A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [5. r.]

356 A JOG tették, amidőn a forgalmi .szolgálatot teljesítő hivatalnok őt felhívta, hogy mint nem utazó egyén a várótermet hagyja el, a fels^iélU^snak nem engedelmeskedett. 1904. évi december hó 14-én Cr. ^VhaK.ujra a II. osztályú váróteremben találtatott, s midőn a forgalmi hivatalnok megkérdezte, hogy utazik-e, a kérdésre «mi köze hozzá» szóval felelt s bár sem az utazáshoz érvényes menetjegye, sem a pályaudvvarra való belépésre jogosító jegye nem volt, a forgalmi hivatalnok azon felszólításának, hogy a várótermet hagyja el, ezúttal sem engedelmeskedett. Ezek alapján az állomásfőnökség az iránt kereste meg a b—i járás főszolgabiráját, hogy G. Mórtól azért, mert a váróteremben menetjegy, illetve pályaudvari belépőjegy nélkül tartózkodott, hat korona bírságot hajtson be, ezenkívül kérte, hogy G. Mór ellen a kih. btkv. 111. és 112. §-aiban meghatározott kihágás miatt a fenyítő eljárás megindittassék. A b—i járás főszolgabirája az ügyben tárgyalást tartott, majd a további eljárás beszüntetése mellett az iratokat az 1879. évi XL. t.-c. 111. §-ában meghatározott kihágás elbírálása végett a b—i kir. járásbírósághoz áttette. A b—i kir járásbíróság végzésével a bűnvádi eljárás megindítását megtagadta, kifejtvén, hogy a kih. btkv. 111. §-ában meghatározott testi épség elleni kihágás nem állapitható meg, mert ennek a kihágásnak lényeges alkatelemét képezi, hogy «a gőz- vagy más gépekre, mozdonyokra, vaspályákra* vonatkozó rendelet szegessék meg, a «váróterem» pedig a fenti tárgyak fogalma alá nem esik. Ezen tényállás alapján az eljárást a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett utalni, mert a kih. btkv. 111. §-ában meghatározott kihágás, amelynek elbírálása az 1897. évi XXXIV. t.-c. 18. §-a IV. pontjának és 19. §-a 1. pontjának egybevetett értelme szerint a kir. bíróság hatáskörébe tartoznék, ebben az esetben nem állapitható meg, mert a vasúti váróterem a gőz- vagy más gépek, mozdonyok forgalma alá nem esik, de nem esik a vaspálya fogalma alá sem, amint ez a kih btkv. 112. §-ának szövegéből kitűnik, — amelyben a «vaspálya» fogalma a «vaspályához tartozó épület* fogaimával szembe van állítva. Minthogy e szerint a kir. járásbíróság érdemileg kimondotta, hogy kih. btkv. 111. §-ában meghatározott s a törvény által hatáskörébe utalt kihágás tényálladéka, törvényes alkotó elem hiányában nem álapitható meg, a panaszbeli cselekmény abból a szempontból bírálandó el, hogy megállapithatja-e a kih. btkv. 112. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát, ennélfogva figyelemmel az 1897. évi XXXIV. t.-c. 19. §-a 1. pontjának rendelkezésére, a hatáskör kérdésében a fenti értelemben kellett dönteni. (4,898/905. B. M.) Pénzintézeti igazgatói állás megfér-e az ügyvédséggel ? A szabadkai úgyvédi kamara: a P. ügyvéd által benyújtott jelenésében felhozott azon körülményt, hogy Gy. ügyvéd egy pénzintéze! &ek ügyvezetője s annak cégjegyzésre jogositott igazgatója, nem Jártja az ügyvédi rendtartás 10. §-ába ütköző összeférhetetlenségi esetnek, és ez okból a további eljárást beszünteti. Indokok: A pénzintézeti igazgatói állás a közfelfogás szerint nem ütközik össze az ügyvédi hivatással és összefér annak tekintélyével. Tudalevő dolog, hogy pénzintézetnek vezetése első sorban jogi szaktudást igényel. Ez okból állandó gyakorlat szerint egész Magyarországon gyakorló ügyvédek töltenek be hasonló állásokat. (1905. január 21. M)3/905. sz) A kir. Kiíria: A felebbezés visszautasittatik. Mert a feljelentő P. L. ügyvéd olyan magánfélnek, kit a szóban forgó kamarai választmányi határozat ellen a felebbezési jog megilletne, nem tekinthető. (1905. június 26. 