A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - Hogyan értlemezendő a Btk. 343. §-a ?

A JOG a reálisnál s nem reálisabb a reális a consensualisnál. Mindkettő : pl. kölcsön és vétel egyaránt létrejön a jogot nem tanult, a józan laikus, a jogi systematisálást nem ismerő ember felfogása, meggyőződése, hite szerint: a megegyezéssel. De ugyanezen ember mindkettőt csak azért köti meg, hogy gazdasági eredményképpen : res-t (nevezzük bár tényleg res-nek, szolgáltatásnak, bizonyos magatartásnak) kapjon vagy adjon. Az élet ilyen scholasticus megkülönböztetéseket nem ismer. Az élet, a forgalom, mely a formáktól szabadulni akar : kell is, hogy ilyenektől megszabadittassék. Az intelligens laicus — de meg a paraszt is szentül vallja, hogy amikor a pénzintézettel megegyezett a kölcsöntőke, kamatláb stb. felett, már éppen ugy szerződést kötött, mint mikor az ökör vételára felett tisztába jővén : kezébe csap a vevő az eladónak. — Mondom: mindezt később részletesebben fejteni ki. De már itt is hangsúlyozni kellett. Mert, ha coiloxünk fenn is tartaná pro futuro a reális és consensualis megkülönböztetést : arra talán mégis indokul szolgálhatnak fentiek, hogy a T.-ben a reális előszerződésekre vonatkozó speciális intézkedések, mint: a 1,308., 1,381., 1,393. §-ok elejtessenek. Nézzük ezután : miképpen vagyunk jövendő codexünkben I. a tractatummai, 2. a punctatió-val, 3. a pactum de conti ahendóval. Jelesül tudni szeretném, hogy a T. szerint meddig tart a teleknek alkudozása, tervezgetése, pourparler-ja (tractatum) s van-e ennek jogilag valami következménye; mikor és milyen stádiumban mondhatjuk, hogy a felek egy pontozatban t punctatio) megállapodtak, mikor állunk már pactum de contrahendo-val szemben, — végül mikor van a szerződés csakugyan megkötve s hogy természetesen : melyik fokozatnak mi a jogi hatása ? Lévén talán ez a szerződésnek eddigi tudományosságunk szerint megfigyelt három markánsabb kialakulási, fejlődési foka. Tudnunk kell azt is: vájjon scholasticus gyümölcsök e ezek, vagy pedig az élet szükségletei tették meg állóhelylyé a szerződés kialakulási útjában : mert természetes, hogy e szerint dül el a kérdés, vájjon de lege ferenda sziik ségünk van-e azokra, vagy nincs r A tractatum-ról: a felek alkudozásairól, tervezgetéseiről a T. nem szól semmit. Nem is volna helyén, mert jogi jelentősége önállóan nincsen, belőle semmi jogi eredmény directe nem származik. Indirecte! talán annyiban, hogy egy szerződés magyarázásánái, értelmezésénél, mint antecedens tekintetbe jöhet s mint interpretálási eszköz — igy közvetve — jogi hatást eredményezhet. A punctatio-ról már rendelkezik a T. 932Í. § 2. bek. «Egyes pontok iránt előzetes megállapodások kétség esetében akkor sem kötelezők, ha írásba vannak foglalván. A német polg. tvkv. 154. 2. bek. körülbelül éppen igy intézkedik, hatását a T.-re a szavakban, a formában látom is : «Die Verstándigung über einzelne Puncte ist auch dann nicht bindend, wenn eine Aufzeichnung stattgefunden hat». De a T. többet akar adni a német törvénynél. Mondván azt is, hogy «kétség esetében* Tehát: amennyiben nincs kétség — ugy a megállapodások kötelezők, ha etc . . Az az, hogy előbbi képletemnél maradjak: a punctatio a T. szerint «feltételes megállóhely)). A német törvény szerint pedig sohasem! Tehát felek megállapodnak egyes pontok iránt s ezt irásba foglalják. «Kétség* nincsen. T. 932. §. 2. bek. folytán : ezek «kötelezők«. Igen, de mire köteleznek? Minek a kikényszerítésére adja meg az állam eszközét: a keresetet ? Arra-e, hogy a megállapodott pontban incorporált jogot érvényesíthessem, illetőleg érvényesítsék ellenem (követelhessék árát — követelhessenek tőlem vételárat), vagy pedig, hogy kötelezhessem felemet, miképp velem, ilyen értelemben, ilyen feltétel, a jogosultság és kötelezettség ilyen terjedelme és mértéke mellett kössön szerződést; Az előbbi kérdésre — ha csak az osztr. polg. törvkv. 885. t^-át nem acceptáljuk — « . . . so gründet auch schon ein solcher Aufsatz diejenigen Rechte und Verbindlichkeiten, welche darin ausgedrückt sind» - feleletünk csak az lehet, hogy az ilyen pontokban felölelt jogok vagy kötelezettségek nem érvényesíthetők. Ezek nem ragadhatok ki a telek szándékolt szerződéséből, az egészből; részmegállapodás teljesítését követelhetni: irrationalis volna. Ezek még nem állapithatják meg «die Rechte und Verbindlichkeiten, welche darin ausgedrückt sind» — mint az optkv mondja: — mert ez csakugyan részmegállapodások teljesítési kötelezettségének az elismerésével. .. A későbbi kérdést illetőleg feleletünk a következő. A T. 932. §. 