A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 49. szám - Igazítani valók. A telekkönyvi közhitel, s a jog és vagyonbiztosság veszélye

350 A JOG iránytűje az alárendelt ügyészségeknek és pártatlan őre a törvény és igazságnak. Gegitss eddigi állásában is nagy súlyt fektetett az ügyvédi karral való jó egyetértésre és vele szemben mindenkor a «kollegas álláspontjára helyezkedett. Meg vagyunk győződve, hogy e nemes tulajdonságait uj magas állásába is magával vinni és az ügyvédi karral fenállló wentente cordiale»-t fenntartani fogja. Ezek azok a láthatatlan kezek, melyek birót, ügyészt tud- I tán kivül magasabb állásba emelik és tágabb hatáskörbe . juttatják, — de ritkák azok a sors által kedvezettek, akik ezt I belátják és kellően honorálják. Geguss remélhetőleg ezen kivételek egyike. Elvárjuk, hogy a budapesti ügyészség vezetése is oly kezekbe kerül, melyek Geguss távozását nem fogják túlérzékeny veszteség gyanánt éreztetni. Voltak már e tekintetben is — Gegusst előzőleg — szomorú tapasztalataink, melyektől remélhetőleg meg leszünk most óva. Az eddigi kinevezéseknél tapasztalt ügyes kéz talán most sem fogja magát desavouálni. Az e tekintetben már is szárnyrakapott hirek elég kedvezőek. Séllyei kinevezése legmelegebb rokonszenvünkre számitana; épugy Geszti kinevezésének is — a pestvidéki vezető ügyész állására — csak örvendenénk. Révai Lajos dr. Á Igazítani valók. A telekkönyvi közhitel, s a jog és vagyonbiztosság veszélye. Irta FROMM GÉZA dr., ráckevei kir. albiró. Az 1869 március 30-án kelt igazságügyi miniszteri rendelet az országbírói értekezletnek telekkönyvvel kapcsolatos 145., 149., 150., 154. és 156. §-át érvényben tartotta. A 145. §. pedig érvényben tartja az 1855 december 15-én kelt telekkönyvi rendeletet: a jog és vagyon biztossága s ezen alapuló közhitei megszilárdítása végett. Ez tehát a telekkönyvi intézvénynek és összes telekkönyvi rendelkezésnek alapja, lényege és végcélja. Amig ezek ennek a rendeltetésnek megfelelnek, addig jók; amint azt szem elől tévesztik, vagy éppén az ellenkezőjét szolgálják, tarthatatlanok. Ilyen az 1886. évi XXIX. t.-c. 76. §-ának 1. és 4. pontja alapján 1888. október 15-én kibocsátott 3,834. számú igazságügyi miniszteri rendelet 3. §-a, főként annak 4. bekezdése, mely következéseiben a jog- és vagyonbiztosság s a telekkönyvi közhitel teljes felforgatására s a telekkvi intézmény teljes megbízhatatlanságára vezet s igy azt célját tévesztetté, haszontalanná teszi. Körülményesen bizonyítgattam ezt a «Jog» 1904. évi 18. és 21. számaiban, de kénytelen vagyok a dolgot ismét felszínre hozni s az érdeklődők szives figyelmét erre a nagyon jelentéktelennek látszó, de rendkívül fontos, mert roppant visszásságokra vezető rendelkezésnek a tarthatatlanságára újból ráterelni. A telekkönyvi rendtartás 56. §-ának c) pontja : a telekkönyvi jószágtest testi elosztása (szétdarabolása) esetén a tulajdonjog bekebelezéséhez a szétdarabolást teljesen feltüntető rajz (vázrajz) bemutatását kívánja. Ebben a rajzban fel kell tüntetni, hogy a szétdarabolt jószágtestből hol, milyen alakot és hány rj-ölet kap a rajta osztozók mindegyike. A vázrajzot okiratszerüen kell kiállítani s igy az maga is okirat. Ámde az osztozkodó felek a telekkönyvi átíratásra alkalmas teljes hitelű okiratban (Tkrts. 67., 81., 84. §§.) s az átiratási kérvényben (122. §.) is kötelesek előadni, hogy melyikük mit és mennyit kap az elosztott területből, s igy a vázrajzzal együtt éppen háromszorosan nyilvánítják akaratukat. Ezek közül én az okiratot, a kérvényt s a vázrajznak szóval is megirt részét tartom fontosabbaknak, mert ezekben a felek nem tévedhetnek olyan könnyen, mint magának az alaknak a helyes szemléltetésében, amihez pontos műszerek és külön szakértelem szükséges. Ebben a telekkönyvi hatóság sem szakértő, és éppen ezért engedi meg a vázrajz helyesbítését a fenntirt rendelet a hozzáértő pénzügyi hatóságnak, még a telekkönyvi felülbírálás után is. És e vázrajz helyesbítése a feleknek is csak előnyére szolgál, ha az csakugyan helyesbítés és nem megváltoztatás. Csakhogy a pénzügyi hatóság nagyon sok esetben változtat és nem helyesbit. Az alakváltoztatás is sok visszásságra vezet, de még inkább a területváltoztatás, melyet a 3,834/1,888. számú i. m. r. a pénzügyi hatóságnak szintén megenged. Mielőtt példával állnék elő, legyen szabad kivonatosan közölnöm az ide vonatkozó rendelkezéseket. A 3,834/1888. sz. rendelet ezt mondja: 3. §. «1. minden tulajdonjogi bekebelezésről . . . a végzés áttételével ennek . . . jogerőre emelkedése után az adókataszter felügyeletével megbízott pénzügyi hatóság ... is értesítendő és szétdarabolás esetén ennek ... a vonatkozó vázrajz is megküldendő. 