A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 10. szám - A gyermekvédelemhez - A birák és alkotmányosság

76 A JOG Az államnyelv érvényesülése nemzetiségi vidéken. Irta CZIPOTT GYÖRGY, nagyszebeni kir. törvényszéki biró. Fenti cim alatt a mult aikalommal* megjelent cikkemben rámutattam azokra a nehézségekre, amelyek a nemzetiségi vidéken működő államtisztviselőt az államnyelv és érvényesülése körüli munkájában körülveszik és jeleztem azt az úttörő munkát, amely az erdélyrészi bíráknak osztályrészéül jut. Erről a tárgyról most ismét el akarok mondani egyetmást, mely — figyelemmel a mai politikai visszonyokra — előreláthatóan hosszú időn át fogja az irányadó köröket foglalkoztatni s ezért, ha felszólalásom talán nem is praktikus, de mindenesetre időszerű. Nemzetiségi vidéken jelenleg az állam érvényesülése csak annyiban jöhet komolyan számba, amennyiben azt a birósággal hozzuk összefüggésbe, mert, sajnos, más állami hivatalokban a visszonyok alakulásánál fogva alig számbavehető az a kísérletezés, amelyet ezen a téren producálnak. Ezért az ódium, ma mondhatni, kizárólag a független magyar bíróságra nehezedik. Úgyde a bíróságoknak sem rózsás a helyzetük. Félreértés, a nemzetiségek elleni elfogultság gyanúja lépten-nyomon kiséri útjában a pártatlan birót, holott ezt csak a kötelesség indítja ténykedésre. Evekkel ezelőtt az erdélyrészi bíróságoknál csak szórványosan foglalkoztak a bíróságok azzal a kérdéssel, vájjon az idegen nyelvű beadványok és okiratok figyelembe vehetők és a bírói intézkedés alapjául szolgálhatnak-e? Még ma is vannak a régibb birák közül — hála az égnek nagyon kevesen — akik a béke vagy a nemzetiségekkeli jó visszony fenntartása érdekében ezt a kérdést a nemzetiségek javára kívánják megoldani, de mindenesetre nyilt kérdést látnak maguk előtt, bár már hosszabb ideje a bíróságok egyöntetűen akként magyarázzák a törvényt, amint azt az állami érdek megkívánja, vagyis a jelszó: ac államnyelv érvényesülése minden vonalon. Ma már nemcsak az idegen nyelvű beadványok ismeretlenek az illető bíróságoknál, hanem az ügyhöz vagy perhez mellékelt idegen okiratok is fordítással ellátvák és a kolozsvári kir. Ítélőtábla következetesen — a német szövegű váltókat és * Lásd előző cikket lapunk mult évi 20-ik számában. Szerk. ban találunk példát; az utóbbi alfajnak (az elégtelen ellátás és I rossz bánásmód nevelte tolvajoknak) fő forrásaként nem is az I iyen gyermekek saját, igazi otthona, hanem egyes gonosz, lelketlen szolgálatadóknak, fukar iparosmestereknek a háza jelentkezik, ahol az inasgyereket, a tanoncot ütik-verik, roszszul táplálják és ahol az ilyen szegény, elkínzott gyerek még ráadásul mindig maga előtt látja a gazdának jólétben levő családját, a csábító élvezeteket, jó ételt, fűtött szobát, meleg ruhát. Nem vonom kétségbe, hogy még az ilyen gyermekek bűnbeesésére is befolyással van természetük, egyéni hajlamosságuk; de kétségtelennek tartom viszont, hogy itt, mindezen esetekben főmotivumotcként mégis csak a szükség és a környezet szerepelnek. Hiába javítjuk meg a fogházban vagy javítóintézetben e gyermekek lelkét, hiába alkalmazunk rájuk akár elrettentő, akár oktató büntetést, ha annak kiállása után visszabocsájtjuk őket a gonosztevő család, a lelketlen szolgálatadó vagy a mezítelen nyomor környezetébe ! A fődolog éppen az, hogy a bűnismétlés okait elimináljuk az ilyen gyermekek további életéből és ennek eszközlésére kívánatos, hogy addig, amíg a büntetőtörvénykönyv megfelelő reformjára és — szerintem a büntetőtörvénytől különállóan meghozandó — a gyermekeknek szélesebb (nemcsak formaszerü büntevő) rétegeire kiterjesztendő kényszernevelési törvény megalkotására módja és alkalma lesz az országnak, — legalább rendeletek, bírósági megállapodások és társadalmi jótékonyság utján mindazt megtegyük, amihez a törvény rendelkezése nem föltétlenül szükséges. Ilyen intézkedés volna szerinten, hogy 1. az alsófoku büntető bíróságok a gyermekkorú delinquensek ügyének tára perhez csatolt idegen nyelvű más hatósági iratokat is beleértve — erélyesen