A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 5. szám - A m. kir. Kúriának 32. számú polgári döntvénye a sommás eljárásban. [1. r.]

34 A JOG hozni. így az 1896.-V. t.-c-ben a philloxera által elpusztított szőllők felújításához fűződő nagy gazdasági érdekek előmozdítása céljából lemondott azokról a bevételekről, melyek e törvény alapján keletkezett jogügyletek, okiratok, beadványok, tkvi bekebelezések, törlések stb. illetékkötelezettségénél fogva keletkeztek volna. E cimen az 1901. év végéig adott 26 500,000 korona kölcsönök után II. fokú kötelezvénybélyeg és bekebelezési illeték fejében közel 270,000 korona bevételtől esett el az államkincstár. És számításba veendő a sok beadványi bélyeg, törlesztési nyugták után járó illeték, valamint különösen azon körülmény, hogy a törvény 6. §-a a földmivelésügyi ministert felhatalmazza arra, hogy 50.01)0,000 korona erejéig nyújtson ily hiteleket. A majorsági vagy curialis zsellértelkek megváltását előmozdítandó az 1896 : XXV t.-c. 40. §-a bélyeg- és illetékmentességet biztosit az e törvény alapján létesítendő ügyletekre és az azok alapján folyamatba tett bírói eljárásra nézve. Az 1898: II. t.-c. 21. §-a a gazdasági munkaszerződéseket, az 1900: XXVIII. t.-c. az erdőmunkásokkal, az 1900: XXIX. t.-c. a dohányker^észekkel kötött munkaszerződéseket menti fel a bélyeg-illeték alól. Igen terjedelmes az 1900 : XVI. t.-c. 35. $-ában a gazdasági- munkás és cselédpénztáraknak, az 1898 : XXIII. t.-cikkben a gazdasági és ipari hitelszövetkezetek, valamint az országos központi hitelszövetkezetnek biztosított bélyeg- és illeték-kedvezmény. Fontos jelentőséggel bir a hazai ipar fejlesztésére és támogatására alkotott 1899: XLIX. t.-c, melynek 2. és 5. §-aiban igan jelentékeny illetékkedvezményeket nyújt a pénzügyi kormány az érdekelt gyárosoknak és iparosoknak, az 1900: X. t.-c.-ben pedig az irodai és nyomdai termékeknek előállítását hátrányosan befolyásoló s az 1900. évi költségvetésben 770,000 koronában előirányzott a naptárak, hirdetmények, hírlapi beiktatások után járó illetékeket törölte el. Még egész sora van az illetékkedvezményt nyújtó törvényeknek. Nagyobb fontossággal bir még köztük a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg- és illetékkedvezményekről szóló 1881 : LXX. t. c. hatályát bizonytalan időre meghosszabbító 1895 :L. és 1900: XXXV. t.-c. Az előbbi törvény 2. §-a még egy uj, a hitelmozgositás szempontjából főfontosságu illetékkedvezményt is foglal magában. A kormány ugyanis a záloglevelek kibocsátását elősegítendő, lehetővé tette, hogy a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek jelzálogos követelései bizonyos körülmények fennállása esetében zálogleveleket tényleg kibocsátó intézetekre az álruházásával járó bélyeg és illetékköltségek megtakarításával legyenek átruházhatók. Sőt a törvény visszaható erővel ruháztatott fel s a pénzügyminister a törvény meghozatala előtti időben előirt illetékeket ez alapon törölte. A felsorolt törvényalkotások mutatják a pénzügyi kormánynak az 1895. évtől kezdve az illetékpolitika terén követett • irányzatát. Bizonyítékul szolgálnak arra, hogy már az illetékpolitika i>: szakított a merev fiscalismus rendszerével és felismerte, hogy neki is támogatnia kell a közgazdasági érdekeket a helyett, hogy mint előbb, bénitólag hasson a forgalomra és gazdaságra. Sok teendő vár még e téren a pénzügyi kormányzatunk vezetőjére, de Lukács László munkássága azon reményre jogosít fel bennünket, hogy a még fennálló visszásságok e téren is mielőbb ki lesznek küszöbölve. A m. kir. Kúriának 32. számú polgári döntvénye a sommás eljárásban. Irta PLOPU GYÖRGY Dr., hiró a nagyváradi kir. ítélő táblánál. A m. kir. Kúria polgári szakosztályainak 1886. évi ápril hó 9-iki teljes ülése kimondta, és azon évi május hó 21-iki teljes ülése hitelesítette a 32. számmal megjelölt következő szövegű döntvényt: «Azon körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még le nem járt, nem szolgál akadályul a követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt, az elsőbirósági ítélet hozatala előtt bekövetkezett.)) A döntvény a felperesi követelés le nem járta okából az alperes által emelhető időelőttiség kifogására nézve tartalmaz elvi kijelentést, és annak rendelkező részéből két főszempont tűnik előtérbe; az egyik az, hogy a kereset benyújtásakor a követelés le nem járt legyen, a másik pedig az, hogy a követelés lejárata az elsőbirósági ítélet hozatalát megelőzőleg következzék be. Ha az alperes a szóbeli tárgyalásra meg nem jelenik, és nem védekezik, a kérdésnek perjogi jelentőséget tulajdonítani alig lehet; mert feltéve, hogy magából a keresetlevélből és csatolmányaiból nem lesz nyilvánvaló az a körülmény, hogy a I követelés még nem követelhető, mert csak később le.nd esedékessé : a keresetet időelőttiség okából elutasítani nem