A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 6. szám - Szrájk-rendeletek

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog <j. számához. Budapest, 1905. február 5 Köztörvényi ügyekben. Az ügyvéd a megbízója részére behajtott összegeket felszólításra azonnal kiszolgátatni köteles és nem jogosult arra, hogy a behajtott összegeket saját céljaira használja, miből kifolyólag kétségtelen az, hogy panaszos a kamatokat igényelhesse és ebben a tekintetben az ügyvéd nem lehet elönyösebbb helyzetben, mint más megbízott ; továbbá, mert 3 év alatt csak a hitelezési ügyletből származó nem követelt kamatok esnek elévülés alá. A zilahi kir. törvényszék fi 903. évi február 4-én 703/1903. p. sz. a.) Magyar országos közpnti takarékpénztár mint panaszosnak, 5", Kálmán ügyvéd, mint panaszolt ellen, elszámolás és jogtalanul visszatartott értékek és pénz kiadása iránt, következően határozott : A kir. tszék a panaszt alaposnak nyilvánítja, mihez képest panaszolt ügyvédet arra kötelezi, hogy panaszos részére "2,073 K. 31 f. összeget, annak a panasz beadásától 1901. jul. 27-től folyó 5" o kamatait és 108 K. 75 fl. költséget lő nap alatt végrehajtás következménye terhe alatt fizessen meg. Panaszost további kérelmével elutasítja. indokok: A panaszban előadott megbízási viszony létrejöttét panaszolt ügyvéd maga is beismeri, és a 3,917 1902. p. sz. jkv. tartalma szerint kifejezetten elfogadta a panasznak a kárt részletező 1—4 tételei alatt foglalt felszámításait is, csupán a felszámítás 5. tétele alatti 1,395 K. 92 fitt. kifogásolt s a kezéhez küldött vételár összegéből takarékpénztári betétkép kezeltetett 454 frt 40 krt s annak kamatos kamatai, valamint az időközben teljesített készpénzbeli részletfizetések beszámítását kérte. Panaszos azonban a panaszbeli felszámítás 5-ik tételét, az 1—4 tételek elfogadása után alaposan nem kifogásolhatja, mert az általa viszszatartott értékpapírok, és azok szelvényei felszámított névértékük melyeknek késedelmi kamatai jogszerűen követelhetők. Beszámítási kifogása azonban annál inkább helyet foghat, mert azt panaszos maga sem ellenezte ; ugyanazért, figyelemmel arra, hogy a 8,445/902. p. sz. jkv. tanúsága szerint a 464 frt. 40 krról. szóló betétkönyv 1901. július hó 1-én jutctt a panaszos birtokába, a mely időpontban annak a kamatos kamatokkal felszaporodott összege 1,573 K. 80 fill. volt, amely összegnek a panasz beadásáig tovább folyó 5% kamatai 5 K. 90 fillért tesznek. Figyelemmel továbbá arra, hogy panaszos 1,110 K. időközben teljesített fizetést maga is elismert, annélkül, hogy annak az összegnek más módon, mint a főkövetelésből leszámítással való elszámolást kívánta volna: annálfogva a most részletezett összegek főösszegét (1,573 K. 42 fill. 5 K. 94 fill. 1,110 K.) 2,689 K. 36 fill. a panaszos kérelem tárgyává tett 4,762 K. 67 fill.