A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 50. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [1. r.]

A JO G jével élő nőre terjed ki. Nem lehet ebből ugyanis azt következtetni, hogy miután a 7. §-ban nincs kimondva, hogy a honosítás csak az együtt élő nőre terjed ki, az kiterjed arra a nőre is, aki férjétől bíróilag ágytól és asztaltól el van választva. Mert a 26. és 32. §-ban emiitett együttélés alatt a tényleges együttélés értendő, tehát a 26. és 32. §-ok eseteiben is nem az jön tekintetbe, hogy a házasfelek egymástól bíróilag el vannak-e választva, hanem csak az, hogy tényleg együtt élnek-e, ugy hogy a coutrario is csak azt lehet következtetni, hogy a 7. §. esetében az, hogy a házasfelek tényleg együtt élnek-e vagy sem, nem jön tekintetbe. Arra azonban, vájjon figyelembe veendő-e a bíróilag történt elválasztás, a 20. és 32. §-okból nem vonható következtelés. Ezek után még az a kérdés marad mogoldandó, hogy ha a birói elválasztott házasfelek a házassági együttélést jogi hatálylyal újra felveszik, hogy akkor az olyan nőre, akinek férje az elválasztás ideje alatt magyar állampolgárrá honosíttatott, a férj magyar állampolgársága kiterjed-e, vagy hogy az ily nőnek honosíttatnia kell-e magát, ha magyar állampolgár akar lenni. Nézetem szerint kétséget nem szenvedhet, hogy az előbb emiitett esetnek kell beállnia, mert ha egy idegen nő magyar állampolgárral kötött házassága folytán magyar állampolgárrá válik s ha a férjének honosítása kiterjed arra a nőre, aki vele teljes joghatályu házassági életközösségben él, akkor a férj honosságának ki kell terjednie arra a nőre is, aki megelőző birói elválasztás folytán idegen maradván, magyar honossá lett férjével ismét teljes joghatályu házassági életközösségre lép s nem volna az 1879. évi L. t.-c. elveivel egybehangzó az ily nőnek önálló honosítását megkívánni ahhoz, hogy az magyar állampolgár legyen. A házassági életközösség teljes joghatályu visszaállításához pedig uézetem szerint elegendő az, ha a felek az illető külföldi bíróságnál jelentik be az életközösség visszaállítását s nem szükséges megkívánnunk, hogy ezt a bejelentést valamely magyar bíróságnál tegyék meg, mert az elválasztást is a külföldi bíróság mondván ki, a házassági életközösségre vonatkozó bejelentés, amelynek folytán a házassági kötelék teljes joghatálylyal restituáltatik és a jövőre nézve a házassági elválasztásból keletkezett jogvisszonyok megszüntettetnek, a külföldi bíróságnál megtörténhetik. A jelenlegi eset elintézéseként tehát Cimed által kijelentendő volna, hogy W. Alajosné szül. G. Jozefina: a házassági életközösség visszaállításának birói bejelentésétől fogva magyar állampolgár. A közutak területeiből történt kisebb foglalások pontos megállapítására a kataszteri térképek nem alkalmasak. A m. kir. kereskedelemügyi minister 1905. évi 48,612. sz. katározata. A d—i járás főszolgabirája elsőfokú Ítéletével V. G' d—i lakost az ellene emelt s az 1890. évi L t.-c.-. ,132. g-ába ütköző kihágás vádja és jogi következményei terhe alól tén)álladók hiányában felmentette, panaszló utmestert panaszával elutasította s 20 kor. 74 fillér eljárási költségaek 15 nap alatti, különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezte. Ezen Ítéletet alispán ur az útmester által beadott fclebbezés következtében felülbírálta s másodfokú ítéletével helybenhagyta. Aiispán ur másodfokú ítéletét hivatalból, illetőleg az útmester felebbezése következtében felülbíráltam, melynek eredményéhez képest azt oly változtatással hagyom helyben, hogy a