A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 51. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [2. r.]

202 A JOG vett dolgozatok közzététele mások jogainak sérelme nélkül történjék. Az elsőrendű alperes azonban a kérdéses tárcacikk közlésénél lapszerkesztői állásából szükségképpen folyó ezt a kötelességét nemcsak teljesen félreismerte, hanem azt meg is szegte, amennyi- I ben az elsőbiróság megállapítása szerint a kérdéses tárcacikk a szerző beleegyezése nélkül lett az elsőrendű alperes által szerkesztett hírlapban közölve s minthogy e szerint gondatlansággal alaposan terhelhető, ő ellenében az 1884: XVI. t.-a. 19. §-a alapján a vétség fokozatához mért büntetést alkalmazni s e tekintetben mindkét alsófoku bíróság ítéletét megváltoztatni, amennyiben pedig a büntetendőnek talált gondatlanság az elsőrendű alperes terhére megállapított ennek folyományaként az elsőrendű alperes kártérítési kötelezettsége is fennforogván, erre vonatkozólag a másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbíróságnak, az elsőrendű alperest a kártérítés fizetésében elmarasztaló ítéleti rendelkezése, volt felhozott indokainál fogva helybenhagyandó. Egyéb felebbezett részében pedig a másodbiróság ítélete a benne fellozott indokok alapján hagyatott helyben. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának ai pontjára alapított keresettel szemben, ugyanerre a törvényszakaszra alapított viszonkeresetnek nincs helye. (A m lrir. Kúria 1905. okt. 25 én 3,522. sz. a.) Mindaddig, mig az ingatlan vevője a jelzálogi terhek kifizetésére nem köteleztetett s a terhek tényleg nem töröltettek, vevő az eladót terhelő tehermentesítési kötelezettség alapján, egyelőre csak biztosítást jogosult követelni az iránt, hogy a zálogjog esetleges érvényesitéséből reá kár ne háramoljon. (A m. kir. Kúria 19)5. okt. 21-én I. G. 190) Felperes fiának az alperes leányával való ágyassági viszony megkezdése szolgált alapul a kereseti kötelezvény kiállítására. Ezek szerint a kötelezvény jogalapja a közerkölcsökkel és a törvény által szabályozott házassági jogrenddel ellentétben állván, abból bírói uton érvényesíthető követelési jog nem származik. (A m. kir. Kúria 1905. okt. 2->én G. 207.) A biztosítéki összeg erejéig nyert zálogjog nem tényleg fennálló, hanem később keletkezhető követelés biztosítására szolgál és igy a felek jogvisszonyat nem a biztositéki okirat, hanem a később keletkező jogügylet szabályozza és a biztositéki összeg erejéig nyert zálogjog hatálya is csak a később keletkező követelésre terjed ki, a később keletkezett követelés után azonban 6ü,o késedelmi kamat végrehajtató javára meg nem állapíttatott, illetve a végrehajtási jog ilyen összeg erejéig javára fel nem jegyeztetett, annak kielégítésére igényt nem tarthat. (A m. kir. Kúria (1903. okt. 17. ö,Uó. sz. a.) A törvényi öröklésnek alapja a vérségi összeköttetés, a vérségi összeköttetés pedig ,a~törvénytelen gyermek és anyja közt is fennáll, ugyanezen elven alapszik az a törvényes gyakorlat is, hogy az anyát törvénytelen gyermeke után a törvényi örökösödési jog illeti meg az esetben, ha a törvénytelen gyermek után leszármazó, illetve hitvestárs nem marad. (A m. kir. Kúria 1905. okt. 27. 3,537/901-. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereseti váltón a rendel vényes határozott megjelölése a váltónak lényeges kellékét képezvén, az hivatalból bírálandó el. A kereseti váltónak szövegében annak a tartalomnak, hogy (fizessen ön ezen első váltónál fogva a saját rendeletemre» nyilvánvalóan nem lehet más értelme, mint az, hogy a váltón intézvényezettül megjelölt fizessen a kibocsájtónak saját rendeletére s igy a rendelvényezés nem határozatlan — Egymagában véve az a körülmény, hogy a perben kihallgatott, tanú az alperes unokafivére, nem szolgálhat okul arra, hogy a vallomásának hitel ne adassék. Á szabadkai kir. törvényszék (1904. évi október hó 15-én 16,945 P. sz. a.) Raffai János dr. ügyvéd által képviselt F. József felperesnek, Lovdszy Andor dr. ügyvéd által képviselt F. Mihály alperes ellen, 600 K tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kifogásoknak részben elutasítása mellett a 10,407 Tolg. 1904. számú sommás végzésnek e részben hatályában fentartásával alperes F. M. mint a Moholon 1904. évi március hó 3-ikán 600 K ról kiállított váltó elfogadója feltétlenül köteles 600 K. után 1904. évi június hó 3-tól bezárólag 1904. június 28-ig számítandó 6°/p-os kamatot 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Ha pedig alperes pótesküt tesz arra, hogy 1904. évi június hó 9-ikén felperest a 600 K-val megkínálta, felperes azonban a pénz felvételét megtagadta, az esetben a kifogásoknak hely adatik s a 10,407/Polg. 1904. számú sommás végzésnek e részben hatályon kivül helyezése mellett felperes a 600 K. tőke s ennek 1904. június hó 28-ikától tovább folyó kamatai iránt támasztott keresetével elutasittatik s ez esetben a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Érdekében áll tehát alperesnek a póteskü ítélete iránt a törvényes idő alatt jelentkezni s azt le is tenni, mert ellen estben a kifogások teljes elutasítása mellett a 10,407/Polg. 1904. számú sommás végzés hatályában egészben fentartatik s alperes köteles 600 K. tökét is, ennek 1904 június 28-ikától a fizetésig számítandó 6°/0-os kamatait is és a sommás végzés 29 korona 75 fillér költségének beszámításával 88 korona 75 fillér perköltséget is 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Indokok.- Alperes a váltótörvény 93. §-ára fektetett azon kifogását, hogy a kereseti váltót megállapodásellenesen töltötte ki felperes 1904 július harmadiki lejárattal, nem bizonyította, mert az erre hivatkozott R. ). dr. tanút a váltóeljárás 25. §-ában foglalt kötelességéhez képest, a kitűzött határnapon elő nem állította, Z. A. dr. tanú pedig arról, hogy felek között jött-e létre valamely megállapodás az elfogadásnak a váltóra vezetéséről, mit sem tud; és igy azon vallomása, hogy 1904. évi június hó 8-ikán előtte felperes oly nyilatkozatot tett, hogy az alperes váltón alapuló 6 0 korona tartozása még nem járt le, a váltó megállapodás ellenes kitöltésére még részbizonyitéknak sem tekinthető, miért is alperes ebbeli kifogását elutasítani kellett. F. A. tanú vallomásával alperes részbizonyitékot szolgáltatott azon kifogása mellett, hogy a kereseti összeggel f. évi június hó 9-ikén felperest megkínálta, aki azonban a pénz felvételét és a váltó kiadását megtagadta ; s tekintettel arra, hogy a megtagadást felperes nem indokolta meg, továbbá, hogy ez a kereset beadása előtt történt s hogy a zentai kir. járásbíróságnak becsatolt 1904. Pv. 105,'t. számú végzése szerint alperes a kereseti tőkét felperes részére bírói letétbe is helyezte ; ennélfogva a tőke és a letétbe helyezéstől a fizetés napjáig számítandó 6% kamatára vonatkozóan az alperes részére megítélt póteskü le vagy le nem tételétől feltételezetten kellett határozni. A váltó lejárata napjától a pénznek birói letétbe helyezéséig, mely utóbbi napot egyéb adat hiányában a becsatolt végzés keltében kellett megállapítani, a 6u/0-os kamat felperest feltétlenül megilleti, ezt tehát meg kellett Ítélni. A váltóeljárás 21 § a értelmében a jegyzőkönyvi tárgyalás első napján az eredeti váltó megtekintése után alperes kifogásait pótolhatja ugyan, de ennek alapfeltételét éppen az képezi, hogy az ekként pótolt kifogás oly természetű legyen, amely a váltó másolata alapján megtehető nem volt, a rendelvényesnevezés határozatlanságának kifogása azonban nem oly természetű, amely csak az eredeti váltó betekintéséből lenne megállapítható ; ugyanazért alperes ezen kifogása mint elkésett, figyelembe vehető annál kevésbbé volt, mert azt, hogy a váltó másolata nem felel meg az eredetinek, felperes tagadásával szemben alperes bizonyítani meg sem kísérelte. Ha alperes a pótesküt leteszi, felek részben nyertes részben vesztesek s igy a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ellenesetben azonban alperes teljesen pervesztes s igy a prdts. 