A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 53. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [3. r.]

210 A JOG hajtást; a hitelezőnek tehát nem maradt fenn más joga, mint az, hogy a haszonélvezőnek a kitörlés előtt, tehát a múltra esetleg fennmaradt követelésére jogait érvényesítse. A mezőtúri kir. járásbiróság mint telekkönyvi hatóság (1891. évi szept. hó 20. 2,339/89. tk. sz. a.) Szilassy Pál ügyvéd által képviselt K. Gergely és neje T. Julianna mezőtúri lakosok felpereseknek, személyesen védekezett B. Endre ügyvéd mezőtúri lakos alperes ellen folyamatba tett igényperükben következőleg itélt: A keresetnek részben hely adatik, s az 1891. év június hó 9. napján 1.638/891. tk. sz. végzés folytán alperes javára végrehajtási zár alá vett, — a végrehajtási jegyzőkönyvben 3., 4., 5., 0. és 7. tételszámok alatt felsorolt — a 2,090/891. tkvi sz. végzéssel a zár alól már kibocsájtott terményeket helyettesitő, felperesek által birói letétbe helyezett 750 és 350 forintokra vonatkozólag felperesek feljogosittatnak, hogy jelen itélet jogerőre emelkedése után ezen összegeknek a birói letétből leendő kiutalása iránt kérvényezzenek. Felperesek keresetük azon részével, hogy a végrehajtási zár alól a végrehajtási jegyzőkönyvben 1., 2., 8., 9. és 10. tételszámok alatt felsorolt dolgok is kibocsájtassanak és szabad rendelkezésük alá adassanak, elutasittatnak. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Előrebocsájtva azt, hogy felperesi ügyvéd Szilassy Pál általános meghatalmazása ugyanezen végrehajtási ügyben a felperesek által alperes ellen lolytatott végrehajtás megszüntetése iránti perhez már előzőleg csatolva lett s ugyanazon ügyben egy alkalommal bemutatott általános meghatalmazás mellett felperesi képviselő — mint e minőségében igazolt volt — az igénykereset feletti tárgyalás alkalmával elfogadandó, felperesek keresetének részben és pedig a végrehajtási zárlati jegyzőkönyvben 3., 4.. 5., 6. és 7. tételek alatt felsorolt dolgok s illetőleg az ezeket helyettesitő, felperesektől a 2,090 tk. sz. végzés folytán birói letétül elfogadott s a 2,196. tk. sz. végzéssel a letétbe be is utalt 750 és 35<i forintok kiutalását tárgyazó részének helyt kellett adni a következő okokból : Igaz ugyan, hogy alperes javára a felperesek tulajdonát képező mezőtúri 6,930. sz. tjkvben foglalt ingatlanoknak végrehajtást szenvedett, Cs. K. Imre javára bekebelezett holtiglani haszonélvezeti jogára alperes zálogjoga C. 5. r. sz. alatt a telekjegyzőkönyvből kitünőleg már előbb felül lett kebelezve, mint a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan telekkönyvileg felperesek javára Íratott volna s így felperesek tudhatták, hogy Cs. K. Imrét s a haszonélvezetre vezetett végrehajtás folytán jogaiba lépő alperest az ingatlan haszonélvezetében nem akadályozhatják ; mindazonáltal felperesek azon állítását, hogy a Cs. K. Imre haszonélvezeti jogának gyakorlatából származott termények gyanánt zár alá vett, a végrehajtási zárlati jegyzőkönyvben 3., 4., •').. 6. és 7. tételek alatt felsorolt termények nem a Cs. K. Imre haszonélvezeti jogának gyakorlása folytán állottak elő, hanem azok felperesek munkájának, fáradozásaiknak gyümölcsei, azoknak előállításában végrehajtást szenvedő részt nem vett, sőt telekkönyvileg kitüntetett haszonélvezeti jogát felperesek ingatlanán sohasem érvényesítette, mit a felperesek részéről felhívott Sz. Lajos, P. János és K. László tanuk hittel erősített vallomásaikkal igazolják s alperes maga is hallgatólag beismert; a telekkönyvi állapottal szemben sem, melyen alapuló joga alperesnek abban áll, hogy az ingatlant állagának sérelme nélkül, mint végrehajtást szenvedett jogaiba lépett fél követelése kielégítéséig haszonélvezheti, ebből kifolyólag házilag kezelheti, avagy a törvényes