A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 7. szám - A biróképzésről

50 A JOG Azonban eltekintve mind ezektől, vájjon nem-e lealázó egy 2—3 éves joggyakornokra (mert hát ilyenek is vannak kellő számmal, jóllehet a fizetésrendezésből azzal az indokolással hagyattak ki, hogy a joggyakornoki minőség ideiglenes), a kit talán szigorlatai és értekezése alapján az egyetem a jogtudományok tudorává avatott, vagy az aljegyzőre, a kinek talán a birói vizsgája is megvan, hogy szájába rágott szavakat irjon le egy előtte fekvő papirosra? S vájjon ez a foglalkoztatás mennyiben mozdítja elő a hivatolt rendeletben (25. §.) az előkészítő szolgálatnak céljául kifejezetten kijelentett' «az igazságügy mindén ágára kiterjedő kiképzésén ? S vájjon mennyiben szerez a dictandora való írással, jegyzőkönyvvezetéssel gyakorlati ismereteket a joggyakornok vagy aljegyző ? Azonban különösen azért nagy tévedés hinni az előkészítő szolgálat teljesítésének helyességében, annak a joggyakornok vagy aljegyző gyakorlati ismereteinek szaporítását előmozdító hatásában, mert a hivatolt rendeletnek minden olyan intézkedése, mely valóban alkalmas volna a helyes kiképzés előmozdítására, úgyszólván csak pusztában elhangzó szó, melyet csak kevesen tognak fel, vajmi kevesen hajtanak végre. De hát ki is törődne a más bajával különösen akkor, mikor saját kényelmünk szenvedne általa? Ha a joggyakornok vagyaijegyző képezni akarja magát, hát ott a könyv, tanuljon! Nem hajtatik végre a hivatolt rendeletnek már a legelemibb intézkedése sem, mert noha szabály az (38. §), hogy az előkészítő szolgálatból legalább egy év társas bíróságoknál és legalább nyolc hó egyes bíróságoknál töltendő, még is a joggyakornokok vagy aljegyzők 99<>•/\-a az egész előkészítő szolgálat tartama alatt ott marad, ahová kinevezték, ha törvényszékhez, hát törvényszéknél, ha járásbírósághoz, hát járásbíróságnál. Kérhet, könyöröghet, avagy hivatkozhat a vidéki járásbíróságnál alkalmazott joggyakornok vagy aljegyző ezen rendeletre, vajmi ritkán lesz annak foganatja. Az pedig, hogy hivatalból vegyék figvelembe a rendelkezést, majdnem kizárt dolog már csak azért is, mert hivatalból való áthelyezés esetén átköltözködési költségre támad igénye az áthelyezettnek. Hát köszönöm szépen az olyan rendeletet, melynek alapintézkedését ilyen anyagi okból hagyják figyelmen kivül. Valóban szeretném tudni, hogy hol szerezhet a joggyakornok vagy aljegyző gyakorlati ismereteket váltó, kereskedelmi, csőd bánya és úrbéri ügyekben, ha soha sem rendelik be szolgálattétel végett a törvényszékhez ? Persze ott a sok könyv, ott a törvény, tanuljon abbcl, ha tudni akar! De legalább — mondhatná valaki, — azokban az ügyszakokban nyerhet teljes kiképzést a joggyakornok vagy aljegyző, melyek egyes bíróságoknál is feltalálhatók, amilyenek a polgári peres és perenkivüli, a vétség és a kihágási ügyek. Hát ezt is csak az mondhatja, aki soha egyes bíróságoknál előkészítő szolgálatot nem teljesített. Miért ? Először is azért, mert a telekkönyvi ügyszakba csak nagy ritkán, vagy soha sem osztatik be a joggyakornok vagy aljegyző rendszeres előkészítő szolgálat teljesítésére, és így a telekkönyvi ügyszak a legtöbb joggyakornokra vagy aljegyzőre erra