251. §-a alapján a perköltséget viselni köteles. A szegedi kir. ítélőtábla (1904. évi november hó 23-án 5,389/9 4. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : Az elsőbiróság Ítéletét, mellőzésével azon kifogás elkésettségére vonatkozó indoknak, hogy a kereseti váltón látható rendelvényezés határozatlan, egyéb vonatkozó indokai alapján és még azért kellett helybenhagyni, mert a kereseti váltón a rendelvényes határozott megjelölése a váltónak lényeges kellékét képezvén, az hivatalból bírálandó el. Minthogy azonbau a kereseti váltónak szövegében annak a tartalomnak, hogy 'fizessen ön ezen első váltónál fogva F. Mihály a saját rendeletemre* nyilvánvalóan nem lehet más értelme mint az, hogy a váltón intézményezettül megjelölt F. M. fizessen a kibocsájtónak saját rendeletére s igy a rendelményezés nem határozatlan s mert egymagában véve az a körülmény, hogy a perben kihallgatott F. András tanú az alperes unokafivére, nem szolgálhat okul arra, hogy a vallomásának hitel ne adassék, tehát ezen vallomás kiegészítéséül az elsőbiróság 1868. LIV. t.-c. 236. §. alapján helyesen itélt pótesküt az alperesnek ; mert ha ezen póteskü letétele folytán bizonyítást nyer, hogy felperes az 1904. évi június hó 9-ikén alperes által neki kinált kereseti összegnek elfogadását megtagadta, ugy a kereseti összegnek alperes által a felperes részére való birói letétbe helyezése fizetés joghatályával bir, amiből felperesnek a kereseti tőkével és a letétbe helyezés napjától számított 6% kamattal való elutasittatása következik, mert felperes a póteskünek alperes által való letétele esetében is a 600 K. tőke után 1904 június 3-tól június 28-ig járó 6%-os kamatra nézve pernyertes lévén, ez esetben tekintetbe véve az 1868. LVI. t.-c. 251. §-át magyarázó állandó birói gyakorlatot, hogy a bármi csekély részben is pernyertes felperes nem kötelezhető perköltség viselésére, a perköltségek az elsőbiróság ítélete által helyesen lettek a peres felek közt kölcsönösen megszüntetve. A m. kir. Kúria (1905. évi november hó 8. napján 1,650 V. sz- alatt) következő ítéletet hozott : A másodbiróság ítéletének nem felebbezett része érintetlenül marad; felebezett az a része pedig, mely szerint a tőke után 1904. évi június 3-tól 28-ig számított 6%-os kamat erejéig a sommás végzés hatálya feltétlenül fentartatott, és mely szerint a póteskü letétele esetében a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, a benne felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott megfelelő indokai alapján helyben hagyatik. Szabadalombitorlás csakis iparszerü készítést, iparszerü használást képez és igy az a szabadalmazott tárgynak nem minden készítése és használata, hanem annak csakis iparszerü készítése és iparszerü vagy üzemi berendezésként való használata által követtetik el. (A m. kir. Kúria 1905. november 7. 895/905.) A csődtömeg jogtalan gazdagodása a biztositéki váltóval is fedezett, jelzálogilag bekeblezett követelés tekintetében csak az esetben forog fenn, ha a bekebelezett zálogjog rangsorozatában kiutalt összeg felvétele mellett máshol leszámítolt biztosítéki váltó az elfogadó ellen be is hajtatott. (A m. kir. Kúria 1905 október 17. 471/905.)