A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905 / 5. szám - A tulajdonosnak van-e joga a végrehajtási zár alá vont házában ingyen lakáshoz?
A ü időpontjára tolja ki, ami a perjogi technikának mai színvonalával teljes összhangban is van ; mert: a perbebocsátkozás tényének, az alperes javára és érdekében nem tulajdonitható oly exclusiv jelentőség, amely a felperesi kereset elutasítására kell hogy vezessen akkor is, amidőn a per befejezésekor a követelés immár lejárt és követelhetővé vált; és pedig azért nem, mert a biró önmeggyőződésével ellenkezik, hogy a per befejezésekor az^ itélet kihirdetésénél oly indokokból induljon ki, amelyek még a per befejezése előtt önkényt, — az idő folyása által — megszűntek, holott alapelvül szolgál, hogy a birói ítéletnek a per befejezésekor fenforgó tényeken és bizonyítékokon kell nyugodnia. cArra azonban — mondja befejezésül a kúriai indoklás — hogy az időelőttiségi kifogás hatálya a per folyama alatt elenyészettnek tekintethessék, megkívántatik, hogy a teljesítési határidő és feltétel az elsöbirósági ítélet hozatala előtt következett legyen be; mert az 1881: LIX. törvénycikk 29. %-ához képest a felebbviteli biró olyan ténybeli körülményeket és bizonyítékokat, amelyek az elsöbiróságnál elő nem fordultak, nem veket figyelembe.» A jelenleg uralkodó, és egymással szemben álló két vélemény közül az egyik feleslegesnek, a másik pedig túlhaladottnak állítja a kúriai indokolásban hivatkozott 1881 : LIX. törvénycikk 29. íj-át, vitatván, hogy a mily classicus a kúriai indokolásnak a litis contestatio és a litis terminatio (őeliberatio) tekintetében elfoglalt perjogi elvi álláspontja: ép oly alapos kifogás alá esik amaz indokolásnak befejező mondata ; mert a befejező mondat a döntvény meghozatala idejében sem volt télies összhangban a döntvényindokolásban megnyilatkozott helyes perjogi technikával, — ma pedig, a sommás eljárási törvénynek részben félreértett rendelkezései mellett elvi ellentéteket provocált, sőt teremtett is, a menyiben a joggyakorlatban jelenleg is tekintélyesen van képviselve az a jogi elvi álláspont, hogy a kúriai döntvény rendelkezése ma is teljes hatályban van; ez az elvi álláspont mereven ragaszkodik ahhoz, hogy az időelőttiségi kifogásnak csak abban az esetben nincs perszüntető hatálya ha az időelőttiség az elsöbirósági Ítélet hozatalát megelőzőleg elenyészett; ezzel szemben mindinkább általánossá lesz az ellenkező elvi felfogás, a mely mereven azt vitatja, hogy a kúriai döntvény rendelkező része ma már helyesen csak akként értelmezhető: hogy annak dacára, hogy a felperes keresete időelőttinek bizonyult, és ez okból az elsőbiróság a keresetet helyesen el is utasította, felebbezés esetén az időelőttiség kifogása még sem képez akadályt arra nézve, hogy a kereseti követelést a felebbezési bíróság megítélje akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a felebbezési eljárás folyamán, a másodbirósági Ítélet hozatala előtt bekövetkezett. Ha szabad szerény véleményemnek előzetesen kifejezést adnom, akkor már itt kiemelem, hogy a két elvi álláspont közül egyik sem feltétlen, s egyik sem igényelhet feltétlen elfogaddst. A végből, hogy perjogunk elveivel összhangban megállapítható legyen, hogy a m. kir. Kúriának 32. számú döntvényé ban kifejezést nyert perjogi technika a sommás eljárásban helyesen miképpen applicáltassék, röviden a következőket emelem ki: Már kifejtettem, hogy a kúriai indokolás a litis contestatio és a litis terminatio közt classicusan distingvál, és az időelőttiség kifogásának hatályát nem az előbbire korlátolja, hanem az utóbbira kiterjeszti. Ennek a kétségtelenül helyes elvi álláspontnak, — vitatja a Kória döntvénybeli kijelentéshez mereven ragaszkodó felfogás, — helyes perjogi folyománya az, hogy a per befejezésének időpontja tekintendő cinosurául arra nézve, hogy az időelőttiség kifogása honorálandó-e vagy nem ? A kérdés tehát ezen felfogás szerint csak az lehet, hogy mely időpontban tekintendő a per befejezettnek : az elsöbirósági avagy a másodbirósági Ítélet meghozatala időpontjában? Erre a kérdésre ez a felfogás így felel: Minden tételes perjog szerint a pert az elsöbirósági Ítélet dönti el, az elsöbirósági Ítélet tehát a pert be is fejezi, a mire nézve nem lehet döntő az a körülmény, hogy a perbefejezés jogerős-e vagy nem, mert ez a jellegzetesség egyformán áll ugy az elsöbirósági, mint a másodbirósági Ítéletre. Ebből kifolyólag: Ha áll az az első perjogi előtétéi, amelyet a kúriai indokolás igen szépen domborít ki, hogy a per az ítélethozatallal befejezést nyer; továbbá ha áll az a perjogi második előtétéi is, hogy a per az elsöbirósági itélet meghozatalával befejezést nyer: akkor a követelés le nem járta miatt emelt időelőttiségi kifogás nem azért nem