A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 7. szám - A btk. 165. és 168. §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 7. számához. Budapest, 1905. február 12. Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúria 76. számú polgári döntvénye. «Ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében, midőn az ingatlan a függő termés beszedésének vagy a bér összeg esedékességének napjától számított egy év alatt el nem árvereztetik, és az 1881: LX. t.-c. 212. ^. végbekezdése nyer alkalmazást: ezen végbekezdésben foglalt rendelkezéshez képest a zárgondnoki kezelés utján bevett és letétbe helyezett összeg csak azon hitelező követelésének a kielégítésére forditandó-e, aki a haszonélvezetre végrehajtást vezetett, vagy pedig a törvény ezen rendelkezése akként értelmezendő, hogy az a rendelkezés csak feltételesen vagyis kizáróan abban az esetben áll, ha a haszonélvezetre a végrehajtatót megelőzően más személy a tkvi rdtts. 130. tj. b) pontjához képest zálogjogot nem szerzett, ha tehát a haszonélvezetre megelőző rangsorban zálogjogot nyert hitelező van, a bevett jövedelem felosztása az 1881 : LX. t.-c. 210. §. második bekezdése szerint eszközlendő-e ?» Az 5,637/P. 1896., 2,794/P. 1901., 239/P. 1896. és 4,545/P. 1899. számokhoz.) Határozat : Ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében,midőn az ingatlan a függő termés beszedésének vagy a bérösszeg esedékességének napjától számított egy év alatt el nem árvereztetik, és több oly hitelező van, aki a haszonélvezetre zálog-, vagy végrehajtási zálogjogot szerzett, a zárlati kezelés utján bevett és birói letétbe helyezett jövedelem felosztása az 1881 : LX. t.-c. 210. §. második bekezdése értelmében eszközlendő. Indokolás: Az 1881: LX. t.-c. 211 §. szerint a végrehajtatónak jogában áll a végrehajtást akár a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingatlan állagára vezetendő végrehajtással egyidejűleg, akár a nélkül, egyedül az ingatlannak a tulajdonost illető, haszonélvezetére vezetni. Az 1881 : LX. t.-c. 212. §-a szabályozza azoknak a hitelezőknek jogvisszonyát, akik az ingatlan állagára szereztek végrehajtási jogot, azzal a hitelezővel szemben, aki a haszonélvezetre vezet végrehajtást. Azoknak a hitelezőknek egymásközti visszonyára vonatkozó lag, akik csupán a haszonélvezetre vezettek végrehajtást, vagy csak a haszonélvezetre birnak zálogjoggal, ez a törvényszakasz rendelkezést nem tartalmaz. Ennek a §-nak utolsó bekezdése arról rendelkezik, hogy ha az ingatlan az arra vezetett végrehajtás folytán az előző bekezdésben meghatározott egy év alatt el nem árvereztetik, a függő termésből vagy a bér fejében befolyt s az idézett szakasz első bekezdése értelmében birói letétbe helyezett összeg azon hitelező kielégítésére fordítandó, aki a végrehajtást a haszonélvezetre vezette. Ez a rendelkezés nem ad útmutatást arra az esetre sem, ha egynél több olyan hitelező van, aki a végrehajtást a haszonélvezetre vezette, s egyáltalában nem szabályozza azoknak a hitelezőknek egymásközti viszonyát, akik a haszonélvezetre szereztek zálogjogot vagy végrehajtási zálogjogot. Ezeknek egymásközti visszonyára tehát vagy az általános szabályok, vagy pedig, ha van különös rendelkezés, ez utóbbi alkalmazandó. Az emiitett jogvisszonyra vonatkozóan különös rendelkezés foglaltatik az 1881 : LX. t.-c. 210. §. második bekezdésében, — mely rendelkezés összhangzásban van a telekkönyvi rendtartás 61. §-ában kifejezett jogszabálylyal is. Ezekre való tekintettel ki kellett mondani, hogy ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében, midőn az ingatlan a függő termés beszedésének vagy a bérösszeg esedékességének napjától számított egy év alatt el nem árvereztetik, és több olyan hitelező van, aki a haszonélvezetre zálogjogot vagy végrehajtási zálogjogot szerzett: a zárlati kezelés utján bevett és birói letétbe helyezett jövedelem föloszlatása az 1881 : LX. t.-c. 210. §-ának második bekezdése értelmében eszközlendő. Kelt: Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1904. évi december hó 23-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1905. évi január hó 27-én tartott teljes ülésben. A kir. Kúria 77. számú polgári döntvénye. ('Az a peres fél, aki az 1881: LIX. t.-c. 69. §. 2 ik pontja alapján kereset utján már kért perújítást, de ennek a kérelemnek azért nem adatott hely, mert a felhozottak uj bizonyítékok gyanánt el nem fogadtattak, kérheti-e az — 1881 : LIX. t.-c. 73. íjának rendelkezésére tekintettel — uj bizonyítékok alapján a perújítás megengedését?