incognita. Tudok esetet, hogy három évi előkészítő szolgálata alatt az azt teljesítő segédszemély egy élő telekkönyvi ágydarabot nem látott. Hogy azonban a joggyakornok vagy aljegyző ügyjegyzékében (mert hát ilyet is kell vezetni a kellő cllenörizhetés céljából) ennek az ügyszaknak is nyoma legyen, hát egyszerűen bejelentetik a telekkönyvi ügyszakba való beosztása, de azért vagy egyetlen egy darabot sem, vagy pedig hetenként 8—10 darabnál többet nem lát s ezek is holmi zálogjogtörlési vagy tulajdonjog-bekebelezési ügydarabok. Egyszóval olyan «vakulj magyar». De hát minek is kellene a joggyakornokot vagy aljegyzőt a telekkönyvi ügyszakba beosztani, mikor ott hivatásos foglalkozását, a dictandora való jegyzőkönyvvezetést csak nagy ritkán, egy-egy sorrendi tárgyalásnál gyakorolhatná ?! De meg a statisztikai kimutatásba bele kerül a joggyakornok vagy aljegyző által feldolgozott mennyiség is és ez a telekkönyvi biró munkáját a felügyeleti hatóságok előtt kevesebbnek tüntetné fel! Pedig csak meg kellene kísérelni a joggyakornoknak vagy aljegyzőnek a telekkönyvi ügyszakban való foglalkoztatását az előirt időn át, bizonyára könyn/ebben volna végrehajtható ama sokat megpanaszolt és a telekkönyvi ügyeknek S, illetve 14 nap alatt való teljes ellátására vonatkozó rendelet még a szabadságidők alatt is, ha a telekkönyvi ügyszakban jártassággal biró joggyakornok vagy aljegyző is közreműködne a telekkönyvi ügyek ellátásában. De hát honnan vegye a joggyakornok vagy aljegyző a jártasságot, ha telekkönyvi ügyszakban rendszeres szolgálatot soha sem teljesített ? Továbbá ilyen beosztással el lehetne kerülni azt, hogy mikor egy újonnan kinevezett albirót véletlenül a telekkönyvi ügyszakba ültetnek bele, hát az azt sem tudja, 1 ! hogy fiu-e vagy leány s két-három hónapig fühöz-fához kapj kod^ bizonyára' a jogkereső közönség legnagyobb javára. Szerencse még, hogy felebbviteli bíróságaink is vannak. 1 Talán a többi ügyszakokra, mint a polgári peres, végrehajtási, a vétség és kihágási ügyszakokra nagyobb suly helyeztetik és ezekben teljesít előkészítő szolgálatot a joggyakornok vagy aljegyző ? Valóban ezekbe az ügyszakokba beosztatnak s az előirt, sőt ennél hosszabb időn át is foglalkoztattatnak a segédszemélyek, csakhogy ez a foglalkoztatás minden másra jó, csak gyakorlati ismeretek szerzésére nem, mert mást, mint gyorsan körmölni aligha tanul. Hisz miben áll ez ügyszakokban a kiképzés ? Mindennap a tárgyalások jegyzőkönyveit kell tollba mondás után vezetnie, mely jegyzőkönyvvezetés sokszor az egész napot, legtöbbször a délelőtti órákat igénybe veszi a nélkül, hogy az eltöltött időnek bármily hasznát látná az illető segédszemély. A tárgyalások befejezése után az ezen tárgyalások következtében szükséges határozatok, átiratok, megkeresmények, valamint a napi folyó munkák volnának elintézendők és e munka végzése a joggyakornok vagy aljegyző legnagyobb kihasználása mellett történik, e munka végzésében látható a hivatolt miniszteri rendeletben kifejezett célnak pusztán kicsinyes kényelmi szempontokból való figyelmen kívül hagyása, valamint teljes feledése annak, hogy a joggyakornok és az aljegyzői állás a közérdek és nem a birák kényelmének szolgálatára creáltatott. Ugyanis, — eltekintve