1. bek. kizárja, hogy a megállapodott pontok alapján szerződéskötést lehessen — mint teljesítést — követelni. Mert az contadictio in adjecto volna. A T. idézett helye t. i. igy szól: A szerződés mincs megkötve, amíg a felek minden 1 pontra nézve . megegyezésre nem jutnak. «Tehát a T. 932. § í. bek. szerint szerződés csak akkor létesül, ha megállapodtak minden pontban. Nem volna-e contradictio in adjecto, ha ugyanazon szakasz 2. pontja szerint - feltételezve mindig, hogy akétségo nincs — akkor, mikor csak egyes pontok iránt történt megállapodás — ezek alapján akarnók ezen pontok (punctatio) contractualis teljesítését: a szerződés megkötést kikényszeríteni ? S ha meg már a törvényben ez igy marad — sauf erreur ... de code civil hol lészen elhatárolva a két fogalom : punctatio és — pactum de contrahendo? A dolgok ilyetén állása mellett (ahogy a T. és Indokolás rendelkezik) nem Iái ok e kettő között különbséget —- az eredményben. Egyszóval odajutok, hogy a T. többet akarván adni a német polgári törvénykönyv 154. §-ánál: talán kevesebbet adott. A német törvény nem ismeri el a punctatio jogot származtató hatását in thesi. A T. csak bizonyos körülmények között: akkor, ha a felek szándéka ezen megállapodások kötelező volta iránt nem kétséges. A T. tehát liberálisabb, a felek szerződési szabadságát nem akarja korlátolni. De fogalmi controversiát visz ezzel a T.-be - s ezért ad a németnél kevesebbet. Mert a T. punctatió-ja és pactum de contrahendo-ja között fogalmi különbség az eredményben nincsen: s ez vitára s félreértésre vezetend. Az Indokolás igy szól: «A biró a körülményeknek és a felek feltehető akaratának mérlegelése alapján belátása szerint döntsön . . vagy a hiányzó megállapodás a T.-nek e részben felállított dispositiv rendelkezése által tekintessék pótoknak.» Tehát: a biró egészítse ki, pótolja a szerződés hiányait; csináljon a csonka szerződésből — egész szerződést. Vagyis : az Indokolás is azt mondja, amit én fennebb i hogy a pontozatok alapján kapott eredmény — nevezzük bárminek — kiegészítendő : egy végleges szerződés létesítendő. Csakhogy míg én azt mondom a T. fundamentomán, a szerződési szabadság széles talapzatán állva: hogy ezt ti, felek, magatok csináljátok — addig a T. saját álláspontját, önhirdette elveit megtagadva : a biró kezébe teszi le azt a hatalmat, hogy ő állapítsa meg (létesítse, kösse meg) a végleges szerződést. Az eredmény forma tekintetében egyre megy; a punctatio alapján constiuálandó a szerződés. Materialiter azonban i egyik esetben a felek fogják akaratukat érvényesíteni, megvalósítani, — a másik esetben (ez a Tervezeté) a birói cognitio fogja azt pótolni. Eredményünk tehát az : hogy a punctationak - a német törv-ény módjára — hatályt semmiféle körülmény mellett sem szabad tulajdonítani, mert jogi hatásaként, a benne incorporált egyes részmegállapodások effectuálását nem fogadhatjuk el — a már mondottak szerint; ha pedig a pon'cozatnak alapján egy későbbi szerződésnek a megkötését követeljük, mint a pontozatban lefektetett obligatio teljesítését: a pactum de contrahendo békés birtokait háborítjuk. S hogy ismétlésbe essem: mindezt csak azért tartottam szükségesnek elmondani, miként lehetőleg tisztán lássuk, hogy a punctatio a T. szerinti tételesitése nem practicus jelentőségű. Nem azért, mert a pactum de contrahendo mindazt magában foglalja úgyis, amit esetleg a 932. §. 2. bek.-sel kapnánk s a mellett örökös volna a vita azok részéről, akiket illet — hogy meddig terjed a punctatio vidéke s hol kezdődik a pactum de contrahendo birtokának határa. Maradjon tehát e megkülönböztetés a tudomány berkeiben : a legislationak szüksége nem lehet reá. A tudomány ismeri ugyan a punctatio más nemeit is: az úgynevezett pro memória feljegyzést, továbbá azon esetet, ha a későbbi okiratba foglalásig fixirozzák a felek megállapodásaikat. Hogy az első esethez legislat'onalis szempontból nincs szavunk: az már abból is következik, hogy a T. 932. t?. 2. bekezdését is soknak tartjuk. — A második eset pedig: nem ide tartozik, hanem inkább talán a T. 950. §-hoz és amint később még szó lészen róla: szintén a pactum de contrahendohoz. — Végezvén igy nagyjában a punctatio kérdésével de lege ferenda: foglalkoznom kellene a pactum de contrahendoval, mint az emiitett kialakulás harmadik megállóhelyével. (Folytatása következik.) Hogyan értelmezendő a Btk. 343. §-a ? Irta SZONGOTT TIVADAR, kir. aljegyző Ökörmezőn. A magyar kir. Kúria, a magyar igazságszolgáltatás legtekintélyesebb faktora, ismét hozott a jogegység érdekében egy határozatot, melylyel újra eloszlatott egy homályt, azt a homályt, amely némelyek előtt a Btk. 343. §-át födte. Ha figyelemmel kisérjük a felsőbíróságok 1880. év óta