felmerült 20 kor. 74 fillér eljárási költség a vármegyei államcpitészeti hivatal által utfentartási előlegéből lesz kifizetendő. Az Ítéletnek felmentő részét azért találtam helybenhagyandónak, mert 1. a területfoglalás ezen törzskönyvezetten utón a bemutatott keresztszelvények alapján ki nem mutatható. Meg nem állapitható a területfoglalás a még esetleg ez után teljesítendő mérésekkel sem, mert a mérések legjobb esetben is csak a kataszteri térképek alapján történhetnének, ezeknek pontossága pedig nem elegendő a kérdésbe hozható kis foglalások kimutatására. 2. Az 1890. évi I. t.-c. 132. §-a rendelkezésének megsértését a keresztszelvények szintén nem igazolják. A legkedvezőtlenebb keresztszelvény ugyanis az uttöltés szélétől kifelé két méter szélességet tüntet fel. Ez a szélesség még mindig elegendő arra, hogy azon egy megtelelő 150 m. széles árok s e között s az emiitett kerítés között 50 cm. széles padka helyet találjon. Itt tehát csak arról lehet szó, hogy a jelenlegi, a szükségcsnél-szélesebb árok helyén, egy rendes szélességű árok és az árkon kivül az előirt padka hivatalból helyére állittassék. Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat 3 év óta fennáll, ideiglenes adókivetésnek nincs helye, hanem az adó végleg állapítandó meg. A magyar királyi közigazgatási bíróság (2,145/1905. sz. a.) a k.-i bazaltbánya részvénytársaságnak társulati adóügyét, melyben az adókivető bizottság 1904. évi szeptember hó 24. napján 71—-498. szám alatt hozott határozatával az 1904. évre 1,580 K 36 f. társulati adót állapított meg, s ezt az adót az adófelszólamlási bizottság 1904. évi december hó 3. napján 60. szám alatt hozott határozatával helybenhagyta, azonban csak ideiglenesen, a nevezett részvénytársaság által benyújtott panasz folytán 1905. évi április hó 7. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg végzett: A magyar királyi közigazgatási bíróság ennek a panasznak annyiban helyt ád, hogy az adófeiszólamlási bizottság határozatát hatályon kivül helyezi s az adófelszólamlási bizottságot utasítja, miszerint az adót véglegesen állapítsa meg; mert: — a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójára vonatkozó törvények és szabályok hivatalos összeállításának 15. §-a értelmében ideiglenes adókivetésnek csak akkor van helye, ha az adóátalány 3 év óta még fenn nem áll, amely eset jelenleg nem forog fenn, tehát az adófelszólamlási bizottság helytelenül járt el, midőn az adót ideiglenes jelleggel állapította meg. A községi illetőség megállapításának nehézségei nem szolgálhatnak okul a törvényes alapon beálló állampolgárságszerzés megakadályozására. A m. kir. belügyminister 1905. évi 8,497. sz. határozata. P. város polgármesterének. K. Miksa állampolgári esküjének kivétele tárgyában hivatali elődömnek álláspontját részemről is fentartom. Az 1879. évi L, t.-c. ugyanis kifejezetten felsorolja azokat a föltételeket, melyekhez a magyar állampolgárság megadása, illetőleg a honosítási okirat kiadása és ennek folyományaképp az állampolgári eskü kivétele köthető. A föltételek közt szerepel kétségtelenül az is, hogy a honosításért folyamodó köteles valamely belföldi község kötelékébe leendő fölvételének kilátásba helyezését kieszközölni. Eolyamodó ugy ennek, mint a törvényben előirt többi feltételnek megfelelvén, a honosítási okirat részére kiadandó volt s az állampolgári eskü kivétele a törvényben nem foglalt föltételhez többé nem köthető. Más elbírálás alá tartozik az a kérdés, hogy a magyar állampolgárságnak az eskü letételével történt megszerzése után a községi illetőség elismerése, illetőleg megállapításánál, mily eljárás követtessék, amely kérdést az 1879. évi L. t.