A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 4í). számához. Budapest, 1905. december 3Köztörvényi ügyekben. Minthogy végrehajtató a házbérkövetelésre vonatkozó elsőbbségi igényét, az 1881 : LX. t.-c. 119. §-a értelmében be nem jelentette ; minthogy ennek hiányában ezen elsőbbség őt annál kevésbbé illeti meg, mert az ingók nem a bérlemény területén árvereztettek el; minthogy az ingóknak a bérlemény területéről való elvitelével az 1881: LX. t.-c. 72. ij-an alapuló törv. zálogjog megszűnik ; minthogy végrehajtató az elárverezett ingókat nem foglalta le első izben, ezen vegrehajtatói követelés sem mint előnyös tétel, sem pedig a foglalás alapján sorozható nem volt. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1904. március 17. 1903. V. XIII. 2,142 7.. sz.) Berger Mór dr. ügyvéd által képviselt R. Jakab végrchajtatónak K. Norbert végrehajtást szenvedett elleni, valamint Szerényt Simon dr. ügyvéd által képviselt R. K. Sándor elsőbbséget bejelentő végrehajtási ügyében következő sorrendi végzést hozott: 1. 6 kor. sorrendi bélycgköltség dij Berger Mór dr. kezéhez. 2. 12 kor. árverési közbenjárási dij ugyannak kezéhez. 3. A mennyiben ehhez való jogát jelen végzés jogerejétől számítandó 30 nap alatti perindítással és annak idején pernyertességgel igazolja 05 kor. 80 f. M. Lipót kezéhez. 4. A hátralék és a letéti kamatok R. K. Sándornak 17,308 kor. tőke s j.-ból álló követelésének résztörlesztésére Szerényi Simon dr. kezeihez. Ugyanezen hitelezőnek soroztatik a 3. alatti azon esetre, ha M. Lipót a perindítást a megszabott idő alatt nem igazoiná, vagy pervesztessé válna. Indokok: Az 1. a. sorozás az 1881. évi LX. t.-c. 189. §. a) pontjából vont joghasonlatosságon ; a 2. alattié az idézett t.-c. 119. §-án alapul. A 3. alattit sorozni kellett, mert az elárverezett ingók M. Lipótnál voltak elraktározva, minélfogva ezen hitelező a kibérelt raktárhelyiségért járó raktárdijat az 1881 : LX. t.-c. 72. §-a értelmében előnyős tételként érvényesítette. A perre utasítás a kifogásolás folytán az idézett t.-c. 119. §-a alapján rendeltetett el. A 4. alattit az 1903. V. XIII. 166/2. alapzálogolás sorrendjében kellett sorozni, mert az elárverezett ingók az 1903. V. XIII. 160'2. a.) jzőkvben 42., 43., 45. és 66. t. a-kal azonosak ezen ingók pedig R. K. Simonnal szemben, az 1902. Sp. XIII. 156. sz. perben zár alatt maradtak. A kincstár zálogolása az 1903. V. XIII. 166. sz.-nál későbbi keietü lévén, a kincstár által bejelentett elsőbbség figyelembe vehető nem volt Minthogy R. Jakab végrehajtató, házbérkövetelésre vonatkozó elsőbbségi igényét az 1881: LX. t.-c. 119. §-a értelmében be nem jelentette; minthogy ennek hiányában ezen elsőbbség őt annál kevésbbé illeti meg, mert az ingók nem a bérlemény" területén árvereztettek el, — minthogy az ingoknak a bérlemény területéről való elvitelével az 1881: LX. t.-c. 72. §-án alapuló törv. zálogjog megszűnik; minthogy R. Jakab az elárverezett ingókat nem foglalta le első izben, ezen végrehajtató követelése sem mint előnyös tétel, sem pedig foglalás alapján sorozható nem volt. A budapesti kir. tábla (1904, május 5. 3,617/1904. p. sz. a.) következő végzést hozott .• A kir. tábla az elsőfokú bíróság végzésének L, 2. tétele alatt intézkedő nem neheztelt részét nem érinti, annak 3. tétele alatt intézkedő azt a részét, mely szerint az ott említett 65 K 80 f.-t perindítástól feltételezetten elsőbbséget igénylő M. Lipót részére sorozta, helybenhagyja, ellenben annak 4. tétel alatt intézkedő részét megváltoztatja és a befolyt vételárból az 1., 2. t. a. előnyösen és a 3. a. feltételesen sorozott összegek levonása után fennmaradó vételári többletet, ugy amennyiben M. Lipót a pert meg nem indítaná, vagy pervesztes lenne, a részére sorozott 65 K 80 f.-t is a R. Jakabnak még fennálló 600 kor. házbérkövetelése résztörlesztésére sorozza. Mert nem vitás, hogy az elárverezett ingók eredetileg azon bérhelyiségben voltak, amely helyiséget végrehajtást szenvedett R. Jakabtól bérben birt és azokat ott 1902. évi június hó 28-án R. K. Sándor lefoglalt és R. Jakab az 1903. augusztus hó 1-én esedékessé vált 4,400 K. bérkövetelése erejéig 1903. augusztus 3-án felülfoglalt s hogy azokat végrehajtást szenvedett a bérben birt helyiségből M. Lipót szállítónak raktárhelyiségében helyezett el. Minthogy pedig az 1875 : XXXVII. t.-c. 388. §-a érteimében a szállítmányozót az árukra nézve, amennyiben birtokában vannak, a szállítmányozási és fuvardijak, továbbá a költségek és kiadások, nemkülönben az árukra adott előlegek erejéig zálogjog illeti és minthogy M. Lipót, akinek raktárhelyiségében lettek a kérdéses ingók elárverezve, raktárbér és szállítási bér iránt elsőbbségi igényét kellő időben bejelentette és a mennyiben ily követelése tényleg fennáll, arra nézve őt az 1881: LX. t.