az első tárgyalásokat kitűző végzésektől, kisebb s teljesen jelentéktelen határozatoktól, amelyeket egy irnok vagy egy régebben alkalmazásban álló díjnok minden gondolkozás nélkül elvégezhet s eltekintve még a hagyaték-átadó végzésektől, melyeket sajátságosan reá mernek egy joggyakornokra vagy aljegyzőre bizni, — az összes érdemleges határozatokat, melyeknek ellátásával szerezhetne a segédszemély gyakorlati ismeréteket, önállóságot és érvényesíthetné a maga jogi tudását, — a biró intézi és látja el. De hogyan látja el ? Zsebre dugja a kezeit s föl-alá sétálva tollba mondja azokat a mellé beosztott joggyakornoknak vagy aljegyzőnek, aki azután igyekezzék gyorsan körmölni a tekintetes biró ur gondolatait s ha az egyik iv papirost tele irta, vehet elő egy ujabb ivet és irhát tovább, mig azt nem mondja a sétáló bíró ur, hogy most már eleget dolgoztunk, mehetünk haza. S másnap, harmadnap igy folyik ez az egész előkészítő szolgálati idő tartama alatt. Ehhez járül még hozzá az is, hogy egyes bíróságoknál a segédszemélynek még másolás is kijut, sőt még a biró magánügyeinek végzésére is felhasználtatik, természetesen ez is legtöbbnyire tollba mondás által történik. Érdekes megjegyezni, hogy ez a dictandórendszer különösen kisebb helyeken levő járásbiróságoknál magukat nagy hatalmaknak képzelő birák részéről ugy alkalmaztatik, hogy : «tessék elővenni egy iv papirost és irni» (ez t. i. a joggyakornoknak vagy aljegyzőnek szól), mire mint valami felhúzott gépezet, megindul szokott munkáját végezni az a segédszemély, akinek az előkészítő szolgálat befejezése után itélő biróvá kell lennie s egy a felek és ügyvédjeik által a saját érdekükben minél homályosabbá tett pert a maga valóságára hoznia és azt a jog, az igazság és méltányosság szempontjából mérlegelve, a törvénynek megfelelően önállóan eldöntenie. Hát engedelmet kérek, de ez a dictandórendszer a legnagyobb lelkiismeretlenség, mert nem csak hogy megöl a joggyakornok vagy aljegyzőben minden ambitiót, de megöli önállóságát, bátortalanná teszi ugy annyira, hogy nem lesz képes a legegyszerűbb érdemleges határozatot megfogalmazni s ha hosszú évek után végre eléri célját, itélő biróvá való kineveztetését, e pályán ingatag, bizonytalan léptekkel indul meg s csak lassan, hosszú idő után s nem ritkán a jogkereső közönség érdekeinek megcsorbításával fog önállóságra szert tehetni, hogy végre hivatását megfelelően betölthesse. Valóban kíváncsi vagyok tudni, hogy hol található meg e rendszerben az annyit emlegetett rendelet 26. §.-ában foglalt és fentebb is idézett az a rendelkezés, mely szerint az előkészítő szolgálat vezetésével megbízottak ügyeljenek arra, hogy a joggyakornok és aljegyző az általa feldolgozott ügyeket a bírónak szóbelileg előadja és nézeteit szóbeli előadás utján fejtse ki ? S hol található meg az ugyanezen §-ban foglalt az a rendelkezés, hogy igyekezzenek a birák az aljegyzőt és joggyakornokot általa fel nem dolgozott ügyekben is nézeteinek nyilvánítására és kifejtésére indítani ? Talán a dictálásban ? Pedig próbálja csak meg a gyakornok vagy aljegyző megtagadni a másolást, a dictandó után való irást vagy a magánmunkálatokat, bizonyára tapasztalni fogja, hogy minden munkája hibás, el nem