A Jog, 1906 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1906 / 8. szám - Ismeretlen helyen levő elitéltekkel szemben követendő eljárás, járásbiróságok előtti bünügyekben

A JOG 61 sz. a., hogy: «a biztosított abban az esetben, ha a biztosítási szerződés megkötése céljából hozzá kérdések intéztetnek, csak az ezen kérdésekre tényleg adott feleleteinek valóságáért fele­lős, valamely kérdésnek válasz nélkül hagyása azonban a biz­tositót csak arra jogosítja fel, hogy ezen kérdésekre is hatá­rozott leleletet követeljen, ha azonban ezt elmulasztja, ugy ezen az alapon sikerrel nem panaszolhatja a biztosítottat terhelő kötelesség megsértését». Ez az Ítélet azt is kimondja, hogy a közlési kötelesség nem terjed ki annak a körülménynek tuda­tására, hogy ellopattak azon üzleti könyvek, amelyek a bizto­sított árukészletnek mennyiségét igazolhatnák. Az elhallgatásnak a biztosítás elvállalására fontos körül­ményre kell vonatkoznia és olyanra, melyről meggyőződést szerezni a biztosító eljárt közegének módjában nem állott. Kúria 190;"). ápr. 12. 1,311/1904. sz.: «Alperes kifogásolja, hogy felperes valótlanul azt a feleletet adta a kérdésre, hogy az alépület kőből van, pedig az fából és vályogból volt, és hogy elhallgatta, hogy a malomban kendertörés is folytattatik. A k. t. éltelmében azonban csak az oly valótlan közlést lehet a biztosítás megtámadhatóságának súlyos következményével sújtani, amely általában és subjective fontos a biztosítás elválla­lására nézve, aminő körülményeknek a fentiek nem tekinthe­tők. A fenti bemondások különben nem a biztosított felperes­től, hanem az épületet ismerő alperesi közegtől származik, aki ügyletkötésre is fel volt jogosítva. Az ajánlatot ez maga vévén fel, a fontosnak vélt körülmények mibenállásáról mód­jában állhatott magának meggyőződést szerezni". Fontos körülmény elhallgatása is csak akkor lehet meg­támadási alap, ha a biztositó azt maga is tényleg a biztosítás elvállalására fontos körülménynek tekinteni kívánta. Ez az eset nem forog fenn akkor, ha a biztositó tényei arra engednek okszerű következtetést, hogy a biztositó az elhallgatott körül­mény ismerete mellett is megkötötte volna ugyanazon felté­telek mellett a biztosítást. Ha tehát bebizonyul, hogy a szen­vedett tüzeset óta a biztositó ugyanoly feltételek mellett uj biztosítást kötött a biztosítottal, ebből okszerű következtetés vonható arra, hogy az előző tüzeset elhallgatása által a fel­peresnek személyi megbízhatóságát érintve nem látta és hogy a kérdéses bizt. szerződést akkor is ugyanazon feltételek mellett kötötte volna meg, ha felperes a szóban forgó tüzese­tet ajánlatában feltünteti. Az elvontan fontosnak tekintendő tüzesetet tehát alperes a jelen esetben fontosnak tekinteni nem kívánván, annak elhallgatását megtámadási okul nem veheti. Ezeket mondta ki a Kúria 1905. május 18-án 21f). sz. a. A biztosított nemmel felelt arra az ajánlati kérdésre hogy házi orvosán kivül más orvossal tanácskozott-e valaha. A biztosítás a következő megokolással hatálytalaníttatott: «Ennek a feleletnek valótlansága bebizonyult, mert felperes más orvo­sok előtt panaszkodott éjjeli izzadás, köhögés, fülfájás, gyen­gülés, vérhányás és lázas állapot miatt, tehát a biztosítottnak tudnia kellett azt, hogy az orvosokat komolyabb természetű baj miatt kérdezte meg. Tekintettel a panaszolt tünetek súlyos­ságára és a halál okával való összefüggésükre, kétségtelen, hogy a biztosított fontos kérdésre adott valótlan feleletet akkor, midőn elhallgatta azon orvosokat, akiknek tanácsát a komoly bajokban igénybe vette. Ezeknél fogva alperes nem volt köte­lezhető a biztosítási összeg fizetésére». Kúria, 1905. márc. 21. 