-c. 72. §-a értelmében elsőbbségi jog illeti, — ugyanezért helyesen intézkedett az elsőfokú bíróság, amikor M. Lipót részére, perinditástól feltételezetten, e bejelentett 65 K. 80 f. raktárbér és szállítási dijat sorozta, tehát a tekintetben az első bíróságnak a végzése helybenhagyandó volt. Egyebekben azonban ez a végzés a rendelkező része szerint meg volt változtatandó, mert R. Jakab törvényes zálogjogát az elárverezett ingókra végrehajtás utján még akkor érvényesítette, mikor az ingók még a tőle bérben birt helyiségben voltak elhelyezve, ezen törvényes zálogjoga pedig nem szűnt meg az által, hogy ez ingók a törvényes zálogjog érvényesítése után más helyiségben lettek elárverezve és ezt a törvényes zálogjogát érvényesítheti a korábban foglalt, de törvényes zálogjoggal nem biró egyéb hitelezőkkel szemben ; és mert R. Jakab mint végrehajtató és árvereltető fél, akinek törvényes zálogjoga is a végrehajtási iratokból kitűnik, az 1881: LX. t.-c. 111. §-a értelmében elsőbbségi bejelentést tenni nem tartozott. A m. kir. Kúria. (1905. nov. 3-án 6,050/1994. p. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése, a R. Jakab követelésének sorozását tárgyazó neheztelt részében, megváltoztatik s erre nézve az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: Habár helyes a másodbiróság végzésének indokaiban az a kijelentés, hogy a fennforgó esetben R. Jakab végrehajtató elsőbbségi igényét bejelenteni nem tartozott, mindazáltal e végrehajtató követelése tekintetében a másodbiróság végzése megváltoztatandó, s erre nézve az elsőbiróság végzése volt helybenhagyandó a törvényes zálogjog megszűnésére vonatkozóan felhozott indokai alapján, s minthogy e szerint a felfolyamodás sikeresen alkalmaztatott, annak költségeiben elmarasztalandó volt a felfolyamodásra okot szolgáltatott R. Jakab. Felperesnek előadása szerint az alperes 9 hónapi távolléte után hozzá visszatért s vele 3 napig együtt élt; az egybekelés napján való eltávozása tehát megbocsátottnak lévén tekintendő, a H. T. 82. és 84. §-ai értelmében bontó okul már nem, hanem csakis ennek kapcsán a felbontás iránti kérelem támogatására szolgálhat. A lugosi kir. törvényszék (1904. dec. 17-én 13,992/1904. p. sz. a.) Cinpe Aurél dr. ügyvéd által képv. H. György felperesnek, személyesen védekezett S. Ilona alperes elleni, házasság felbontása iránti ügyben következőleg itélt: A kir. törvényszék H. Gy. lugosi lakos felperes és S. I. lugosi lakos alperes között 1899. évi július hó 16-án a lugosi m. kir. állami anyakönyvvezető előtt létrejött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. 55-ának a) és c) pontja alapján, alperes hibájából felbontja, alperest ugyanazon t.-c. 85. §-a értelmében vétkesnek nyilvánítja, megállapítja, hogy a házasságból 1902. évi március hó 7-én Cornél nevü fiúgyermek most is életben van, kk. Cornél nevű gyermek gondviselését az anyára, az alperesre bizva, annak eltartására első sorban alperest s amennyiben az a tartásra képtelenné válnék, másodsorban felperest kötelezi. indokok: A peres házasfeleknek utolsó állandó együttlakásuk, a bemutatott helyhatósági bizonyítvány tartalma szerint, a lugosi kir. tszék területén fekvő Lúgos városban lévén, ezen kir. törvényszéknek a jelen perben való illetékessége az 1868. évi XIV. t.-c. 36. §-ához képest kétségtelen. Felperes a házasság felbontását az 1894. évi XXI. t.-c. 80. íjának a) és c) pontja alapján azért kérte, mert alperes már az egybekelésük napján ott hagyta őt s megszökött s csak 9 hónap múlva tért vissza, de akkor is csak 3 napig maradt nála, azután újból elhagyta őt s elment I) J.-hoz, akivel azóta ágyassági viszonyban élt és él még most is, sőt ezzel egy gyermeket is nemzett. Minthogy alperesnő beismerte, hogy férjét tényleg már az esküvő napján elhagyta, hogy D. J.-sal ágyassági visszonyben élt és él még most is és hogy Cornél nevü gyermeket nem férje, hanem ágyasa D. J.-sal nemzette ; minthogy A. G. és A. G.-né sz. D. E. tanuk is beigazolták az alperes által beismert ágyassági visszonyt ; minthogy az alperes terhére bizonyított ez a tény a H. T. 80. §-ának a) és c) pontja alá eső bontó ok ismérveit kimerítvén, a házasságnak ezen az alapon való felbontása helyt foghat és minthogy a több izben megkisérlett bírót ság előtti békéltetés, valamint a kibékülés megkísérlése végeta H. T. 99. §-a értelmében elrendelt ágy és asztaltól való különélés eredményre nem vezetett; s minthogy felek az utolsó tárgyalásnál is kijelentették, hogy az életközösséget visszaállítani nem akarják, alaposan nem várható, hogy a peres házasfelek az 1900.