formák megtartása mellett haszonbérbe adhatja, nem lehetett birói figyelmen kivül hagyni, annál kevésbbé, mivel ugyancsak a telekkönyvvel igazolt körülmény, hogy Cs. K. Imre bekebelezett haszonélvezeti jogáról, alperes végrehajtató követelésének bekebelezését megelőző időben lemondott, amennyiben 1887. évi június hó 4. törlési engedélyt adott ki, minek következtében a haszonélvezeti jog törlése C. 6. sz. alatt, bár feltételesen, de bekebelezve lett. Tekintve már most, hogy felperesek a javukra Cs. K. Imre által kiadott törlési engedély folytán akkor, amidőn alperesnek még csak zálogjoga s nem egyszersmind végrehajtási joga is volt telekkönyvileg kitüntetve s az ingatlan haszonélvezetének gyakorlatában, melyről a fentebbiek szerint Cs. K. Imre lemondott, mi sem látszott akadályul szolgálni, vették müvelés alá a tulajdonukat képező ingatlant és saját befektetésük és gondoskodásuk által terményeket állítottak elő, rosszhiszemüleg eljáró feleknek nem tekinthetők; s miután ily körülmények között a végrehajtási zár alá vett dolgok közül a termények, mint felperesek tulajdonát képező dolgok, jogszerüleg zár alá vehetők sem voltak, mivel több joggal alperes sem rendelkezett, mint amennyivel végrehajtást szenvedő birt akkor, amidőn a kérdéses termények létrehozásában végrehajtást szenvedő közre nem működött, azokat saját nevében sem követelhetné s igy követelésének kielégítésére alapul azt — felperesekkel szemben — alperes sem fordíthatja. Ebből kifolyólag a zái alá vett terményeknek a zár alóli kibocsátása s felperesek szabad rendelkezése alá adása lett volna eredetileg itéletileg kimondandó ; tekintettel azonban arra, hogy a tulajdoni jgény keresettel követelt dolgok közül a termények a 2,010. és 2,l'..ö. tk. számú végzések folytán a zár alól már ki- s felperesek rendelkezésére bocsátva lettek s ezek helyettesítésére a most emiitett végzések folytán felperesek által befizetett, birói letétül elfogadott s be is utalt 750 frt és 350 frt készpénzösszegek szolgálnak, felpereseket arra, hogy jelen itélet jogerőre emelkedése után ezen összegek kiutalása iránt kérelmezhessenek, feljogosítani kellett. Ellenben felperesek keresetüknek a végrehajtási zárlati jegyzőkönyvben 1., 2, 8., 9. és 10. tételek alatt foglalt dolgoknak a zár alól kibocsátását tárgyazó részével elutasi andók voltak, mert e tekintetben alperesnek a telekkönyvön alapuló haszonélvezeti joga gyakorlását egymagában azon körülmény, hogy azok is felperesek tényleges birtokában és használatában állanak, nem akadályozhatja. Alperessel szemben azon körülmény, hogy a zár alá vétel foganatosítása alkalmával tudta volna, miszerint a termények tulajdonjogilag nem végrehajtást szenvedőt illetik, felperesek részéről be nem igazoltatván s miután felperesek csak részben lettek nyertesek, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni kellett. ' ^ Í_ö<,Vdni A budapesti kir. ítélőtábla (1901. évi nov. ho 9. 29,078 1891. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság neheztelt Ítéletét elutasító részében és felperesi ügyvéd munkadijának és kiadásának saját megbízója irányában való megállapítására nézve helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja. Felpereseket keresetükkel egészen elutasítja és kötelezi, hogy alperes részére a felebbezési költségekkel együtt 25 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessenek. Indokok: Az ingatlan haszonélvezetének zár alá vétele a végrehajtási zálogjog bekebelezésének, illetőlek a végrehajtási jog feljegyzésének lévén törvényszerű következménye, nyilvánvaló, hogy amig a végrehajtás nyilvánkönyvi foganatosítása hatályában fennáll, az annak következményét képező zár alá vétel nem helyezhető hatályon kivül, következőképpen olyan körülmények, melyek a végrehajtási bejegyzés hatálytalanítására nem alkalmasak, a végrehajtási zár alá vett haszonélvezet tartozékainak a zár alól való feloldására sem szolgálhatnak alapul. Már pedig az a körülmény, hogy végrehajtást szenvedő a mezőtúri 6,030. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlan haszonélvezete sohasem illette, hanem a zár alá vett tartozékok a felperesek tulajdonát képező ingatlannak tartozékai és a termények felperesek munkájának gyümölcsei, szemben azzal, hogy a hivatkozott telekjkönyvben C. 1. sorszám alatt végrehajtást szenvedő javára a haszonélvezeti jog bekebeleztetett s annak a végrehajtató követelésének bekebelezése után kieszközölt kitörlése a végrehajtató követelésére nézve a telekkönyvi rendt. 79. §-a értelmében nem létezőnek tekintendő, végrehajtató nyilvánkönyvi jogát csak az esetben érinthetné, ha e körülményt végrehajtató már a zálogjog bekebelezésekor tudta volna ; ezt azonban felperesek a tárgyalás foly amán nem is állították, a felebbezésben felhozott ily irányú kifogás pedig, mint elkésett, figyelembe nem vehető. Az sem szolgálhat alapul a tartozékoknak a zár alól való feloldására, hogy a tartozékok birtokában már a zárlat foganatosításakor felperesek voltak; mert a nyilvánkönyvön kívül keletkezett jogviszonyok a jóhiszeműen szerzett nyilvánkönyvi jogokat nem sérthetik; végrehajtást szenvedő haszonélvezeti jogának felperesek részéről vitatott elbirtoklása pedig, még ha erre vonatkozó állításuk birna is alappal, a nyilvánkönyvben bizva szerzett jogok sérelmére nem szolgálhatna. A m. kir. Kúria (1892. évi szept. hó 27. 9,948 1892. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A neheztelt ítéletnek helybenhagyó része ellen beadott felebbezés az 1881 : LX. t.-c. 97. §-a alapján hivatalból visszautasittatik, egyebekben pedig az itélet megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Igaz ugyan, hogy a mezőtúri 6,930. számú telekjkönyvben Cs. K. Imre javára C. 1. alatt bekebelezett haszonélvezeti jogra C. 5. alatt B. Endre zálogjoga be van kebelezve, de miután a haszonélvezeti jog az arra jogosultnak 1887. évi június hó 4-én kelt törlési nyilatkozata alapján C. 6. alatt kitöröltetett és igy ez a haszonélvezeti jog ezen naptól kezdve megszűntnek tekintendő, azt a jogot Cs. K. Imre többé nem gyakorolhatja és arra annak hitelezője sem vezethetett végrehajtást. A hitelezőnek tehát nem maradt fenn más joga, mint az, hogy Cs. K. Imrének, a haszonélvezőnek, a kitörlés előtt, tehát a múltra esetleg fennmaradt követelésére jogait érvényesítse ; ez az eset azonban jelenleg fenn nem forog. I. r. alperes abban az időben, amidőn a kereseti tárgyakat követelésének fedezetére a II. r. alperestől kézi zálogul kapta, tudta azt, hogy azok tulajdonát felperes a II. r. alperestől megszerezte és midőn annak dacára azokra I. r. alperes II. r. alperes irányában zálogjogot szerzett, rosszhiszeműen járt el, amiből következik, hogy a II. r. alperesnek visszaadott áruk kiszolgáltatása miatt, a felperesnek jogtalanul okozott kárért felelős. A fehértemplomi kir. tszék (1904. május hó 24-én 4,529 1904. p. sz. a.) Markovits György dr. ügyv. által képviselt R. M. felperesnek, König Ármin dr. ügyv. által képviselt D Gy I r és nem védekező G. I. II. r. alperesek ellen 242 hl 94 1 űrtartalmú 34 hordó bor kiadása, vagy egyenértékének megfizetése iránti ügyében következőleg itélt: . ux A'Perrefk egyetemleg kötelesek 15 nap alatt, végrehajtás terhével a felperesnek pecsétjével ellátott 34 db 242 hl és 94 1 űrtartalmú hordókat és az ezekbe töltött 242 hl. és 94 1 menvnyiségu bort elszállításra felperesnek kiadni, vagy szintén egyetemleg kötelesek alperesek, ugyancsak 15 nap alatt, végrehajtás {%o^í f,e,mhtett bordók, - illetve bor egyenértéke fejében 5,220 K.-t felperesnek megfizetni. Végül alperesek egvetemlegesen