A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

A JOG 195 Y. 6 (V. 1) alatti kimutatások szerint felperes által L. J. és fiai cégnek eladott 1 bőr árfelszámitásánál mutatkozó 47} kr.-nyi, felperes által tévedésként beismert különbözetnek alperes tartozásának apasztására van-e befolyása s mily összeg ertjéig? Alperes nem bizonyította, hogy az X. 6 és Y. 6 egyező adata szerint felperes által L. J. és fia cégnek eladott 2 bőrön kivül felperes még továbDi 10 bőrt is eladott volna. Az X. 6 és Y. 6 alatti csatolmányok világosan bizonyítják, hogy alperesnek utóbb irt kifőgása az U. és V. másolatokba becsúszott leírási hibáknak fel nem ismeréséből eredt tévedésre vezethető vissza. Hasonlóképp az U. ti alatti kimutatás cáfolja meg alperesnek tévedésen alapuló azt az állítását, hogy felperes általa tényleg nem eszközölt eladások vételárát felszámította volna. Alperes nem mutatta ki azt sem, hogy L. 6 (H) alatti kimutatásban 8 bőr tekintetében fennforgó összeadási külöubözet alperes tartozásának alakulására befolyással bir-er Tekintve, hogy alperes a fent kifejtettek szerint az A. alatti könyvkivonatban összesített számadás tételeinek helyes felszámítását sikerrel meg nem cáfolta, e könyvkivonat szerint pedig alperes terhére a kereseti tőkét kitevő tartozási egyenleg mutatkozik : alperest az alkalmi egyesülésből eredő kötelezettsége alapján a kérdéses tőkének, lejáratára nézve nem kifogásolt törvényes késedelmi kamatainak s mind pervesztest a prts. 251. §-a értelmében a perköltségnek fizetésére is kötelezni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. évi február hó 4-én 1,36l/p. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, a perköltséget azonban peres felek között kölcsönösen megszünteti; egyszersmind M. E. dr. ügyvéd munkadiját és kiadását a felebbezésért ügyfele irányában 111 K. 30 f.-ben megállapítja. Indokok.- Törvénykezési gyakorlatunk, amint ez a m. kir. Kúriának 2,554/V. 1883., 6,630/P. 18lJ7., 1,505/P. 1899. és 1,900. L. G. 1903. számú határozataiból és illetve ezeknek indokolásából is kitűnik — az olyan megállapodást, mely szerint két vagy több személy avégből egyesül, hogy közös eljárással valamely az ipari és kereskedelmi forgalomnak tárgyát képező árunak, vagy az ezek előállításához szükséges terményeknek és illetve nyers anyagoknak s általában a közfogyasztás alá eső valame y árunak a kereslet és kínálat törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát lenyomja, akár azoknak beszerezhetését drágábbá tegye, — a közönség érdekét biztosító szabad verseny korlátozására és a fogyasztó közönség megkárosítására irányuló célzatánál fogva, a jó erkölcsökbe és illetve a közrendbe ütközőnek tekinti, s az ilyen megállapodásból származtatott igényeket a birói oltalomból egyáltalán kirekeszti. Felperes válasziratában nem tagadván, a prts. 159. §. értelmében beismerte alperesnek elleniratban tett annak a tényállításának valóságát, hogy a D) és E) alatti okiratokban foglalt és utóbb a következő évre is kiterjesztett azon megállapodásnak létesítésére, hogy az 1891. év folyamán a budapesti mészárosoktól a borjú-, bárány- és marhabőröket közös veszteség és nyereségre közösen megállapítandó vételárban megveszik és azokat szintén közösen meghatározandó vételárban adják tovább, a megállapodásban részt vett felperest, továbbá a keresetben alperesekként megnevezett S. E., L. J. és fia és F. J. cégeket az a törekvés vezette, hogy ilykép az emiitett nyers anyagoknak beszerzési árát lenyomják, azoknak a bőrgyárosok részére való tovább adásánál pedig az árakat felhajtsák. Felperes I. r. alperesnek