A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 6. szám - Szrájk-rendeletek

A JÖÖ Mayer Salamon párisi ügyvéd, ki lapunkat is nem egy dolgozatával szerencséltette és volt bécsi tanár, aki a magyar büntetőtörvény ismertetése által lett nálunk is tágabb körökben ismeretes, a párisi osztrák-magyar nagykövetség jogtanácsosi állására lett kinevezve. A levegőn való jog. Egy részvénytársaság villamos világítási célokra szolgáló kábelt húzatott egy szálloda teteje fölött körülbelül négy méternyi magasságban. A szálloda tulajdonosa pert indit a részvénytársaság ellen s kéri, hogy a bíróság kötelezze a kábel eltávolítására. A társaság azzal védekezik, hogy a tulajdonosnak semmi érdeke sincs abban, hogy a kábel eltávolittassék. A Reichsgericht marasztalja a társaságot. A szálloda tulajdonosán az ítélet szerint érdeksérelem esett, a kábel korlátozza tulajdona használatában. Nem állithat fel egy magas zászlót azon a helyen, ahol a kábel elvonul s eltekintve attól, hogy a kábel csakugyan veszélyes-e, a közönség körében a kábel veszélyességéről elterjedt hit a szálloda látogatottságára hatást gyakorolhat. A budapesti ügyvédek létszáma ismét jelentékenyen szaporodott. Az utolsó évek fluctuatióját a budapesti ügyvédi karban a következő számok mutatják: 1893-ban 1)84, 1899-ben 1,110, 19()0-ban 1,135, 1901-ben 1,172, 1902-ben 1,109, 1903-ban 1,225, 191 M-ben 1,283 ügyvéd volt Budapesten. Ugyanezen idő alatt a budapesti kamara vidéki tagjainak száma aránylag kevéssé szaporodott. A kamara területén 1893-ban volt 88, 1898-ban 98, 1902ben 105, 1903-ban 110, 1904-ben 117 vidéki ügyvéd. A kolozsvári kir. Ítélőtáblának fegyelmi birósága az 1905. évre az 1871 : VIII. t.-c. 32. és 36. §-ai értelmében a következőfen alakitatott meg: Elnök: Fekete Gábor a kir. Ítélőtábla elnöke, rendes tagok: báró Rüdnyánszky Béla, dr. Pap István, Pozsóni Antal, dr. Szentkirály Gyula kir. ítélőtáblai birák; póttagok : Becsek Lajos, Pap Farkas, Hosszú László és Ince Gerő kir. Ítélőtáblai birák. Ha valaki nevében jogtalanul adtak fel valamely árút, ezáltal az illető nem lépett a feladó jogaiba és kötelességeibe. Valaki egy kőszénbányától szenet vásárolt és megbízta a bányát, hogy küldje el egy cégnek a szenet. A bánya ezt akként teljesítette, hogy a fuvarlevélbe feladóként a vevő nevét irta. A szén nem váltatván ki, a vasút követelte a fuvardijat és ez iránt a feladóként megnevezett vevőt beperelte. Marasztalni kérte azért is, mert ha csakugyan nem adott volna megbí&st arra, hogy ő szerepeljen a fuvarlevélen feladóként, mégis a feladó jogaiba és kötelezettségeibe lépett az által, hogy amikor a vasút ő hozzá fordult utólagos rendelkezésért, akkor a vasutat nem értesítette arról, hogy nem ő a feladó s az által a rendes kereskedői gondosságot megsértette. Ez alapon az alsóbiróságok marasztalták is alperest, a kir. Kúria azonban a feladói aláírás hamis voltától feltételezetten, 63/904. számú, 1904 nov. 15-ikén kelt döntésével elutasította a keresetet. Indokok: A fuvardíj és azzal egy tekintet alá eső kocsiálláspénz és fekbérért az alperes cég csak ugy felelős, ha ő felperes vasút által fuvarozott szénküldemények feladójának tekintendő. A felperes ennek a. döntő körülménynek bizonyítására hivatkozik a fuvarlevelekre. Ámde az alperes cég a bemutatott fuvar leveleken látható névaláírásnak tőle származását és valódiságát megtagadta; a felperes által kihallgatiafni kért tanuk