A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 52. szám - Jogi intézmény-e a parlamenti kormány?

374 A JOG tette, hogy meteorként tündöklő pályafutásának eredete: az ügyvédi pálya volt, — és ezért egykori pályatársai iránt is mindig meleg rokonszenvvel viseltetett. Szabó ennyi munka után a nyugalmat jól kiérdemelte és életének alkonyán azon megnyugtató érzéssel pillanthat vissza megfutott fényes pályájára, melynek a német költő azon ékes szavakkal adott kifejezést: «Wer den Bestén seiner Zeit genug gethan, Der hat gelebt für alle Zeiten». Révai Lajos dr. Jogi intézmény-e a parlamenti kormány ? Irta. BÖLÖNI LÁSZLÓ, bánffyhunyadi ügyvéd. A Budapesti Szemle decemberi füzetében Concha Győző fejtegeti e kérdést ujabban nagy apparátussal és megfejti, hogj nem jogi intézmény a parlamenti kormány. Bocsánat, ha kemény vád alá helyezem élő jogtudósaink egy részének okoskodását — ugy magánjogi téren akkor, midőn tapasztalom, hogy tanításaikat azért födi homály és érthetetlenség, mert az 1848-iki nagy átalakulás horderejét, következményeit és lehető tanulságait mindeddig a maga valójában még föl nem fogván, meg nem értvén, e miatt lépten-nyomon összezavarják a magyar élő jogot a történeti joggal s törekvésük fiaskóval határos, — mint közjogi téren akkor, midőn szintén tapasztalom azt a közönyt és felületességet, melylyel bírálják, mérlegelik egyfelől a mai osztrák-magyar visszony közösségének valódi kritériumait és másfelől azt a tudákos mohóságot, melylyel tárgyalják külföldi önálló országok alkotmányát és amelylyel mindig összehasonlítják és pedig szerencsétlenül a mi közösügyes alkotmányunkat. Magas hivatáskörbe jutni, elfoglalni tekintélyes állást, mely után önként ragasztják annak viselőjére az emberek az egyéni reputatio tisztességének elismerését, a tudásnak nagy quantumát és a józan ítélő tehetségnek hódító előnyét és ezen hatáskörben és állásban félrevezetni akarni az embereket . . nagy könnyelműség; ha pedig ez a könnyelmű törekvés bizonyos politikai pártállás érdekének palástolt legyezgetése céljából történik és a tudós nem átalja az exakt tudomány csalhatatlan tételének általános igazságát egyoldalú párttörekvések szolgálatába hajtani: az ilyen tudós azonnal megszűnik tudós lenni. Rátérve a kérdésre, a parlamenti kormány magyar szervezését tárgyalva, Concha Gy. az 1848. évi III. tcikkre hivatkozással azt állapítja meg első sorban, hogy a minisztérium megalkotásakor a törvény első főfontosságu rendelkezése abban rejlik, «amit a törvénycikk neve jelez», hogy a magyar minisztérium független, a felelősség csak azután következik ; az első cél, melyre a nemzet törekedett, a kormányzati függetlenség ; a felelősség tekintetében nem is oly világos a törvényhozó szándéka, mint a függetlenségre nézve, névszerint, hogy minő, mekkora legyen a felelősség ' A parlamenti kormány kormányzati függetlensége csak ugy lehetséges és a parlamenti kormány csak akkor válnék jogi intézménynyé, ha a parlament többségének bizalmában és határozatában nem keresünk semmi jogi erőt a kormány megtartásához vagy buktatásához. A parlament bizalmának vagy bizalmatlanságának az a joghatálya, melytől függene a kormány élete vagy bukása, egyenes ellentétben állana az államfő miniszterkinevezési jogával; emiatt a parlamenti kormány a világon sehol se jogintézmény, hanem csak illemszabályok alatt álló institúció és a király által kinevezett minisztérium törvényes kormány marad akkor is, ha az országgyűlés ellene egyenesen kifejezi bizalmatlanságát. . . Ezek a kijelentések képezik a i 'oncha Gy. fejtegetéseinek magvát; ennyi idézet nekem bőven elég ahoz, amit mondani akarok ezúttal. A tudós tanár ur kellő készültséggel berendezett okoskodásának nyüt intentiója legkisebb kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy az 1848-ik törvény főtörekvése volt a minisztérium első alakításakor, a minisztérium kormányzati függetlenségének biztosítása. Ez a függetlenség megmenti a kormányt attól, hogy a parlament bizalmával vagy bizalmatlanságával törődjék; mert a király által kinevezett kormány akkor is törvényes kormány, ha az országgyűlés akárhányszor leszavazza, vagy ha neki egyenesen bizalmatlanságot szavaz is. Világos mindenki előtt, aki a fejtegetést elolvassa, hogy Concha Gy. szerint, a parlamenti kormány sorsa is nem a parlamenttől függ, hanem az uralkodótól, a parlamenttel szemben független. Ezt akarta az 1848-ki III. t.