az imént előadottakban kifejtett azzal a védekezésével szemben, hogy érdekeltek a kedvezőbb árvisszonyok előidézésére és kiaknázására ármegállapitó összebeszélést létesítettek, az alperes által a perben különben is megcáfolt azon előadáson kivül, hogy feleket eljárásukban az üzemköltség leszállításának tekintetei vezették, csupán azt hozta fel, hogy a jelzett megállapodásnak kartell és illetve ringszerü jogi jelentőség azért nem tulajdonitható, mivel az ebben a megállapodásban résztvett feleken kivül ugyanabban az időben Budapesten mások is foglalkoztak a szóban forgó nyers anyagoknak beszerzésével és eladásával és illetve ezeket az áraknak kedvező alakulásával akadálytalanul megtehették volna a bécsi és illetve környékbeli kereskedők is. Azonban még ha minden részében meg is felelne felperesnek most emiitett előadása a valóságnak és ha alperesnek ezzel szemben a viszonválaszban felhozott, a felperesnek oda kinált, ez által azonban el nem fogadott, hanem alperesnek visszakínált főeskü által bizonyítani is kivánt az a tényállítása, hogy a D) és E) alattiakkai létesített egyesülés idején az azt kiállító feleken kivül Budapesten tényleg nem volt más marha- és borjubőrkereskedő cég és hogy a kérdéses megállapodáshoz a J. W. & Co., a J.-féle, a M.-féle bőrgyárak, továbbá az M. testvérek és M. József is csatlakozva, ekként abban minden számbavehető gyári cég résztvett, nem is volna igaz — ezeknek a körülményeknek nem volna lényeges kihatás tulajdonitható a kérdéses megállapodás jogi természetének megítélésénél, mert már magában véve a szándék, mely szerint hasonló megállapodás a termelő és illetve fogyasztó, szóval a nagyközönség megrövidítésére irányuló célzattal létesül — megfosztja a fent jelzett természetű megállapodásokat jogi érvényüktől, s maga az árcsökkentés vagy áremelés puszta lehetősége is elég arra, hogy a kartellszerü megállapodást semmisnek kelljen tekinteni, mivel az abban résztvevők száma nyilván nem határoz, amennyiben már kis számú vállalkozó is együttvéve gyakorolhat befolyást az árképződésre s okozhat kárt ugy a termelőnek, mint a fogvasztónak. Minthogy ezek szerint felperes keresetének, mely arra irányul, hogy alperes a D) és E) alatti megállapodásokból kifolyólag, tőle igényelhető követelés kifizetésére köteleztessék, érvényes jogalapja nincs : az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Kúria (1905. évi november hó 7-én 666/904. v. sz. a.) következőleg ítélt: A másodbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyatik Alperesnek, a kereseti váltón kibocsátóként és forgatóként szereplő (Budapesti általános országos központi hitelszövetkezet tagjához való visszonyából merített az a kifogása, hogy a kereseti, váltót ez iránti szívességből irta alá és ez kötelezte magát a váltót bármikor ellenérték nélkül visszaadni bizonyítás esetén is csupán nevezett kibocsátó és illetve forgatóval szemben érvényesíthető, kivel a megállapodás létrejött, ellenben felperessel, mint a váltó tartalma szerint igazolt harmadik váltóbirtokossal szemben, a váltótörvény '.12. §-a értelmében, alperes váltónyilatkozata feltétlen váltókötelezettséget állapit meg, tekintet nélkül arra, hogy a vitatott megállapodásról tudott-e vagy sem. Az 1898. XXIII. t.-c. rendelkezései nem nyújtanak alapot arra, hogy az ezen törvény alapján megalakult Országos központi hitelszövetkezet tagjai sorába lépett alperes a szövetkezettel egy személynek tekintessék. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék (1903. november hó 30-án 104,326. V. sz. alatt) Svajda I. dr. ügyvéd által képviselt «Az 1898. XXIII. t.