A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben követendő eljárás, járásbiróságok előtti bünügyekben

30 A JOG amidőn is a borjuk között a száj-és körömfájás betegség létezését constatálták, erről előbb sürgönyileg, majd 1898. évi aug. hó 13-án levélileg értesítette az alperesi céget, 1898. évi aug. hó 15-én pedig a nyíregyházi kir. járásbíróságnál megkérte az előleges szakértői szemlét, mert nemcsak az alperesi cégtől vett marhái, hanem ezektől igavonó ökrei és tehenei is megkapták a betegséget, ugy hogy az egész haszonbérleti területe hatósági zár alá vétetett. Az 1898. évi aug. hó 19-én foganatosított szemle alkalmával ugy az általa javaslatba hozott szakértő, mint a bírósági szakértő azon véleményt adták, hogy a borjuk ragadós száj- és körömfájásban szenvednek, s hogy a betegség az állatoknál már az átvétel eiőtt fenforgott. Eladó cégnek azon ténye folytán, hogy neki száj és körömfájásban szenvedő állatokat adott el, kára származott s miután ő a borjukat további eladási szándékkal vette s igy a vételárra nézve kereskedelmi ügyletet képezett, nemcsak a valóságos kárát, de az elmaradt nyereséget is követelte az alperesi cégen. Kárkövetelését következőképen számította fel: I. A borjukat suly szerint vévén meg, az átvétel napján a borjuk 216 mm.-t nyomtak, ennek megfelelőleg lett a vételár megállapítva, a betegség folytán azonban a szemlejegyzőkönyvben foglalt vélemény szerint a borjuk súlyban 50 mm.-t vesztettek, e címen tehát 2,900 K.-t számított fel' II. A borjuk 24 drbból álló jármos ökörállományából is "21 drbot megfertőztettek, ezek is ragadós száj- és körömfájás betegségbe esvén, ezen ökrök súlyukból darabonként 1Q0 kig.-t vagyis összesen 2,100 klg.-t vesztettek, mely sulyvesztesség klg-onként 60 f. számítva összesen 1,260 K. kárt okozott neki. III. A fellépett betegség folytán tanyájának egész területe 1898. évi aug. hó 10 napjától zár alá vétetett, mely körülmény folytán 40 napig 24 drb. jármos ökrét tanyáján kívül eső fuvarozásra nem használta, e cimen károsodását 1,600 K-ban számította fel. VI. Jármos ökörállományából 21 drb. megfertőzés folytán a betegségbe esvén, 12 napon át hasznavehetetlen volt, a tanya területén belül sem volt használható, ez alapon kárát minden darab ökör után naponként 3 K-val számítva — 750 K-ban számítja. V. A haszonbérletén levő 30 drb. vegyes gulyabeli marhája is száj-és körimifájás betegségbe esvén, az ezeknél előállott és darabonkint 4<> kg.-mal számított sulyvesztesség is 12 mm.-ra mg, melyet mm.-ként 50 K-val számítván, e cimen 672 K. kára merült fel. VI. (3 a borjukat tovább eladás céljából vette ; miután azonban azokat el nem adhatta, kárát 2,000 K.-ban számította fel. VII. A beteg állatok gyógyításáért és a megvett gyógyszerekért 300 K.-t számított fel. VIII. Végül az első jegyzőkönyvi tárgyaláson a kártérítési összeget még 1,180 K-val felemelte, mert a H. alatti nyugta szerint alperesi cég a borjukat megitatta, miáltal a felszámított összegnek megfelelő súlytöbbletet idézett elő. Kereseti kérelme tehát az volt, hogy alperes cég 9,488 K. töke, illetőleg az emiitett íelemelés folvtán 10,668 K. tőke s járulékaiban valamint a perköltségben elmarasztaltassák és mondassák ki, hogy a marasztalási összeg részbeni fedezetéül megtartási joga van azon 6,000 K-ra, mely tőle alperesi cég által vételárhátralék cimén igényeltetnék. — Alperesi cég beismeri azt, hogy közte és felperes között a keresetben emiitett adásvételi szerződés az ott megjelölt feltételek mellett létrejött, ez azonban utólag annyiban szenvedett változást, hogy átvételi helyül Kis-Céll lett megállapítva ; beismerte azt is, hogy a vételár 12,477 K.-t. tett ki, és hc#y erre felperes 6,000 K.