A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 6. szám - Szrájk-rendeletek

i7 Az ipartörvény midőn érvényteleneknek nyilvánüja ezen összebeszéléseket, ezzel nem kívánja a tömeges munkabeszüntetést megtiltani, csak azon elvet juttatja kifejezésre: a munkabeszüntetés minden egyes munkás szabad elhatározásának legyen kifolyása, hogy ilyen összebeszélés megtartására senki nem kényszeríthető s hogy minden munkás, tekintet nélkül arra, hogy ilyen összebeszélésben részt vett-e vagy se, elhatározásának szabad ura marad s munkába léphet bármikor, midőn azt jónak látja. Nem alkalmazható az ipari munka viszonyaira az 1898: II. t.-c. azon rendelkezése sem, mely szigorú megtorlással sújtja szerződött munkásoknak a szerződés teljesítésétől való vonakodását, vagy arra való csábításukat. Mint föntebb jelzém, a szerződéssel elvállalt munkát teljesíteni kell. Az oly munka megtagadása, melyre elszegődött, vagy melyet szerződéssel elvállalt az illető, nem sztrájk a szó helyes értelmében, de szerződésszegés, kötelességteljesítés megtagadása, mely méltán vonhatja magára a törvény egész szigorát. De abból, hogy ezen eljárás megtorló intézkedésekkei sujtatik, oly rendelkezések jogossága egyáltalán nem következik, amelyek a munkába álláskor kívánnák a munkást a munka föltételeinek megállapítására irányuló törekvéseiben megzsibbasztani. Az állam és a hatóság tiltó és büntető jogköre csak arra terjedhet, hogy meggátolja vagy megtorolja a munkába állni vonakodó munkások minden oly ténykedéseit, amelyek akár a munkaadó, akár a dolgozni kívánó munkások személyi és vagyonbiztonsága ellen irányulnak, akár pedig szabad elhatározásukban kívánnák őket korlátozni. A sztrájkok nagy része ilyen jelenségekkel van egybekötve, miért is első sorban azon feladat hárul ugy a közhatóságokra, mint az érdekelt társadalmi körökre, hogy kipuhatolják, feljelentsék, felderítsék és megtorolják ezen tiltott eseményeket. A magam részéről kérem a társadalom segítségét ez irányban s megkövetelem, hogy a közhatóságok szigorúan teljesítsék ezen kötelességüket. Elvárom, hogy minden helyi hatóság ha kell, a legszigorúbb eszközökkel is fentartsa a teljes személyi és vagyoni biztonságot, megvédjen mindenkit bárminő terrorisztikus kísérletekkel szemben, megtorolja a törvénytelen cselekedeteket és törvényes jogánál fogva eltávolítsa azon elemeket, kik a munkásokat ilyen törvénytelen cselekedetekre csábítják. Ha a hatóság teljesiti ezen kötelességet és ebben az érdekelt társadalmi tényezők részéről kellő támogatásra talál, ugy egy csapással vége lesz az izgató elemek azon varázshatalmának, mely a munkások tömegét, gyakran jobb belátásuk ellenére, céltalan küzdelmekbe sodorja. De magát a munkást azon jogától, hogy a munkábaálláskor érdekét saját belátása szerint határozza el, megfosztani szabad államban nem lehet és ma a sztrájkban rejlő károk és veszélyek teljes megszűnte csak az intézkedések azon egész sorozatától remélhető, amelyek a munkások anyagi, szellemi és erkölcsi színvonalát emelni, őket a rajtok élősködő agitátorok befolyása által ezen az uton kimenteni és a társadalmi béke biztos alapjait lerakni hivatvák. E kérdés megérdemli minden összműködésre hivatott faktor odaadó, fáradhatatlan tevékenységét. A kormány teljes erejével rajta lesz, hogy az erre irányuló intézkedések egész sorozatával rakja le a jobb jövő biztos alapjait és e téren bizalommal számit a törvényhatóságok és az egész magyar társadalom hathatós támogatására, Budapesten, 1904. évi október hó 22-én. Tisza s k. Tisza rendeletének kiegészítéséül és részben magyarázatául tekinthető a Hieronymi által ugyanazon