A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - Hogyan értlemezendő a Btk. 343. §-a ?

60 A JOG hozott határozatait, azt tapasztaljuk, hogy a Btk.-nak csaknem minden §-a, amely a birónak csak kis magyarázatot is enged, bőven el van látva a kir. Kúriának útmutató, magyarázó határozataival, amelyek hálás anyagot nyújtanak az utódoknak, a törvény helyes alkalmazására vonatkozólag. A Btk. 343. §-ánál azonban ezt nem tapasztaljuk, mert bizony eleddig alig egy-két értekezés s néhány különféle irányú kúriai határozat magyarázta e §. igazi szellemét, de azoknak egyike sem — magyarán mondva — ütött ugy a szeg fejére, mint az 1904. B. 9,131. sz. határozat. Világos magyarázat ez, mely a jövőben útját vágja azon lehetségesnek mutatkozott, de lehetetlennek bizonyult magyarázatnak, illetve ítéletnek, mely szerint «a sértett jogos vádja alól felmentetik a bűnös csak azért, mert ezt a Btk. 343. §-a kivánja igy». S mi lehet oka annak, hogy e §-ra vonatkozólag a magyar Senatusnak még nem igen volt alkalma nyilatkozni? Az ok csak kétféle lehet, 1. vagy, mert e §. oly világos, hogy magyarázatra nem szorul, vagy 2. mert a közvádlók 2 egybehangzó birói ítélet ellenében, nem igen akarták saját ellenvéleményük helyességének kérdését, a 3-dik fórum előtt megkockáztatni. Hogy az első ok nem megfelelő indoka a kérdés tárgyának, bizonyítja az a körülmény, mely szerint 2 biróság mondta ki az alábbi esetben az ellenkező sententiát. Ha pedig a második ok képezné a megfelelő indokot, ugy bátorságomnak köszönöm, hogy a kérdéses ügyben hozott 2 egybehangzó ítélet dacára, — jogérzetem nem tudván megnyugodni az ítéletek indokolásában — az elsőbirósági ítélet ellen benyújtott felebbezésemben felfejtett indokaimra hivatkozással, az ügyet a méltóságos m. kir. Koronaügyész urnák figyelmébe ajánlottam. Nézetem, jogi felfogásom nem csalt, mert azt előbb az ország első közvádlója, majd a legtekintélyesebb birósága helyesnek ismerte el. * A kérdéses ügyben a tényállás röviden a következő : Az ő-i postamester szerződéses viszonyban áll a postakincstárral, a postajáratnak Ö-től B-ig és visszaváló fenntartása tárgyában. A postamesternek fogata nem lévén, szerződést köt egy egy ő-i polgárral a postaszállitásra nézve. A szállító kocsisa által eszközölteti a szállítást. A kocsis a postamester által neki átadott csomagokat, útközben 18 bebizonyított esetben felbontja s ezek tartalmát többé-kevésbbé elsikkasztja. A tartályokat ügyesen visszacsomagolván, a csomagokat átvevő postamester nem veszi észre a hiányokat, úgyszintén a címzett sem, ki a szállítólevelet jóhiszeműen aláírja, a csomagot birtokába veszi, s csak a csomag felbontása után észleli annak hiányait. Sértettek a csendőrségnél feljelentést tesznek, a csendőrség erélylyel nyomoz, a tettes a postakocsis személyében kézrekerül, a bíróságnak átadatik. A biróság a beismerésben lévő tettest szabadlábra helyezi s tárgyalást tüz ki, melyre az ügyészségi megbízottat, sértetteket, a kocsist mint 18 rendbeli sikkasztás vétségének tettesét, az orgazdákat és tulajdon elleni kihágókat megidézi. A szolgálatadó megidézve nincsen. A tárgyaláson a közvádló vádol, sértettek kártérítést és büntetést kérnek, mire meghozatik az ítélet, mely szerint a sikkasztó tekintettel arra, hogy a kincstárnak a postaszállitásból eredő károkért a postamester, ezzel szemben pedig, a vele szerződéses visszonyban álló szállító tartozik felelősséggel s igy a postakocsis a sikkasztásokat a szolgálatadója kárára követte el, — a Btk. 343. §-ában megkívánt szolgálatadási indítványnak hiányában, a Bp. 326. §. 4. pontja alapján felmentetik, az orgazdák és tulajdon elleni kihágók pedig a közvád alapján elitéltetnek. Az ítélet ellen 1-ső rendű vádlott felmentése miatt felebbezéssel élek, a kir. ügyész felebbezésemet magáévá teszi, a kir. törvényszék a felebbviteli tárgyalás eredményeképen az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, a kir. ügyészség képviselője az Ítéletben megnyugszik, a felmentett vádlott pedig még most is azon szent meggyőződésben van, hogy őt a 9 napi bojt segítette ki, amelyet azért fogadott, hogy csak 6 hónapra ítéltessék el. Vegyük már most bonckés alá a Btk. 343. §-át s azzal szemben a fennforgó esetet. 