A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 6. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r]

A JOG 45 menyeket igényelne, vagy a felek és tanuk a törvényszék székhelyén laknának) indítványozhatná az ügyész a vádtanácsnál, hogy a vizsgálatnak lefolytatása a törvényszéki vizsgálóbíróra bizassék. Ilyenkor a vádtanács csak megbízó végzést hozna, az elrendelés fölött azonban a krözponti vizsgálóbíró határozna, egyrészt, mert csak így madhatna sértetlen a felek jogorvoslatainak sora, másrészt, maz idegen kézből eredő, indokolt vizsgálatelrendelő végzéscsak zavarhatja a vizsgálóbíró szabad és nagy individuális erőt igénylő munkáját. A rendőrhatóságoknak és a csendőrségnek ezentúl is nagy föladatuk maradna a bünnyomozás terén. E testületek, amelyek eddig is bámulatos energiát, kitartást és nagy intelligentiát tanúsítottak criminalisticus ügykörükben, bizonyos' : speciális nyomozati actusokra minden bíróságnál' alkalmasabbak, már csak elevenebb természetüknél, mozgékonyabb, könnyedebb szervezetüknél fogva is. így például elsődleges föladatként jelentkezik a megtörtént bűntényeknek idejekorán való észlelése, a látottnak helyes fölismerése, mindennek, ami bizonyítékul akár pro, akár contra alkalmasnak mutatkozik, észrevevése és biztosítása, a bűntény körüli helyzet képének áttekintése, esetleg megörökítése az esetek külső körülményeinek, a tettek távolabbi okainak és okozatainak logikus gondolkodás és nyomon követő kutatás által való megvilágítása, a bünper személyei (terhelt, sértett és tanuk) közötti, a bíró előtt sokszor rejtve maradó, általa az eljárás formalismusa miatt ki sem nyomozható kapcsolatok és ellentétek kiderítése, — mindmegannyi olyan teendő, a melyre a kötött kezű biró teljesen alkalmatlan és a melyek a rendőrségnek és a csendőri karnak előkelő szerepet fognak juttatni a büntető igazságszolgáltatásban akkor is, ha a ma csak terhükre levő, — téves terminológiával — nyomozatnak nevezett vizsgálóbírói munkát kivesszük a kezükből. A büntető eljárás garantiár pedig ez által két elvi fontossága ponttal erősbödnének : 1. a bűnvádi eljárás megindítása (amely ma tényleg a nyomozat folyamatba tételével egyértelmű) bitói határozatra történnék, (és természetesen a nyomozat megszüntetése is fölfolyamodható birói határozaton alapulna), 2. a perelőkészítés mindig, tehát a vizsgálat nélküli esetekben is, objectiv birói kéz munkája volna. Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. ^ (Folytatás.*) Hogy mennyire céltudatosság-nélküliség, mondhatni szeszélyesség uralkodik az ügyvédség vezetésében és hogy ötletszerűen, minden terv nélkül vitetik bele az ügyvédség valamely mozgalomba, annak fényes példája a nyugdij-ügy és annak eröscakolása. Az ügyvédi nyugdij-intézmény létesítésére irányuló törekvés hasonlit ahhoz, mint mikor valaki akkor, amidőn házának főfalai és alapja inognak és attól lehet tartani, hogy a ház összeomlik, nem a ház főfalait és alapját erősiti meg, hanem az ellenállásra képtelen alapra és az ingó falakra egy uj tetőt helyez. Igaz, az uj tető jobban véd meg az eső ellen, de hát inkább szikkadjon itt-ott be az esőviz addig, mig a főfalak s az alap nincsen kijavítva, mivel különben annak a veszélynek néz elébe a ház lakója, hogy az összeomló ház őt romjai alá temeti. Az ügyvédség intézményének épülete ma roskadozik, az ügyvédségnek a mindennapi megélhetésért kell küzdenie; tekintélyben, erkölcsi súlyban megfogyott, a törvénykezésben való elhelyeztetése magasztos hivatásának nem megfelelő, minélfogva az ügyvédség a regenerálás betetőzését, a nyugdij-intézményt illetőleg az avval járó kötelezettséget a regenerálás nélkül el nem birja. Ennek igazságát érezték maguk a nyugdíj-intézmény erőszakolói is, minélfogva azt büntető jellegű kényszerre kívánják alapítani, miáltal egy ujabbi törvényünk alkottatnék, mely a magánjogi kötelezettséget büntető sanctióval látja el. Az ügyvédi nyugdíj intézmény csak a jövő és nemis a közel jövő ügyvédi nemzedék javára fog szolgálni, minélfogva az oktalansággal határos az ügyvédséget egy oly intézmény alapjának lerakására kényszeríteni, mely csak egy távoli ügyvédi nemzedék jótéteményét fogja képezni, — és pedig kényszeríteni akkor, midőn az ügyvédség fényes jelennek éppen nem örvend. Ha az a kitartás, az a befolyás, az a makacssággal határos állhatatosság, melylyel a kezdeményezők az ügyvédi nyugdij-intézményt tető alá iparkodják hozni, — az ügyvédség felemelésére, egy nagy szabású ügyvédi reform keresztülvitelére használtait volna fel, — az ügyvédség bizonyára legalább egy *j F.1ŐZŐ közlemény a 2. számban. i lépéssel előre volna. Amikor pedig a reformtörekvések a magyar ügyvédséget az angol vagy francia ügyvédséghez legalább hasonló hélyzetbe