csak éveken át jön bele a gyakorlatba, —- az igazságszolgáltatásnak és birói tekintélynek nem csekély kárára. De hát mikor olyan kicsi pontok azok a vidéki /'Íróságok! Praetor. Irodalom. Grill-féle Döntvénytár kötetes vállalata. A Vavrik Béla dr. kúriai tanácselnök főszerkesztése mellett Gyomai Zsigmond dr. budapesti ügyvéd szerkesztésében mégmult évben megindult nagyszabású döntvénygyüjteménynek két kötete jelent meg egyszerre. Az egyik a Közjog és Közigazgatás cimü kötet, melyben a következő részek vannak : I. A kir. Kúria bíráskodása képviselőválasztási ügyekben. Feldolgozták Gyomai Zsigmond dr. és Ragályi l.ajos dr., ügyvédek. II. Képviselői választói jogosultság. Feldolgozta Pörcsök Andor dr. kir. albiró. III. A mentelmi jog. Feldolgozta ifj. Chorin Ferenc dr.. ügyvéd. IV. Hatásköri összeütkozési esetek. Feldolgozta lérfi Gyula dr., min. osztálytanácsos. V. Bírói fegyelmi jog. Összeállította Marschalkó János dr. kir. törvényszéki biró. VI. A m. kir. közigazgatási biróság joggyakorlata. Összeállították Heil Fausztin dr., kir. közigazgatási bíró és Harrer Ferenc dr., főv. fogalmazó VII. Jövedéki kihágás. Összeállította Heil Fausztin dr., kir. közigazgatási biró. A másik kötet 60 íven tartalmazza a bűntettekről és vétségekről szóló btk. alapján keletkezett joggyakorlatot. E kötetet Edvi Illés Károly szerkesztette Angyal Pál dr., pécsi jogakadémiai tanár, Bálás Elemér dr., kir. ügyész és Heil Fausztin dr., kir. közigazgatási biró közreműködésével. Mindkét kötetet a legalaposabb gonddal készült tárgymutató egésziti'ki, mely fölötte megkönnyíti a kezelést. A büntetőjogi judicatura második kötete, amely már sajtó alatt van, tartalmazni fogja a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv, a melléktörvényekben foglalt vétségek és kihágások, a sajtótörvény s a bűnvádi perrendtartás anyagát. A 10 kötetre tervezett nagy mű összes kötetei még ez év március hónap végéig meg fognak jelenni. A teljes gyűjtemény ára 100 korona, mely 3 koronás havi részletekben is fizethető Grill Károly könyvkiadó vállalatánál (Budapest, IV., Zöldfa-utca 14.)