A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 5. szám - A tulajdonosnak van-e joga a végrehajtási zár alá vont házában ingyen lakáshoz?

36 A JOG hanem a zárlaribganatositást az ingóvégrehajtás követeléslefoglalásával zavarják össze : abban a véleményben vannak, hogy «lefoglalni, letiltani)) csak azt lehet, ami mint a végrehajtást szenvedett (vagy birtokutódának) «követelése» fenáll, hogy tehát a haszonélvezetre jogosult által lakásul, vagy egyébként használt helyiségek bért valósággal nem fizetvén, azoknál nincs is mit «letiltani)), ezeknek tehát sem az adóba bevallott, sem egyébként kiszámított, használati értéke « foglalás* tárgyát nem képezheti. így határozott a budapesti kir. ítélő tábla is legutóbb 10,039/1904 p. számú végzésében, melyben a budapesti kir. törvényszék ilyen értelmű végzését a következő indokolással hagyta helyben: ^ «Előrebocsátva azt, hogy a kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének azt a hiányát, mely szerint végrehajtató ama kérelme, hogy a bírósági végrehajtó a végrehajtást szenvedett által, természetben használt lakás és bolthelyiség haszonvételeinek összeírása és zár alá vételére ts kiküldessék, intézkedés nem történt: a kérelem idevonatkozó része elutasításaként tekinti, az elsöbiróság végzését helybenhagyja ; mert habár igaz is az, hogy végrehajtható a kérdésben forgó ház állagára és haszonélvezetére szerzett végrehajtási jogot, a dolog természetéből folyólag mégis végrehajtató csak azon haszonélvezetek összeírását és zár alá vételét igényelheti, melyek mint ilyenek a végrehajtás idején tényleg fennállanak és léteznek, ezek közzé pedig házaknál az azokban végrenajtást szenvedő által természetben bírt lakás és bolthelyiségek használata nem sorozható, mivel végrehajtást szenvedőnek közvetlenül s tényleg jövedelmet nem hoz, s következőleg az az 1881 : LX. t.-c. "208. és illetőleg 211. §-a szerint zár alá vehető haszonélvezetet nem képez.» Szóval a budapesti kir. tábla is azt kereste, hogy a végrehajtástszenvedett személyi oldaláról nézve: van-e itt valami ((letiltani való» ?! És ugyanezen okoskodással hajlandó volna — ugy látszik — a zárlatot meg is semmisíteni ott is, ahol végrehajtató a zárlat foganatosításakor csupa üres, kiadatlan helyiségeket talál, mert hiszen ezek «a végrehajtást szenvedőnek közvetlenül s tényleg jövedelmet szintén nem hoznak*. Pedig ha ez az okoskodás helyes, akkor az ingatlan haszonélvezetének zálogul való lekötése szemfényvesztés, azt az adós végrehajtás esetén mindig kijátszhatja, illusoriussá teheti, ha a zálogul lekötött ingatlan összes helyiségeit maga veszi használatba, vagy kiüríti s így a zálogjogilag biztosított követelést ott mindég behajthatatlanná teheti, a hol annak egyetlen kielégítési alapja a telekkönyvi rendtartás 153 §. b) pontja alapján az ingatlan haszonélvezetére bekebelezett zálogjog, vagy a végrehajtási törvény 208. és 209. §§. értelmében arra szerzett végrehajtási zálogjog. Az ilyen, a hitelezők megkárosítására irányzott eljárása pedig még büntetőjogilag sem volna üldözhető. De hát nem mindegy-e az, hogy az ingatlant a haszonélvezetre jogosított jogán más használja és a használat ellenértékét, a bért adja neki, vagy pedig, hogy az ingatlan azt a hasznát, hogy abban az időjárás viszontagságai elől megvédve lakni lehet, jövedelmező üzletetet berendezni