A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben követendő eljárás, járásbiróságok előtti bünügyekben

A JOG 31 szavatosság kérdésének kikötését bizonyos alaktól tették függővé. Tekintve pedig azt, hogy ezen említett okiratban a szavatosság általános, vagyis korlátlanul van elfogadva, tekintettel arra, hogy T. [. és K. M. szakértük véleménye szerint a borjuknál e betegség, vagyis a száj- és körömfájás már 1898. évi július hó 27-én, l'jfchértó állomáson történt lerakásuk alkalmával, illetőleg az állatoknak július hó "24-én a kiscelli vasúti állomáson történt feladásuk alkalmával is meg volt, s tekintettel arra, hogy a 1-0 '/. alatti okmány szerint alperesi cég 1898. jul hó 27-ik napjától kezdödőleg vállalta el a szavatosságot: ennek folytán annak a két kérdésnek, hogy Kisccll avagy Ujfehérló tekintendő e átadási illetve átvételi helynek, s hogy a betegségnél s neménél mennyi a törvényes szavatossági idő, — külön eldöntése nélkül, alperes szavatossági kötelezettsége kimondandó volt. Alperesi cégnek azon érvelése, hogy a kihallgatott szakértők véleménye meg nem felelő, alappal bírónak nem találtatott. A bíróság ezek véleményét elfogadta, mert abból a körülményből, hogy az 188H. évi VII. t.-c. 80. azt mondja ki, hogy a ragadós száj- és körömfájás az utolsó elhullás vagy felgyógyulás esetétől számított nyolc nap alatt tekinthető megszűntnek, nem következik az, hogy egy csordában az első megbetegedéstől számított 8 nap után a betegség keletkezési ideje megállapítható nem lenne. Az állatok egy része ugyanis, miként az a jelen esetben is történt, a gyógyulási folyamatnak már annyira előre haladott állapotában lehet, hogy ehhez azon idő, amely az állatok megvétele után letelt, okvetlenül szükséges volt. Az sem dönti meg T. I. szakértő véleményéi, hogy ő a borjukat l'jfehértóra történt megérkezésükkor megvizsgálta. Mert először nem lett megcáfolva azon állítás, hogj nevezett szakértő az állatokat ekkor más szempontból vizsgálta meg s másodszor mert ha nevezett szakértő ekkora betegség fennforgását még nem észlelte, nem zárja ki azt, hogy az állatok a lappangó bajban már akkor is szenvedtek. Végűi nem lehetett befolyással bírónak tekinteni a szakértők véleményének elfogadására azt sem, hogy Vasvármegye közigazgatási bizottsága S. K. járási állatorvos ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelését mellőzte s hogy a kiscelli járás főszolgabírója 101 899. sz. a. kelt ítéletével S. J. és K. L kereskedőket az állategészségügyi kihágás miatt felmentette. Ezen adatok nem találtattak alkalmasaknak azon ténybeli és fentebb érintett indokok megdöntésére, melyekkel a szakértők közvetlen észleleten alapuló véleményüket támogatták. Ennek előrebocsátása után, tekintettel arra, hogy alperesi cég nem is állította azt, hogy felperes tanyáján száj- és körömfájás betegség a keresetben jelzett időt megelőzőleg az 1888. évi t.-c. (30. §-ban meghatározott 8 napon belől lett volna, s tekintettel arra, hogy azon állítását, miszerint felperes a kiütött betegség alkalmával az előirt óvintézkedéseket meg nem tette volna, bebizonyítást nem nyert s tekintettel arra, hogy az sem nyert, bebizonyítást, hogy e betegséget felperes tanyájára más marha hurcolta volna be ; s tekintettel végül arra a jogszabályra, hogy a szavatos az általa okozott, illetőleg az ő mulasztása folytán létrejött kárért felelősséggel tartozik, alperesi céget, a felperesnek okozott kárban marasztalni kellett. A felsorolt kártérítési alapokból azonban csupán kettőt fogadott el a biróság olyannak, melyeknek alapján felperes kárt szenvedett, azonban a felszámított összeget is korlátozandónak találta. A 21 drb. ökörnek 12 napon át a tanya belterületén való nem használhalás cimén felszámított 75b' K-ból ugyanis a biróság csak 394 K. tényleges kárt állapított meg; elfogadta e tekintetben a kihallgató!t L. I. és K. G. abbeli véleményét, miszerint \ alószinütlen, hogy valamennyi 21 ökör 12 napig lett volna munkaképtelen, átlagban 8 napi munkaképtelenséget vett alapul és egynek ára ember nélkül 4 K.