-c. már nem érinti. E kérdésben az 1886. évi XXII. t.-c. 161. §-ának első bekezdése értelmében a városi tanács határoz, melynek határozata az 1886. évi XXI. t.-c. 75. §-a, illetőleg az 1876. évi VI. t.-c. 58. §-a a) pontja alapján a város közigazgatási bizottságához felebbezhető, mely utóbbinak határozata ellen az 18J6. évi XXVI. t.-c. 24. §-a 1. pontja értelmében a kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Az I., II., III. fokú határozatoknak azonban minden esetre alapul kell venniök azt a tényt, hogy az illető a törvény értelmében a magyar állampolgárságot megszerezte s nem megfordítva: a községi illetőség megállapításának nehézségei nem szolgálhatnak okul a törvényes alapon beálló állampolgárságszerzés megakadályozására, illetőleg pedig megjegyzem, hogy a községi kötelékbe való felvétel díj fizetéséhez nem köthető, hanem az 1886. évi XXII. t.-c. 14. §-a szerint a kötelékbe való felvételért mérsékelt díj követelhető. A törvény ugyanis ily és nem a fenti értelemben rendelkezik, mi lényeges különbség, mert a törvény csupán annak ad helyet, hogy a törvény attól, akit kötelékébe felvett, a felvételért dij fizetését követelhesse, amely dijat persze a szabályszerű közigazgatási uton be is hajthat az illető; de arra nem ad jogot a törvény, hogy a dij lefizetéséhez köttessék a felvétel, vagyis hogy a megtörtént felvétel a dij le nem fizetése által meg nem történtté tétethessék, vagyis visszavonathassék. Az 1886. évi XXII. t.-c. 15. §-ának utolsó bekezdésében foglalt e kitételt pedig : cilletve a honosítás esetére megadhatja>, nem lehet akképen érteni, mintha a felvételt kilátásba helyező község a honosítás megtörténte után határozhatna a felett, hogy megadja-e vagy sem a már megígért felvételt, hanem ama kitétel csak azt erősiti meg, hogy honosítás nélkül, külföldi a községi kötelékbe fel nem vehető. Ezek után újból felhizom címedet, hogy az állampolgári eskü kivétele iránt intézkedjék s az eredményről hozzám jelentést tegyen. Ha a kávéháztulajdonos pincérnőjének bujasenyves állapotáról tudomással nem birt, az orvosi segélyről való gondoskodás elmulasztása miatt a kbtv, 99. § a alapján nem marasztalható el. A m. kir. belügyminister 1905. évi 1,234. sz. határozata. Sz. város közönségének. Sch. Ernő vendéglős ellen, ragályos betegség bejelentésének elmulasztása miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő III. fokú ítélet hozatott : A város tanácsának 1901. évi 480. kih. szám alatt, a rendőrkapitányi elsőfokú ítélet felebbezett részének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélete megváltóztattatik s vádlott a terhére rótt kihágás vádja és jogkövetkezménye^ alól felmentetik, mert vádlott a kávéházában alkalmazott felírónőjének bujasenyves betegségéről a hatóságnak jelentést nem tett ugyan, de a kbtv. 99. §-a csakis azon esetben alkalmazható, ha a törvény által kötelezett azon időtől kezdve, melyben a betegség ragadós természetéről tudomást szerzett, 24 óra alatt orvosi segélyről nem gondoskodik, vádlott pedig határozottan tagadja, hogy alkalmazottja betegségéről tudomása lett volna,, de sőt alkalmazottja is azt állítja, hogy maga sem tudta, hogy baja van. Szerkesztőségi üzenetek. Alföldy Ede jhiró urnák Nagy becskerek. A kérdéses munka' mindeddig hozzánk nem érkezett és így nem rajtunk múlik a késedelem. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolt rakp; rt .S. PALLAS KtSZVÍM TÍÍWASÁO NYOMDÁM BUOAPtSTEN.