1,616/905. sz.) Kártérítés magánbiztosító intézettől halálos vasúti baleset esetén. Egy német kocsitoló előfizetője volt egy lapnak, mely valamennyi előfizetőjét 1,000 márka erejéig biztosította baleset esetére. A kocsitoló egy izben a lehető leglassabban haladó vonatból egy kocsit' kapcsolt le. Amint azonban a két kocsi közül ki akart lépni, megbotlott, elesett, ugy hogy a haladó kocsi elgázolta őt, ami rögtöni halálát okozta. Az elhalt özvegye most követelte az 1,000 márkát, de a biztosító intézet annak megfizetését azzal tagadta meg, hogy a balesetet az elszerencsétlenült maga okozta, amennyiben nem vette figyelembe a vasutigazgatóságnak a munkások élete és egészsége érdekében kiadott abbeli utasítását, mely szerint senki sem léphet a haladó vonat kocsijai közé. Azáltal azonban, hogy a kocsitoló a haladó vonatról igyekezett a kocsit lekapcsolni, oly vétkes gondatlanságot követett el, melynek következményeiért senki felelősségre nem vonható s senki annak következményeiért nem állhat helyt. A hamburgi Oberlandesgericht mindenek dacára megítélte a perbe vett kártérítést Azt kell kérdezni — igy érvelt a bíróság — hogy az elszerencsétlenült egyén, midőn a vasút tiltó rendeletét átlépte, követett-e el kötelességmulasztást f A biróság tagadólag válaszol e kérdésre, mert bebizonyított tény, hogy az alsóbb rendű vasúti munkások — felebbvalóik hallgatólagos beleegyezésével (?!) — sohasem tartják be a tolatásra vonatkozó szabályokat. Az elszerencsétlenült tehát jogosan vélhette, hogy az a szabály, ha fenn is áll a papíron, rá nézve nem mértékadó, miért is a szabály figyelmen kívül való hagyása hibául nem róható fel. Mivel tehát az elhalt kocsitoló alapjában véve nem követett el oly mulasztást, mely a biztosítási szerződést hatálytalanná telte volna, az illető hírlapkiadó révén kötött biztosítás előnyeitől az özvegy meg nem fosztható. Ipartestületek iparüzleteknek saját nevükben való folytatására nem jogosultak K. M. 1905. évf. szeptember hó 25-én 54,911. sz. a. hozott elvi határozata. Vasmegye alispánjának. Nagyságod részéről folyó évi június hó 30-án 8,756. szám alatt hozott s az elsőfokú iparhatósági véghatározatot megváltoztató másodfokú iparhatósági véghatározatot, melyben a k.-i és k.-i járási ipartestületet a nem testületi tagoknak dij melletti eltemctés jogától eltiltja s e tárgyban az elsőfokú iparhatóság által 2,325/904. szám alatt hozott végzést és iparengedélyt megsemmisíti és a testületi tagok halála alkalmával leendő végtiszteletadás, valamint a testületen kivül állók temetésénél való megjelenés hatályát az ipartestületnek 1892. évi február hó 7-én tartott közgyűlésében alkotott temetkezési rendszabály határozmányaira korlátozza, — nevezett ipartestület által a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest Nagyságod idézett másodfokú iparhatósági véghatározatát helyben hagyom. így kellett határoznom, mert az 1884. évi XVII. t.-c az ipartestületeket a képesítéshez kötött mesterséget űző iparosok körében a testületi tagok közös anyagi érdekeinek elmozdítása, az iparosok közötti rend és egyetértés fenntartása és bizonyos, a munkaadók és alkalmazottak közötti munkaviszonyra kiterjedő iparhatósági teendők ellátása céljából szervezte. Ekként az ipartestület a hatósági feladatok mellett is kizárólag egyesületi alapon áll fenn és működésében az ipartörvény által az egyesülés céljára és kereteire nézve megállapított jogszabályokat átlépni vagy a törvény 126. §-ában felsorolt céloktól eltérő célokat követni nincs jogosítva. Már pedig az ipartörvény az ipartestületeket iparüzleteknek saját nevükben való folytatására nem jogosítja fel. Az ipartestületek mint kizárólag az ipartörvény alapján álló egyesületek nem is űzhetnek ipart, miután a társasági formában való iparűzésre csakis az 1875. évi XXXVII. t.