stb. — a haszonélvezetre jogosított maga közvetlenül élvezi ? Vagy nem haszon az, ha valaki szolgáltatást, lakást, bolt és műhelyhelyiségeket élvez minden ellenszolgáltatás nélkül (sőt az ingatlannak e helyiségei után kiszámított adót is a zárgondnokkal akarja megfizettetni !) ? Es a zálogul lekötött e helyiségek haszna nem egyformán kell hogy kielégítési alapul szolgáljon, akár végrehajtást szenvedettnek, akár az ő jogán másnak birtokában vagy birlalatában találtatik-e zálogtárgy? Bizonyára igen ! A végrehajtási törvény 208. és 211. §§-ból legalább ez következik. E §§. ugyanis a végrehajtást szenvedett személyére és személyes visszonyaira való minden tekintet nélkül rendel kéznek akként, hogy az ingatlan minden hasznának élvezete, az ingatlan hasznosítása, leltár mellett a bíróilag kinevezett zárgondnok kezelésébe adassék át, aki aztán a bíróság utasításához képest vagy maga gyümölcsözteti, hasznosítja azt, vagy pedig mindenestül bérbe («főbérbe», haszonbérbe) adja. E törvény értelmében a zárgondnok egyenesen a tulajdonos jogaiba lép a haszonélvezet tekintetében, ő rendelkezik, ő kezeli, hasznosítja az ingatlan minden helyiségét, ő tehát mint a bíróság kiküldöttje, a hitelezők javára bérbe kell, hogy adja az ingatlan minden részét, amely a bérbeadás utján való hasznosításra alkalmas és pedig tekintet nélkül arra, hogy az vájjon eddig «tényleg és közvetlenül)) hozott-e valamelyes jövedelmet.1 Es természetes is, hogy ha az ingatlan összes haszonélvezetét érvényesen le lehet zálogul kötni, úgy az abból való kielégítést nem akadályozhatja az, hogy a használat értékét nem más fizeti végrehajtást szenvedettnek, hanem ezt ő közvetlenül maga élvezi. Sőt ellenkezőleg, ez csak egy okkal több arra, hogy e használat, e haszonélvezet értéke is kielégítési alapul szolgáljon a zálogos hitelezők vagy bármely más végrehajtató javára, mert ha a végrehajtást szenvedettnek ingyen lakáshoz, bolthoz stb. jogos igénye volna, akkor a végrehajtási törvény e helyiségeket éppen ugy kivette volna az ingatlanvégrehajtás alól, a mint kivonta a kereset folytatásáqoz szükséges szer számokat, az 1,000 illetőleg 1,600 koronán alóli fizetéseket stb. stb. Ilyen kivételes rendelkezés hijján azonban nem csak a «követelések)), hanem minden más érték is, tehát ingatlanvégrehajtásnál az ingatlan használatának értéke is, épen ugy végrehajtás alá vonható, mint a végrehajtást szenvedő által használt bútorok és minden más a törvény által kifejezetten ki nem vett érték, de különösen azok, a melyeket ő maga kifejezetten zálogba adott. Sőt, mi több! Ingatlanvégrehajtásnál a végrehajtást szenvedő és személyes viszonyai teljesen háttérbe kerülnek, mint számbavehető tényezők egészen eltűnnek, és csak a zálogtárgyból való kielégittetés kérdése, vagyis az kerül szóba, hogy vájjon mi tartozik az ingatlanhoz, ez mennyit ér és miképpen adható legelőnyösebben el — illetőleg az ingatlannak mi képezi mindennemű hasznát: használatát, gyümölcsét, bérét, haszonbérét vagy bármi más elérhető hozadékát? Előbbi esetben minden árverés alá kerül, utóbbiban minden a zárgondnok értékesítő kezelése alá, tekintet nélkül arra, hogy az ingatlan hasznothajtó képessége a zárlat foganatosítása előtt mily mértékben volt kiaknázva. A tulajdonosnak vagy más haszonélvezetre jogosítottnak, szóval a végrehajtást szenvedettnek