A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a

A JOG &1 állani, annak végérvényes eldöntését a legtöbb esetben nem várhatja be a büntetőigazságszolgáltatásnak, a gyorsaságot sürgető követelménye s igy az Ítélethozatalnál a büntető bírónak mindig azt kell venni irányadóul, hogy ki az a «sértett», akinek vagyoni állapotában a tényleges hiány már beállott. E nézet helyességét támogatja a Bp. 5. §-a. Egy — a concrét esetből merített — példával bátorkodom megvilágítani a fent kifejezett álláspont ellenkezőjének lehetetlenségét. — A postaszállító neszét veszi, hogy a B.-i postahivatal nagy összegű pénzt fog Ü.-re továbbítani. Titokban meghagyja kocsisának, hogy a pénzt útközben sikkaszsza el s neki, (vagyis a felelős szállítónak), ki reá útközben várakozni fog, adja át. Ez meg is történik. Az ő.-i postamester érkezéskor észleli a hiányt, kérdőre vonja a kocsist, aki szépen beismeri, hogy biz' ő ellopta a pénzt és az uton elrejtette. A pénzt keresik, természetesen nem találják s ezzel minden további nyomnak vége szakadt. Mi következik ezután? A kincstár kártériti a címzettet, a kincstárt a postamester, a postamester pedig nyer egy ítéletet a szállító ellen, amit azonban a vagyontalan szállítón végrehajtani sohasem tud. A szállító, mint szolgálatadó a kocsisának megbüntetését nem kívánja, — mert elvégre azt nem tilthatja meg neki senkisem, hogy ő kocsisának ezen botlásáért meg ne bocsáthasson, — kit ennélfogva az első és másodbirósági ítéletben kifejtett jogmagyarázat szerint elitélni nem lehet, tehát felmentetik, vagy talán még ítéletre sem kerül a sor, mert a Bp. 1. §-a szerint, bűnvádi ügyben birói eljárásnak csak vád alapján lévén helye, az első és másodbirósági ítéletekben kifejtett jogmagyarázat szerint pedig a postamester, mint ez esetben tényleges kárt szenvedett sértett vádja, törvényes vádnak nem tekinthető, minélfogva a panasz, mint bűnvádi eljárásra alkalmatlan, végzésileg elutasítandó. A kocsis pedig ezután a pénzen békességesen megosztozkodik gazdájával, élnek boldogan és nevetik a btk. 343. §-át. Hát ebben az esetben mivel indokolható meg a szállító, mint szolgálatadó kára ? Magánjogi értelemben az ellene hozott marasztaló Ítélet mindenesetre kárt fog reá nézve jelenteni, de ez olyan kár, melyre a közmondás azt mondja : «kár haszonra megy», mert neki vagyonában nemhogy «tényleges hiány» állott volna be, hanem «tényleges gyarapodás.* íme, ez az egyszerű példa a napnál fényesebben bizonyítja, hogy tarthatatlan azon magyarázat, melyre az első és másodbíróság ítéletét építette. S mi volt a hozott Ítéletnek eredménye? Először az, hogy szabadult egy olyan bűnös, aki maga is beismerte, hogy legalább 6 hónapi fogházat érdemel. Másodszor az, hogy a megsértett jog magára hagyatott a modern igazságszolgáltatás aegise alatt. Harmadszor az, hogy a köznép között elterjed a tévhit «lopni szabad, de csak ügyesen.» Végül pedig az, hogy a büntető igazságszolgáltatás hatalmas jelszava «punitur, quia peccatum est», «punitur ne peccetura puszta phrasis maradt. Hogy azonban ilyen eredményt a Btk. szelleme elérni sohasem célozhatott s hogy ilyen itélet a Btk.-re való hivatkozással a jövőben nem is hozható, kimondotta a magyar királyi Kúria 1904. B. 9,131. sz. határozatával, mely szerint: a Btk. 355. §-ban meghatározott sikkasztás a Btk. 358. §-ának utolsó bekezdése, illetőleg 343. §-a értelmében, csak abban az esetben képez a szolgálatadó indítványára üldözendő bűncselekményt, ha az a szolgálatadó kárára követtetett el, vagyis ha a szolgálatadó a sértett fél» . . . «nem tévén e részben külömbséget az, hogy a szolgálatadó a sikkasztásból eredő kárt, az elsikkasztott dolog tulajdonosának, vagy másnak megtéríteni tartozik.» így értelmezendő a Btk. 343. §-a, mert az ezzel ellenkező magyarázat «sérti a törvényt.)) S végül még egy kérdés ! Mi történik már most a bűnössel, aki a törvény megsértésével mentetett fel a megérdemelt büntetés alól ? Elszomorító a felelet, de való. A bűnös most már nem büntethető. S itt ismét a Bp. egyik lényeges fogyatékosságával találkozunk, mert az újrafelvételi tárgyazó 449. §-ában nem terjesztette ki a vádló újrafelvételi jogát arra az esetre, ha a bűnös, a törvény kétségtelen, de jóhiszemű megsértésével mentetett fel. így hát a jelen esetben mégis puszta phrasis marad az igazság jelszava: «punitur, quia peccatum est» mert nem bűnhődik a bűnös ; s nem