-c.-ben foglalt kereskedelmi társaságok jogosultak, s illetve az iparűzésre alakult társaságok a kereskedelmi törvény rendelkezésének magukat alávetni tartoznak. Kitűnik ez az ipartörvény idézett 126. §-ának c) pontjából, amely a testületet szövetkezetek alakítására feljogosítja, mely szövetkezetek a 147. §. szerint az 1875. évi XXXVII. t.-c alapján létesítendők és az utóbbi törvény határozmányának vannak alárendelve. Ugyanerre utal kapcsolatban az alapszabályok 2. §-ának c) pontjával a testületi alapszabályok 7. §-ának d) pontja is, mely a testület által kezdeményezett vállalatoktól és az ipartestület által létesített szövetkezetekről tesz említést és kifejezetten csak a kezdeményezést utalja a vállalatok vagy szövetkezetek létesítése tekintetében az ipartestület hatáskörébe, miből szintén világosan következik, hogy az ipartestület által létesíthető vállalatok és szövetkezetek szervezete és működése az ipartestület szervezésével és működésével nem azonosítható. Ezért a felebbező ipartestület akkor, midőn saját nevében és egyesületi formájában, temetkezési vállalkozással foglalkozó törvényszerű hatáskörét lépte át, ez a törvényellenes iparűzési tevékenysége tehát az iparhatóság által tudomásul vehető nem lett volna, s igy Nagyságod az ipartestület részére kiadott temetkezési vállalkozói iparigazolványt helyesen semmisítette meg és helyesen intézkedett, midőn az ipartestületet arra utasította, hogy amennyiben ezzel a közjótékonysági ténykedéssel továbbra is foglalkozni kiván, kizárólag a testülethez tartozók díjtalan eltemetésére szorítkozzék. Ezen a címen természetesen az ipartestületet semmiféle költséggel megterhelni nem szabad. A folyó évi augusztus hó 7-én 13,273. szám alatt kelt jelentésével felterjesztett ügyiratokat megfelelő további eljárás végett leküldöm. Kártérítés a csomagolatlan állapotban feladott cukorért. Egy cukorszállitmányból az átvételnél 4 kg>\ hiányzott, 800 kgr. pedig összetört és piszkos állapotban volt. Címzett vonakodott e 800 kgr. cukrot átvenni s ugy ezért, mint a sulyhiányért kártérítést kért. A megindított per folyamán a vasút azzal védekezett, hogy a papírba csomagolt cukorsüvegek törékenyek, ennélfogva a beállható károkért a vasút az Üzletszabályzat 77. §-a értelmében nem felelős. Az áru bepiszkolódása természetes következménye a törésnek, mivel a süvegből letört cukordarabok az átrakodásnál piszkolódtak be. A sulyhiány a töréssel egybekötött elporlódás következménye. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 682/902 D. számú ítéletében el is fogadta ezt az álláspontot s a felperest elutasította. Az Ü. Sz. 58. §. VII. póthatározmányának értelmében ugyanis a cukorsüvegeknek papírba való csomagolása a vasutintézet előtt ismeretes és szokásos csomagolási mód s igy a vasút nem követett el mulasztást, midőn a hiányos csomagolást nem ismerte el a fuvarlevélen. Megállapította továbbá a biróság azt is, hogy a cukor süvegekben a törékeny áruk közé tartozik s erre az U. Sz. 77-ik §-ában meghatározott különös veszély eseteiben érvényben levő felelősségkorlátozás annál is inkább alkalmazandó, mivel a 77. §. II. póthatározmányának b) pontja erre nézve kimondottan intézkedik. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolí-rakpar .s. PMLAS <f SZVÍ*T TÁA6A6A0 NYOMDÁJA