juttatták már, — akkor talán még a nyugdij-ügy kezdeményezői sem gondolnának ügyvédi nyugdíjintézményre. Kétségtelen, hogy szép és jó dolog volna, ha az ügyvéd öreg napjaiban nyugdijt élvezne, de ennek a nyugdijnak kúriai l birói vagy legalább is táblai birói nyugdijnak kellene lenni, nem pedig oly nevetségesen csekély összeg, mint amennyit az I ügyvéd a nyugdíj-intézmény létesítése esetén kapna; ez a | nyugdíj a hivatalszolga nyugdijánál is kisebb. Azt pedig érvül nem lehet felhozni, hogy aki nagyobb nyugdijat akar magának biztosítani, az ezt a célját ráfizetés által elérheti, mivel az az ügyvéd, ki összes kiadásainak fedezése után évenkint a kötelezettnél még nagyobb összeget nyugdijába fizethet, az oly jó anyagi visszonyok közt van, hogy annak nyugdij-intézmény nem kell és ha mégis a maga vagy családja számára nyugdijat akar biztositani, azt bármelyik biztosító társaságnál igen előnyösen megteheti. Nyugdij-intézmény azon ügyvédek számára kellene, kik a mindennapi megélhetésért küzdenek és ennélfogva sem vagyont nem képesek gyűjteni, sem pedig a nagyobb összegű biztosítási dijakat nem képesek viselni. De ezek éppúgy nem képesek az ügyvédi nyugdij-intézmény fennállása esetén a tisztességes nyugdíj elérhetése céljából a nagyobb összegű ráfizetést viselni, minél fogva utalva vannak arra a minimális nyugdíjra, amit a kötelező fizetés folytán kapnak, amelv azonban kisebb a hivatalszolga nyugdijánál s igy nemcsak még a szerény megélhetésre is elégtelen, de még számba vehető segélynek sem tekinthető. Evvel szemben azonban kötelesek az ügyvédségtől való elmozdítás terhe alatt az elég magas kamarai díjon felül éveken keresztül a nyugdíj járulékot is fizetni, ami mindenesetre nagy teher arra az ügyvédre nézve, ki a mindennapi megélhetésért küzd, családját fenntartani és gyermekeit felnevelnie kell. Az ügyvédi nyugdij-intézmény tehát épp azok számára lesz illusórius, akik leginkább és első sorban rászorulnának, azt pedig csak nem lehet tőlük követelni, hogy egy jövő ügyvédi nemzedék javára szolgáló nyugdij-intézmény létesítéséért anyagi áldozatot hozzanak, midőn úgyis a mindennapi megélhetésért küzdenek s nekik ez az intézmény még számba vehető segélyt sem nyújt. A nyugdij-intézmény létesítése és pedig első sorban s minden más kérdés megoldásának elodázásával való létesítése valóságos rögeszmévé vált bizonyos köröknek, amiért is nincs kilátás arra, hogy a helyes belátás s a jobb meggyőződés felül kerekedjék. Azon számos érvek közül, melyek az ügyvédi nyugdijintézmény ellen felhozattak, különös figyelmet érdemel az az érv, hogy az ügyvédi nyugdij-intézmény az ügyvédi pályára való tódulást még elősegíteni fogja és ha mindezek dacára az ügyvédi nyugdij-intézmény tovább erőszakoltatik, ez csak azt mutatja, hogy az ügyvédség vezetése céltudatosság híjával van. Ha helyes és szükséges, hogy az ügyvédségnek az önsegély alakjábani támogatása az anyagi oldalra is legyen irányítva, a mint helyes és szükséges is, akkor észszerű egyedül az a sorrend, hogy az ügyvédségnek először arra kell törekednie, miszerint oly intézményeket létesítsen, amelyek által az ügyvéd az alatt az idő alatt, amig működik, a szükséges anyagiak megszerzésében támogattatik és csak másodsorban arra, hogy az ügyvéd vagy családja nyugdíjban részesüljön. Az ügyvédség a ketté választás nélkül, valamint a nálunk lábra kapott abususoknál fogva bizonyos irányban üzlet s igy közel fekszenek azon okok, melyeknél fogva az ügyvédségre nézve igen üdvös volna egy oly intézmény létesítése, mely az ügyvédnek a lehető legkedvezőbb feltételek mellett kölcsönöket nyújtana, nehogy az ügyvéd az euphemistikusan koronaszövetkezeteknek nevezett uzsorások karmai közzéjusson. Továbbá egy erőteljes segélyegylet, fogyasztási szövetkezet stb. létesítése szolgálna "arra a célra, hogy az anyagilag gyenge ügyvédet pályafutásán támogassuk és ha e téren az önsegély alakjábani támogatást kimerítettük, akkor haladhatunk csak az önsegély alakjábani támogatás betetőzéséhez, a nyugdij-intézmény létesítéséhez. Az ügyvédi kamarákra és a nyugdíjügyre való ez a kelleténél talán hosszabb kitérés szükséges volt egyrészt azért, mert célunk az ügyvédi kérdést minden oldalról megvilágítani, másrészt azért, mert erős meggyőződésünk, hogy az ügyvédség felemelését és nagy koncepciókon alapuló reformálását magának az ügyvédségnek kell kezdeményeznie, arra azonban csak akkor van remény, ha az ügyvédség vezetésében és beléletében az eddigieket jobb visszonyok váltják fel. Ami most már az ügyvédi kérdést közelebbről illeti, ez azon bajoknak felsorolásában állana, melyekben az ügyvédség hazánkban szenved. E bajok az ügyvédi kamarák évi jelentéseiből, az 1901. évi országos ügyvédgyiilés tárgyalásaiból és