A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 51. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [2. r.]

A J A férj és feleség ellen egy beadványban csődöt nem lehet kérni; az ilyen kérvény, mint halmozott visszautasítandó. (A m. kir. Kúria 1903. október 17. 1,316/905. sz. a.) A munkaadó az ipari munkást ért balesetért csak abban az esetben felelős, ha a munka közben ért baleset az ő vétkességében, az óvó intézkedések megtételének részéről való elmulasztásában, vagy alkalmazottjai megválasztása s alkalmazása körüli köteles gondossága elhanyagolásában leli okát, vagy ha az iparüzem állandó vagy rendkívüli veszélylyel jár. (A budapesti kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság 1905. október 19. II. G. 111/iyOó ) Ügyvédi dijról adott váltó, amennyiben az ügyv. rendt. 54. gának megfelelő okirat nem állíttatott ki, nem érvényesíthető akkor, de csakis akkor, ha e miatt váltóperben kifogás tétetik. (A m. kir. Kúria l'JOö. június 14. 1,426/904. A telepítési záradék bélyeglenyomattal lévén a váltóra reávezetve, az utólagos telepítés kifogása a tárgyalás első napján el nem késett. Utólagos telepítés a kitöltetlen váltóban jogellenes kitöltésnek levén tekintendő, ez akifogás jóhiszemű harmadik személyekkel szemben nem érvényesíthető. (A m kir. Kúria 1905. október 23. Uö'yOj.) Fixvétel fennforgásának esete nemcsak ide vonatkozó kifejezett nyilatkozat alapján, hanem konkludens tényekből is megállapítható, különösen abból a körülményből, hogy az adás vétel tárgyát képező áruknak a vevő részéről való továbbeladatása az áru természetéből folyólag bizonyos határidőig van kötve. (A in. kir. Kúria 1905. október 25. 1,346/9040 A bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény elzálogosítása esetében az elhalt biztosított birtokában levőnek tekintendő s igy a biztositási összeg az ö hagyatékát képezi. (A m. kii. Kúria 1905. okt 23. 72/905.) Oly betegségek elhallgatása, melyek enyheségüknél és jelentéktelenségüknél fogva a biztosítás elvállalására befolyással ugy sem lehetnek, nem sérti a közlési kötelezettséget egyrészt, mert ily betegségek nem tekinthetők «fontosak >-nak, másrészt, mert a lefolyásukban jelentéktelen s maguk után nyomot nem hagyó betegségek bevallásának elmulasztása a róluk való megfeledkezésnek is lehet a következménye. (A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság 17ó5. nov. 3. II. G. 120/1905.) Bűnügyekben. A kir. járásbíróság ítéleteinek, a pénzbüntetések átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseivel megsértette a törvényt, nevezetesen a kih. Btk. 22. g-ának második bekezdésében foglalt azt a szabályt, mely szerint két forintot, vagyis négy koronát felül nem haladó pénzbüntetés helyett tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárás nem állapitható meg ; s mely szerint a vádlottakra kiszabott három és két korona pénzbüntetések csak tizenkét órai elzárásra voltak átváltoztathatok. Megsértette továbbá a törvényt annyiban is, amennyiben a pénzbüntetések befizetésére 15 napi határidőt szabott, az 1898 évi II. t.-c. alapján kiszabott pénzbüntetések ezen törvény 70. g-a szerint 48 óra alatt fizetendők. Megsértette végül annyiban is, amennyiben vádlott főbüntetését a kih. Btk. 21. § ának tényleges alkalmazásával elzárás helyett pénzbüntetésben állapítván meg, az említett §. helyett mégis a kih. Btk. 22. g át hivta fel. A magyar kir. Kúria (1905. november 18-án 9,536. p. sz. alatt) magánosok elleni erőszak vétsége, illetve az 1898. évi II. t.-c. 66. