A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 48. szám - A Budapesti Ügyvédi Kör évi jelentése

344 A JOG 4. kiskorúak és gondnokság alá helyezettek, kik helyett a cégjegyzést a gyám vagy gondnok teljesiti; 5. írástudatlan egyének vagy ezekkel egy tekintet alá eső irni nem tudó vakok, kik részéről a cégvezetői felhatalmazás adása sem követelhető, habár ezt többnyire magának az illetőnek érdeke teszi kívánatossá. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 18-iki teljes ülésén Balog Arnold dr. ügyvéd tartott eló'adást Törvény és biró cim alatt. Kiemelte, hogy nálunk is, a külföldön is sok jogosult panasz merült fel amiatt, hogy némely biróság a törvény betűjét alkalmazza az előtte fekvő jogesetre, de nem törekszik a jogvita igazságos eldöntésére. Ez összefügg a birói előképzés helytelen rendszerével is, mert a biró'soha senkitől nem tanulja, hogy mily módon kell a jogszabályokat alkalmazni. Az előadó a jogbiztonság szempontjának hangsúlyozása mellett is legnagyobb tért kivánja biztosítani a judikaturában az anyagi igazság érvényesülésének. Olyan esetekben, amelyekben a törvény különböző magyarázatoknak enged helyet, azt a felfogást kell a bírónak magáévá lenni, mely leginkább teszi lehetővé az anyagi igazság érvényesülését I Ea tételes jogszabály a döntés alá kerülő esetekre nézve nincs, a biró ax érvényes jogrendszer keretében maga alkotja meg a jogszabályt, tehát törvényhozó funkciót gyakorol. Mivel pedig a törvényhozás alapelve az igazságosság, a biró is az uj szabály megalkotásában és az eset eldöntésében az igazságosság elvét kövesse. További követelmény, hogy a törvényeket azok alkalmazásánál nem szabad kiszakítani a jogrendszerből, sem valamely intézkedést a törvény szerves egészéből. A biró az esetet mindig individuálisába és mérlegelje, hogy hasonló körülmények közt ő maga miként cselekedett volna. Védje a jóhiszeműséget a rosszhiszemű eljárással szemben és ne engedje meg a törvények kijátszását Ha a törvény magyarázalot nem tűrő szövege képtelen, lehetetlen eredményre vezetne, akkor, — de csakis ezen kivételes esetben — a bírónak joga van a törvénytől eltérni, mert a törvényhozó nem akarhatta, hogy törvénye nyomán lehetetlen, képtelen helyzet álljon elő, vérlázító igazságtalanság történjék. Ezen törvénymagyarázati elvek kifejtése után előadó vizsgálat tárgyává tette, miként érvényesülnek ezen elvek a gyakorlatban. Bár a magyar birói gyakorlat általán az anyagi igazságra törekszik, mégis gyakran találkozunk olyan Ítéletekkel, melyek az anyagi igazságot sértik, sőt melyek a társadalom jogérzetébe is beleütköznek. Viszont konstatálja előadó, hogy teljesülési döntvények is mellőztek már mint elavultat tételes törvényt és hogy t<>bb kérdésben az állandó birói gyakorlat az anyagi igazság érdekében megkerülte a törvényt, vagy egyenesen szembe helyezkedett a tételes szabály betűjével. Előadó részletesen foglalkozik a törvények elavulásának kérdésével és a törvényrontó szokással. Hangsúlyozza a helyes törvényhozási rendszer és jó birónevelés szükségességét. Az életet ismerő, judiciosus birák az anyagi igazság megvalósításának legerősebb biztosítékai. Az előadás kapcsán Márkus Dezső kir. táblai biró szólalt fel. Általában osztja ugyan az előadó törvénymagyarázati elveit, de azon nézetben van, hogy a törvénynyel szemben — et si fractus illabatur orbis — ítélni nem szabad. Felszólaló kétségbe vonja, hogy hazánkban törvényrontó szokásnak tere volna. Az előadó által felhozott példák közül csak a holt kézi döntvényben foglaltatik utalás a törvények érvényének