-t fizetett, a hátralékos összeget pedig 1898. évi szept. hó ]-én kötelezte magát megfizetni. Annak dacára felperest keresetével elutasítani kérte; mert azt, hogy a tőle vett borjukon a száj- és körömfájás betegség észleltetett volna s főleg pedig azt, hogy a ragadós betegség először a borjukon észleltetett volna, tagadta s mert felperes saját előadása szerint 1898. évi aug. hó 10-én tehát 17 nappal az átvétel után constatálta a betegséget, holott pedig a tudomány s állandó praxis, valamint az 1888. évi VII. t.-c. 80. S-a a ragadós száj- és körömfájásnál az incubátiót és ezzel érvényes szavatosságot 8 napban állapítja meg. Az 1898. évi aug. hó 19-én foganatosított szemle alkalmával T. I. és K. M. szakértők véleményét el nem fogadta, mert e szakértők meg nem állapították azt, hogy a betegség a tőle megvásárolt állatokban már 1898- évi július hó 24-én benn volt, s hogy igy az ezekből terjedt felperes marháira. T. I. szakértő 1898 július hó 27-én a borjukat Ujfehértóra történt megérkezésekor megvizsgálván, azokat teljesen egészségeseknek találta, T. I. tehát meg nem állapíthatta azt, hogy e borjuk néhány darabja már Ujfehértón történt megérkezésekor beteg lett volna, mert e betegségnél az incubátió csak 8 nap ; nem mondhatta azt sem, hogy a marhaállomány e borjuktól lett megfertőztetve. De nem fogadta el a másik szakértő véleményét sem, mert ez nem fejti ki, hogy minő gyakorlati és tudományos alapra helyezkedve tudta megállapítani azt, hogy a tőle vásárolt borjuk már jul. 24-én betegek voltak s hogy e borjuk fertőztették meg a felperes marhaállományát annál is inkább, mert felperes ez időtájban nemcsak tőle, de másoktól is vett borjukat. Tiltakozott a szakértők abbeli véleménye ellen is, hogy a borjuk sulyvesztességét 50 mm-ban és a kárt 2,900 K-ban állapították meg, mert a 37. alatt becsatolt s az állatorvosi akadémia igazgatója által kiállított értesitvénv szerint a sulyvesztesség a jelen esetben alig jöhetett számításba. I agadta, hogy az általa eladott borjuk fertőztették meg felperes marhaállományát és hogy felperes a fertőzés meggátlása végett a szükséges óvintézkedéseket megtette s azt adta elő, hogy felperes marhaállományában a száj- és körömfájás betegség bonutó betegedett volna meg, s >'^y J & szenvedtek volna, de ha szenvedtek is, tagadta, hogy re peresnek ebből kára származott volna, mert a sulyvesztesség a takarmány megtakarításával arányban áll, tagadta a tobb. ámenJelszámtott kár valóságát és mennyiségét, l.ltakozott a 1:erese . összeg felemelése ellen. Tagadta végül, hogy felperes kereskedő volna s hogv igy megtartási joggal élhetne. V.szontkeresete támasztó 0,477 K. hátralékos vételár s annak 1898. évi szept. hó 1-tol járó 50/o-os kamatai s a perköltség megfizetése iránt, - felperes tagadta azt hogy az átvételi hely kérdésében kozluk novatio jött volna létre abban az irányban, hogy átvételi helyül Kis-C ell lett megállapítva. Annak a körülménynek bizonyítására pedig, hogy alperesi cég szavatossággal tartozik, hivatkozott azon okiratra, mely alperesi cég által az ellenvégirathoz 10. alatt eredetben is becsatoltatott. A szakértők véleményének elfogadásához ragaszkodott. Az egyes tételek alatt felszámított kárkövetelésének bizonyítása tekintetében, hivatkozott a már kihallgatott szakértőkre, tanukat jelentett be, gazdasági szakértőknek meghallgatását kérte, felajánlotta pót- és becslöesküjét. — Alperesi cég tagadta, hogy a 8. alatti másolatban és a In •/• alatt eredetben becsatolt okirat az ő szavatossági kötelezettségét megállapítaná. Ez okirat ugyanis csak azt bizonyítja, hogy felperes 6,477 K-val adósuk, s hogy ez összeget 1898. szept. hó 1-én köteles kifizetni, s hogy felperes 30 napi kezesség mellett vette át a szarvasmarhákat. Ez okiratot azonban ő alá nem irván, abból rája nézve kötelezettség nem származott, annál is inkább, mert a keresk. törv. 312. és 313. §-ai