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott kihágás miatt vádolt M. István és társai elleni ügyében következőleg itilt: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a szatmárnémeti kir. járásbíróság 1904. évi június hó 28-án 1904. B. 526/13. szám alatt hozott jogerős Ítéletével megsértette a törvényt annyiban, amennyiben a K. Imre s társai vádlottak ellen az 1898. évi II. t.-c. 66. §-a alapján a kih. Btk. 21. §-ának alkalmazásával főbüntetésképp egyenként három (3) koronában és mellékbüntetéskép egyenként két (2) koronában megállapított pénzbüntetéseket behajthatlanság esetére egy-egy napi elzárásra: úgyszintén megsértette a törvényt az 1904. évi július hó 25-én 1904. B. 526/16. sz. alatt hozott jogerős Ítéletével is annyiban, amennyiben az O. Zsigmond vádlottra ugyancsak az 1898. évi II. t.-c. 66. §-a alapján főbüntetéskép kiszabott három korona és mellékbüntetéskép kiszabott két korona pénzbüntetést behajthatlanság esetére szintén egy-egy napi elzárásra átváltoztatni rendelte. Megsértette továbbá a törvényt a nevezett kir. járásbíróság annyiban is, amennyiben fennebb idézett keletű és számú kétrendü Ítéletében a pénzbüntetések lefizetésére 15 napi határidőt szabott; és végül annyiban, amennyiben 1904. évi július hó 25-én. 1904. B. 526/16. sz. alatt hozott Ítéletében a kih. Btk.-nek a büntetés kiszabásánál tényleg alkalmazott 21. §-a helyett annak 22. í?-át hivta fel. Egyúttal pedig a szatmárnémeti kir. járásbíróság által 1904. évi június hó 21-én 1904. B. 526/13. sz. alatt és 1904. évi július hó 25-én 1904. B. 526/16. sz. alatt hozott Ítéleteknek a nevezett vádlottakra fő- és mellékbüntetéskép kiszabott pénzbüntetések átváltoztatására vonatkozó rendelkezései hatályon kivül helyeztetnek és a vádlottak mindegyikére főbüntetéskép kiszabott három korona és mellékbüntetéskép kiszabott két korona pénzbüntetést helyettesítő elzárásbüntetés tartama tizenkét (12) órában állapittatik meg. Indokok : A szatmárnémetii kir. járásbíróság a M. István és OG 203 társai ellen, magánosak elleni erőszak vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben 1904. évi június hó 28-án 1904. B. 526/13. sz. alatt hozott, a felek megnyugvása folyán jogerőssé vált ítéletével K. István s társai vádlottakat az 1898. évi II. t.-c. 66. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott kihágásban bűnösöknek nyilvánítván, azokat az idézett szakasz alapján a kih. Btk. 21. §-ának alkalmazásával, egyenként behajthatlanság esetén egy napi elzárásra átváltoztatandó három (3) korona pénzbüntetésre mint főés behajhatatlanság esetén szintén egy napi elzárásia átváltoztatandó két (2) korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ; — 1904. évi. július hó 25-én 1904. B. 526/16. sz. alatt hozott jogerős ítéletével pedig O. Zs. vádlottat az emiitett kihágás miatt ugyancsak egy-egy napi elzárással helyettesítendő 3 és 2 korona fő- és mellékpénzbüntetésre ítélte el : és ezek az ítéletek ifj. F. J., F. J., F. L. és G. I. kivételével a többi fent nevezett vádlotakkal szemben, részint a pénzbüntetések behajtása, részint a helyettesítő elzárásbüntetés végrehajtása utján foganatba is vétettek. A kir. járásbíróság emiitett ítéleteinek a pénzbüntetések átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseivel megsértette a törvényt, nevezetesen a kih Btk. 22. §-ának második bekezdésében foglalt azt a szabályt, mely szerint két forintot, vagyis négy koronát felül nem haladó pénzbüntetés helyett tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárás nem állapitható meg; s mely szerint a vádlottakra kiszabott három és két korona pénzbüntetések csak tizenkét órai elzárásia voltak átváltoztathatok. Megsértette továbbá a törvényt a nevezett kir. járásbíróság annyiban is, amennyiben fennebb idézett keletű és számú kétrendü 'ítéletében a pénzbüntetések befizetésére 15 napi határidől szabott; az 1898. évi II. t.