lehet. A kérdés tehát csak contradictorius eljárás mellett nyeri azt a perjogi fontosságát, amely judicaturánk legfőbb fórumát is, még 1886. évben elvi kijelentésre indította; és még nagyobb jelentőségűvé vált ez a perjogi kérdés az 1893: XVIII. törvénycikk, a sommás eljárási törvény életbelépte folytán azáltal, hogy ez a törvény sommás perekben a szóbeliséget és közvetlenséget az eljárás minden szakára, tehát a másodfokú felebbezési bíróságra is kiterjesztette; mert: mig 1886. évben, a döntvény meghozatala idejében, és ezután is egészen 1894. évi november hó l-ig, a sommás eljárási törvény életbeléptéig, a sommás perekben a másodfokú bíráskodást a rendes eljárás elvei szerint a kir. itélő táblák gyakorolták, a melyek pedig az 1881 :LIX. törvénycikk, a perrendtartási novella 29. §. értelmében oly uj tényeket és bizonyítékokat, amelyk az elsőbirósági eljárásban fel nem merültek s elő nem fordultak, nem vettek, sem nem vehettek figyelembe, mert hatáskörük csupán csak arra terjedt ki, hogy a pert az elsőbiróság előtt kifejtett tényállás alapján felülbírálják: addig a sommás eljárási törvény dispositiói az 1894. évi november l-ig fennállott állapotokat lényegesen megváltoztatták az által, hogy a másodfokú bíráskodást a kir. törvényszékekre, ezeknek polgári felebbezési tanácsaira ruházták át, amelyek előtt az eljárás szintén szóbeli és közvetlen és amelyek előtt az 1881 : LIX. törvénycikk 29. §-ától eltérőleg a sommás eljárási törvény 152. § ában foglalt meghatározásokkal oly uj tények és bizonyítékok, sőt részben uj jogok is érvényesíthetők, amelyek az elsőbiróságnál egyáltalában fel nem hozattak. A m. kir. Kúria, a döntvény indokolásában a jogi meggyőződés erejével ad kifejezést annak a jóleső liberalismusnak, a mely az anyagi igazságot a formalitásban is diadalra juttatja, a formalismust pedig a maga jelentőségére szorítja le. «Nem indokolható a jogszolgáltatás érdekeinek szempontjából az, — mondja igen szépen a kúriai indokolás, — hogy az időelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, a midőn a teljesítési határidő a per befejezte előtt lejárt; mert a formáknak az eljárás minden nemében az rendeltetésük, hogy az anyagi jognak biztositéKul szolgáljanak, és az anyagi igazság érvényesülése nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kívánja ; az oly eljárás pedig, amely a bírót, az ő szemei eiőtt elenyészett kifogás méltatására kényszeríti, természetellenes és sérti jogérzékét magának a bírónak is. Ama tan, amely szerint a birói ítélet a litis contestatio — a perbebocsátkozás —időpontjára vezetendő vissza, már keletkezésekor a felperes oltalmát célozta, mert tulajdonképp a felperes az, aki a per elhúzódása által jogos érdekeiben sérelmet szenved. Ezen célzattal lett a törvény és gyakorlat által mindenütt megállapítva az, hogy az elévülés és elbirtoklás kérdése a kereset szerint bírálandó el, a kereset utáni, vagyis a per alatti idő nem lévén számbavehető; a vindicationál megkívántatott mindig nemcsak a tulajdonjog a felperes részén, hanem a tényleges birtoklás is az alperes részén, de ha az alperes csak a kereset után, a per folyama alatt jutott a keresetbe vett tárgy birtokába: ez a tulajdonjog és birtok megítélését nem gátolta; hasonló felfogás érvényesült a haereditatis petitioval és a személyes keresetekkel szemben is». «Azon eljárás pedig, amely az időelőttiség indokából elutasitandónak mondja a keresetet akkor is, midőn a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett, ellenkezik a mondott céllal, anélkül, hogy azt bármely processualis érdek igazolná. Mert ha vannak az alperesnek a kereset érdeme ellen alapos kifogásai: azokat időelőttiségi kifogása mellett is előadhatja, és azok alapján a biró érdemileg fogja a felperest keresetével elutasítani; ha pedig nincsenek olyan kifogásai : akkor az alperes a teljesítési határidő és feltétel bekövetkezte után nem fog marasztaltatása által jogaiban sérelmet szenvedni. Az nem vitás, hogy amidőn az alperes a per folyama alatt a kereseti követelést egészben vagy részben önkényt megfizeti, illetőleg teljesiti: a biró a tudomására hozott s bebizonyult ezen tényt tartozik figyelembe venni, és az alperest abban, amit a kereset után fizetett és teljesített, itéletileg nem marasztalhatja ; de viszont nem venni figyelembe azt a tényt, hogy az időelőttiségi kifogás a határidő bekövetkeztével a per folyama alatt hatályát vesztette, és a keresetet időelőttiség indokából elutasítani: ez oly következetlenség volna, amely — a bíróságok szükség nélküli megterhelésével és az igazságszolgáltatás kárával — csak a felesleges perek és költségek szaporítására vezetne ...» A kúriai döntvény a kereseti követelésnek a lejárat előtt történt beperesitése , esetén a litis contestatio-t a mai perjogi felfogásnak megfelelően a per befejezésének, a litis deliberatio