megkívánja, hogy az ügy elbirálhatása végett a nem magyar nyelvű okiratokat a bizonyító fél fordítással lássa el. Ezt az eljárást természetesen a nemzetiségek sérelmesnek tartják s különösen a váltó lefordításában azért látnak anomáliát, mert az állam maga is német szövegű váltó-ürlapokat bocsát ki, amely címen meglehetős pénzügyi eredményeket ér el és igy szerintök méltánytalan, hogy az a fél, aki a bíróság oltalmát veszi igénybe, bár megfizette a váltó-ürlap árát, ismét költségnek tegye ki önmagát és esetleg a panaszos felet, holott erre a kiadásra okot nem szolgáltatott egyikük sem. Jóllehet a nem magyar nyelvű váltó-űrlapok kiadása a nemzetközi kereskedelmi és hitelügylet érdekében célszerűnek mutatkozik és a hazai ügyletek lebonyolítására előnyös, mindamellett ezt a körülményt nem ok nélkül használják fel álláspontjaik védelmére ellenfeleink, mert való, hogy maga az állam statuál példát arra, hogy a magyar korona területén forgalomban levő űrlapoknál az államnyelv érvényesülése nem kizárólagos. De nem lehet elvitatni, hogy viszont az államot ennél a kérdésnél a hitelügyletek gyors lebonyolítása vezette, amely a népek érdekeivel áll összefüggésben. Mindezek dacára különbséget kell tennünk a váltó magánhasználata és annak birói érvényesítése között, mert mig teljesen közömbös, hogy a felek jogvisszonyaikat minő nyelven intézik s hogy ebből a célból minő magán- vagy közokiratokba foglalják ügyleteiket, addig a magyar nemzeti állami kiépítés szempontjából a váltót is, annak beperesitése esetén, csak olyan idegen okiratnak kell tekintenünk, mint aminő a bizonyítási eszköz gyanánt felhasználható egyéb okirat. De bármiként okoskodjunk, érveljünk, azt megállapíthatjuk, hogy az erdélyrészi bíróságok a nemzetiségi vidékeken erős várai az állam igazságügyi érdekeinek és hogy a magyar nemzeti jogélet fejlődésére — annélkül, hogy tevékenységük a felsőbb (kormányzati) hatóságok részéről kifejezett oltalomban részesülne — eredményesen közremunkálnak. II. Van a nemzetiségi vidékeken a többi között más felemlitésre méltó helytelen gyakorlat, amelyen, mint nem megfelelőn, változtatni kellene. gyalását lehetőleg olyan időre tűzzék ki, amikor előreláthatólag kevés a bámész-hallgatóság és a mikor nem kell e gyermekeknek más, kitanult bűnösök társaságában néha 4 — 5 órán á várakozniok, 2. ha csak valami törvényes jogcim van rá, mel lőztessék, azaz korlátoztassék a teljes nyilvánosság, 3. utasíttassa nak a bíróságok, hogy a kiskorú, 16 éven aluli tettesek ellen lopás, gyújtogatás, koldulás, csavargás miatt megindított eljárásokról, a kiskorúak törvényes képviselőit és a gyámhatóságot értesítsék és 4. utasíttassanak a gyámhatóságok és közgyámok, hogy az ilyen ügyek lefolyása iránt érdeklődjenek, a törvényszéki főtárgyalásokon és járásbirósági tárgyalásokon megjelenjenek és esetről esetre, ha a kiskorú terheltek törvényes képviselői nem volnának föltalálhatók, vagy megidézhetők, arról intézkedjenek, hogy az illetékes árvaszék ideiglenes törvényes képviselőt rendeljen ki az ilyen kiskorúak részére, aki a szükséghez képest jogorvoslattal éljen, a B. P. 383. §. II. a) p. alapján a kiskorú vádlott javára, 5. utasíttassanak a gyámhatóságok, hogy olyan esetben, amikor kiküldöttjük, vagy a közgyám, az ideiglenes törvényes képviselő, avagy más hatóság által arról értesülnek, hogy valamely 16 éven aluli kiskorú komolyabb bűntényt követett el, puhatolást indítsanak a kiskorú családja, körülményei iránt és ha e puhatolss során arról győződnek meg, hogy a gyermek környezete alkalmatlan arra, miszerint abban az egyszeri bűntettes megjavuljon, akkor, ha lehet szép szerével, a szülőkkel folytatott megbeszélés utján; de ha kell, az 1877. XX. t.-c. 22. §-a alapján, az atyai hatalom megszüntetésével, azaz az idézett törvénycikk 54. §. e) pontja és 57. §-a alapján a törvényes képviselő elmozdításával, a bűnös útra tévedt gyermeket eddigi környezetéből kiragadják. Az ilyen büntetésüket kitöltött, vagy a Btk. 82., 83. §§-ai alapján büntetlenül maradt gyermekeknek, rendszerint kényszer-