érvényesül a jó büntetésnek: «punitur, ne peccetur» jelszavu célja sem, mert Maszlej Alexát és elvtársait, hasonnemü bűncselekmények elkövetésétől aligha fogja elrettenteni az a körülmény, hogy a felmentő itélet a törvény megsértésével hozatott. A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a. Irta GRÓSZ MÓR, Nyitrán. A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és az ezen okirat alapján elrendelt végrehajtási zálogjog kiterjed-e a végreh. törv. 137. §-a értelmében, a végrehajtási zálogjogot megelőző tulajdoni változásra való tekintet nélkül, a dologi adós haszonélvezeti jogaira is ? E nagyon is gyakorlati kérdés a nyitrai kir. járásbíróság által tagadólag döntetett el, a pozsonyi kir. tábla felfolyamodásom folytán m gváltoztatva a járásbirósági végzést, igenlöleg döntötte el a kérdést. Közlöm az ügyet kommentár nélkül: A szilágymegyei Petenye község 9. sz. tjkvben irt ingatlanokra, özv. M. K.-né szül. L. Lucia terhére A. Dezső javára 10,389/99. tkv. sz. végzéssel 16,000 kor. vételárhátralék és annak 4°/0 kamatai^ erejéig a zálogjog magánokirat alapján bekebelezve volt. A. Dezső ezen követelését a nyitrai kereskedelmi és hitelintézetre engedményezvén, az engedmény alapján 10,876/901. tkv. sz. a. engedményes javára a követelés tulajdonjoga bekebeleztetett; ekkor özv. M. K.-né szül. L. /*"oK^>"-'. Lucia közjegyzői okiratban elismeri engedményező ezen köve- {/&/—~\-f telését, tudomásul veszi az engedményt és bár ő 16,000 K-val tartozik, az okirat helytelen szövegezése folytán, melyből a szerkesztőnek hiányos jogi ismerete kitűnik, csak 12,000 K x^^^/' tőke erejéig vállal személyes készfizetői (?) kötelezettséget és egyúttal megengedi, hogy a 12,000 K tőke, 7% kamat és 1,000 K költségbiztositéki összeg erejéig a zálogjog, a már 10,389/99. tkv. sz. a. 16,000 K tőke erejéig szerzett zálogjogi bekebelezés rangsorozatában a petenyei 9. sz. tjkvben és kiterjesztésképen az u. o. 170. sz. tjkben irt ingatlanokra, mint uj jelzálogra bekebeleztessék és egyúttal a közj. törv. 111. $-a alapján a kötelező nyilatkozat végrehajthatóvá nyilváníttatott. Ezen bár zavaros okirat alapján a zálogjog 10,695/902. tlkvi sz. a nyitrai k. és h. intézet javára bekebeleztetett is. Mindeme bekebelezések után özv. M. K.-né szül. L. Lucia eladta birtokát D. I.-né szül. R. Erzsébetnek és a tulajdonjog vevő javára 5,102/903. tkvi sz. a. bekebeleztetett is. E tulajdoni változás után kielégítési végrehajtást kértem a már ismert közjegyzői okiratban foglalt kötelező nyilatkozat alapján, 12,000 K. tőke és jár. iránt és a végreh. zálogjognak tekintet nélkül a tulajdoni változásra leendő bekebelezése iránti megkeresés a végrh. törvény 137. §-a alapján eszközöltetett is a petenyei 9. és 170. sz. tjkvben irt ingatlanokra; e megkeresés foganatosíttatott az illetékes szilágysomlyói kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság által a tőke, kamat és költség erejéig; de az 1 Vio°/o ítéleti illeték erejéig már nem, mert hivatkozással a tkvi rendelet 65. §-ára,az 1 1/10°'0 illetéket «számszerüleg meghatározva)) nem látta. Én kérvényileg kértem a nyitrai járásbíróságot, 1. hogy pótlólag rendelje el az 1 1/10°/o vagyis 132 K. Ítéleti illetéknek bekebelezését és kértem a pótkérvény költségeit végrehajtást szenvedett ellen megállapítani, mert a helytelen birói intézkedés körül engem hiba nem terhel, és igy annak kijavítása szükségessé válván, a pótlás iránti kérvény végrehajtást szenvedőt terheli; 2. ugyanezen időben kértem a folytatólagos kielégítési végrehajtást a felmerült végrehajtás foganatositási költségek erejéig az ingatlanokra, melyekre a végreh. zálogjog 10,358'903. tkvi sz. a. bekebeleztetett, valamint az egész tőke és járulékai erejéig leendő folytatólagos kielégítési végrehajtást az ingatlanok haszonélvezetére is. A nyitrai kir. jbiróság 1903. V. II. 398/6. sz. végzésével a pótlást elrendelte I. kérvényem folytán, de a költségek kérdését mellőzte; II. 1903. V. II. 398/5. sz. folytatólagos kielég. végrh. kérvényre következő végzést hozott: A folytatólagos kielégítési végrehajtás stb . . elrendeltetik . . . Végrehajtató azon kérelmével, hogy a folytatólagos kielégítési végrehajtás a most megnevezett tjkvekben irt ingatlanok haszonélvezetére is elrendeltessék, elutasittatik, mert a petenyei 9. és 170. sz. tjkvekben irt ingatlanok a szilágysomlyói kir. járásbíróság mint tkvi hatóságnak