A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 7. szám - A btk. 165. és 168. §-ához

A J OG tagadólagos főesküvel kínálta meg, amelyet ez letenni késznek nyilatkozott. Minthogy a bizonyítási eljárás során kihallgatott H. I., G. K és K. Gy. állandó bírósági Írásszakértők a perelt váltón lévő kifogásolt alperesi névaláírásnak az alperes kivett próbairásaival, az alperesi képviselőnek adott meghatalmazáson és a per során alperes i észére történt kézbesítésekről szóló vétiveken levő <P. T.» névaláírásokkal történt összehasonlítása után egybehangzóiag nyilvánították, hogy a kereseti váltón lévő kifogásolt alperesi névaláírás a perujitó alperes saját kezétől származik, s miután a bíróság a most említett névaláírásokra vonatkozólag a maga részéről tett vizsgálata alkalmával a perelt váltón lévő T. P. névaláírást a *P.> betű kivételével az alperesi meghatalmazáson lévő ugyanilyen névaláírással, viszont az 1902. évi 15,170. p. sz. végzés vétivén levő «P. T.» névaláírásából a «P.> betű a kereseti váltón látható alperesi név «P> betűjével anynyira azonosnak találta, hogy teljesen megérlelődött benne az a meggyőződés, mikép a perelt váltón lévő kifogásolt, alperesi névaláírás egyedül a perujitó alperes saját kezétől származik : ennélfogva a joggyakorlatnak a bizonyítékok bírói szabad mérlegelésére fektetett elvénél fogva az eskü általi bizonyítás elrendelésének mellőzésével perujitó alperest perujitási keresetével elutasítani találta indokoltnak. A temesvári kir. ítélőtábla 1904. évi március hó 8-án 798/1904. polg. szám alatt következően itélt. Az elsőbiróság Ítéletének nem neheztelt azt a részét nem érinti, mely szerint a perújításnak alakilag hely adatott. A per érdeméről rendelkező neheztelt részét azonban megváltoztatja akként, hogy ha P. T. perujitó alperes a következő esküt leteszi : «hogy a kereseti váltót forgatói minőségűén sem alá nem irta, sem a nevének aláírásával mást meg nem bízott» az esetben az 190*2. évi december hó 13-án 15,179. szám alatt hozott sommás végzésnek a nevezett alperes marasztálásáról intézkedő részét a 28 K. 40 f. sommás végzési költség fizetéséről rendelkező részének | kivételével, hatályon kívül helyezi és felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy 34 K. perbeli és 16 K. 30 f. lelebbezési költséget újító alperesnek 3 nap alatt megfizessen: Erdekében áll tehát perujitó alperesnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt az eskületétel végett jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mivel ellenkező esetben a kir. ítélőtábla perujitási keresetével elutasítja, az 1902. évi december hó 18-iki keletű és 15,179. számú sommás végzést a P. T. perujitó alperest is marasztaló hatályában fentartja. Egyben a kir. Ítélőtábla az ügy iratait — az eskü letétele után — a fehértemplomi kir. törvényszékhez mint büntető bírósághoz áttétetni rendeli. Indokok. Az 1898. évi XVIII. t.-cikknek a váltóperekben is alkalmazandó 71. §-a értelmében, a kir. ítélőtábla is összehason- i litván a P T. perujitó alperesnek tagadott forgatói névaláírását, a per iratainál előforduló nem vitás névaláírásaival és azt azokkal megegyezőnek nem találta és minthogy a peres felek közös kérelmére meghallgatott írásszakértőknek véleménye sem eléggé határozott, mennyiben szerintük is a P. T. tagadott forgatói névaláírás P. betűjének írása a tőle kivett próbaaláirások és az összehasonítás alapjául szolgált okiratokon levő valódi névaláírások P. kezdőbetűinek írásaitól eltér, — más bizonyító adat hiányában a felperes által a tagadott forgatói névaláírás valótlanságára felajánlott és a perujitó alperes által elfogadott eskü általi bizonyítást a váltóeljárási rendelet 26. §-a 2. bekezdésének