A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 52. szám - A könnyelmű bünperinditás korlátozása

375 mentnek sincs fölötte joga. Az mellékes Concha előtt és alárendelt, kicsinyes cél végeredményében, hogy a kormány jogi vagy nem jogi intézmény legyen, ezt önmagáért vitatni se volna érdemes; ámde azt kimutatni, hogy a parlament többségének a kormány élete fölött rendelkezni joga nincs: í onchának kiváló nagy előszeretettel forszirozott törekvése. Vájjon mi ingerelheti őt a parlament jogának, a nemzet akaratának letörésére és másfelől a Bécstől függő magyar kormány önkényes hatalmának megerősítésére ? Mi ingerelheti, mi tüzelheti oly szenvedélyesen, hogy c miatt meghamisítsa az 1848-ki törvényeket és félremagyarázza az alkotmánytan mindenki által igaznak, helyesnek elfogadott szabályait ? Concha azt hiszi, hogy bebizonyította, miként a parlamenti kormány nem jogi intézmény ; ha ez ugy van, akkor bebizonyított dolog — szerinte — eo ipso, hogy a kormány élete fölött nem a parlament, hanem az uralkodó rendelkezik. Ekkor átmegy az az ősjog, melynek fonása kizárólag a nemzeti akarat — az uralkodó hatalmába és a mai magyarországi állapot is uti figura docct - törvényes és alkotmányos. A nemzet ősjogát átlopja az uralkodó hatalmi körébe. Vajon mi oka lehet erre egy magyar embernek.- Mi oka lehet arra ( onchának, hogy kinos vergődések között, lealázó falsificatióval igyekezzék kiütni ősi jogát, ősi fegyverét a nemzetnek a kezéből és odaadni akarni annak az uralkodó családnak, melynek hagyományos politikája több kárt okozott a magyarnak, mint bármely más befolyás vagy ellenség a világon ? Az angolok azért nem próbálták parlamenti alkotmányukat jogivá tenni, mert annak céljait, bár közvetve, jogi kényszer nélkül is elbírják érni és mert tudják hogy a parlamenti kormányzásnak ténybeli előfeltételei vannak — ezt mondja Concha. Bizony ! Angliában a parlamenti kormányzás lehetséges jogi kényszer nélkül is. Vajon miért van ez? Még egyet kérdek: A haladó pártnak s általa az országnak szánt Fejérváry-féle vaskos programmnak van egy idevonatkozó nagy igazsága. Azt mondja, hogy Angliában 200 év óta és nálunk 1867 óta soha meg nem történt, hogy a fejedelem törvényszentesitési jogában rejlő vétóját a törvényjavaslat benyújtása, parlamenti letárgyalása után gyakorolta volna, mivel mindig előzetesen kiegyezett egymással a törvényhozás két faktora. Ez is igaz. Hát ennek mi az oka? Angliában jogi kényszer nélkül is lehetséges a parlamenti kormányzás és Angliában nem használta a király 200 év óta törvényszentesitési vétójogát azért, mivel Angliában oly erős és elhatározó a nemzet akarata, másfelől annyira concilians és alkotmányos az uralkodó politikája, hogy mindenben érvényesült a parlamenti többség szándéka és törekvése; Magyarországon ellenben annyira önkényes volt 1867 óta is a fejedelmi hatalom és annyira gyáva, elnéző a nemzet képviselete, hogy mindenben előre érvényesült az uralkodó akarata a nemzet akaratával szemben. Ez az oka, hogy jogi és fegyveres hatalmi kényszer nélkül folyt le az irt idő alatt a parlamenti kormányzás ugy Angliában mint Magyarországon ; megvan a hasonlóság látszólag az eredményben, de megvan a szörnyű nagy ellentét a lényegben. Hogy lehet ezt a szörnyű nagy ellentétet nem látni és ugy hasonlítani össze a két alkotmányt, mintha csakugyan hasonló volna r — Hát írott papíron hasonló is, de a valóságban nekünk a Habsburg-uralom alatt még egy félóráig se volt rendes alkotmányunk. Az 1848. évi III. t.-cikk szövegében •— ellenkezőleg, mint a hogy állítja Concha -— éppen a miniszteri felelősség van tüzetesen szabályozva és a függetlenség csak éppen fölemlítve. Aki ismeri az általános közjog szabályait és ismeri a mi közösügyes helyzetünket és a bécsi udvar politikáját Magyarországgal szemben — természetesnek tekinti azon okfejtést, hogy mindez azért történt akkor ugy, ahogy történt, mert a parlament akarta határozottan alárendelt miniszteri közegeinek kormányzati felelősségét tüzetesen kodifikálni és nem akarta számára azt a függetlenséget biztosítani az országgyűléssel szemben, amelylyel kormány sohasem bírt valódi alkotmányos államban és nem akarta bővebben okolni az udvarral szemben, öröklött lojálitáson nyugvó udvariasságból. Abban rejlhetik állampolitikai célszerűség, hogy a kormány elhagyja-e helyét leszavaztatása pillanatában vagy sem r; de ez a célszerűségi kérdés nem ad semmi olyan positiót semmiféle parlamenti kormánynak, hogy a nemzetgyűlés akaratával dacolhasson, még ha a fejedelem biztatja is, különben azonnal megszűnik az ország alkotmányossága. A közjog szabályait meghamisítani, tételes törvény rendelkezéseit elcsavarni s ezáltal nemzeti kárt okozni, egyetemi tanárnál bajosan történhetik meg egyszerű tévedésből ; de megtörténhetik kormány iránti szolgahííségből. Pedig ez nagy baj, mert a tudomány nem tartozik