A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 7. szám - A m. kir. Kúriának 32. számu polgári döntvénye a sommás eljárásban. [2. r.]

A JOG 51 fogadható lesz, tapasztalni fogja a birói nagyhatalom megnyilatkozását holmi szekatúrákban, nem is akarom említeni ezenkívül még a Damokles kardjaként mindég feje fölött függő titkos minősítést. Tűrnie és tovább körmölnie keli! Ezt nevezik nálunk biróképzésnek; ide fajult el a gyakorlatban az említett miniszteri rendeletnek valóban nagy gonddal szerkesztett és kitűzött céljának megfelelő minden intézkedése és ez elfajulásnak eredménye az, hogy az előkészítő szolgálat alatt a joggyakornok vagy aljegyző tanul — írni dictandóra. S valóban sajátságos, hogy még az egységes birói és ügyvédi vizsgára vonatkozó törvény tervezete («Jog-» közlése) az ezen vizsgára bocsájtás előfeltétele gyanánt megkívánja, hogy a gyakorlati időből legalább egy év bíróságoknál töltendő. Vájjon nem találják-e nevetségesnek azok, kik ezt a tervezetet készítették, egy két évi gyakorlattal biró ügyvédjelölttől, ki periratok önálló szerkesztésével, perbeszédek tartásával, a feleknek tárgyaláson való képviselésével valóban szép gyakorlatot szerzett, — megkívánni kötelezően azt, hogy további gyakorlati kikepeztetcse végett még legalább egy évig valamely járásbíróságnál mint joggyakornok vagy aljegyző dictandóra irjon ? Nem ez az első felhangzott panasz, mely az előkészítő szolgálat tekintetében fennálló visszásságokra az illetékes köreik figyelmét felhívni igyekszik. A jogkereső közönség érdeke, hogy a birák a jogi képzettség bizonyos magaslatán álljanak és ez érdek megkívánja azt, hogy a felhangzott panaszok orvoslást nyerjenek, hogy az előkészítő szolgálat vezetésével közvetlenül megbízottak figyelmeztettessenek arra, miszerint «az előkészítő szolgálat főcélja az alje<jyzők és joggyakornokoknak az igazságügy minden ágára kiterjedő kiképzésében áll» és hogy «ebből folyólag helyén nincsen az aljegyzők és joggyakornokoknak olynemü foglalkoztatása, mely ennek a célnak figyelmen kivül hagyásával csupán a birák, kir. ügyészek vagy bírósági hivatalnokok segélyére és teendőik megkönnyítésére szolgálnaa — s hogy a joggyakornokok vagy aljegyzők a bírónak nem pennája, sem nem írógépje, hanem az igazságszolgáltatás nagy céljainak megvalósítására kijelölt és ennélfogva a szabályok helyes betartása mellett előkészítendő jövendőbeli birája az országnak. A m. kir. Kúriának 32. számú polgári döntvénye a sommás eljárásban. Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. itélő táblánál. (Folytatás.*' A Kúria döntvényében foglalt kijelentéshez mereven ragaszkodó, most ismertetett véleménynyel szemben a döntvényellenes vélemény abból a felfogásból indul ki, hogy a Kúria a 32. számú döntvényben az időelőttiség kifogását csupán csak azért korlatolta (pedig mint láttuk : kiterjesztette) az elsőbirosági ítélet meghozatalának időpontjára, mert a döntvény meghozatala idejében a sommás eljárásban is hatályban volt 1881 : LIX. törvénycikk 29. §. értelmében a felebbviteli biró uj ténykörülményeket és bizonyítékokat figyelembe nem vehetett, hanem neki csak abban az állapotban volt szabad az ügyet felülbírálni, a melyben az elsőbiróság előtt volt; ebből a contrário következik, hogy miután a felebbezési eljárásban ama 29. §. jelenleg nincs hatályban, mert a felebbezési bíróság jelenleg uj tényeket és bizonyítékokat is vesz figyelembe, sőt a sommás eljárási törvény 152. J^-ában foglalt korlátolással figyelembe venni tartozik is, — ergo : ha az esedékesség az elsőbirosági ítélet meghozatala után ugyan, de a felebbezési bírósági itélet meghozatala előtt bekövetkezett: a felebbezési bíróság időelőttiség okából a keresetet el nem utasíthatja. Hogy ez a felfogás, az imént ismertetett másik felfogásra való tekintettel, amennyiben a 29. §-al kapcsolatos, nem áll helyes perelvi alapon, az eddig kifejtettekből nem lehet kétséges ; ebből kifolyólag kifogás alá esik ennek a felfogásnak azon további eszmemenete is, amely a novella 29. i?-át áthidalóul applikálja a sommás eljárási törvény 152. §-ához. Szemléltetésül idézem a sommás eljárási törvénynek 1 í8. §-át és 152. §-ának első és második bekezdését; «148. §. A felebbezési eljárásban a keresetet és viszonkeresetet az ellenfél beleegyezésével sem lehet megváltoztatni. Az a kérdés, hogy forog-e fenn keresetváltoztatás, a 31. §. szerint Ítélendő meg. A felebbezési eljárásban uj viszonkereset nem inditható.» «152. §. A per a felebbezési bíróság előtt a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai között újból tárgyalandó.)) «A felek a felebbezési bíróság előtt oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, valamint a 148. §. korlátai *) Előző közlemény az 5-ik