rendelkezéséhez képest alkalmazni és a sommás végzés joghatályának a perujitó alperessel szemben való fentartását a fennebbi eskü le vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. A m. kir. Kúria (1905. évi jaruár hó 5-ik napján V. 641 1904. szám alatt következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben azzal a kiegésztéssel. hogy az alperes az elsőbiróság ítéletében megállapított költségeken felül meg 26 K. 30 fillér felebbezési költséget is köteles a felperesnek megfizetni, mely összeg a felperes ügyvéde részére saját fele ellenében felebbezési munkadíj és költség címén magállapittatik. Indokok: Minthogy az ujitott perben az újító alperesnek áll kötelességében az alapperben megállapított tényállást megdönteni, hogy a kereseti váltót ő alá nem irt és minthogy ez irányban az alperes saját esküjén kivül más bizonyítékot fel nem ajánlott ez az eskü pedig az alperesnek más támogató, valószínűsítő adat hiányában meg nem Ítélhető, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét benne foglalt és az itt felhozott indokokból helyben hagyni kellett. Bűnügyekben. A B. P. 430. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó 390. 8. szerint, az ítélet sérelmesnek vélt intézkedése és a semmisségi ok a semmiségi panasz bejelentésekor világosan megjelölendő ; vádlottaknak a bejelentés alkalmával tett nyilatkozata pedig ily világos megjelölésnek nem tekinthető, mert a B. P. 385. §. 1. a) pontja azt a semmisségi okot tartalmazza, hogy a bíróság a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta, vagy tévesen alkalmazta ama kérdésben, hogy a vád | alapjául szolgáló tett megállapitjae valamely bűncselekmény 1 tényálladékát ? a nyilatkozat többi része a törvényben tüzetesen megjelölt semmisségi okok egyike alá sem vonható s azt latszik mutatni, hogy a bizonyítás kérdésére vonatkozik, mely pedig törvény szerint anyagi semmiségi ok cimén semmiségi panaszt tárgyává nem tehető. A kecskeméti kir. törvényszék (1904 március 8-án 1,731. sz. a.) itélt: Sz. B. M. született: Kocséron 19 éves, róm. kath. vallású, nőtlen, irni, olvasni tudó, kecskeméti lakos, vagyontalan napszámos, a Btkv. 333. §-ába ütköző: és a 333. §. szerint minősülő 4 rendbeli lopás bűntettében, amelyek közül kettő a Btkv. 336. §-a 3. pontja szerint is minősül. II. Sz. K. János született Kecskeméten 1849. évi augusztusban, róm. kath. vallású, írástudatlan, nős, gyermektelen, vagyonnal bíró, kecskeméti lakos, földmives és III. Sz. József született Izsákon 1860. évben, róm. kath. vallású, irni, olvasni tudó, nős, 6 gyermekkel bíró, kecskeméti lakos napszámos, a Kbtv. 129. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágásban bűnösöknek mondatnak ki, amelyet I. r. Sz. B. M. az által követett el, hogy az 1903. évi november hó 27-én Kecskeméten Sz. Sándor ballószögi tanyai lakos záratlan istállójából egy viselt subát; továbbá ugyanakkor és onnan cselédje A. Józsefnek egy kis mándlit, 1 sor gombot, 1 pár csizmát, ébresztő órát, egy bicskát, 1 pénzes potyort 2 fillérrel, végül ugyanonnan és akkor a másik cselédje Józsa K. Antalnak 1 kis mándli, 1 ujas mándliját jogtalan eltulajdonitási szándékkal, a tulajdonos beleegyezése nélkül jogtalanul elvitt; b) Kecskeméten 19<>3. évi október 19-én Z. Imre kárára a nagy toronyból, nyilt helyről 1 ujas mándlit, 1 kis mándlit, 1 nadrágot, 1 pár cipőt, 1 fehér inget; c) Kecskeméten, 1902. évi július 6. napján K. István bezárt malomházába a kis orsó melletti deszka betörése után onnét 1 bicskát, 1 kenyeret, 1 kiló szalonnát, 1 drb. szappant, 1 tajtékpipát a tulajdonos beleegyezése nélkül jogtalan eltulajdonitási célzattal elvitt, d) Kecskeméthez tartozó Sarkásban a K. S. szőllójében levő kunyhó zárt ajtaját betörve 1903. évi dec. hó 25-ére virradóra Zs. S. tulajdonát képező 2 drb. subát, 1 nadrágot, 'Ai-ed kenyeret, a tulajdonos beleegyezése nélkül jogtalanul eltulajdonitási célzattal elvitt; II. K. Sz. J. vádlott az által követett el, hogy B. M.