senkinek hűséggel, csak az igazságnak. A könnyelmű bünperinditás korlátozása Irta MOSKOVITZ IVÁN, újpesti kir. albiró. Ha végignézzük bíróságaink, különösen járásbiróságaink statisztikáját, meglepő, hogy mennyi bűnügy végződik fölmentő ítélettel, megszüntető vagy éppen nyomozatmegszüntető | illetve az eljárás megindítását megtagadó) határozattal, — tehát, hogy az eljárás során, de sokszor már az eljárás legkezdetén is mennyi följelentés mutatkozik nyilvánvalóan alaptalannak. Pediglen minden egyes ilyen alaptalanul megindult bűnügy súlyos sérelmet jelent több irányban, 1. sérelmet az állam hivatalos apparátusára nézve, amelyet fölöslegesen hoz mozgásba, amelynek fáradságot, időmulasztást, sokszor költséget is okoz, és ami szerintem sokkal fontosabb, amelynek a műveletlen elemek előtti tekintélyéből, minden ilyen bűnügyi vaklárma egyegy adagot lekoptat ; 2. sérelmet okoz mindazoknak a feleknek vagy tanuknak, akiket sokszor minden díjazás nélkül 5— 6 ólára elvon rendes kenyérkeresetöktől, de 3. mindezeknél komolyabban sérti a följelentettek, a gyanúsítottak érdekét, akik a Büntetőperrendtartás minden humanitása mellett is, nemcsak jó hirnevükben szenvednek csorbát, de bizony elővezetés terhe alatti idézések, rendőri felügyelet, előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság, ház-és személymotozások által, jogosan ugyan, de méltánytalan módon legelemibb szabadság-jogaiknak biztonságától is mogfosztvák az eljárás tartama alatt. Ezekért az alaptalan bűnvádi eljárásokért, a felelősség csak elenyészően kis részben terheli bíróságainkat és ügyészeinket. Egyes közbiztonsági irendőri közegek tulbuzgalmának van ugyan itt-ott része az ilyen ügyek megindításában, de az átlagot tekintve, sem dolust, sem nagyobb mértékű könynyelmüséget közöttük sem észlelhetünk. A komoly hibát maguknál a jogkereső, helyesebben a bosszút, vagy pediglen a büntető uton polgári hasznokat kereső ügyfeleknél látom. Nehéz volna e közlemény keretében mindazokat a lélektani rugókat felsorolnunk, amelyeket a gyakorlatban annyiszor látunk a ((jogát, a hátóság oltalmát szorgalmazó)) panaszosoknak becsületes maszkja mögül ránk vigyorogni. Az egyik önmagát akarja, az ő feje fölött függő eriminális veszélylyel szemben, praeventiv följelentéssel védeni; a másik, polgári perét vagy polgári természetű elszámolását akarja önmagára nézve kedvező irányba terelni egy-egy alaptalan, de zsarolási célzatokra mégis alkalmas büntető panasszal ; a harmadik, az esetleg hosszadalmas vagy kétes eredményű magánjogi vagy kereskedelmi kereset beadása helyett választja az olcsóbb és követelések behajtására, az adós megfélemlítésére fölöttébb alkalmas, csalás vagy sikkasztás miatti panaszt. Na meg azután osztályegyezségek siettetésére, tanuknak «aggályos»-sá tételére is igen sokszor beválik ez a módszer. Arról, hogy a becsületsértések és rágalmazások, közcsend elleni kihágások és magánlaksértések miatti följelentéseknek, mekkora százaléka tisztán légből kapott, azt vélem, hogy beszélnünk is merőben fölösleges. A hamis vádra és a hatóság előtti rágalmazásra vonatkozó büntető rendelkezések e téren nem váltak be, és egyáltalán alkalmatlanok arra, hogy a büntető ut jogosulatlan igénybevételével okozott abususnak útját állják. A hamis vád tényálladéka elvégre is ritkán áll meg az ilyen esetekben; vagy helyesebben, ritkán bizonyítható. A hatóság előtti rágalmazás vétsége pediglen inditványi delictum, amely miatt éppen akkor, amikor az alaptalan följelentés miatt leginkább jogos volna a retorsio ; éppen akkor, amikor az ilyen helytelen följelentés jámbor, békés emberek ellen irányul, nem szoktak magáninditványt előterjeszteni. De még azután ezeknek a törvényes eszközöknek (a hamis vád vagy rágalmazás miatti perbefogásnak i gyakori, vagy éppen fölmentés vagy megszüntetés esetén ipso facto való alkalmazása circulus vitiosus-t létesítene, még jobban szaporítaná a bűnügyeket, és igen sok méltánytalanságnak volna forrása, — mert épen a jóhiszemű, kevésbbé körmönfont alapperbeli panaszosok éreznék elsősorban ennek a viszontbünperlekedésnek súlyát. A B. P. 483. §-ának rendelkezését a gyakorlatban ritkán alkalmazzák; de meg a «tudva hamis, vagy föltűnően gondatlana följelentés fogalmát kissé szűknek is találjuk, mert elvégre is méltányos dolog, hogy az egyszerűen «gondat/ann-ságból eredő följelentések esetében is a följelentő marasz taltassék a költségekben. És igazságos volna, ha ilyenkor a mai rendszerünk szerint kirótt, — a terhelt személyes megjelenésével járó, — és a védelmére birói mérlegelés szerint igazán szükséges költségeket is a magánvádló vagy a följelentő térítené meg. Mi több, bár nehezen keresztülvihető, de helyes volna, ha teljesen vagyontalan terhelteknek még ezeket a költségeket is a kincstár előlegezné, a fölmentés vagy megszüntetés jogerőre emelkedésekor azonnal, és azután a közadók