értelmében az Írásbeli szerződések vagy mindakét vagy a kötelezett fél által Írandók alá, tehát a jogosított fél egyoldalú nyilatkozata, ha az az okmány a kötelezett fél által alá nem Íratott, jogok szerzése és kötelmek megállapítására nem alkalmas. Ez okiratban különben is szavatosságról einlités sem tétetik, a kezesség kifejezés alatt pedig szavatosság fogalma nem érthető. De ha a kifejezés alatt szavatosság fogalma értetnék is, szavatossága még akkor sem volna megállapítható, mert joggyakorlatunk szerint a száj- és körömfájás betegség nem tartozik azon betegségek körébe, melyeknél a szavatossági idő 30 napot tenne ki. — Alperesnek a kereset felemelése ellen tett kifogását figyelembe venni nem lehetett. Az 1808. évi 54. t.-c. 58. §-a ugyanis kimondja, hogy a beadott kereset kijavítása mindaddig meg van engedve, mig az ellenbeszéd elő nem terjesztetett. E i> pedig a kereskedelmi ügyekben követendő peres eljárás szabályozása tárgyában kiadott miniszteri rendelet 2. §-a értelmében a kereskedelmi eljárásban is alkalmazandó. P'elperes pedig keresetét 1898. évi szept. hó 28-án megtartott tárgyaláson emelvén fel, alperes pedig elleniratát csak 1898. év nov. hó 16-án terjesztvén be, a kereset felemelése elkésettnek nem volt tekinthető. Ami pedig annak érdemben való elbírálását illeti, az alább fog előadatni. A kir. törvényszék azt a körülményt, hogy az alperesi cég által felperesnek eladott borjuk között a ragadós száj- és körömfájás betegség a keresetben jelzett időben kiütött, G. K. szakértő ellenkező véleménye dacára, T. I. és K. M. szakértők véleményéből, a m. kir. állatorvosi akadémiának 1,837/98. sz. a. kiadóit leveléből illetőleg P. B. dr. tanár tanúnak vallomásából megállapította. Azt a körülményt pedig, hogy felperes tanyáján a fentebb jelzett időben a száj- és körömfájás betegség jelenségének tünetei először az alperesi cégtől vett borjuk között lépett fel, P. S., G. A., B. E. és U. I. tanuk vallomása alapján vette bebizonyitottnak. Ugyancsak e tanuk vallomása alapján fogadta el valónak azt a felperesi állítást, hogy a tanyán lévő többi marhára a borjukról ragadt át az emiitett betegség; azt pedig, hogy felperes tanyáján a hatósági zárlat csak 1898. évi szept. hó 8-án szűnt meg, Szabolcsvármegye alispánjának 3,291/903. sz. átiratából állapította meg. Alperesi cég szavatosságát pedig az ellcnvégirathoz becsatolt 10 7- alatti okmányból állapította meg a kir. törvényszék. Ez okmánynak azon kitételét, hogy felperes a borjukat 30 napi kezesség mellett veszi át, a bíróság ugy értelmezte, hogy ez 30 napi szavatosságot jelent, mert azt, hogy a felek kezesség kifejezése alatt mást, mint szavatosságot értettek volna, alperes maga sem állítja, a keresk. törv. 265. S-a pedig kimondja, hogy a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul, már pedig a szerződő felek a keresethez A •/, alatt becsatolt szerződés szerint kikötötték, hogy a borjuknak egészségeseknek kell lenniök, ennek folytán a 10 •/• alatti okmány azon kitétele, hogy 30 napi kezesség mellett veszi át felperes a borjukat, figyelemmel a perben kifejtett összes körülményekre, csak ugy volt értelmezhető, ho^y az alatt szavatosság értetett. Nem lehetett elfogadni alperesnek idevonatkozólag előterjesztett ama védekezését sem, hogy azt alá nem irván, rá nézve az kötelezőnek nem tekinthető, mert alperes azt elfogadta, ami kitűnik abból is, hogy annak alapján a vételárhátralék megfizetésére irányuló jogait érvényesítette, már pedig ezzel az abban foglalt kikötések jogosító és kötelező jo^i természetet vettek tel, a keresk. törv. 312. és 313 §-ai pedig itt nem alkalmazhatók, mert ez nem tartozik azon ügyletek közé melyhez a keresk. törvénynél fogva egy meghatározott alak kívántatnék, azt pedig alperesi cég nem is állítja, hogy ők a