-tól 2 drb. kis mándlit, 1 nagy mándlit, 1 bicskát, 1 sor pakfon gombot, 1 pár csizmát 7 kor. 40 fillérért; III. r. Sz. J. vádlott pedig az által követett el, hogy B. M.-tól Kecskeméten 1903. évi december hó 26-án 2 drb. subát 4 koronáért oly körülmények között vette meg, amelyből gyaníthatta, hogy azok nem jogos tulajdonát képezik eladónak, és azért az ítélet foganatba vételétől számítva. I. Sz. B. M. a Btkv. 57., 96., 99., 340., 341. §-ai értelmében a Btkv. 91. §. alkalmazása mellett, összbüntetésül két (2) évi és két (2) hónapi fegyházra, amelyből 1903- évi december hó 4-től, 18-ig és 1904. évi január hó 4-től március hó 8-ig eltöltött letartóztatása által két (2) hó kitöltöttnek vételik és 5 évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ; II. r. Sz. K. J. III. r. Sz. J. vádlottak, fejenként a Kbtkv. 129. £-a értelmében mindegyik tizennégy (14) napi elzárásra és az 1892 : XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra fordítandó és a kecskeméti kir. ügyészségnél 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett kifizetendő és behajthatatlanság esetén a Btkv. 53. §-a értelmében még egy—egy (1 — 1) napi elzárásra átváltoztatandó 2Q—20 korona pénzbüntetésre, ugy mindhárom rendű vádlott a B. P. 480., 481. §-a értelmében az 1890. évi XLIII. t.-c. 9. §-ában meghatározott módon a felmerülendő bűnügyi költségeknek fejenkénti megfizetésére ítéltetnek, mely bűnügyi költségeknek az imént hivatkozott törvény 4. §-a értelmében, Sz. K. J. kivételével, egyelőre behajthatlanoknak nyilváníttatnak. Tartozik egyúttal B. M. vádlott Sz. S. sértettnek 7 kor. 10 fiíj.; Z. J. sértettnek 12 kor. 2 fill; K. J. sértettnek 24 korona kárt 14 nap különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, B. M. és Sz. J. vádlottak pedig Z. S. sértettnek 12 korona kárt tartoznak szinte 15 nap és különbeni végrehajtás terhe mellett a B. P. 489. §. értelmében egyetemlegesen megfizetni. A bűnjelként 173 903. folyószám alatt kezelt zsebkés K. J. sértettnek azonnal kiadatni rendeltetik. Indokok : A főtárgyalás foly amán is beismerte Sz. B. M. azt, hogy a) Kecskeméten 1903. november hó 27-én hajnalban Sz. S. ballószögi tanyai lakásának záratlan istállójából egy viselt subát 30 kor. értéKben, továbbá ugyanakkor és ugyanonnan Sz. S. cselédjének A. J. 1 kis mándliját 2 kor. 60 fill. értékben, 1 sor pakfont gombot 1 kor. 60 fill. értékben, 1 pár 14 kor. értékű csizmáját, 1 ébresztő órát 1 kor. 80 fill. értékben, 1 bicskát 80 fill. értékben és egy pénzes polyot 2 fillérrel; végre ugy anakkor, ugyanonnan a másik cselédje Józsa K. A. 1 kis mándlit, 1 nagy ujas mándlit 10 kor. értékben jogtalanul eltulajdonított, amelyek mind megkerültek és igy A. J. és Józsa K. A. kártérítést nem kérnek, míg Sz. S. a vádlott által elzálogosított suba kiváltásáért fizetett 7 kor. 10 fill. kárt kér megítélni, b) Beismerte, hogy Kecskeméten 1903. évi október 19-én Z. J. harangozó segéd kárára a nagy toronyból, nyilt helyről 1 ujas mándlit, 1 kis mándlit, 1 nadrágot; 1 pár cipőt, 1 fehér inget összesen: 12 kor. 20 fill. értékben jogtalanul elidegenített, amelyből mi sem került meg, ez okból sértett 12 kor. 20 fillér kárát megítélni kérte, c) Beismerte, hogy 1902. július hó 6-án R. J. bezárt malomházába a kis orsó melletti deszka kifeszitése után bement és onnan egy bicskát, 1 drb. kenyeret, 1 kilónyi szalonnát, 1 drb. szappant, í tajtékpipát a tulajdonos beleegyezése nélkül jogtalanul elvitt, amehekért