A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [3. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog r>3. számához. Köztörvényi ügyekben. A házasságból született gyermekek gyámhatósági rendelkezés folytán jelenleg is anyjuknál vannak elhelyezve. Minthogy pedig alperes ellen oly adatok nem bizonyittattak, melyekből megállapítható volna, hogy nála a gyermekek testi és erkölcsi nevelése veszélyeztetve van, nincs alapos indoka annak, hogy a tényleges és hatósági határozaton nyugvó állapot, bár ideiglenesen is, megváltoztattassák. A bgyarmati kir. törvényszék (1904. október hó K-án H,9;>7. Polg. sz. alatt) P. M. dr. felperesnek, Sz. M. ügyvéd által képviselt N. S. alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék a házasfelek kibékülésének megkísérlése céljából, az 1894. évi XXXI. t.-c. 99. § a értelmében, ágytól és asztaltól való külön élésüket 6 hónapra elrendeli, melynek letelte után 3 hónap alatt ugy felperes, mint alperes a házasság felbontását kérhetik. Az idézett törvény 102. §-a értelmében a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felöl ideiglenesen akként intézkedik, hogy L:,B.,'G. és L. P. nevü fiukat apjuknál a felperesnél. K., M., E. és A. nevü leányokat pedig anyjuknál az alperesnél helyezi el. A gyermekekkel való érintkezés és nevelésük ellenőrzésének szabályozását a gyámhatóságnak hagyja fenn. Jelen Ítéletet, végrehajtás végett, Xógrádvármegye árvaszékéhez teszi át. Indokok : Felperes az alperessel 1887. évi június 14-én kötött házasságot a H. T. 7»>.. 77. §§. és 80. a) pontja alapján azért kérte felbontani, mert alperes házasságtörést követett el, a házassági tartozás teljesítést megtagadta és végre felperest jogos ok nélkül elhagyta. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani, viszontkeresetileg azonban a házasságot a felperes hibájából a H. T. 80. íí-ának a) és d) pontjai alapján azért kérte felbontani, mert felperes ügyvédi hivatását oly lelkiismeretlenül, sőt bűnösen folytatta, hogy az ügyvédség gyakorlatától fefüggesztetett, ez által tehát családja fenntartására képtelenné tette magát. A törvényszék a bizonyítást foganatosította. Mielőtt azonban a házasság felbontása felöl érdemlegesen határozna, tekintve, hogy a bizonyitásfelvétel 1 eredménye ugy a kereset, mint a viszonkereset tekintetében főleg "a H T. 80. g-ának alkalmazására nyújt támpontot: a H. T. 99. ij-a éltelmében a házasfelek ágy- és asztaltól való különélését elrendelte. A házasságból a becsatolt anyakönyvi kivonatok szerint nvolc gyermek született, négy fiu és négy leány, kik még kiskorúak. Ugy felperes, mint alperes mind a gyermekeket magánál kérte elhelyezni. Felperes pedig a H. T. 102. §. alapján mármost .kért a tekintetben bírói intézkedést, miután jelenleg a gyermekek mind alperesnél vannak. A gyermekek tekintetében a tényállás következő : Felperes az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett és mindene eladatott. Alperes 1901. évi április hó 25-én elhagyta felperest és a gyermekeket nála hagyta. Hogy alperes elutazásakor gyermekeit felperesnél hagyta, igazolja Gs. I. tanú és az X. alatti községi bizonyítvány. Felperes ezután a háztartását feloszlatta és gyermekeit Budapesten alperesnél helyezte el. Felperes azonban már 1902. évben panaszszal fordult X. vármegye árvaszékéhez a miatt, mert alperes akadályozza őt a gyermekekkei való érintkezésben. Az árvaszéknél 1902. évi április hó 20-án tárgyalás tartatván, felperes bejelentette, hogy alperes ellen a házasságbontó keresetei beadja. Ugyanakkor a gyermekekkel való érintkezés módjára nézve alperessel megállapodásra jutván, beleegyezett abba, hogy a per befejezéséig ez a megállapodás legyen irányadó. Felperes 1902. évi április hó 27-én R. P., F. és A. nevü gyermekeket alperes tudta és beleegyzése nélkül Budapestről elhozta Tereskére, ahol időközben háztartást alapitott. F miatt alperes az árvaszéknél panaszszal élt. De felperes is bejelentette az árvaszéknek, hogy miután meggyőződött arról, hogy alperesnél gyermekei anyagi és erkölcsi jóléte elhanyagoltatott és ő most' gyermekeit eltartani képes, a fent nevezett négy gyermeket magához vette, kérte tehát, hogy azok nála hagyassanak, de a többi négy gyermek is helyeztessék el nála, mihelyt az iskolai évet befejezték. A gyámhatóság a vizsgálatok megejtése és a tárgyalások után 31,773/902. számú véghatározatában akként határozott, hogy miután iratok és bizonyítékok beszerzése szükséges, ez irányban'az intézkedéseket megteszi és a gyermekek elhelyezése tekintetében végleges határozatot csak a bizonyítékok beszerzése után fog hozni, addig is azonban a felperes által elvitt gyermekeket alperesnek visszaadni rendeli, üzen határozata foganatosíttatott is. A felek közt 1902. évi áprilisiW •JO-án létrejött ideiglenes megállapodás és a gyámhatóság 31,, / d, 9UJ. számú intézkedése tehát, mely különben is csak a bíróság intézBudapest, 1905 december 81 kedéséig