1,651/1904. sz. Az állandó gyakorlattal egybehangzóan kimondta a Kúria, hogy megtámadási alapul csak az élet tartamára befolyással biró komoly betegségeknek elhallgatása szolgálhat, nem pedig minden utókövetkezmény nélkül maradt muló betegségnek elhallgatása. 1905. márc. 14. 982/1904. sz. A biztosított az ajánlatban azt adta elő, hogy eddigi egészségi állapota jó volt, betegségben nem szenvedett és nem szenved. Kúria : «Meg kellett állapítani, hogy a biztosított oly fokú neurastheniában szenvedett, amely nemcsak egyszerű, ideiglenes indispositióban nyilvánult, hanem valóságos beteg­ség volt és hogy ezt a betegséget a biztosított is felismerte. A betegséggé fejlődött, tehát nagyobbfoku neurasthenia olyan körülmény, mely fontosságánál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehet, amelynek eltitkolásával tehát a biztosított közlési kötelezettségét megsértettem 1905. okt. 4. 818. sz. VI. Megtámadhatatlansági záradék. Kúria 1905. márc. 16. 1,638/1904. sz. a.: «Alperesnek megtámadási kifogása azért nem volt figyelembe vehető, mert a biztosítási kötvény a köt­vényfeltételek szerint kiállítása napjától fogva megtámadhatat­lannak mondatott ki, ami azt jelenti, hogy a biztositó a k. t. 474. £-ában a biztosítottra rótt közlési kötelezettségnek szán­dékos megsértése folytán a k. t. 175. t;-ában neki megadott megtámadási jogról lemondott, amely jogról előzetesen is tör­tént lemondást a törvény ki nem zárja. Ily esetben a biztositó a vele szerződő felet a közlési kötelezettség és az ennek meg­szegésével máskülönben járó terhes jogkövetkezmények alól is felmenti, ami által lényegileg azt jelenti ki, hogy a vonatkozó közlési kötelezettség elmulasztásának és tudatos elhallgatásának jelentőséget nem tulajdonit, hanem azokról a körülménye kről, amelyeket a kockázat elvállalása szempontjából fontosaknak tart, maga fog meggyőződést szerezni, tekintet nélkül a biz­tosított által nyújtott adatokra. Igaz ugyan, hogy a megtámad­hatatlanság kikötése a szerződő felet csalásra fel nem jogosítja, ámde a valótlan előadás vagy tudatos elhallgatás magában még csalást nem képez, mert ehhez megkívántatik a valótlanul nyilatkozó vagy a nyilatkozattételt elmulasztó félnek olyan ténye, mely a való tényállás kiderítését a biztositóra nézve lehetetlenné teszi vagy legalább is lényegesen megneheziti». A Kúriának 1904. dec. 23-án 1,509. sz. a. hozott ítéle­téből kivehetőleg a kötvénynek megtámadhatatlansága szóbelileg is érvényesen kiköthető. VII. A biztositó által megtérítendő kár. Vétkesség. Kúria 1905, márc. 30. 141/1904. sz.: «Az elégett használt kádaknak értéke fejében felperesnek nem az az érték térítendő meg. amely értékkel ezek a tüzeset idejében felperesre nézve birtak, hanem azoknak tényleges értéke, vagyis az az érték, amelyért azok a tüzeset idejében értékesíthetők lettek volna.» Ugyanitt ki van mondva az is, hogy a vétkesség fönnforgását a biztositó köteles bizonyítani. Ezt az utóbbi elvet balesetügyben 1905. ápr. 5-én 167/1904. sz. a. is kimondta a Kúria. Artatlansági bizonyítvány bemutatása előtt a biztositó késedelembe nem esvén, kamatot is csak ezen időponttól tar­tozik fizetni. Kúria 1904. nov. 29. 