napon a másodfokú iparhatóságokhoz intézett rendelete, mely a következőleg szól: A munkásoknak az a törekvése, hogy minél kedvezőbb munkaföltételeket érjenek el, a gazdasági életnek egy olyan természetes jelensége, melyet megakadályozni avagy korlátozni sem nem lehet, sem nem szabad. Nem változtat ezen az sem, ha a munkások eme törekvésüket összebeszélésen alapuló tömeges munkabeszüntetéssel iparkodnak elérni, föltéve, hogy ez a fönnálló törvényeket és törvényes intézkedéseket nem sérti. A munkavisszonyra, valamint a munkaföltételekre nézve az 1,184. évi XVII. törvénycikk s különösen annak 88., 92., 93., 94. és 95. szakaszai az idézett törvénycikk 113. szakasza alapján szerkesztett munkarend, végül a törvény 88. szakasza alapján a munkaadó és munkás közt létrejött megegyezés a mértékadó. A munkafeltételek megállapítása a két szerződő fél, tudniillik munkaadó és munkás egyéni elhatározásán alapulván, a szerződésben megállapított munkaviszony jogosulatlan fölbontásáért az ipartörvény a munkaadót és munkást ugyancsak egyénileg teszi felelőssé. A munkás munkaszerződésének megkötésénél, illetőleg a munkaföltételek elfogadásánál szabad akarata szerint járhat el és ha a munkaadó és munkás között szerződés jött létre, a szerződésben elvállalt feltételek mindkét félre nézve egyaránt kötelezők. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkásnak nem áll jogában a kölcsönös megegyezéssel létrejött munkaszerződést ennek érvénye és tartama alatt egyoldalúan felbontani és az elvállalt munkát tetszése szerint bármikor félbehagyni. Ha a munkás a megállapított munkafeltételeket nem találja már megfelelőeknek és jobb feltételeket akar magának biztosítani, módjában áll munkáját akár a törvény 92. szakaszában, akár a munkarendben, akár a közte és a munkaadó között létrejött megegyezéssel megállapított felmondási határidő pontos betartása mellett megszüntetni, ami ellen még az esetben sem tehető kifogásba a munkások a munkaviszonyt tömegesen,akár egyenkint összebeszélés folytán mondják fel. Ha azonban a munkások akár összebeszélés folytán tömegesen, a törvény rendelkezése, a munkarend vagy a megegyezés ellenére a felmondási határidő betartása nélkül a munkaviszonyt megszakítják, a jogosulatlan felbontásból származó, a munkásra, illetve munkásokra háruló jogkövetkezmények nem vesztik el érvényességüket. Ebből önkényt folyik, hogy azzal a munkással szemben, aki a törvény 92. szakaszában, a munkarendben, vagy a szabad egyezkedés alapján létrejött megegyezéssel megállapított felmondási határidő mellőzésével, tehát jogosulatlanul lép ki a munkából, akár egyenkint, akár összebeszélés alapján tömegesen történik is ez, az 1884. évi XVII. t.-c. 159. szakasza nyer alkalmazást. A törvény eme hivatkozott szakasza természetesen minden egyes munkással szemben külön alkalmazandó és minden munkásra nézve külön állapítandó meg, hogy a kölcsönös megegyezéssel létrejött munkaszerződés ellen vétett-e ? Tömeges eljárásnak helye ez esetben nem lehet. Jelen rendeletem azonnal hatályba lép s ugyanakkor hatályukat vesztik az ezzel ellenkező összes előző rendeletek, mig az ipartörvény 159. szakaszának alkalmazásánál követendő eljárásra nézve ez év június 8-án 10,993/VII. szám alatt kibocsátott körrendeletem irányadó. Felhívom a másodfokú iparhatóságot, hogy e rendeletemet az elsőfokú iparhatóságokkal és azok utján a hatósága területén lévő összes gyárakkal és ipartestületekkel közölje', egyben pedig annak végrehajtását saját hatáskörében ellenőrizze. Budapesten, 19D4. okt. 22-én. Hieronymi s. k. Sérelem. A kicsomózás kérdéséhez. A Jog m. é. július 34-iki számában