-c. alapján kiszabott pénzbüntetések ezen törvény 70. §-a szerint 48 óra alatt fizetendők. Megsértette végül a törvényt a nevezett kir. járásbíróság annyiban is, amennyiben 1904. évi július hó 25-én 1904. B. 520,16. sz. a. hozott ítéletével O. Zs. vádlott főbüntetését a kih. Btk. 21. §-ának tényleges alkalmazásával elzárás helyett pénzbüntetésben állapítván meg, az emiitett §. helyett mégis a kih. Btk. 22. §-át hivta fel. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértéseket megállapítani, egyúttal pedig a kir. járásbíróság kétrendü ítéletének a nevezett vádlottakra kiszabott pénzbüntetések átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseit hatályon kivül helyezni és a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében a pénzbüntetéseket helyettesítő elzárásbüntetést a törvényes mértékre leszállítani kellett. Aki népiskolai tanítónőről azt a hirt terjeszti, hogy vallásellenes tanokat hirdet, rágalmazásban bűnös. \\ m. kir. Kúria 190ÍJ. sze^t. 80. 8,149. sz. a.) Vádlott azt a cselekményt, melyért a budapesti kir. büntetőtörvényszéknek ítéletével nyolc hónapi börtönre Ítéltetett, feltételes szabadságon léte, tehát a korábbi büntetésének tartama alatt követte el. Ilyen esetben a m. kir. Kúriának 18. számú büntetőjogi döntvénye szerint az összbüntetés, vagyis az egyes büntetéseknek a többi cselekmények miatti büntetések félbeszakitlan tartama szempontjából arányos enyhítése mellőzendő s az 1880: XXXVII. t.-c. 36. g-a alkalmazandó. (A m. kir. Kúria 1905. okt. 19. 8,071. sz. a) Periratban, nem perben álló egyén ellen elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás miatt, a periratot ellenjegyzett ügyvéd büntetőjogilag felelős. (A m. kir. Kúria 1905. szept. 27. 8,346. sz. a.) A btkv. 382. g-ába ütköző cselekmény, mint a csalásnak minősített esete, csak akkor állapitható meg, ha annak a tényálladékában a btkv. 379. g-ába meghatározott csalásnak általános tényálladéki ismérvei benne foglaltatnak. A tűzkár elleni biztositási ügylet lényege abban áll, hogy a biztosító-társaság arra nézve vállal kötelezettséget, hogy a biztositott vagyontárgyban akár véletlen baleset, akár a szerződő félétől idegen, vagy a szerződő féltől mozgásba nem hozott kéz által szándékosan okozott tűzkárt a biztosítottnak a szerződés feltételei szerint meg fogja téríteni. Mindazokban az esetekben tehát, midőn valaki az értéken felül biztositott vagyonát önmaga s oly módon gyújtja, avagy gyújtatja fel, hogy a tüzeset akár véletlen balesetnek, akár idegen kéz által az ö hozzájárulása nélkül véghezvitt gyújtogatás következményének tűnjék fel s ezt abból a célból teszi, hogy ezt a látszatot felhasználva, a biztosító társaságtól a biztositási összeget megkapja, az illető tulajdonos cselekményében nyilvánvalóan benne van a jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata s sértettnek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtése s ennek ebből folyó vagyoni károsodása illetve ennek okszerű bekövetkezhetése. (A m. kir. Kúria 1905. okt. 25. 9,138. sz. a.) Levél utján elkövetett zsarolás esetén az a bíróság illetékes, amelynek területén a levél a sértettnek kézbesittetett. Ha a zsarolás több levélben követtetett el és ezen levelek a sértettnek különböző bíróságok területén lettek kézbesítve, az a bíróság lesz illetékes, amely a másikat megelőzte. (A m. kir Kúria 1905. jul. 26. 6,592. sz. a.) A társtettesség megállapításához elég, ha a lopás végre • hajtására szövetkezők közvetlenül közreműködtek arra, hogy a dolog elvihető és közösen eltulajdonítható volt. (A m. kir. Kúria 1905 okt. 17. 8,852. sz. a.)