1,698. sz. VIII. A kárösszeg bizonvitása. Szakbizottsági eljárás kikö­tése. Kúria 1905. márc. 30. 141/1904. sz.: «A k. t. 481. §-a értelmében a biztositó és a biztosított kölcsönösen megállapod­hatnak ugyan a kárnak mikép való megállapításában, tehát abban is, hogy a kárt rendesen vezetett keresk. könyvekkel kell kimutatni. De ez a megállapodás csak abban az esetben zárja ki azt, hogy a biztosított kárát egyéb módon is bizonyít­hassa, ha abból minden kételyt kizáró határozottsággal kitűnik, hogy a kár megállapításának ez a kikötött módja mind a két félre nézve egyaránt kötelező hatályú, vagyis hogy nemcsak a biztosított köteles kárát kereskedői könyveivel kimutatni, hanem az igy kimutatott kárt a biztositó is köteles megállapított­nak elfogadni. Ily megállapítás (compromissum) hiányában a biztosított jogosítva van kárát más módon is bizonyítani.)) A kimondott elv megfelel a következetes joggyakorlatnak. Kúria 1905. jan. 17. Ö7/1904. sz. : «Kárbiztositás eseté­ben, ha a felek magukat a kárnak megállapítása tekintetében általuk választott szakértők határozatának alávetették, az ilyen bíróságon kívüli szakértői vélemény a k. t. 481. §-ánál fogva irányadó, hacsak nem igazoltatik, hogy a szakértők akár jobb tudomásuk ellenére, akár tévedésből, akár helytelen eljárás alapján becsülték fel a kárt». Ugyanezt az 1905. okt. 2n-én hozott 1,032/1904. sz. kúriai ítélet a következő módon for­mulázza: «A peres felek mindkét peres felet egyaránt kötelező módon abban állapodván meg, hogy a kárt az általuk válasz­tott szakértők fogják mindkettőjükre kötelezően megállapítani, a peres felek mindegyike el van zárva ettől a bizonyítási mód­tól eltérő más, egyébként perrendszerü bizonyítékok alkalma­zásától és a peres felek által választott szakértőknek vélemé­nye a kár megállapítása tekintetében mindaddig irányadóul veendő, mig be nem bizonyittatik, hogy a szakértők rosszhi­szeműen, tévedésből vagy helytelen eljárás alapján becsülték meg a kárt. Ennek bizonyítása pedig azt a szerződő felet ter­heli, aki a szakértőbecsü szabálytalanságát vagy helytelensé­gét vitatja». Gold Simon di. Belföld. Az Ügy védj elöftek Országos Egyesületének 1905. évi működéséről szóló jelentése a budapesti ügyvédi kamarához. Zajtalan, de eredményes munkálkodásunk egy ujabb határ­kövéhez érve, tisztelettel terjesztjük elü jelentésünket egyesületi életünk 1905. évi eredményéről. , Nem részleteket, nem statisztikát akarunk itt felhalmozni^ de összefüggő és könnyen áttekinthető képét kívánjuk nyujtan annak a munkásságnak, melyet kartársaink bizalmából és támo­gatása mellett elvégeztünk. Az előző évek alapvető munkálatai közeledtek betetőzésükhöz­A szervezkedés nagy munkáján átesve, programmunk azon pontjai kerültek részben a kezdeményezésig, részben a megvalósulásig, melyek genesisét képezik működésünknek. így első sorban fokozott figyelmet fordítottunk az állás­közvetítésre. Szem előtt tartottuk, hogy e téren ugy az ügyvédi, mint az ügyvédjelölti kar érdekei és kívánságai kielégítést nyer­jenek. Tagjaink számának szaporodásával alkalmunk nyilott az

Next

/
Thumbnails
Contents