hatályos: nem akadályczhatták a törvényszéket abban, hogy a gyermekek elhelyezése felől intézkedjék Miután a vétkesség kérdése most eldöntést nem nyer, irányadóul első sorban a H. T. 95. §-a szolgált, mely szerint a fiúgyermekek az apjuknál, a többi gyermekek pedig az anyjuknál helyezendők el. Már pedig a fiuk közül a legkisebb is, L. P. meghaladta a'7 -ik évet. Arra nézve, hogy felperesnél minő sorsban részesülnek majd a gyermekek, számos adat megnyugtató támpontul szolgál. A Rétság község elöljárósága által kiállított X. alatti bizonyítvány szerint felperes a legnagyobb gondoskodással, példásan nevelte gyermekeit. A főszolgabíró által Tereskén 1902. évi augusztus hó 30-án felvett jegyzőkönyvben megállapittatott, hogy felperes gondosan tartja, nevelteti, tisztán járatja gyermekeit, erre elég jövedelme is van, ugy hogy a gyermekek a legjobb kezekben vannak elhelyezve. A legnagyobb Ieán\ (Róza) magántanuló. A jelen per során kihallgatott S. I. és P. Zs. mindenben megerösitik a fenti megállapításokat, vallván azt is, hogy felperes kiinnlevőségeinek behajtásával és peren kivüli munkálkodásával annyi jövedelmet szerez, hogy rendes háztartást vezethet. Míg P. G.-né és V. M. tanuk vallomásából az állapitható meg, hogy alperesnél nem részesülnek a gyermekek hasonló gondos ellátásban. Ugyanezen tanuk és D. M. R. tanú vallomásai szerint felperes vett ruhát az alperesnél levő gyermekeknek és az egyik gyermek gyógyításáról is gondoskodott, mit alperes elmulasztott. Alperesnek magának vagyona, jövedelme nincs. Atyja tartja őt és gyermekeit, de a gyámhatóság azon végzésének, hogy alperes atyja terjesszen be kötelező nyilatkozatot arról, hogy a gyermekek eltartásáról gondoskodik, eddig még elég nem tétetett. Felperes e ddig két rendbeli sikkasztásért 2 és ' •, havi fogházbüntetést szenvedett el. Fiitéltetett ezenfelül sikkasztásért 14 napi fogházra és 2 évi börtönre, de ezen Ítéletek ellen jogorvoslattal élt, tehát azok még nem jogerősek. Fz idő szerint tehát felperes ellen kiszabott büntetés végrehajtásra nem vár Amennyiben azonban ily eset beállana, módjában lesz a gyámhatóságnak a gyermekek elhelyezéséről gondoskodni. Viszont alperesre vonatkozólag sem nyertek bizonyítást oly adatok, melyekből megállapítható lenne, hogy nála a gyermekek testi és erkölcsi nevelése veszélyeztetve I van. Xevezetesen az árvaszék által beszerzett budapesti III. kerületi előljárosági bizonyítvány szerint a gyermekek alperesnél rendesen el vannak látva és az ő és anyjuk ellátásának költségeit nagyatyjuk X. L. fedezi. A legidősebb leány (Róza) született 1888ban, ugyan míívirágiizletben van alkalmazva, de ez az üzlet az alperes nővéréé. Ez az alkalmazás tehát nem kifogásolható. Viszont felperesnek apai hatalmánál fogva módjában lesz akként intézkedni, hogy ez a leány tovább folytassa iskoláit. A többi, alperesnél elhelyezett leányok közül E. és A. még nincsenek 7 évesek, tehát ez okból is az anyjuknál hagyandók. F.zen okoknál fogva hozta meg a törvényszék a rendelkező rész értelmében a határozatot. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. december hó 20-án 11,151 polg. sz. alatt.) követkézőleg ctélt: Az elsőbiróság Ítéletének nem felebezett részét nem érinti, a házasságból származó L., B., G. és .P, L. nevü közös kiskora fiúgyermekek ideiglenes elhelyezéséről rendelkező felebbezett részét pedig az erre vonatkozó indokai alapján helyben hagyja; s végül az alperesi ügyvéd felebbezése járandóságának a saját felével szemben való megállapítását fölszámitás hiánya miatt mellőzi A ni. kir. Kúria (Í905. június hó ti-án2,900. polg sz. alatt.) következőleg ctélt . Mindkét elsőbirósági ítélet neheztelt részében megváltoztattátik, s a házasság tartama alatt Budapesten 1889. okt. 12-én született Lajos ugyanott 1891. március hó 22-én született B. ugyanott 1892. március hó 12-én született G. és Rétságon 1896. augusztus hó |-én született I.., P. nevü fiúgyermekek is ideiglenesen anyjuknál helyeztetnek el, illetőleg ott elhelyezve maradnak. Indokok: A házasságból születeti gyermekek gyámhatósági rendelkezés folytán jelenleg is anyjuknál vannak elhelyezve. Minthogy pedig, mint az első biróság helyesen kifejtette, alperes ellen oly adatok nem bizonyittattak. melyekből megállapítható volna, hogy nála a gyermekek testi, erkölcsi nevelése veszélyeztetve van, nincs alapos indoka annak, hogy a tényleges és hatósági határozaton nyugvó állapot, bár ideiglenesen is, megváltoztattassék, miért is mindkét alsó biróság Ítélete n rendelkező rész értelmében megváltoztat tátott. Igaz ugyan, hogy a telekjegyzökönyvben bekebelezett haszonélvezeti jogra zálogjog be van kebelezve, de miután a haszonélvezeti jog az arra jogosultnak törlési nyilatkozata alapján kitöröltetett és igy ez a haszonélvezeti jog ezen naptól kezdve megszűntnek tekintendő, azt a jogot haszonélvező többé nem gyakorolhatja és arra annak hitelezője sem vezethetett végre-