vagy birtokutódának tehát a végrehajtási zár alá vett ingatlanban arra jogos igénye nincsen, hogy az ingatlan hasznát, használatának értékét egészben vagy részben kivonja a haszonélvezetre vezetett végrehajtás hatálya alól, nincs pedig sem a zárlat foganatosításakor, sem utólag! * * * E lap hasábjain már volt alkalmam rámutatni arra, mily messzemenő, mily kellemetlen, és a bíróságoknak is a munkáját mód felett szaporító következményei vannak annak ha az ilyen kérdésekben utolsó és legmagasabb bíróságként szereplő kir. ítélőtábla téves jogalapra áll és törvényeinkkel, meg az azok alapján álló eddigi gyakorlattal ellentétes szellemű, vagy legalább nagyon nehezen öszhangzásba hozható határozatokat hoz, de mennyivel károsabb még ennél is az a jogbizonytalanság, a melyet az ugyanegy kérdésben hozott ellentétes határozatok okoznak — ami sajnos éppen nem ritkaság. Ebben a most tárgyalt kérdésben is szokott a budapesti kir. ítélőtábla a fentközöltte! homlokegyenest ellenkező értelmű határozatokat hozni, melyek közül a 4,972/1901. 1,338/1903.3,486/1904. és 6,836/904. p. számokat sikerült eddig megszereznem. Leghatározottabb és legvilágosabb a legelső, mely szerint: «az ingatlan használatának élvezete lényegben az a jog, melynél fogva a haszonélvezetre jogosult az ingatlant hasznosíthatja és a maga javára jövedelmezővé teheti, — a hitelező által, a haszonélvezetre szerzett végrehajtási zálogjog pedig azt a jogot tartalmazza, hogy végrehajtást szenvedőt megillető jog a törvényben foglalt korlátok között a végrehajtott követelés fedezetére és kielégítése céljából a végrehajtást szenvedő akaratával szemben is zárlat utján felhasználtassék. Már pedig a törvényben nemcsak nem foglaltatik olyan rendelkezés, hogy csak a «már bérbeadott* ingatlan bérjövedelmét lehetne zárlat alá venni, de sőt az 1881: LX. t.-c. 21L és 208. §-a szerint a haszonélvezeti jogot éppen az ingatlannak bérbeadása utján kell rendszerint érvényesíteni, a hivatkozott törvény 245. §. 2. bekezdésében foglalt az a rendelkezés pedig, hogy a tulajdonos rendelkezési joga lehetőleg épségben tartandó és hogy a zárlat alatti használati érték, jövedelem is a tulajdonost illeti : nem a végrehajtásból kiíolyólag, hanem az ingatlan állaga és tartozékainak megóvására az 188] : LX. t.-c. 237. §. f) pontja alapján megrendelt zárlatra vonatkozik csak.> De a többi végzés is elég világosan ellenkezik a legelőbb közölt 10,039/1904. p. számú táblai végzéssel. A legutóbbi szerint pl: «Az ingatlan haszonélvezetére zálogjoggal bíró hitelezők zálogjoga a végrehajtás alá vont ingatlan tulajdonosa által bírt lakásra is kiterjedvén, s ezen lakosztály használatának megfelelő bérjövedelem szintén az ingatlan haszonélvezetét képezvén, a zárlati kezelés alatt álló ingatlan tulajdonosa is csak az összes végrehajtási joggal biró hitelezők beleegyezésérel élvezhet az ily házban ingyenes lakást, egyébként azonban arra jogos igénynyel nem bir. Kelt ]904. szeptember 6-án. E kérdés különben oly gyakran fordul meg a budapesti kir. táblánál, hogy nagyon érdemes volna az ilyen egymással ellentétben álló határozatok által okozott jogbizonytalanságnak elejét vennie azzal, hogy teljes ülésében meghatározná a jövőben követendő álláspontját. Ez irányban legközelebbi alkalommal concret kérelmet is fogok illetékes helyen előterjeszteni.