A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 50. szám - A nemzetközi tengerjogi egyesület 1905. évi liverpooli kongresszusának tárgyalása. A hajótulajdonos felelősségének korlátozásáról. [1. r.]

A J tok megkötésében, hanem a kötött birtok feszabadilásában látja a helyes agrárpolitika vezető eszméjét. Dömötör László dr. ezzel szemben azt fejtegette, hogy a kötött birtok hatásától eltekintve is kétségtelen, hogy az önálló kisbirtokosok száma egyre fogy, különösen a nagyobb birtokok felszívó ereje folytán és hogy igy a kötött birtok felszabadulásával nem segítünk a bajon, hanem csak akkor, ha a paraszt-osztályt helyes jogintézményekkel birtokállományában megtartani vagyunk képesek. Szentkirályi Kálmán dr. annak igazolásául, hogy a magyar jogérzéssel nem ellenkezik a gyermekek közti egyenlő öröklési osztály megváltoztatása, hivatkozott arra, hogy az egyenlő osztály elve már régi jogunkban is gyakoilatilag sem a jobbágyok, sem a nemesek körében nem érvényesült. Ott a jobbágytelek viszonylagos oszthatatlansága, itt pedig a leányoknak pénzbeli kielégítése folytán. Végül az előadó, Imling Konrád dr. foglalkozott az egyes felszólalók ellenvetéseivel és különösen azt hangsúlyozta, hogy ő a földbirtok mozgósításának veszedelmét nem annyira a gazdasági birtokegységek kisebbedésében látja, hanem abban, hogy egyfelől a parcellák mértéktelenül elaprózódnak és hogy másfelől a birtokok elidegenítés és megterhelés folytán nagyon is könnyen jutnak forgalomba, ami a gazdálkodás folytonosságát veszélyezteti. Az érdekes vita, nely mezőgazdasági jogunk és politikánk számos kérdését tanulságosan világította meg, közelebb az egylet kiadványaiban nyomtatásban is megjelenik. Irodalom. Magyar cégjog. Irta Vályi Sándor dr. a bpesti. kir. keresk és váltótszék bírája. Budapest, Franklin-t&rsxü&t kiadása. Kereskedelmi jogi irodalmunk örvendetes módon gyarapszik. A fejlődés iránya mind mélyebbre hat és megelégedéssel konstatálhatni, hogy hazai irodalmunk e téren mind jobbat, mind gyakorlatilag hasznosabbat kezd teremteni. A címben megnevezett dolgozat fényes tanúságot tesz e mellett. A munka messze túlhaladja tartalomban, a mit címe után itéive tőle várhatni vélt az olvasó. Nagytudással felkarolja a kereskedelmi jog minden részét, mely vonatkozásban áll a cégjog intézményével, és megvilágítja ezen vonatkozások jogi alakulásaitjelentőségét, következményeit nemcsak az elmélet alapján, hanem a fennálló törvény és az annak alapján kifejlődött joggyakorlat szerint is. Szerzőnk, ki hosszú évek óta az ország első kereskedelmi bírósága kebelében végzi mint előadó biró a cégügyek ellátását, oly hivatottságot hoz ezen joganyag feldolgozásához, mint alig valaki és igy müve e tárgyra vonatkozólag méltán páratlan alaposságú és megbízható útmutatóként jelentkezik ezen nagyfontosságú joganyag számtalan és bonyolult kérdéseiben. Szerző husz fejezetben tárgyalja a cégjogot, és ezek puszta felirata világos képet nyújt már az olvasónak, mily rengeteg anyagot karolt fe) és mily páratlan lelkiismeretességgel mélyedt el tárgyába. A bevezetésben ismerteti a magyar cégügy alapelveit, majd rátér a kereskedelmi cégekre a kereskedelmi cégjegyzékekre, hogy ezzel kapcsolatosan a cégbejegyzés és az arra való jog és kötelesség feltételeit és határait ismertesse. A kereskedelmi könyveknek vonatkozásait, a cégválasztás, a cégoltalom, a cégügyekben való eljárás, a fő- és fióktelepek, a cégveze- j tés, meghatalmazás, a cégváltozások egyéni és társasági, részvénytársasági és szóvetkezeti cégek, kiváltságos kereskedelmi társaságok, biztosítási társaságok, külföldi