A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

194 A JOG évben végleg felbontott és felperesre elviselhetetlenné vált házasegyüttélést visszaállítsák s minthogy ekként a H. T. 80. §-a a) és c) pontja alkalmazhatásának összes feltételei fennforognak: felperes kértére a peres felek között fennálló házasságot a H. T. HO §-ának a) és c) pontja alapján alperes hibájából felbontani és alperest ugyanazon törvény 85.§-a értelmében vétkesnek nyilvánítani kellett. A temesvári kir. itélő tábla (1905. évi ápr. 10-én 990/1905. p. sz. a.) következőleg ítélt: Az elsőbiróságnak ítéletét nem felebbezett részében nem érinti, a házasság felbontását és a kiskorú gyermek elhelyezését és tartását tárgyazó, hivatalból felülvizsgált részében pedig annak kiemelésével, hogy a kisk. gyermek Lúgoson született s hogy a jogerős Ítéletek az állami anyakönyvvezetővel közlendők, megfelelő indokai alapján és azért hagyja helyben: mert a kiskorú gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozóan peres felek megegyeztek. A m. kir. Kúria (1905. szept. 26-án 3,990/1905 p. sz. a.) következőleg ítélt : A másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő, azzal a részben való változtatással, hogy a felperes a H. T. 80. §-ánok a) pontjára alapított keresetével elutasiUatik és a peres felek házassága a most idézett törvényszakasznak egyedül a c) pontja alapján bontatik fel, egyebekben helybenhagyatik. Indokok: Felperesnek a kereseti előadása szerint, az alperes kilenc hónapi távolléte után hozzá visszatért s vele három napig együtt élt; az egybekelés napján való eltávozása tehát megbocsátottnak lévén tekintendő a H. T. 82 és 85. §§-ai értelmében bontó okul már nem, hanem csakis ennek kapcsán a felbontás iránti kérelem támogatására szolgálhat. Ebből az okból a felperes — mindkét alsóbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával — a H. T. 80. §. a) pontjára alapított keresetével el volt utasítandó s a házasság csakis ezen törv.-szakasz c) pontja alapján volt felbontandó s illetőleg a másodbiróság ítélete ebben a részében hel)benhagyandó volt, az abban vonatkozólag felhívott s felhozott indokok alapján és főleg azért, mert az a körülmény, hogy az alperes más férfival él együtt jelenleg is ágyassági viszonyban, S. I. és özv. H. R.-né tanuk vallomásával határozottan bizonyítva van. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Törvénykezési gyakorlatunk, amint ez a m. kir. Kúriának 2,554. V. 1883. 6630/P. 1897.1505. P. 1899. és 1900. L. G. 1903. számú határozataiból, és illetve ezeknek indokolásából is kitűnik — az olyan megállapodást, mely szerint két vagy több személy a végből egyesül, hogy közös eljárással valamely az ipari és kereskedelmi forgalomnak tárgyát képező árunak, vagy az ezek előállitásához szükséges terményeknek és illetve nyers anyagoknak, s általában a közfogyasztás alá eső valamely árunak a kereslet és kinálat törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát lenyomja, akár azoknak beszerezhetését drágábbá tegye, — a közönség érdekét biztositó szabad verseny korlátozására és a fogyasztó közönség megkárosítására irányuló célzatánál fogva — a jó erkölcsökbe és illetve a közrendbe ütközőnek tekinti, s az ilyen megállapodásból származtatott igényeket a birói oltalomból egyáltalán kirekeszti. Már magában véve a szándék, mely szerint hasonló megállapodás a termelő és illetve fogyasztó, szóval a nagyközönség megrövidítésére irányuló célzattal létesül — megfosztja a fent jelzett természetű megállapodásokat jogi érvényüktől, s maga az árcsökkentés vagy áremelés puszta lehetősége is elég arra, hogy a kartellszerü megállapodást semmisnek kelljen tekinteni, mivel az abban résztvevők száma nyilván nem határoz, amennyiben már kisszámú vállalkozó is együttvéve gyakorolhat befolyást az árképződésre s okozhat kárt ugy a termelőnek mint a fogyasztónak. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1903. évi február hó 11-én 109,901. p. sz. alatt) Deutsch Arthur dr. ügyvéd által képviselt «H. testvérek* cég felperesnek, M. E. dr. ügyvéd által képviselt S. E. cég alperes ellen 2,384 frt 24. kr tőke és jár. iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék kötelezi S. E. cég alperest, hogy felperesnek 4,768 K. 48 f. (2,384 frt. 24 kr.) tőkét, ez után 1893. évi január hó 1-től 1895. évi június hó 30-áig számítandó 6%-os, 1895. évi július hó 1-től 5%-os kamatokat és 900 K. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Felperesi ügyvéd munkadiját és kiadásait 900 K.-ban, M. E. dr. alperesi ügyvédét 500 K.-ban állapítja meg félőkkel szemben. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy az ügyfeleknek a D) és E) alatti szerződéseken alapuló és a jó erkölcsökbe ütköző jogvisszonyából bíróilag érvényesíthető igény nem származott,figyelmen kívül kellett hagyni. Mert ha a felek egyesülésének alperes által vitatott egyik célja tényleg az volt is, hogy a bőrök vétele és eladása körül az árakat kedvezőbbé tegyék, a kereskedelmi forgalomban szokásos ily célú egyesülés a «turpis causa» fogalma alá nem esik. Nem bir alappal alperesnek az ellenvégiratban felhozott az az érvelése sem, hogy felperes kereseti igénye csakis alakszerű számadási perben lenne tisztába hozható. Ugyanis a K. T. 62. §-a értelmében az alkalmi egyesülésnek az üzletvezetéssel megbízott tagja a többi résztvevővel szemben számadással tartozik, de sem a felhívott törvényes rendelkezés, sem birói gyakorlat a számadás előterjesztését formaszerü számadási per indításának feltételéhez nem köti. E szerint nincs kizárva, hogy a számadás az abból származtatott követelés érvényesítésére irányuló perben együttessen előterjesztessék. Felperes, aki a D) és E) . alattiak szerint a közös üzlet vitelére vonatkozó számadások összegyűjtésével és elkönyvelésével szerződésileg megbízatott, e megbízatásából eredő kötelezettségének megfelelt azzal, hogy a S. E. cég tartozási és követelő állapotát feltüntető A) alatti és a többi résztvevők állapotát feltüntető B), C) és U) alatti könyvkivonatokat s ezek minden egyes tételét tüzetesen felderítő, egymással világosan összefüggő s időrendben csatolt havi kimutatásokat és összesítő jegyzékeket keresetéhez másolatban és utóbb eredetiekben is becsatolta. Amennyiben alperes felperesnek elszámolását s annak reá vonatkozó adatait helyeseknek el nem ismeri, ugy kifogását elleniratában kellett volna megtennie és pedig akkép, hogy a könyvkivonat és annak alapjául szolgáló számadások minden egyes kifogásolt tételére külön-külön nyilatkozva kellett volna megjelölnie és számadásszerüleg kimutatnia, hogy az egyes tételekből mennyi a jogos alap nélkül vagy számszerűleg nem helyesen felszámított összeg. Alperes a felperes által csatolt könyvkivonatok és számadások tételeit csak általánosságban kifogásolta s azok számszerű helyességének részletes vizsgálatába és megcáfolásába nem is bocsátkozott. Ebből az okból a prts. 159. § a értelmében felperes számadásait és különösen az alperes tartozási és követelő állapotát feltüntető könyvkivonatot alperes részéről nem kifogásoltaknak kellett tekinteni. Különösen a «Tartozik» rovat 1—7. és 9., 10. tételei s a «Követel» rovat összes tételei felperes által előterjesztett részletes számadások eredményeit képezik. E tételek valódiságának és számszerű helyességének megdöntése tehát csak az alapul szolgáló számadások ismét tételenkinti felülvizsgálásával, helyesbítésével, vagy az alperes javára irt összegeket meghaladó beszámítási igény igazolásával lett volna elérhető. A «Tartozik» rovat 8. és 11. tételeiben világosan meg van jelölve, hogy ezeket az összegeket alperes a marhabőrök havi elszámolása eredményeképp kapta meg. Ezeknek az összegeknek átvételét