2. Ezen adatok alapján . . . köteles a pénzügyi hatóság a . . . . vázrajzot a megtörtént szétdarabolással összehasonlítani, esetleg helyesbíteni, a szétdarabolást a kataszteri térképen is foganatosítani és kiszámítani, hogy az eldarabolt birtokrészletből keletkezett uj részletnek mindenikére mennyi esik az adókataszteri tiszta jövedelemnek előbb osztatlan összegéből. Az e tárgyban hozott határozátáról annak jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóság a helyes, vagy helyesbített vázrajz visszaküldése mellett értesítendő. 3. A telekkönyvi hatóság tartozik ezen hivatásos értesítés folytán a vázrajz alapján az eldarabolást a telekkönyvi térképen is szabályszerűen foganatosítani, . . . s az uj részletek kataszteri tiszta jövedelmét az illető telekkönyvi betétek A) lapjának 5. rovatába bevezetni. 4. Amennyiben a pénzügyi hatóságtól visszaérkezett vázrajzon a térfogat is helyesbittetett, köteles a telekkönyvi hatóság a térfogat helyesbítését az A) lapon kitüntettetni és a B) lapon bejegyeztetni.* A telekkönyvi hatóságnak tehát el kell előbb bírálnia az esetet és csak jogerő után teszi át a pénzügyi hatósághoz a rajzot s a fölötte meghozott végzést is. A telekkönyvi hatóságnak a bírálatot főként a tkvi rdts. 127., 129. és 55. §. c) pontjára figyelemmel kell kimondania. Egyéb nem köti. Azt vizsgálja tehát, hogy osztozhattak-e a szétdarabolt birtokrészleten ugy, ahogy annak a telekkönyvi térképen keresztülvitelét kérik. Ha sem többen nem osztoztak, mint amennyi a felosztott birtok területe, sem annak területéből valamely részletről meg nem feledkeznek, és más telekkönyvi akadály nincsen, ugy a kérelemnek helyet kell adnia. Könnyebb megérthetés végett álljon itt a példa: Ha a felosztandó birtok területe 100 \jj\~ö\, s azon 3 egyén egyenlően osztozik, nem kaphat ezek mindegyike 40 Q-ölet, mert igy összesen 120 •-ölet, vagyis többet osztanának el maguk közt, mint amennyi a felosztandó összes terület. (100 •-öl.) Viszont, ha ugy kérik a 100 O-öl terület felosztását, hogy A kapjon 40 D-ölet, B 40 n-ölet és C 10 [J-ölet, a kérelmet szintén nem lehet teljesíteni, mert 10 • ölről nem intézkednek. Azért említem fel ezt a két telekkönyvi akadályt, mert ezek vágnak esetleg a pénzügyi hatóság körébe, ha t. i. a tkvi hatóság figyelmét elkerülték volna. Es szerintem a pénzügyi hatóságnak nem is volna szabad a területet ezeken az eseteken kivül helyesbítenie. Pedig nagyon gyakran helyesbiti és pedig azon az alapon, hogy neki a tényleges állapotot kell feltüntetnie. Hivatkozott közleményemben részletesen kimutattam, hogy ez a felfogás tarthatatlan. Bebizonyítottam azt is, hogy amit tényleges állapot címén feltüntet, azt teljesen véletlen, megbízhatatlan és ingatag alapokon és a felek akarata ellenére tünteti fel. Most csak azt teszem még hozzá, hogy a vázrajzot a telekkönyvi hatóság végzése és ahhoz csatolt rajz alapján kell a 3,834/1888. számú I. m. r. 3. §-ának 2. bekezdése értelmében eszközölnie és ha ettől eltérően, de a szerinte tényleges állapotnak megfelelően eszközli, jobban megsérti a rá nézve kötelező miniszteri rendeletet, mintha a ténylegesnek vélt, de hivatkozott közleményeim szerint nem is tényleges állapotot mellőzve, a telekkönyvi végzést venné alapul. Ámde, hogy a szerinte tényleges állapot keresztülvitelével milyen szörnyűségeket, mily jogtiprást, a birtok- és vagyonbiztosság mily tősgyökeres felforgatását követi el, arra nézve ujabb példát hozok fel, mert világossá, meggyőzővé kell tennem, hogy milyen égető szükség van a hivatkozott §. és ezzel kapcsolatos pénzügyi intézkedések gyökeres megváltoztatására. Értsük meg kérem ! A telekkönyvi intézménynek, ingatlan birtokunknak, erre vonatkozó tulajdoni jogunknak biztossága forog kockán, egy alkalmazásában célt tévesztett miniszteri rendelet és annak talán a telekkönyvi hatósággal ujjhuzás és ellene tüntetésként való erőszakos alkalmazása folytán f Minthogy pedig ez a rendelet már 17 éves, el lehet mondanunk, hogy alkalmazása folytán telekkönyvekben feltünteéett nyilvánköfiyvi állapot ma már teljesen hamis, téves, a telekkönyvi végzéstől és okirattól, sőt a «Jogt> 18. és21/1904. számaiban