A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben követendő eljárás, járásbiróságok előtti bünügyekben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 8. számához. Budapest, 1906 február 2~> Köztörvényi ügyekben. A tartási igény szempontjából ténykérdés csak az, hogy alperes a tartasi kötelezettség elvállalására milyen kijelentést tett : ellenben, hogy a felperes által vitatott kötelező nyilatkozatból felperesre milyen jogok és alperesre milyen kötelezettség hárulhat, jogkérdés, ami felülvizsgálat alá esik. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1906. január 26. G. 422/1905. polg. sz. a.j Kosa Béla dr. ügyvéd által képviselt K. .Miklós mint kiskorú leánya K. Mária törvényes képviselője, felperesnek, személyesen védekezstt R. István Lajos alperes ellen gyermektartás és jár. iránt a nagykárolyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében következő végzést hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság Ítélete felülvizsgálati kérelemmel megtámadott abban a részében, mely szerint felperes keresetének havi 10 koronát meghaladó részével elutasittatott és a perköltség megszüntettetett, feloldatik és a felebbezési bíróság tárgyalás tartására, a tényállásnak szabályszerű megállapítására és annakutána az összes perköltségnek ki által leendő viselésének kérdésére is kiterjedő uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint felperes a havi 24 korona tartásdíj iránti keresetét arra alapította, hogy alperes beismervén azt, hogy felperesnek 1904. évi február hó 21-ik napján született és Katalin nevet nyert gyermeke tőle származik, a gyermek születése után kötelezőleg kijelentette, hogy felperes és gyermeke részére havi 24 korona tartásdijat fog fizetni, az első tárgyaláson pedig eme tényállítását oda módosította, hogy alperes magát havi 24 korona tartásdíj fizetésére kötelezte és ennek bizonyítására felperes tanukat hivott fel. A felebbezési bíróság annélkül, hogy a felperes által felhívott tanukat kihallgatta és a tényállást ez irányban szabatosan megállapította volna, arra nézve, hogy alperes a tartási kötelezettség | elvállalására milyen nyilatkozatot tett, felperes tartási igényét havi 10 koronában megállapította és alperest annak fizetésére kötelezte, egyebekben azonban felperest keresetével azért utasította el, mivel a felperes részéről vitatott alperesi kijelentésnek oly értelmet tulajdonított, hogy a kötelezettség elvállalása csak arra az időre szólhatott, mig felperes gyermekét mint csecsemőt önmaga táplálja ; és mivel különben is felperes kijelentette, hogy a felmerült perköltségnek alperes részéről való elvállalása esetén az I. bíróság ítélete ellen beadott felebbezést kész elejteni. Minthogy azonban a tartási igény szempontjából ténykérdés csak az, hogy alperes a tartási kötelezettség elvállalására milyen kijelentést tett; ellenben, hogy a felperesállal vitatott kötelező nyilatkozatból felperesre milyen jogok és alperesre milyen kötelezettség hárulhat, jogkérdés, ami felülvizsgálat alá esik. Minthogy továbbá felperesnek az az ajánlata, hogy a felperesi perköltség fizetésének alperes részéről való elvállalása esetén kész a havi 10 koronát meghaladó tartási igényét elejteni, felperesre jogi hatálylyal az ajánlatnak alperes részéről való elfogadása esetén lehetett volna, már pedig, hogy alperes, felperes szóban forgó ajánlatát elfogadta volna, a felebbezési biróság ítéletében meg nem állapíttatott. Minthogy végre a felebbezési biróság ítélete a feleknek a tartási kötelezettség kérdésében tett nyilatkozatainak tartalmára a szabatos tényállást nem tartalmazza ; annálfogva a felebbezési bíróságnak hiányos ítéleti tényállása alapján az ügy érdeme e helyütt az eldöntésre nem lévén alkalmas, ehhez képest a felebbezési biróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel megtámadott részében fel kellett oldani, és ugyanazt a bíróságot további megfelelő eljárásra utasítani. Az állandóan követett bírói gyakolat szerint valamely érvényes cimü tartozás elismerése rendszerint a követelés önálló jogalapjául szolgálhat, hogy továbbá érvényes cimen alapuló kötelmi jogviszonyra vonatkozó összeszámolás és ezzel kapcsolatosan létesült megegyezés a marasztalás jogszerű alapjául szolgálhat, és az azt megelőző időből ugyanarra a jogviszonyra vonatkozóan egyéb igény csak akkor érvényesíthető, ha kifejezetten fentartatott vagy tévedésből hagyatott számításon kivül. (A m. kir. Kúria polg. felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 10. G. 357/1900. sz. a) Igaz ugyan, hogy a kereset alapjául felhozott jogügyletre vonatkozó közjegyzői okiratban a felek között létesült joügylet kölcsönnek mondatik, mégis a szerződő felek közötti jogviszony minősítésénél nem a használt szavak betűszerinti értelme, hanem a szerződő felek szerződési akarata az irányadó, az pedig és illetve annak megállapítása, hogy a szerződő felek saerződési akarata és célzata mire irányult, ténykérdést képez. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 12. I. G. 377 1905. polg. sz. a.). A fő- és székvárosi lakbérleti szabályrendelet 20. .-anak helyes értelmezése szerint, ha a bérlet tárgyának kijavítása vagy átalakítása iránt oly hatósági rendelkezések tétetnek, melyeknek foganatosítása a bérleménynek a szerződéskötés alkalmával szem előtt tartott célra való használatát 14 napon tul akadályozzák, a bérlőt az a jog illeti meg, hogy a szerződéstől elállhat és kártérítést követelhet. (A m. kir. Kúria polg. felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 23. I. G. 406/1905. polg. sz.) Az ingatlan vevőjének az ingatlan birtokához joga 1-vsn, amennyiben a megvett ingatlan az eladó részéről bérbe adatott, és a bérleti jog telekkönyvileg nem biztosíttatott, a vevő fél jogosítva van a bérlő ellen a birtok átbocsátását követelni, es ebbeli jogának érvényesítésénél az eladó részéről történt felmondásra eredménynyel hivatkozhatik. (A m, kir Kúria felülvizsg. tanácsa 1906. évi január hó 23. I. G. 712/1905. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a körülmény, hogy a borjuk ugy Kis-Cellben a feladás, mint Ujfehértón a lerakás alkalmával állatorvosi vizsgálat ala vétetvén egészségesnek találtattak, nem zárja ki azt, hogy a falka egyes állataiban már a betegség csirája, — habár egyelőre ínég fel nem ismerhető módon, benne rejtőzött ; és nem dönti meg azt a véleményt az a körülmény sem, hogy felperes a betegség kitörését hivatalosan csak 1898 aug. hó 9-én jelentette be, mivel a gulyás felperesnek már a borjuk megérkezése után 8 napon belül jelentette a betegség kitörését ele azt felperes elhinni nem akarta és mert e szerint szakértőknek a betegség előre haladott fokából és így positiv tényből vont következtetésre alapított véleményét az egyik az ellentéteseknek látszó tények annál kevésbbé döntik meg, mivel az egyik szakértőnek abból a véleményéből, hogy a betegség enyhe lefolyású volt és a beteg állatok is legeltek valószínűnek látszik, hogy a betegség kitörését a kellő szakértelemmel nem biró felperes s alkalmazottai nem azonnal ismerték fel. A nyíregyházai kir. törvényszék (1903. évi nov. hó 27-én 7,478/903. V. sz. a.) Edelstein Aladár dr. ügyvéd által képviselt B. Ármin felperesnek, Gyöngyösi Tivadar dr. ügyvéd által képviselt K. és S. cég alperes ellen 9,488 K. tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperes kártérítési igényének alperessel szemben helyt ad, felperes javára alperes ellenében 294 K. kártérítési összeget feltétlenül megállapít, ha pedig felperes leteszi a becslő esküt arra, hogy a száj- és körömfájásban 1898. évi aug. havában megbetegedett marhák gyógyítása fejében 300 K.-t fizetett, akkor a kártérítési összeget még 300 K.-val, illetőleg amennyiben felperes kisebb összegre tenne le esküt, ugy az összeget felemeli. Erdekében áll tehát felperesnek az eskü letételére való készségét az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva lő nap alatt a bíróságnál bejelenteni s az esküt a kitűzendő határnapon le. is tenni, mert ellenkező esetden felperes részére ez összeget meg nem állapítja. Felperest ennek folytán arra kötelezi a kir. törvényszék, hogy a feltétlenül megállapított 298 K. kártérítési összeg s ennek 1898. évi aug. hó 22. napjától járó ő°/0-os kamata, illetőleg a becslő eskü letétele esetén még a letelt összeg s ennek is 1898. évi aug. hó 22. napjától járó 5°. 0-os kamata leszámítása után a viszontkeresetbe vett 5,477 K. s ennek 1898. évi szept. hó 1-től járó 5°/0-ból fenmaradó összeget s ennek 1898. évi szept. hó 1-től járó 5°/o-°s kamatát, alperesnek lő nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. Ugy felperest, mint alperest viszontkeresetével a kir. törvényszék elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy az A) alatti kötlevél szerint alperesi cégtől 1898. évi jul. hó 8-án 100 drb. ökörborjut vásárolt, a vételár suly szerint lett kiszámítva, azon kikötés mellett, hogy a borjuknak egészségeseknek, épeknek kell lenniük s hogy átadási, illetve átvételi helyül Ujfehértó község fog szolgálni. Az adás-vétel tárgyát képezett borjuk a B) és C) alatt csatolt marhalevelek szerint 1898. évi jul. hó 24-én adattak fel fuvarozás végett a kiscelli vasúti állomáson és 1898. évi jul. hó 27-én érkeztek meg Ujfehértóra, ahol azokat ő átvévén, a D) alatt becsatolt leszámolás szerint azok súlya alapján kiszámított ára 12,477 K.-t tett ki, ezen vételárra 6,000 K. az átvételkor ki is fizettetett. A fennmaradó összeg fizetésére nézve, eladó cég szavatosságának fenntartása mellett, akként állapodtak meg, hogy az 1898. évi szept. hó 1-én válik esedékessé. Az átvétel után pár nap múlva arról győződött meg, hogy a megvett marhaállománva ragadós száj- és körömfájás betegségben szenved; e körülmény folytán 1898. évi aug. hó 10-én, ugy a községi, mint az állami állatorvos előzetes bejelentésére a hivatalos szemlét megtartották.