343. §. oAki az ellen, kinek szolgálatában, vagy fizetésében áll, vagy háztartásában él, vagy az utóbbival közös háztartásban élő hozzátartozók ellen (78. §.) követ el lopást» — a 358. §. szerint akár sikkasztást — «csak a szolgálat-adó, a ház feje, vagy pedig a sértett fél indítványára vonathatik bűnvádi eljárás alá.» Szerény véleményem szerint, ha e szakaszt magyarázni lehet, vagy jobban mondva, ha szabad, az extensiv magyarázat csak annvira terjedhet, hogy a szövegnek «az ellen» szavak «annak kárára» szavakkal egészíthetjük ki, vagyis nemcsak akkor van szükség magáninditványomra, ha cselédem pl. órámat lopta el, hanem akkor is, ha harmadik személytől lopott, de a kárért én vagyok felelős, illetve azt nekem «kellett» megtéríteni. A magyarázat eddig mehet, tovább nem. Nézzük most a fennforgó esetet. A magyar posta általában szavatol a nála feladott küldeményekért, jelesül azok tartalmáért. A postakincstárnak viszont felelősséggel tartozik a postamester, ennek újra a szállító, míg végül a szállítónak a saját kocsisa. A potakincstárban azonban a felekkel szemben való felelősségét megszakítja a postai üzletszabályzat azon rendelkezése, melyszerint « — a magyar posta szavatolása megszűnik, ha: a) a címzett a küldeményt kifogás nélkül átvette, b) a feladástól számított egy éven belül azt nem reklamálta.)) Mindkét tétel magánjogilag is nyugodtan elfogadható. Ezek előrebocsátása után hasonlítsuk össze a postai kézbesítést pl. Budapest és Ö. község között. Budapesten a felek kényelme odáig terjed, hogy a postai alkalmazott a küldeményt a címzett lakására viszi. Ott tehát a címzettnek alkalma nyilik meggyőződni a csomag sértetlen voltáról, alkalma nyilik szükség esetén átvételkor óvást emelni. Nem igy történik ez azonban Ö.-n vagy más községekben. A cimzett először kap értesitvényt, hogy csomagja érkezett, az aláirt vény ellenében megkapja a szállító levelet, s ennek aláírása után és ellenében veszi, illetve véteti birtokába a csomagot. Azért mondom, hogy véteti, mert gyakori az eset, hogy cimzett a postahivataltól 10—20 kilométernyire lakik s legtöbb esetben nincs alkalma az átvételt személyesen eszközölni. Szóval a szállítólevelet aláirta kifogás nélkül. Hiába észleli már most utólagosan a hiányt, hiába emel óvást utólago san, a postakincstár az ö — i polgárnak is éppen ugy előolvassa az üzletszabályzat fentjelzett rendelkezését, mint akár egy budapestinek. Röviden tehát a sértett, a káros ez esetben a postakincstártól kártérítést nem követelhet. Kihez forduljon tehát? A szállító csak a postamesternek van kötelezve, az pedig tőle kártérítést nem kér, mert neki sem nyílt meg kártérítési kötelezettsége a postakincstárral szemben. A kocsis ellen még kevésbbé fordulhat, mert ez csak a szállítónak mint szolgálatadónak felelős. Szóval a sértett, a káros magára van hagyatva olyképpen, hogy kártérítés iránti jogos igényét magánjogilag senki ellen sem érvényesítheti. Tehát ki ellen követtetett el a sikkasztás ? Egyszerű a felelet. A cimzett illetve az elsikkasztott dolog tulajdonosa ellen. De hát mi köze van akkor a szolgálatadónak az indítványhoz, ha neki a cselédje által elkövetett bűncselekményből kára nincsen? Erre a felelet még egyszerűbb : Semmi. De most vizsgáljuk a fentebb jelzett «annak kárára» extensiv magyarázatot. Mi a kár? E kérdésre adandó felelet előtt meg kell jegyezni, hogy különbség van a magánjogi és büntetőjogi értelemben vett kár között. Magánjogi értelemben ugyanis a kár azon vagyoni hiány, melyet valaki a kárt okozó tény folytán akképpen szenved, hogy vagy a már létező vagyonából vészit valamit, vagy pedig egy, a jövőben várható magánjogi előny vonatik meg tőle. Vagyis röviden a magánjogi értelemben vett kár fogalma összeesik a vagyonjogi érdek fogalmával. (L. Zlinszky-Reiner magy. magánjog). Sokkal szűkebb térre szorul azonban a kár büntetőjogi fogalma. Büntetőjogi értelemben ugyanis a kár tényleges hiány, mely valakinek vagyoni állapotában valamely bűncselekmény folytán előállott. (L. Fayer magyar büntetőjog). A különbség mindjárt szembetűnő. Az előbbinél a kár fogalma = a vagyonjogi érdek fogalmával; az utóbbinál azonban a kár» = tényleges hiány. Ha már most a kár büntetőjogi fogalma meg van állapítva, könnyű bebizonyítani, hogy a Btk. 343. §-ában foglalt «az ellen» kitétel nem magyarázható «annak kárára» értelemben csak akkor, ha a tényleges hiány a sértett vagyonában tényleg bekövetkezett. Hogy az esetleg fennálló fokozatos felelősség következI tében, végeredményképpen kinek vagyonában fog a kár be