abban az irányban teendő vallomása szerint, hogy az alperes cég megbízásából irta alá a bányacég nevét a fuvarlevelekre, részint nem bizonyítaná a/:t a döntő körülményt, hogy alperes cég volt-e az illető szénküldemény feladója, részint pedig aggályt és semmivel sem támogatott oly bizonyítási adatot szolgáltatna a megtagadott névaláírás valódiságának bizonyítására, amely magában véve e részben alkalmas bizonyítéknak el nem fogadható. Minthogy továbbá abból a körülményből, hogy az alperes cég a visszaküldött rendelkezési lapokat anélkül küldötte be az illető vasúti állomásnak, hogy felperest arról is értesítette volna, miszerint ő nem tartja magát feladónak, még nem következik, hogy ő a feladó kötelességeit magára vállalta volna, felperes el volt utasítandó. Üzembeszüntetés esetén mennyiben felelős a vasút ? Egy utazó pert indított a magyar kir. államvasutak ellen, visszakövetelvén éves bérletjegyének négy napi aránylagos értékét, mint a mely idő alatt annak nem vehette hasznát, mivel a közlekedés szünetelt. Az elsó'biróság felperest elutasította, hivatkozván az üzletszabályzat 26. $-ának ]. pontjára, mely szerint a vonat elmaradása esetén semminemű igény nem támasztható. Felperes erre felülvizsgálati panaszszal élt, de a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1904. október 31-én kelt E. 287 904. sz. ítéletével felülvizsgálati kérelmével elutasította. Indokok: Felperes felülvizsgálati panaszában azt állítja, hogy a vasúti üzletszabályzat 26. §-ának 1. pontja, amelyre az elsőbiróság az elutasító ítéletét alapította, oly forgalmi zavarokról és akadályokról intézkedik, amidőn egy vagy több vonat valamely előre nem látott baleset, elemi csapás, vagy esetleg a szerkezetben beálló és javítást igénylő romlás miatt késik vagy elmarad, de nem nyerhet alkalmazást ez a szabályzati határozmány abban a jelen perben fennforgó esetben, ha a vasút azért nem bír megfelelni személvfuvarozási kötelezettségének, mert a személyzete sztrájkba lépett, a minélfogva a vasúti forgalom egyáltalában megszűnt. Ez a panasz alaptalan, mert mint az elsőbiróság is íteletének indokolásában helyesen kiemeli, az üzletszabályzat idézett rendelkezése nem határozza meg az elmaradás okát, hanem minden közelebbi meghatározás nélkül mentesiti a vasutat a vonat elmaradása miatt támasztott igények megtérítésének kötelezettsége alul. Felhozta felperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy az&üzletszabályzat 26. §-a a vasút és az évi bérletjegy tulajdonosa közti viszonyról nem szól, következésképen e szakasz határozmányai alapján már ez okból sem volt elutasítható. Felperesnek ez a támadása sem vezethet sikerre, mert a m. kir. államvasutak helyi személy- és podgyászdijszabása B) szakasz I. fej. 6. szakaszának 9-ik pontja értelmében a forgalom időnkénti szünetelése vagy egyéb forgalmi akadályok esetén a bérletjegy tulajdonosa semminemű kártalanításra, sem pedig a bérletjegy érvényességének meghosszabbítására igényt nem tarthat. Ennélfogva felperes kártérítési igénye teljesen alaptalan s annak hely nem adható. Az álló utas köteles a villamos kocsiban a kocsi rázkódásai ellen kellő módon védekezni. Bécs város tanácsát, mint az ottani villamos vasút tulajdonosát egy klattaui lakosnő beperelte 5,000 kor. fájdalomdíj és 900 kor. kártérítés erejéig. Keresetében felperesnő előadta, hogy midőn a villamos vasút egy kocsiján utazott, egy fordulónál a kocsi oly