a Vegyesek rovatban olvasható a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsának azon határozata, mely szerint az ügyvédi meghatalmazás nem tárgya a kicsomózásnak. Nem szándékozom ezúttal eme határozat bírálatába bocsátkozni, de miután kicsomózásról van szó, nem hagyhatom említés nélkül egy vidéki törvényszék ez időtájba vett határozatát, melyet ha budapesti bíróságaink, — akár az egyes, akár a társas bíróságok, —irányadóul elfogadnának, a kicsomózás kérését egyáltalában feleslegessé tennék. A gyulai kir. törvényszék mint váltóbiróság által, hol kifogások folytán rendes váltópert vittem, meghozatott az Ítélet és az mindkét fél megnyugvása folytán jogerőre emelkedett; az ítélet jogerőre emelkedéséről jelentés tétetett és a törvényszék meghozta a következő végzést. «Ezen jelentés folytán a percsomónál elfekvő Budapesten 11303. szept. 14-ik napján kiállított stb.-ről szóló eredeti váltó a rávonatkozó óváslevéllel és közléssel együtt felperesi képviselő részére kiadatni stb. rendeltetik.» Ha a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék, ha továbbá egféb elsőfokú bíróságaink ezen praktikus elvet gya > orolnák, ami különösen váltóügyekben bir fontossággal, mert a váltóadós csak eredeti kiadása mellett köteles fizetni, a bíróságok maguk is a feleknek tetemes időt s költséget takarítanának meg, mert feleslegessé válna egy váltóperben, ha alperes fizetést teljesit, kicsomózást kérni és a tárgyalás kitűzése és a pertárban való megjelenéssel alperes esetleg felperesnek költséget okozni. S utóvégre jó és hasznosat elsajátíthatunk a vidékről is s nem kell szégyelnünk magunkat, ha a jót és üdvöset a vidékről is megtanuljuk. Berger Mór dr., budapesti ügyvéd. Vegyesek. Timon Ákosnak Magyar alkotmány- és jogtörténetét. kritikailag méltatja Dell Vccchio flórenzi egyetemi tanár az Archivio Storico Italiano XXXIV. kötet 5. füzetében. Különösen kiemeli a biráló a jogösszehasonlitó részek teljességét, és a munka szerkezeti kiválóságait s utánzandónak jelzi a Timon által követett cronologico sincronisticus tárgyalási módszert. Többször utal a magyar s az angol alkotmányjog hasonló jellegű intézményeire, mi tekintetben Timon vizsgálódásai ujabb argumentumokat szolgáltattak. Jelzi végül a könyv megjelenésének időszerűségét, s a német nyelvre átültetésnek nagy fontosságát ugy a magyar, mint általában az összehasonlító jog szempontiából. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt 1904. évben jelentkezett 405 jelölt, 79-cel töbu, mint 1903-ban. Ezek közül a vizsgától visszalépett 8, az írásbeli vizsgán való csempészés miatt a vizsgától felfüggesztetett 1. A többi 396 közt volt először vizsgázó 340 (1903-ban 271), ismétlő 56 (49). Az először vizsgázó 340 közül képesittetett 259 (76"/0), nem képesittetett 81 (24%). A másodszor vizsgázók közül 49 (88°/„) képesittetett, 7 (12°/„) nem képesittetett. Az összes 396 vizsgázó közül 88 bukott meg, ami 22%-ot tesz, az előző évi 19°,v-kal szemben. Kiadatott 1904. évben Budapesten 308, Marosvásárhelyt 74, összesen 382 ügyvédi oklevél. Mivel pedig 19' '4-ben 149 ügyvéd töröltetett az ügyvédek jegyzékéből, a létszám tehát ismét 233-mal nőtt. Elrendelhető-e a végrehajtás képviselői illetményekre, ha az országgyűlés fel van oszlatva? A budapesti kir. kereskedelmi és váltótöt vényszék előtt biztosítási végrehajtást kértek az országgyűlési képviselő és jelenlegi képviselőjelölt képviselői illetményeire. A kir. keresk. és váltótörvényszék 6,928/905. szám alatti végzésével megtagadta a végrehajtás elrendelését azon alapon, mert köztudomású tény, hogy a magyar országgyűlés fel vari oszlatva.