tehát alperesnek tételenkint külön már az elleniratban módjában lett volna tagadnia. Mivel pedig ott elmulasztotta és felperes a végiratban az elkésés miatt is kifogást tett, alperesnek csak a viszonválaszban felhozott tagadását figyelembe venni már nem lehetett. Alperesnek arra az előadására, hogy az E) alatti szerződésen alapuló jogviszony nem 1892. év végéig, hanem az évnek szeptember haváig tartott, súlyt helyezni általában nem lehetett, azért, mert eltekintve attól, hogy a felperes által csatolt és valódiságukra nézve egyenkint szabályszerüleg nem kifogásolt havi kimutatások alperes állítását megcáfolják, alperes concret következtetést le sem vontv arra vonatkozólag, hogy az üzleti összeköttetés állítólagos rövidebb idejű fennállásának a felperes által előterjesztett számadásra, különösen pedig alperes tartozási vagy követelő állapotára mi befolyása van. Ugyanebből az okból nincs perdöntő súlya alperes annak a kifogásának sem, hogy a kereset azért sem alapos mert a szerződésekben kikötött értekezleteket a résztvevők pontosan meg nem tartották, az elszámolásokat és leltározást az előre meghatározott módon meg nem ejtették, továbbá felperes a S. M.-el a vételi és eladási árakra vonatkozólag létesített szóbeli megállapodásokat és szerződési kikötéseket megszegte, végül, hogy a havi kimutatások különösen III. r. alperes F. I. kimutatásai hiányosak és helytelen adatokat tartalmaznak. Ha mindé tények, amelyekre utalással alperes felperest szerződésszegéssel terheli, valók volnának is, alperest az alkalmi egyesülésben részt vett társaival megejtendő számadás eredményeképp terhére előálló tartozást megtérítésének kötelezettsége alól fel nem mentenék. Csak abban az esetben, ha az állítólagos szerződéstszegő és károsító tényeknek a számadás eredményére kiható okozati összefüggését és a tartozási állapotot apasztó befolyását alperes concret adatokkal kimutatta volna. Különösen F. I. Ill-ad rendű alperes kimutatásai ellen szintén csak általánosságban felhozott észrevételeket nem lehetett figyelemre méltatni, mert alperes az állítólagos hiányoknak a számadásra kiható befolyását meg sem jelölte. De alperes nem is állítván azt, hogy felperes F. I. kimutatásait, számadása összeállításánál nem azok adatainak megfelelőleg használta fel, e számadás hiányai tekintetében felperes felelőssége megállapításának alapja sincs. Végül alperes a felperes saját ügyleteire vonatkozó havi kimutatások helyességét sem sikerrel támadta. Nevezetesen felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy felperes alperesnek 1892. évi április havában 49 frt 70 krért 3 marhabőrt adott el s vételárát elszámolni elmulasztotta. Alperesnek W. 5 (T) havi számlája felperesnek azt az ellenkező állítását erősíti meg, hogy a kérdéses 3 bőrt alperes adta el felperesnek, amint ez felperes W. 5 (S) alatti kimutatásában is igy van feltüntetve. A D. 6 (A), L. 6 (H) és U. 6 (R) alatti felperesi kimutatások igazolják, hogy a felperes által alperesnek 1892. évi június havában eladott 64 bor 1892. évi augusztus hóban eladott 107 drb. bőr és 1892. evi november havában eladott 28 drb. bőr vételárai szabályszerüleg el vannak számolva. Felperes nem igazolta, hogy a L. J. és fia cégnek az M. 5 és C. 5 alatti kimutatások szerint eladott 25 drb. és 18 drb. marhabőrt nem az alkalmi egyesülés készletéből árusította el. E szerint azok vételára tekintetében felperes elszámolási kötelezettségének alapja megállapítható lenne. Minthogy azonban alperes a felszámítás pótlásának a felek közti számadás eredményére kiható jelentőségét meg nem jelölte és az A. alatti konyvkivonat vonatkozó tételével való összefüggést meg sem jelölve határozott összegű ellenkövetelést vagy beszámítási igényt nem támasztott: azért kifogását figyelembe venni nem lehetett. Ugyanígy nem lehetett megállapítani azt sem, hogy a 6 (Y.) és