-ra, ezen 8 napból 1 vasárnapot leszámított s így állott elő 294 K. megállapított kárösszeg. A gyógyítási költség cimén felszámított 300 K. kárköltság azonban, tekintettel, hogy annak mennyiségét alperes tagadta, csak ugy volt valónak elfogadható, ha felperes e tekintetben becslő esküt tesz arra, hogy a marhák gyógyítása neki tényleg ennyibe került. Mert abból a megállapított tényből, hogy a marhák betegek voltak, még nem lehetett megállapítani azt, hogy gyógyításuk 300 K-ba került s miután felperes erre nézve a szakértők véleményén kívül más bizonyítékot fel nem hozott s miután a szakértők véleményéből az összeg nagysága meg nem állapítható ennek folytán e tételnél becslő esküt kellett alkalmazni. Ha alperes ezen esküt leteszi, akkor bizonyítva lesz, hogy a marhák gyógyítása 300 K-ba belekerült, ha pedig le nem teszi, ugy az e címen felszámított összeg bizonyitatlanul marad. Ha pedig felperes kisebb összegre tenné le a becslő esküt, ugy kárkövetelését csak e kisebb összegben lehet megállapítani. Keresetének többi részével azonban felperest el kellett utasítani. A kihallgatott dr. P B. tanú vallomásából a biróság megállapította azt, hogy a borjuk között fellépett száj- és körömfájás betegség igen enyhe lefolyású volt; ennélfogva tekintettel arra, hogy a m. kir. állatorvosi akadémia által 1,837 98. s. z. sz. kiállított bizonyítvány, továbbá K. G. és E. I. által előterjesztett vélemény szerint is az enyhe lefolyású betegségnél előállott sulyfogyás növendékállatoknál gazdasági vesztesség szempontjából számításba nem jöhet, mivel a csekély sulyvesztesség rövid idő alatt normális takarmányozás mellett pótlódik, felperesnek az e cimén felszámított kárkövetelését megállapítani nem lehetett. Nem lehetett felperesnek kárkövetelését a már emiitetteken kívül a többi cimen felszámított alapon sem megállapítani és pedig azért nem, mert a biróság által elfogadott vélemény szerint jármos ökörnél nem a hussuly, hanem az erős csontozat, hibátlan testalkat es a munkabírást ígérő izomzat a mérvadó, jármos ökörnél a sulyi vesztesség tehát, ha rendeltetésében nincs akadályozva, gazdasá: gilag nem értékelhető, s mert U. G. véleménye szerint néhányszázalék sulyvesztesség dacára a jármos ökör, mint ilyen, ugyanolyan értéket képvisel, mint eredetileg, azaz, mint a betegség előtt, s mert abból, hogy a jármos ökrök aug. 10-tői szept. 2<i-ig hatósági zár miatt idegen határban nem fuvaroztak, tekintettel arra, hogy ezen idő alatt a szakértők által előterjesztett s elfogadott vélemény szerint a gazda igáit trágyahordás, szántás és vetés által igen haszonhajtóan foglalkoztathatja, kár már azért sem számolható, meit a fuvarozásra kiadott pénzzel szemben kellene állítani az otthon teljesített munkák értékét, ami feltétlenül felér az ökörrel való fuvarozással, s mert a gulyabeli marha sulyvesztessége gazdaságilag szintén nem értékelhető, mivel az a felnevelés ideje alatt minden nyom nélkül elvesz, de mert különben is a gulyabeli marhánál B. F. tanú vallomása szerint a betegség nagyon szórványosan ütött ki, s mert az a körülmény, hogy a vett borjuknak azonnali tovább eladása esetén felperesnek olyan haszna lett volna, hogy 2,000 K.-t elmaradt nyereség cimén követelhetne, alperes tagadásával szemben nem nyert bebizonyítást s mert végül 1. J. vallomása szerint, a vasúti szabályzat szerint, ha a szállítandó marha hosszabb uton fuvaroztatik, ez esetben a marhának megitatása a legközelebb eső itató állomáson hivatalból eszközöltetik, de különben is tekintettel arra, hogy a borjuk 1898 jul. hó 24-én adattak fel a kiscelli állomáson, majdnem lehetetlen, hogy ezek jul. hó 27-ig vagyis L'jfehértóra történt megérkezésükig itatás nélkül maradjanak. Az alperesi viszontkeresetnek, tekintettel a megállapított kárösszegre, csak annyiban lehetett helyt adni, hogy felperes csak az azon összeg leszámítása után fennmaradó összegnek és járulékainak megfizetésére volt kötelezendő. 