társaságok, és végül az osztrák részvénytársaságok és szövetkezetek cégjogának érdekes és kimerítő ismertetése vonul el az olvasó szeme előtt. Ezen nagyarányú és nagykeretü kép mutatja, mit mindent tárgyal szerző munkája igénytelennek látszó felirata alatt. Ismertetésünket azzal fejezhetjük be, hogy e mű jogi irodalmunkban nemcsak úttörő, de hézagpótló és további ajánlatra nincs szükség. Stiller Mór dr. A Kereskedelmi és Iparkamara. Irta Sugár Ignác dr., miskolci kamarai titkár. Rendszeresen feldolgozva ismerteti a kereskedelmi és iparkamarák történetét ugy hazánkban, mint külföldön. Megírja a kamarák szerepét, jellegét, hivatását, feladatát a kormánnyal és hatóságokkal való visszonyát. Külön fejezetekben tárgyalja a kamarai tagok jogait, kötelességeit, a kereskedők és iparosok választói jogosultságát, a választási eljárást. Majd ismerteti a kamarák működését, teljes és osztályüléseit, az elnök, alelnökök, a titkár jogkörét, feladatait; a kamarához intézett iratok bélyegkötelczettségét stb. A kamarák háztartásával, a kamarai illeték fizetésének kötelezettségével, az ez alól való mentességekkel, a költségvetéssel foglalkozik az utolsó fejezet s végül adja a kereskedelmi és iparkamarákról szóló teljes törvényt, A 130 oldalra terjedő munka Ló'vy József fia miskolci könyvkiadó cég bizományában jelent meg. Ara 2 korona. Vegyesek. Az ügyvédi kör gyermekvédelmi bizottsága első teljes ülését 1905. december 14-én este fi órakor tartja meg az ügyvédi kamara nagy tanácstermében. Ezen ülés iránt nemcsak egyes hatóságok és az ügyvédi kar tanúsítanak nagy érdeklődést, hanem ez a mozgalom mindinkább találkozik a nagyközönség meleg rokonszenvével és érdeklődésével. Közéletünk és tudományunk nagyjai közül Berzeviccy Albert, Láng Lajos, Wlassics Gyula, Hódossy Imre, id. Chorin Ferenc, Elek Pál, Glück Frigyes és még számosan ígérték meg közreműködésüket és az első teljes ülésen való részvételüket, mely elé négy kérdés kerül az erre vonatkozó határozati javaslatokkal együtt. A bizottság felkéri mindazokat, akik hivatásból vagy pedig az ügy iránti lelkesedésből érdeklődnek a mozgalom iránt, hogy a teljes ülésen és az azt követő társas vacsorán melynek teritéke 2 kor. 50 f., vegyenek részt. Teljes-ülési döntvény. A kir. Kűria büntető szakosztálya f. é. nov. 6-án a következő teljes-ülési döntvényt hozta: A Btk. 270. §-ának 2j pontjában és a kir. Küriának 1883. évi június 13-án hozott 22. számú teljes-ülési határozatában kifejezett az a szabály, mely szerint a bűnvádi eljárás közhivatalnok elleni, hivatali kötelességeire vonatkozóan állított olyan tény miatt, mely valódisága esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, hivatalból, de csak felhatalmazás folytán indítandó meg, akkor is alkalmazandó, ha közhivatalnok ellen elkövetett, a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás esete forog fenn. A budapesti ügyvédi kamara legutóbbi választmán) i ülésében elhatározta, hogy a Magyar Jogászegylet alapító ^ tagjainak sorába lép. A jogászegylet propaganda-bizottsága felkérést intézett az összes ügyvédi és közjegyzői kamarához, hogy ezt a példát kövessék. Igazságügyi hatóságaink vannak első sorban hivatva arra, hogy a jogászegyletet működésében támogassák. Az alapító tagsági díj 400 K. és az alapító tagok megkapják az egyesület összes kiadványait. Az atya állampolgárság-változása nem terjed ki a törvényesített fiúra az esetben, ha a változás utóbbinak nagykorúsága idején következett be. A m. kir. belügyminister 1904. évi 27,899. számú határozata. Az 1902. évi 35,623. sz. a. kelt rendelettel a magyar állam kötelékébe