-cikk és alkalmazzuk a jelenre az okoskodást, ez a fő! — azért alkotmányos parlamenti kormány Magyarországon a jelenlegi Féjérváry-korna&n% mert a király kinevezését birja; a parlament bizalmával pedig nem kell törődnie. Ilyet állit, ilyet fejteget Magyarországon egy magyar egyetemi tanár? ' Hát igy ismeri az osztrákmagyar visszony közösségének kritériumait, igy ismeri a magyar közjogot, hogy ilyen elméletre tanítsa tanítványait ? ! Hát található-e egy szemernyi hazafiság ebben a tanításban ? ! Bizony nem. Abban igaza van, hogy az 1848-ki törvény első sorban és főként arra törekedett, hogy az alkotandó magyar minisztérium függetlensége, kormányzati függetlensége biztosítva legyen. De kivel szemben ? Bizonyára nem a magyar parlamenttel szemben. Ismeri a tudós tanár ur a történelemből, hogy a Habsburgok jellegzetes politikája már Mátyás és Ferdinánd alatt Bécsben fölállította a «geheime Conferenzo Ca kamarilla) intézményét, melynek támogatásával a bécsi udvar külügyi dolgokban ugy intézkedik, a magyarok kizárásával, ahogy ő akar, a magyar országgyűlésnek külügyi dolgokba beleszólása nincs, csak katonát és pénzt volt joguk megszavazni a rendeknek. Ismeri a Mária Terézia alatt keletkezett «Staatsrath» központosító bécsi intézményt, mely az összbirodalmi törekvések megvalósításával foglalkozott s Magyarország osztrák birodalmi egységesítését szolgálta. Ismeri az udvari kancelláriát, a királyi helytartó tanácsot, az udvari kincstárt, a bécsi hadi tanácsot. Mohát ha ismeri ezeket lényegében és célzataiban, eltudja-e képzelni, hogy ezektől, ezeknek az öröklött absolutistikus funkciójától és funkciója mellett működhetett volna valaha magyar minisztérium, ha első sorban ki nem mondjuk törvényileg ennek a minisztériumnak független magyar voltát ? A törvényben független magyar . . minisztérium alakításáról van szó világosan. Képtelenség föltételezni, hogy az 1848-iki magyar országgyűlés gondolkozásában csak megvillanhatott volna is az az eszme, melylyel az újonnan szervezett parlamenti kormányt függetlenítsék magától a parlamenttől és alárendeljék Bécsnek és Bécs akaratának, mint ahogy van a trón önkényes nyomása miatt jelenleg a Fejerváry-koTmitiy. Concha Gy. pedig ezt állítja és ezt bizonyítgatná. Hát megérdemli-e a jelenlegi politikai helyzet vagy a Fejér váry-kormány, hogy érdekében ekkora falsificatióval harcoljon egy tudós egyetemi tanár, mely az ő aberratiójának kétségtelen botlása r Hát a közönséget, az ifjúságot abból a magas hivatáskörből ilyenekre tanítják? Hát vájjon a tudós tanárnak egyszerű botlása-e ez a hazafiatlan fejtegetés, vagy önző pártérdek sugallata: Concha Gy. magyarázatának alapfogalmait különben majdnem a lehetetlenséggel határos megérteni, azért, mert annak a célnak érdekében, hogy kimutathassa, miként a parlamenti kormány nem jogi intézmény oly annyira erőszakos magyarázatokra, facsaros keltetésekre szorítkozik, melyek a világos értelem előtt is sűrű homálylyal födik el a kérdés lényegét és körvonalait. Neveli a sötétséget okoskodásában az a zavar, mely onnan származik, hogy az osztrák-magyar közös visszonyokban magyar közjognak tekinti azt a jogot is, ami tulajdonképpen a magyar ember előtt nemzetközi jog. Ha a parlament többségének, ha magának az országgyűlésnek s ekként az országgyűlés által képviselt nemzetnek a magatartása és akarata a kormánynyal szemben nem jog, csak pium desiderium, csak kegyes óhajtás — akkor a parlamenti kormány tekinthető jogi intézménynek : de ha a parlamenti többség magatartásában nyilvánuló nemzeti akarat jog és törvény a kormánynyal szemben, akkor a parlamenti kormány nem jogi intézmény. Ez a ('oncha magyarázata, vagyis, ha a parlament akarata a kormánynyal szemben csak óhajtás, akkor a kormány jogi intézmény ; de ha a parlament akarata a kormánynyal szemben jog, akkor a kormány nem jogi intézmény. Ilyen magyarázat mellett mindenki éppen megfordítva látja a valót és csodálkozik azon, hogy a parlamenti kormány éppen akkor nem jogi intézmény, mikor a parlament jogi akaratán nyugszik. Persze, ez hamis magyarázat etimologice is; de főként hamis közjogilag azért, mert tudjuk, hogy minden valóban alkotmányos államban a nemzeti akarat az ősforrása minden jognak s igy az ország parlamentjének természetesen megvan az a joga is, hogy alárendelt közege előtt, a kormány előtt, akarata jog, — sőt nemcsak, hanem parancs legyen. Cikkíró őszintesége súlyos kritika alá esik azért, mert a nemzet ezen eredeti jogát kétségbe vonni nem mervén, nyíltan nincs bátorsága ellene támadni, — kerülő utat tesz, A, t mondja, hogy ha a parlamenti kormány nem jogi intézmény s ugy véli hogy ezt a tételét be is igazolta, — akkor a pária-