jöhet figyelembe a felebbezési eljárásban, mert a felebbviteli biró az 1881 : LIX. törvénycikk 29. §. értelmében az elsőbiróság előtt elő nem fordult tényeket és OG 35 bizonyítékokat nem vehette figyelembe, hanem azért, mert a litis terminatio beállott, s eként a litis contestatio rég túlhaladott álláspontot képez; nem azért terjesztette ki tehát a kúriai döntvény az időelőttiség tényleges állapotát a litis contestatio időpontjáról a litis terminatio, az elsöbirósági itélet meghozatalának időpontjára, mert a felebbviteli biró az idézett 29. §. értelmében uj tényeket és bizonyítékokat nem vehet figyelembe, hanem ezért, mert a per az elsöbirósági Ítélettel befejezést nyert, az időelőttiség tényállapota pedig csak a per befejezéséig tarthat igényt honorálásra. A döntvény indokolásának utolsó mondatában provocált 1881 : LIX. törvénycikk 29. §-a tehát nem simul teljesen, nem harmonisál a döntvény szellemével, annak dacára, hogy ama 29. §. értelmében a felebbviteli biró a sommás eljárásban sem vehetett figyelembe olyan ténybeli körülményeket és bizonyítékokat, amelyek az elsőbiróságnál elő nem fordultak. Hogy a provokált 29. mennyire nincs összhangzó congruentiában a döntvény indokolásában megnyilatkozott helyes perjogi technikával, és illetve : hogy ez a szakasz nem lehet megfelelő indoka a döntvényben kifejezésre juttatott helyes elvi álláspontnak, ki fog tűnni azonnal — mondja további érvelésül a Kúria döntvénybeli kijelentéshez most is ragazkodó felfogás. ha felállítjuk a következő alternatívát: Ha a litis contestatio és az elsöbirósági itélet, mint litis terminatio közt lefolyt időközben a követelés lejárata bekövetkezett : akkor nincs szükség a 29. §-beli indokra; ha pedig be nem következett, akkor a 29. §-beli indokra nem is lehet szükség azért, mert lejárat hiányában a kereset, mint időelőtti, feltétlenül elutasítandó. Ezt a negatív argumentumot, érvel továbbá ugyanez a felfogás, még nyomósabbá és kétségtelenebé teszi és construálja az a positiv argumentum, amely szerint: ha a kúriai indokolásból el lehet ejteni a 29. §-ra alapított érvet, akkor annak természetszerű folyományának a döntvény elejtésének kellene lennie, holott ez egyszerűen téves okoskodás volna azért, mert a döntvényben kifejezett elvi álláspont a provokált 29. §. nélkül is helyes, sőt classicus. Ha ezek szerint a döntvény indokolásának utolsó — befejező — mondatában felhívott 1881 : LIX. törvénycikk 29. § a, a döntvény meghozatala idejében, amidőn t. i. ez a szakasz a sommás eljárásban is hatályban volt, sem volt megfelelő összhangban a döntvényben kifejezett helyes perjogi elvvel, mert az nem szolgál ennek sem támogatásául, sem indokául: akkor a döntvénybeli kijelentés és ama 29. §. közt sem akkor, sem most, sem semmikor nem volt, és jelenleg sincs szervi öszefüggés és kapcsolat ; vagyis a kettő önállóan és egymás nélkül, és egymás mellett is megállhat, ami annyit jelent, hogy jelenleg, a midőn a novella 29. S-a a sommás eljárásban nincs hatályban, a döntvénybeli kijelentés ama 29. nélkül is helyes és megáll. (Folytatása következik.) A tulajdonosnak van-e joga a végrehajtási zár alá vont házában ingyen lakáshoz? s Irta ZSEMBERY GYULA dr. budapesti ügyvéd Ha azt az esetet tartjuk szem előtt, a mikor az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás idejében annak tulajdonosa nem lakott abban, s a bírósági kiküldött az ingatlan összes tartozékait és jövedelmét — bérháznál tehát az összes bérbeadható helyiségeket, és a bérlők által fizetett összes bérösszegeket — összeírta, és az ingatlant a végrehajtási törvény 208. és 211. §§. értelmében a zárgondnok kezelésébe mindenestül átadta: akkor azt hiszem, kétségtelen, hogy az ingatlan tulajdonosa többé nem követelheti, hogy e birói zár alá vett ingatlan helyiségei — vagy csak azok egy része is esetleg a jól fizető bérlőknek történt felmondás mellett — az ő ingyenes használatába bocsáttassanak; különösen ha a végrehajtatónak az ingatlan haszonélvezetére bekeblezett zálogjoga e tulajdonos (vagy más haszonélvezetre jogosult) jogát telekkönyvi rangban megelőzi, vagy ha maga a haszonélvező adta meg az engedélyt arra, hogy a hitelező zálogjoga az ingatlan összes haszonélvezetére bekebeleztessék. E tekintetben legalább ellenkező véleményt nem hallottam még. Másként áll a dolog azonban oly esetben, hol a végrehajtási zárlat foganatosításakor a tulajdonos vagy más haszonélvezetre jogosított (ak; különben a végrehajtást szenvedettől igen gyakran különböző személy) a végrehajtás alá vont ingatlant egészben vagy részben maga lakja, és használja esetleg üzleti, gyári, stb. helyiségeknek is. Ez esetben t. i. azok, akik nem annyira a telekkönyvi intézményt, az ingatlant és annak m'ndennemii hasznát mint zálogtárgyat tartják szem előtt,