A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 51. szám - Iparbiróságok. [1. r.]

mi Az 1840: XVII. 82. §-a az iparos és segédje közti "panaszoló elintézésére : városokban a tanácsot, egyebütt pedig a járásbeli szolgabírót mondja ki az illetékes elsőfokú hatóságnak. Az eljárás sommás szóbeli és az ítélet legfelebb harmadnapon végrehajtandó. A «meg nem nyugvó» félnek szabadságában áll ügyét birtokon kivül rendes per utján kereshetni. Oly helyeken pedig, ahol az iparosok köre nagyobb, a fenti t.-c. 3. §-a szerint «a helybeli hatóság 3 köztekintetü tagot nevezhet ki az iparosok közül az ily viszálykodások elintézésére. Ezen tagok, egyedül azon ügyeket, haladék nélkül, előleges vizsgálat nélkül elintézendik és ha szükséges az illető helybeli hatósághoz Ítéletük rögtöni végrehajtásáért folyamodni fognak, a helybeli hatóság pedig ezen folyamodásnak tüstént eleget teend». A meg nem nyugvó félnek a 34. szerint a rendes per utja birtokon kivül marad fenn. Óriási haladást tanusit ezzel szemben már az 1872 : VIII. t.-c. Ennek V. fejezete az áthágásokról és büntetésekről, VI. fejezete pedig az iparhatóságokról és az eljárásról szól. Iparügyekben a 97. §. szerint első folyamodásu hatóság: községekben a szolgabíró, rendezett tanácsú városokban a várostanács; törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőri (kapitányi) hivatal; WíisWfolyamodásu hatóság: törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács ; a többi városok és községekben az alispán ; liarmad és utolsó fokú hatóság: a földmivelés- ipar- és kereskedelmi miniszter. A 98. í?. szerint ott, ahol külön iparbizottságok szervezve vannak, ezek, ellenkező esetben az iparhatóságok döntik el minden felebbezés kizárásával az iparosok és tanoncok, segédek vagy munkások közt felmerülő azon súrlódásokat és pereskedéseket, melyek a munka vagy tanvisszony megkezdésére, folytatására, vagy megszüntetésére, annak tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére, a munka vagy tanvisszony megszűnéséből keletkező kártérítési kötelezettségekre vonatkoznak. A meg nem elégedő íél, a határozat kihirdetésétől számított 30 nap alatt, igényeit a törvény rendes utján érvényesítheti, miáltal azonban a határozat végrehajtása nem gátoltatik. Az iparhatóságok oly községekben állíthatók fel, hol az iparosok, segédek és munkások nagyobb számmal laknak és csakis ezek kívánatára. A kihágások felett hozott határozat ellen a felfolyamodás 15 nap alatt az elsőfokú iparhatóságnál nyújtandó be; a kellő időben beadott felfolyamodás halasztó hatálylyal bir. (102. §.) Az első folyamodásu iparhatóságok előtt az eljárás szóbeli s a végzés a felek kívánatára írásban kiadandó. (103. §.) Az 1872-iki ipartörvény halálos csapást mért a fennálló céhrendszerre, mert 1. §-a szerint «minden nagykorú, nemre való tekintet nélkül, bármely iparágat bárhol, önállólag és szabadon gyakorolhat.') Ezen excessiv szabadság sok visszaélésre szolgáltatott alkalmat, ugy hogy a törvényhozás annak némi gátat vetni kénytelenült. Ezen — mindenesetre reakciós izü — áramlatnak a szüleménye volt az 1884: XVII. t.-c.: a jelenleg is fennálló ipartörvény. Negyedik fejezetében az ipartestületekről intézkedvén, azok alakítását oly városokban és községekben, melyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább 100-ra megy, azok %-ának kívánatára, — az illetékes ipar- és keresk. kamara meghallgatásával és a törvényhatóság hozzájárulásával : az iparhatóság eszközli (122. §.). Kisebb községekben, ahol az ilyen iparosok száma 100-on alul van, kivánatukra az iparkamara véleménye alapján és a törvényhatóság hozzájárulásával, a földm. ipar- és keresk. minister esetről-esetre megengedheti az ipartestület alakítását. Amennyiben nézeteltérés lenne, az ügy elhatározás végett ugyanoda felterjesztendő, (u. o.) Budapestet kivéve, ahol az ipartestületek iparágak vagy csoportok szerint alakithatók, — egy város vagy község területén csak egy általános ipartestület alakítandó. (123. §.) Az ipartestület célja: az iparosok közt a rendet és egyetértést fönntartani; az iparhatóságnak erre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani s őket haladásra serkenteni. Ez okból gondoskodik az iparosok és a segédek közti rendezett visszonyokról, a tanoncok ügyének rendezéséről ; a felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére a békéltető működés biztosításáról. (126. §.) A hozzátartozó iparosokra és segédszemélyzetükre nézve az elsőfokú iparhatóságnak teendőit végzi. (123. §.) Az iparhatóság minden ipartestülethez állandó hatósági biztost rendel ki. (129. §.) Minden ipartestület kebelében az iparosok és a tanoncok, vagy a segédek közt felmerülő súrlódások és intézkedések