6,477. K. összegben lett a visszonkereseti tőke mégállapitva, mert felperes ide vonatkozó tagadását végiratában visszavonta s így beismerte, hogy ennyi a vételárhátralék. Annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy vájjon alperes kereskedő-e vagy nem? a biróság azért nem bocsátkozott, mert ennek a körülménynek az eldöntése e perben fontossággal nem bir. A megtartási jognak gyakorlása ugyanis jelen esetben semmiféle körülményék között elő nem állhatott, mert a keresk. törv. 309. §-ában emiitett pénz nem mint összeg, hanem mint egyedi dolog ISpe.cies) értetik. Ha a hitelezőnek csak követelési joga van bizonyos pénzösszeg megfizetésére, nem megtartási jognak, hanem beszámításnak van helye. A debreceni kir. Ítélőtábla (1904. évi április hó 13-án .~>2'.i. P sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla, a királyi törvényszék mint kereskedelmibiró ság Ítéletének nem felebbezett azt a részét nem érinti, amely szerint az alperes viszontkereseti követelése 6,477 koronában és annak az 1898. évi szept. hó 1-től járó 5°/o-os tőkekamatában megállapittatott; ugyanannak az ítéletnek felebbezéssel megtámadott többi részét pedig helybenhagyja, vonatkozó indokainál fogva és azért; mert az alperes elleniratában beismerte, hogy a felperesnek eladott 100 drb. borjúért a törvényes szavatosságot elvállalta, kártérítési felelőssége pedig a törvényes szavatosságból folyóan is megállapítható. Az előleges birói szemle alkalmával meghallgatott T. I. és K. M. szakértők kellően indokolt véleménye szerint ugyanis, a ragadós száj- és körömfájás a felperes által, alperestől vett borjufalkában, egyes állatoknál, nemcsak az állatoknak az ujfehértói állomáson, az 1898. évi július hó 27-én történt lerakása alkalmával, de már az 1898. évi július hó 24-én a kis elli állomáson történt feladása alkalmával is feltétlenül megvolt és ezekről terjedt át a többi jószágokra is. A m. kir. Kúria (1905. évi december hó 13-napján 1,106. 1'. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete részben megváltoztatik akként, hogy felperes keresetének az alsóbb fokú bíróságok által becslő eskütől feltételesen megítélt részével is feltétlenül elutasittatik, s ekként felperes kereseti követelése 294 K-ban, al eres viszonkereseti követelése 6,477 K-ban megállapittatván, végrehajtás terhével köteleztetik a felperes, hogy alperesnek 15 nap alatt 6,183 K. tőkét s ezután 1898. évi szeptember hó 1. napjától számítandó 5°/0-os kamatot fizessen. Indokok: Alperes kártérítési kötelezettségét a másodbiróság helyesen állapította meg, a benne felhozott és felhívott indokok alapján és azért: mert H. F. dr. szakértőnek az a véleménye, hogy az incubátió ideje rendesen 3—5 nap között ingadozik, nincs ellentétben K. M. és T. I. szakértőknek azzal a véleményével, hogy az alperes által eladott borjufalka egyes állataiban a ragadós száj- és körömfájás betegsége már az ujfehértói állomáson 1898. évi július hó 27-én történt lerakások alkalmával, sőt már az 1898. évi július hó 24-én a kiscelli vasúti állomáson történt feladások alkalmával is benne rejtőzött ; mert az a körülmény, hogy a kérdéses borjuk ugy Kiscellben a feladás, mint Ujfehértón a lerakás alkalmával állatorvosi vizsgálat alá vétetvén, egészségesnek találtattak, nem zárja ki azt, hogy a falka egyes állataiban már a betegség csirája, habár egyelőre még fel nem ismerhető módon, benne rejtőzött; és nem dönti meg azt a véleményt az a körülmény sem, hogy felperes a betegség kitörését hivatalosan csak 1898. évi aug. hó 9-én jelentette be, mivel egyrészt H F. dr. az alperes kérdésére kijelentette azt is, hogy