-c. alapján alakult Országos központi hitelszövetkezet m. cég> felperesnek, S. E. dr. ügyvéd által képviselt K. Lajos alperes ellen 3,000 K tőke és jár. iránti ügyében, következő ítéletet hozott: Az 1903. évi október hó 17. napján 86,334 sz. alatt hozott sommás végzés hatályában fenntartatik és alperes a Budapesten 1902. évi november hó 25. napján 3,000 K kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 3,000 K váltó összeget, ez után 1903. évi május hó 24. napjától járó 6n/0 kamatot, a sommás végzésben megállapított költség beleszámításával összesen 120 K-ban megállapított perköltséget 3 nap alatt és végrehajtás terhe mellett fizessen és a kiszabandó határozati illeté.ket viselje. Indokok: Alperesnek, a kereseti váltón kibocsátóként és forgatóként szereplő budapesti általános országos központi hitelszövetkezet tagjához való visszonyából merített az a kifogása, hogy a kereseti váltót ez iránti szívességből irta alá és ez kötelezte magát a váltót bármikor ellenérték nélkül visszaadni, bizonyítás esetén is csupán nevezett kibocsátó és illetve forgatóval szemben érvényesíthető, kivel a megállapodás létrejött, ellenben felperessel mint a váltó tartalma szerint igazolt harmadik váltóbirtokossal szemben a váltótörvény 92. §-a értelmében alperes váltónyilatkozata feltétlen váltókötelezettséget állapit meg, tekintet nélkül arra, hogy a vitatott megállapodásról tudott-e vagy sem. Ennélfogva a sommás végzést hatályában fenntartani, alperest, mint a kereseti váltó elfogadóját, a váltótörvény 23. §-a alapján a kereseti váltóösszeg s kamatainak és mint pervesztest, a perrendtartás 251. §-a alapján, a perköltségek megfizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. évi június hó 7-én 3l '.». V. sz. a.) következő ítéletet hozott. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja, a benne felhozott indokok alapján és azért, mert az 1898. XXIII. t.-c. rendelkezései nem nyújtanak alapot arra, hogy az ezen törvény alapján megalakult Országos központi hitelszövetkezet tagjai sorába lépett alperes, a szövetkezettel egy személynek tekintessék. A magyar kir. Kúria (1905. évi november hó 8-ik napján 1.198. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott.A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott egyéb indokokon felül azért, mert alperes nem bizonyította azt, hogy felperes a váltó megszerzésekor tudomással birt az alperes által vitatott megállapodásról. Bűnügyekben. Terhelt halála folytán történt megszüntetés esetén a felmerült költségeket a főmagánvádló nem köteles megtéríteni. A temesvári törvényszék mint sajtóbiróság: S. János dr. ügyvéd által M. Emánuel ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnügyben, 7,546/905. sz. végzésével M- Emánuel vádlott ellen az eljárást a B. T. K. 105. ij anak 1. pontja alapján megszüntette, egyúttal S. János dr. főmagánvádlót a B. P. 482. §-ának 1., 2. és 3. bekezdése alapján arra kötelezte, hogy a bűnvádi eljárás során felmerült és az államkincstár által előlegezett 15 K. 70 f. bűnügyi költséget a temesvári ügyészségnél 15 nap alatt megtéritse, illetve lefizesse. Indokok: A törvényszék vádlott ellen az eljárást a BTK. 105. §-ának 1. pontja alapján azért szüntette meg, mert a vádlott időközben elhalálozott. Az államkincstár által előlegezett 15 kor. 70 fill. bűnügyi költség megtérítésére dr. S. János főmagánvádlót a B. P. 482. §-ának 1., 2. és 3. bek. alapján azért kötelezte, mert az eljárás magánvád alapján folyt. Dr. S. János főmagánvádló a törvényszék végzése ellen azért, mert ő a bűnügyi költségek megtérítésére köteleztetett, felfolyamodással élt.