elintézésére, iparosok és segédekből külön békéltető bizottság szervezendő. Működésénél az iparhatósági biztos elnöklete mellett a bizottság iparostagjai és segédtagjai egyenlő számban tartoznak jelen lenni. Mindenekelőtt a felek kibékítését megkísérli; ha ez nem sikerül, szótöbbséggel határoz. (141. §.) Határozatait szükség esetében az iparhatóság hajtja végre. A határozattal meg nem elégedő félnek jogában áll, a határozat kihirdetésétől 8 nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni, ami azonban a határozat végrehajtását nem gátolja, (u. o.) A VI. fejezet tárgyalja a kihágásokat és azok büntetését, a VII. fejezet az iparhatóságokat és az eljárást. Elsőfokú hatóság: a) községekben: a szolgabíró, b) rend. tan. városokban : a tanács, c) törvh. iogu városokban: a rendőrkapitány, d) Budapesten: a ker. elöljáróság. Másodfokú hatóság: vármegyékben : az alispán, törvh. jogú városokban S a tanács. Harmadfokú hatóság : a keresk. miniszter. (166. §.) Az elsőfokú iparhatóságot működésében iparhatósági megbízottak támogatják. (167. §.) Ezek működése főleg ellenőrző természetű. Minden I. f. iparhatóság mellé 20 iparhatósági megbízott választatik ; azonban csak 10 azon esetre, ha az iparosok száma 100-nál nem több. (169. §.) Az iparosok és tanoncok, segédek vagy munkások közt felmerülő uirlódások és vitás kérdések, melyek a munka vagy tanvisszony megkezdésére, folytatására, vagy megszűnésére, annak tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére és a megszűnésből eredő kártérítési követelésekre vonatkoznak, az elsőfokú iparhatóság vagy békéltető bizottság által, minden felebbezés kizárásával, döntendők el. A meg nem elégedő fél, igényeit 8 nap alatt a törvény rendes utján érvényesítheti, ami azonban a határozat végrehajtását nem gátolja. (176. §.) Az eljárás szóbeli, melyről jegyzőkönyv vezetendő; a végzés szóval kihirdetendő és a felek kívánatára írásban is kiadandó. (180. §.) Iparügyekben az iparhatóságok által hozott I. és II. fokú határozatok ellen a felfolyamodás 15 nap alatt az I. fokú iparhatóságnál szóval bejelenthető vagy írásban benyújtható. A kellő időben beadott felfolyamodás halasztó hatálylyal bir. (181. §.) A fölhozott törvénycikkeken kivül még csak az 1901 : XX. t.-c. 2. §-ának c) pontja emlékezik meg futólag az iparügyek III. fokú felebbezéséről. Evvel kimeritettnek véljük mindazt, amit iparunkról hazai törvényeink alapján felemlíteni lehet. A judicaturáról természetesen — ezen cikknek szűk kerete folytán — meg nem emlékezhetünk. * * A külföldi iparbiróságok keletkezése a városok felvirágzásának időpontjába esik. Az iparos munkájának különválása folytán az őstermeléstől és az önálló iparososztálynak fokonkénti fejlődésével a kézműipar is mindjobban nyer jelentőségben és a birodalmi kormányhatalom által is, mint a birodalom fennhatóságát mindjobban szorongató főurak hatalmával szemben szolgáló ellensúly, — pártfogás alá vétetik. így a városi polgárság zömét képező iparos elem, — a lovagok és főuraknak egymásközti és a birodalommal szemben vívott harcainak (Fehde | és rablótámadásainak elnyomásával és az üzleti forgalomnak a közdiztonság melletti fejlődésével mind nagyobb jelentőségre tettek szert. Az iparos rendnek consolidátiójával és kifelé : testületek ben, céhekben való fellépésével, ez rögtön arra törekszik, hogy a néki engedélyezett önszervezetet: önkormányzattá fejleszsze; utóbbinál egy darab jogfennhatóságra is tesz szert, annyival is inkább, mert a középkor — legalább az alsófokokban — a jogszolgáltatásnak és közigazgatásnak elkülönítését nem ismeri. Ez a céhbiróságok ratiója; elsősorban a feudális földesurak hatalma ellen irányul, mely a törvénykezést magához ragadta és gyakorlásának módja által a céhrendszer fejlődésének gyakran útjában áll; másodsorban egyenjogúságot keres a kereskedői osztálylyal szemben, melynek az önkormányzat és saját törvénykezés már engedélyeztetett.*) Amint a városok quasi fejedelmi hatalmat gyakorolnak, kebelükben is ugyanazon hatalom iránti küzdelem kap lábra, mint a földes uraknál, csakhogy itt nem a physikai hatalom, hanem a gazdasági helyzet válik döntővé; a tőke uralmának köszönik ugy a kereskedők mint az iparosok törvénykezési és közigazgatási szabadalmaikat. A céhek iparbiráskodása nem ajog, hanem a hatalom iránti szükségletnek folyománya : inditó okául a feudális földesurak hatalmi túlkapásai szolgálhattak. Az ingó tőkének ezen küzdelme az ingatlan birtok ellen, a városok fejlődésének első kezdetében domináló volt; csak később keletkeztek a város polgárainak ellentétes küzdelmei. Amint a birodalom fönnhatósága országos és főúri fönnható*) B1 o c h Alfréd dr. . Das Gewerbegericht. Bécs és Lipcse 1899. 2 és köv 11.