vehemenciával tette meg az irányváltozást, hogy ő a kocsiból kiesett, s a kövezethez ütődve, jelentékeny sérüléseket szenvedett. A Handelsgericht előtt lefolyt tárgyalás alkalmából a bíróság felperest keresetével elutasította s a' perköltségek megfizetésére ítélte. Az indokolás szerint a baleset felperes önhibájából keletkezett. Megállapittatott ugyanis, hogy az utasnö a kocsizáró készüléket még a kocsi megállása előtt felnyitotta, ugy hogy az esetleges kiesés ellen való védőeszköztől önmaga fosztotta meg magát. Ettől eltekintve azonban, közismeretü, hogy a villamos kocsik haladásuk közben megrázkódtatásnak vannak kitéve, mely ellen védekezni az utas kötelessége. Azért vannak a villamos kocsikon lelógó szijak, melyekbe az álló utas fogódzkodhatik. Hogy ezt a felperesnő elmulasztotta, s hogy c mellé még a perron elzárósészüléket is kinyitotta, az ezekből eredt balesetért a vasút felelőségre nem vonható. A távirda-hivatalnok felelőssége. A távirdaüzleti szabályok értelmében az állam a táviratok megcsonkításából származó kárért nem vállal felelősséget. Két ily esetben a károsultak az illető távirda-hivatalnok ellen léptek fel kártérítési igénynyel, s a német Reichsgericht mindkét esetben megállapította az illető hivatalnokok kártérítési kötelezettségét a német polg. tvk. 839. §-a alapján, mert mindkét esetben a távirászattal megbízott hivatalnok mulasztása okozta a távirat elcsonkitását. Az első esetben a feladó egy több számjegyből álló számba egy «j» betűt is irt. A leadó állomás hivatalnoka ezt egyes számnak nézte s kérdést intézett a feladó állomáshoz, hogy helyes-e. A feladó állomás hivatalnoka anélkül, hogy a táviratot megnézte volna, ezt helyesnek jelentette ki, mire a leadó állomás a címzettnek a táviratot ekként kézbesítette, amiből a távirat feladójára kár származott. A feladó ugy a feladási, mint a leadási állomás hivatalnoka ellen lépett fel, a leadási állomás hivatalnokával szemben azonban keresetével elutasította a bíróság. A feladási állomás hivatalnokának kártérítési kötelezettségét azonban megállapította. A második esetben a távirat megcsonkításának oka az volt, hogy a leadási állomás az eziránt fennálló szabályok figyelmen kivül hagyása mellett a táviratot nem hasonlította össze. Minthogy ezen szabályok a közönség érdekét is célozzák, ezek megszegése a hivatali kötelesség megszegését képezi, a miért is a hivatalnok kártérítési kötelezettsége megállapítandó volt. Mindkét esetben azzal védekeztek a hivatalnokok, hogy a távirat csonkításának oka a feladók gondatlanságából származott, mert a számokat számjegyekben s nem betűkben írták ; az első esetben a bíróság azt figyelembe is vette s a kártérítési összeget megosztotta, mig a második esetben ezen védekezést nem vette figyelembe, mert bár a kereskedelmi forgalomban szokásos is a számot betűkben kifejezni, ezen szokás figyelmen kivül hagyása a gondatlanság megállapítására nem alkalmas. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Ügyvédjelölt, dr. juris, ki a magyar, német és tót nyelvet érti s irodát önállóan vezetni képes, alkalmazást keres. Cime a ki adó hivatalb an. Kétévi, fővároái és vidéki gyakorlattal rendelkező német és román nyelvet is biró ügyvédjelölt ügyvédi irodát keres Cime a kiadóhivatalban. P«-L»8 RÉSZVÉNY TÁlWAeíO NYOMDÁJA BU0*P£8TEN A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stüler Mór dr. V., Kálmán-utca 16. _ _ V., Rudolf-rakpart 3.