-bői leütni, s panaszost a különbözetkép mutatkozó 2,073 K. 31 fill. összeg és ennek a panasz beadásától folyó 5"e kamat megfizetésére kötelezni, ekképp a panaszt a 4,544 879. I. M. r. 7. pontja értelmében részben alaposnak nyilvánítani, továbbá kérelmével, mint igazolatlannal és illetőleg helyet nem foghatóval, panaszost elutasítani, és végre ennek a határozatnak a jogerőre emelkedése után, az iratoknak esetleges további eljárás végett az 1874. évi XXXIV. t,-c. 66. §-a alapján a nagyváradi ügyvédi kamarához leendő átküldését elrendelni kellett. A költségekben panaszolt ügyvéd el volt marasztalandó, mert a panaszra okot szolgáltatott. A debreceni kir. ítélő tábla (1903. április hó 8-án 2.525. sz. a.) következő határozatot hozott: annak kiemelésével, hogy egyedül csak felebbezésben felhozott uj tények és bizonyítékok figyelembe máinem vehetők: a kir. itélő tábla a kir. törvényszék határozatának nem felebbezett elutasító részét nem érinti, annak felebbezéssel megtámadott többi részét pedig helybenhagyja, az abban felhozott vonatkozó indokok alapján és azért, mert az ügyvéd a megbízója részére behajtott összegeket felszólításra azonnal kiszolgáltatni köteles és nem jogosult arra, hogy a behajtott összegeket saját céljaira használja, miből kifolyóan kétségtelen az, hogy a ki nem szolgáltatott és több mint 10 éven át sürgetett szelvények értéke után panaszos a kamatokat igényelhesse és ebben a tekintetben az ügyvéd nem lehet elönyösebb helyzetben, mint más megbízott; továbbá mert 3 év alatt csak a hitelezési ügyletből származó nem követelt kamatok esnek elévülés alá. A m. kir. Kúria (1901. szept. 21-én 4,8311903. p. szám) a következőkép]) határozott: A másodbiróság határozata az abban felhívott és felhozott indokokból és azért hagyatik helyben mert ezen a panaszolt kérelmére többszörösen elhalasztott vizsgálati eljárás folyama alatt panaszoltnak elegendő alkalma volt védveit és hizonyitékait az eljárás folyama alatt előterjeszteni, minélfogva az alsóbiróság már azért is helyesen mellőzte panaszoltnak, a jelen eljárásban is iránvadó perrendts szabványával ellenkezően, csak is a felebbezésben elkésetten előterjesztett a vizsgálat folytatását célzó uj adatok és bizonyítékokra alapított kérelmét. Az iratoknak áttételéről rendelkező első bírósági intézkedés az ügyvédi rendt. 66. §. alapján hagyatik helyben azzal a kiegészítéssel, hogy az iratok az illetékes ügyvédi kamara fegyelmi bíróságához lesznek átteendők. A postai tarifák és az üzleti szabályzat IV. rész 22. s-a 10. a) pontja helyesen nem értelmezhetők akként, hogy az átvétel megtörténte után többé kifogást emelni nem lehet. Az idézett szabályzat 11. a) pontjának abból a rendelkezéséből, hogy a pósta az átvett levél kellő megtekintésének elmulasztása által az átvevőre háruló kárért nem vállal felelősséget, következik, hogy a posta felelősségét az átvétel csak akkor szünteti meg, ha a címzett a pénzeslevelet kellő megtekintéssel mar az átvétel alkalmával felismerhetett sérülés vagy megcsonkítás dacara kifogás nélkül átvette. A fentebb idézett 10. a) pont most adott értelmezésének helyességét erősiti meg az idézett szabályzat 22. íj a 2. b) pontjában foglalt rendelkezés is, amely szerint a posta kártérítést ad a sérülten vagy a megcsonkított állapotban átvett pénzeslevélért is, ha a jogosult átvevő kártérítési igényét a kézbesítő okiratban fenntartotta, amiből következik, hogy a kártérítési igényt csak akkor kell fenntartani, amikor a címzett olyan pénzeslevelet vesz át, amelynek sérülése vagy megcsonkítása már az átvétel alkalmával megállapittatott. A budapesti kir. tvszék (1902. évi október hó 21-én 15,962 902. sz. a.) R. O. dr. szombathelyi ügyvéd által képviselt L. I. zágorhidai lakos kisbirtokos felperesnek, a m. kii\ kincstár jogügyi igazgatósága által képviselt m. kir. pósta-kincstár ellen. 