számban. között védelem- és támadáskép oly uj jogokat is érvényesíthetnek, melyeket az elsőbiróság előtt fel nem hoztak, vagy nem érvényesítettek.)) Miként már kifejtéin, az uj felfogás, — mely a döntvény rendelkezésében a litis contestatio-ról az elsőbirosági itélet meghozataláig kiterjesztett időelőttiségi időtartamot még tovább, t. i. a felebbezési bírósági itélet meghozataláig tolja ki, — igy érvel : A Kúria 32. számú döntvénye még abból az időből való, amidőn a felebbezési bíróságot kötötte a novella 29. S-a, és tiltotta azt, hogy uj tényeket és bizonyítékokat vegyen figyelembe ; a döntvényben kifejezett elv tehát helyes volt addig, mig a sommás eljárási törvény életbe lépett. Ettől az időponttól azonban a döntvényi kijelentés túlhaladott álláspontot képez, mert a sommás eljárási törvény a fennállott korlátokat lerombolta, a felebbezési birót felszabadította, és ez uj tényeket, bizonyítékokat, jogokat éppen ugy mérlegel, mint ezt az elsőbiróság teszi, mivel a felebbezési tárgyalás csak folytatása az elsőbirosági eljárásnak, következőleg a peres eljárás nem az elsőbirosági ítéletnek, hanem a felebbezési birósági ítéletnek meghozatalával ér véget. A Kúria 32. számú döntvényében kimondott perjogi elv tehát most már helyesen ugv értelmezendő és applicálandó, hogy amennyiben a követelés (habár az elsőbirosági itélet meghozatala után is, de) a felebbezési biróság ítéletének meghozatala előtt esedékessé vált: a fenforgott, de immár elenyészett időelőttiség figyelembe nem jöhet, épen ugy, mint nem jehetett figyelembe ez a kifogás a sommás - eljárási törvény életbe lépte előtt akkor, amidőn a követelés esedékessége az elsőbirosági itélet hozatalát megelőzőleg már bekövetkezett. Ez a deductio, mondja az ismertetett ellenvélemény, épen abban a szervi kapcsolathiányban szenved, amely a kúriai döntvénybeli kijelentés és a novella 29. §-a közt fenforog; mert: nem feltétlen praemissa soha sem eredményezhet feltétlen conclusiót; ha az alaptétel nem apodiktikus, akkor az abból levont következtetés sem lehet feltétlen érvényű. A kurialis felfogás szerint az uj, t. i. a kúriai döntvénynyel szemben álló vélemény a novellaris 29. §. hatályon kivül helyezésének és a sommás eljárási törvény 152. §-ával való helyettesítésének alapgondolatán épül fel, és abban a conclusióban nyeri befejezését, hogy: ha a felebbezési biróság uj tényeket és bizonyítékokat figyelembe vehet, sőt figyelembe venni tartozik, akkor figyelembe kell hogy vegye azt az uj tényt is, hogy a kereseti követelés, ha az elsőbirosági itélet meghozatala után is, de még a saját Ítélete meghozatala előtt már lejárt. Az uj ellenfelfogás érvelése, mondja a kurialis felfogás, elvi tekintetekből alaposan kifogásolható; nevezetesen: A törvényben sehol egy szó sincs arról, hogy a felebbezési biróság előtti tárgyalás az elsőbiróság előtti eljárás és tárgyalás folytatása volna; ellenkezőleg a sommás eljárási törvény 152. §-ának első bekezdésében világosan az foglaltatik, hogy a felebbezési biróság előtt a per, a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai közt újból tárgyalandó ; ami azt jelenti, hogy a felebbezési tárgyalás nem folytatás, kanom korlátolt uj tárgyalás — deliberatio nova restricta — ha az ellenfelfogás érve helyes volna: akkor a felülvizsgálati tárgyalás is folytatása volna az alsóbiróságok előtt lefolyt tárgyalásoknak, sőt a perujitási eljárás is folytatása volna az alapperbeli eljárásoknak. Ez tehát nem érv és főleg nem törvényes és még kevésbbé döntő érv az ellenfelfogás mellett. A sommás eljárási törvény javaslatának indokolásában van ugyan oly kijelentés, hogy : a 152. §. (a javaslatban 117. §. alatt említtetik) azt az elvet juttatja érvényre, hogy a felebbezési tárgyalás az elsőbiróság előtti tárgyalásnak folytatása ; de az ellenfelfogás által ez a tulho7iorált folytatás egészen más eszmemenet kivitele végett van a törvényjavaslat indokolásában felemlítve, amiről alább szó lesz. A kurialis felfogás azt állítja, hogy az ellenfelfogásnak ez az érve a sommás eljárási törvény szabadelvű eljárási rendelkezéseinek félremagyarázásán és tulhajtásán nyugodván, arra az eredményre vezetne: hogy az elsőbiróság előtti, és a felebbezési biróság előtti eljárás csak egy, és egységes folytatólagos eljárás — procedúra continuativa — volna, holott a törvény nyilt szavai szerint, miként fentebb kiemeltetett, a felebbezési tárgyalás korlátokhoz kötött uj tárgyalás, ami perjogilag egészen más mint a folytatólagos tárgyalás. Ezzel az érvvel együtt, mondja továbbá a kurialis felfogás, elesik az ellenfelfogásnak azon további érvelése és deductioja is, hogy: a peres eljárás nem az elsőbirosági itélet, hanem a felebbezési birósági itélet meghozatalával ér véget; mert: abból