-) (Az 568/v. 1904. és I. G. 32,'polg. 1900. számokhoz.) Határozat: Az a peres fél, aki az 1881: LIX. t.-c. 69. §- 2-ik pontja alapján kereset utján már kért perújítást, de ennek a kérelemnek azért nem adatott hely, mert a felhozottak uj bizonyítékok gyanánt el nem fogadtattak, — az 1881 : LIX. t.-c. 72. §-ára való tekintettel —• uj bizonyíték alapján a perújítás megengedését nem kérheti. Indokolás. Az 1881: évi LIX. t.-c. 72. §-ának első bekezdése arra való tekintet nélkül, hogy a peres felek melyike élt perújítással, és hogy a perujitási kérelemnek hely adatott-e vagy nem, rendeli azt, hogy uj bizonyítékok alapján (1881. évi LIX. t.-c. 69. §. 2. p.) perújításnak rendszerint csak egy izben van helye. Az e §. második bekezdésében szabályozott kivétel pedig kétséget nem tűrő határozottsággal kizárólag csak az emiitett alapon perújítással már élt peres félnek perbeli ellenfele javára van megállapítva. Ebből következik, hogy az a peres fél, aki uj bizonyítékok alapján perújítással már egyszer élt, — akár adatott annak hely, akár nem — uj bizonyítékok alapján másodszor is nem élhet a perújítás rendkívüli perorvoslatával. Kelt Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1904. évi december hó 23-án tartott teljes üléséből. (Hitelesíttetett az 1905. évi január hó 27-én tartott teljes ülésben.) A jelzálog-tulajdonos a zálogjogilag biztosított tartozás kifizetése ellenében csupán a zálogjog tlkvi törlésére alkalmas nyugta átadását követelheti; de a zálogjog törlésével járó költségeket a hitelezőre, aki követelésének jelzálogi biztosítását kieszközölni jogositva volt, át nem háríthatja, miután a zálogjog törlése a jelzálogos tulajdonos érdekében áll. A törlési nyugta bélyegét is, a mennyiben a felek között fennálló jogviszonyból más nem következik, az adós köteles viselni. (A m. kir. Kúria 1904 dec. 28-án. 9,488.) Amikor több lakásból álló bérház föbérletbe adatik, a háztulajdonost a törvényes zálogjog tekintetében megillető joga, a főbérlőre a bérletbevétellel egyidejűen átruházottnak tekintendő, következésképpen arra való tekintettel, hogy nemcsak az árverés, de már a foglalás is a főbérleti visszony tartama alatt történt: ebben az időben a törvényes zálogjog érvényesítésének joga nem a háztulajdonost, hanem csakis annak főbérlőjét illetheti. lA m. kir. Kúria 1904 június 10. 9,612/901. sz. a ) Jogszabály az, hogy abban az esetben, ha a lakás szolgalmával terhelt ház tűzvész következtében vagy más véletlen eset által elpusztult, e szolgalom mindaddig szünetel, mig a ház újra felépül, a kötelezett fél azonban a házat megfelelő időben újra felépíteni vagy a jogosult részére hasonnemü lakást szerezni köteles, mivel a szolgalom újra feléledése vagy végleges megszűnte nem függhet a kötelezett akaratától és pedig akkor, ha kikötött lakásszolgalom részben ellenértéke az ingatlan tulajdona átengedésének. Ezen nem változtat az, hogy alperesek s tűzvész után felperest más lakással megkínálták ; mert felperes más helységben, a hová a kötelezettek rendes lakásukat áttették, a lakást elfoglalni nem köteles. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1904. okt. 13. I. G. 170. sz. a.) Az a kérdés, hogy a felperesnek a perben megállapított eljárásra, mely a balesetet eredményezte, kisebb vagy nagyobb fokú vigyázatlanságnak, vagy a veszélyt előre feltüntető kisebb vagy nagyobb fokú könnyelműségnek tekintendő-e, nem is ténykérdés, hanem a biró által eldöntendő jogkérdés, a jogkérdésnek eldöntésére pedig szakértői véleményre szükség nincs. A leesési veszélylyel járó építési iparűzésnél a munkásnak is olyan fokú gondosságot kell kifejtenie, hogy szükség nélkül magát a leesés veszélyének ki ne tegye, a munkaadó pedig törvénybeli kötelezettségének eleget tesz akkor, amikor oly készülékeket alkalmaz, amelyek használata esetében a munkás kellő gondosság mellett a leesés veszélyének kitéve nincs. Ezen köteles gondosságot szegi meg a munkás, ha a tetőgerenda elhelyezésekor nem a kész járdát használja hanem a mennyezet-gerendákkal el nem látott szoba feletti kötőgerendára áll. (A m. kir. Kúria 1904 október 4. I. G. 207 1904. sz. a.) Az ingatlan tulajdona iránt indított kereset nem tartozik azok közzé, a melyekre nézve az 1868: LIV. t.-c. értelmében a birói illetőségtől eltérés-nek helye nem volna és a felhívott szakaszban, ugy az 1893: XVIH. t.-c. 1. §. 2. pontjában foglalt rendelkezésekkel nincs kizárva az, hogy a 200 frt értéket meg nem haladó ingatlan tulajdona mint pertárgv felett a birtokbiroság ítélkezzék. (A m. kir. Kúria 1906 január hó 20-án. 6."->S0 1904.)