felvett S. József ide benyújtott kérvényében, útmutatás adását és tárgyalás folyamatba tételét kérte a végből, hogy házasságának megkötése előtt született három fia törvényesittetvén, a magyar állampolgárok közzé felvétessenek. A kérvény elintézéséül értesítem alispán urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur S. józsef és D. Franciska szülők gyermekei törvényesitésének anyakönyvi feltüntetése iránt már intézkedett. A törvényesített atya által 1902-ben honosítás utján szerzett magyar állampolgárság, előlnevezett fiaira azonban nem terjed ki, mert azok az atya állampolgárság-szerzése idején valamennyien már nagykorúak voltak, már pedig a törvényesitésnek a magyar jog értelmében a születés pillanatára visszaható ereje van. A jelzett fiuk tehát ugy tekintetnek, mintha az osztrák állampolgár törvényes gyermekei gyanánt születtek volna s ezt az állampolgárságukat megtartották, mert törvényes származás esetén is az atyjuk részére kiállított honosítási okirat ő reájuk nem terjedt volna ki. Férjétől ágy- és asztaltól biróilag elválasztott nőre, kinek férje honosíttatott, ha a házassági közösséget helyreállítja, a férj állampolgársága kiterjesztendő a helyreállítás bírói bejeI lentésétöl kezdve. A m. kir. igazságügyministernek 1900. évi 52,280. sz. alatt a m. kir. belügyministerhez intézett átirata. Véleményemet méltóztatott kikérni abban a kérdésben, hogy az 1879. évi L. t.-c. 7. §-a értelmében a honosítás kiierjed-e a honositottnak oly nejére is, aki tőle a honosítás időpontjában ágytól és asztaltól el van választvar Az iratok visszaküldése mellett van szerencsém a következőkben válaszolni. Vezetésem alatt álló ministeriumnak azt az állandó gyakorlatát, hogy az ágy- és asztaltól való birói elválasztást a honosítás hatálya tekintetében egyenértékűnek vette a házasság felbontásával, helyesnek és az 1879. évi L. törvénycikken alapulónak vélem. Nézetem szerint ennélfogva a honositás a honositottnak oly nejére, ki tőle biróilag el van választva, ki nem terjed. Hogy e magyarázat az 1879. évi L. t.-cikken alapul, azt mutatják a Cimed által is hivatkozott 35. és 41. §-ok. A 35. ij. ugyanis, amelynek rendelkezései a törvény értelmében akkor is állnának, ha külön ki nem volnának mondva, az állampolgárság lehető elvesztése tekintetében a házasfeleknek birói elválasztását egyenértékűnek veszi a házasság felbontásával. Éppen ugy egyenértékűnek veszi a törvény 41. §-a az elválasztást a felbontással a visszahonositás tekintetében s a férjétől csak biróilag elválasztott nőre nézve a visszahonositást épp ugy megkönynyiti, mint arra, akinek házassága feloldatott, illetőleg felbontatott. Miután ezek szerint ott, ahol a törvény az elválasztásnak és felbontásnak az állampolgárság megszerzésénél vagy elvesztésénél való figyelembe vételéről világosan intézkedik, a két körülményt egyenértékűnek veszi, egyenértékűnek kell venni ezt ott is, ahol a törvény a házassági életközösséget megszüntető eme körülményekről nem tesz ugyan említést, de kétségtelenül a honosított férfinak törvényes házasságban vele élő nejéről is intézkedik és ennélfogva a törvény 7. §-a alapján a férj honossága nem terjedhet ki a tőle biróilag elválasztott nőre, amint nem terjedhet ki arra a nőre, akivel való házassága fel lett bontva. Az ellenkező tételre az abból vont következtetés által sem lehet jutni, hogy a törvény 26. §-a szerint az elbocsátásra nézve ki van mondva, hogy csak akkor terjed ki az elbocsátott férfi nejére, ha a férjével együtt költözik ki, a 32. §-ban pedig ki van mondva, hogy a távollét általi elvesztése az állampolgárságnak csak fér-