2<68Ü K. tőke s jár. iránt indított rendes perében következőleg itélt A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 2,000 K. tőkét, ez után 18.t6. évi februán hó 12. napjától 5" «-os kamatot és 257 K. 90 f. perköltséget. A felperes képviselőjének diját és kiadásait 257 K. 90 f.-ben állapítja meg saját fele clien. Indokok: Felperes 2,000 K. kártérítési összeg megfizetésére irányuló keresetét arra alapítja, hogy a címére feladott, a föladáskor 10 darab 100 frtos bankjegyet tartalmazott s a novai m. kir. postahivataltól 18 (6. évi február hó 12-én általa átvett pénzeslevél, 2,000 K. készpénz tartalmától postai kezelés alatt megfosztatott. Az alperes elleniratában két okból kérte a kereset elutasítását. Elsősorban az 1896. évi január hó 1-től érvényben levő «póstai tarifák és üzleti szabályzat* IV. része 26., helyesen 22. §-a 10. és 11., pontjaira utalással azt vitatta az alperes, hogy miután a felperes a levelet kifogás vélkül átvette, ezen átvétel következtében az alperes kincstár szavatossági kötelezettsége feltétlenül megszűnt, annyival inkább, mert utólag az átvétel után kifogásnak többé helye nem lehet. Másodsorban pedig tagadta alperes, hogy a kérdéses pénzeslevelet postai kezelés közben fosztották volna meg a tartalmától, ennek a megállapítása nélkül pedig a kincstár kártérítéssel nem tartozik. Majd a végiratban és a beszerzett iratokra adott észrevételeiben abból az okból is kérte alperes a kereset elutasítását, hogy felperes nem bizonyította be, miszerint az 1,000 frt a borítékba a feladáskor tényleg elhelyeztetett. Minthogy alperes ellcniratában nem tagadta felperesnek azt a kereseti tényállítását, hogy a felperes címére feladott pénzeslevél a feladáskor 10 drb 100 frtos bankjegyet tartalmazott, a végiratban és észrevételekben tett ide vonatkozó kifogási pedig, az 1868: LIV. t.-c. 33. §-a értelmében, mint elkésett figyelembe nem vehető, az idézett törvény 159. §-a rendelkezésénél fogva alperes által beismertnek tekintendő, tehát tényállásként megállapítható az, hogy a pénzeslevélben a rajta jelzett ljOOO frt a feladáskor tényleg benne volt. Ami a további tényállást illeti, I.. L-né és H I. tanuknak a 23. és 24 naplószám alatt kezelt jegyzőkönyvben foglalt vallomása alapján már a büntetőbíróság megállapította, hogy felperes a borítékban — a rajta jelzett bankjegyek helyett —• egy negyedrét összehajtott féliv indigópapirt talált. E mellett K J. m. kir. posta- és távirdabiztosnak a büntető iratok között 3. n. sz. a. kezelt s a kir. ügyészséghez intézett beadványából kitetszik, hogy a szóban forgó s a feladáskor 20 gr. súlyúnak jelzett pénzeslevél boritéka és tartalma együtt, a novai m. kir. postahivatalnál eszközölt mérés szerint csak 10 gr. sulyu volt. Ezekből kétségtelen, hogy e pénzeslevélnek a feladáskor megvolt 1,000 frt tartalma abbóí az átvételkor hiányzott; és minthogy az alperes nem is állította, hogy a levelet a feladástól az átvételig nem kizárólag a posta kezelte, okszerüleg következik, hogy a levél postai kezelés alatt fosztatott meg tartalmától. Meg kellett ezt állapítani a fent előadottak alapján annyival inkább, mert sem a bünperben, sem ennek a pernek a folyamán nem merült fel adat arra, hogy felperes a levélben volt 1 féliv indigó-papírhoz a levél felbontása előtt hozzájuthatott volna.