elavulás miatti megszűnésére, de ez a döntvény sem helyes. Hangsúlyozza a törvények iránti tisztelet fontosságát. A Budapesti Ügyvédi Kör évi jelentése. Az elmúlt év a nagy politikai küzdelem jegyében állott, mely a közvélemény teljes figyelmét, a nemzet erkölcsi és szellemi erőit teljesen lekötötte. A felmerült és megoldást igénylő fontos kérdések egyike : az Ausztriával fennálló gazdasági visszonynak és hazánk érdekeinek megfelelően való szabályozása. Az e tárgy körül folyó discussióban a szorosan gazdasági jellegű kérdések uralják a teret és alig került szóba a kölcsönös jogsegély miként való szabályozása, noha ennek ugy az államjog, valamint hazánk gazdasági fellendülése szempontjából is kiváló a jelentősége. A mai állapot a kölcsönösségnek, — viszonosság címén — tulhajtásában csúcsosodik ki. Az osztrák bíróságoknak a megkereséseit bíróságaink feltétlenül teljesitik még akkor is, ha a megkeresés nem magyar nyelven van szerkesztve és ahhoz magyar nyelvű fordítás sem csatoltatott. Ámbár elvben azonos módon járnak el az osztrák bíróságok is, — mégis a gyakorlatban nagy különbség mutatkozik. Mig ugyanis az osztrák bíróságok a hozzájuk érkező megkereséseket a magyar nyelv ismeretének hiánya folytán, kivétel nélkül minden egyes esetben felterjesztik az osztrák cs. kir. igazságügyminiszterhez fordítás végett: addig a mi bíróságaink fordítás beszerzése nélkül is teljesitik a megkeresést. A következménye ennek a különböző eljárásnak abban nyilvánul meg, hogy mi sokkal gyorsabban teszünk eleget az osztrák megkereséseknek, mint az osztrák bíróságok a mieinknek. A kézbesítések körüli eljárás pedig akként van szabályozva, hogy idegen nyelvű határozatok is kézbesittetnek a magyar bíróságok által kényszerkézbesités utján, annélkül, hogy a kézbesítendő ügydarabok magyar fordítással el lennének látva. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy az osztrák bíróságok nemcsak német, hanem cseh, lengyel és egyéb oly nyelven kiállított kereseteket is elintéznek, amely nyelvek nálunk éppen olyan ismeretlenek, mint Ausztriában a magyar : könnyen elképzelhető, mily hátrányokkal jár ez az eljárás a magyar félre. A viszonosság ezen a téren kevéssé vigasztaló. Mert kétségtelen tény, hogy Magyarország kereskedelmi mérlege Ausztriával szemben passiv. Áll ez különösen az ipari termények tekintetében melyek a perek indítására első sorban szolgáltatnak alkalmat. Mig' ugyanis a mi kivitelünk tárgyát képező nyerstermények (gabona, fa és állatok) nagyban, rendszerint elsőrangú fizetőképességű cégek által vásároltatnak: addig Ausztria a hozzánk kerülő áruknak jelentékeny részét közvetlenül a fogyasztónak avagy a kisebb kereskedőnek szállítja és igy hasonlíthatatlanul nagyobb mérvben veszi igénybe bíróságaink jogsegélyét. Megtörténik igen gyakran az is, hogy az osztrák bíróságok kézbesítéseiket egyenesen a m. kir. posta segélyével teljesíttetik ; és noha ez nincs megengedve, a posta kézbesít. Helyesnek tartanánk, az emiitett visszásságoknak az elkerülése végett, a viszonosságnak a nemzetközi szerződéseknek megfelelő olyatén szabályozását, amint ez az 1899: XIII. t.-c.-be iktatott hágai egyezményben foglaltatik, mely szerint a megkeresőlevélnek és mellékleteinek, ha nem a megkeresett hatóság nyelvén vannak szerkesztve : megfelelő fordítással kellellátva lenniük. Ettől az elvtől eltérést csakis azok az államok engedhetnek meg maguknak, amelyeknek hivatalos nyelve azonos, vagy amelyeknek több hivatalos nyelvük lévén, ezek között a másik állam nyelve is meg van. Ausztriának a gazdasági érdeke kivánja meg a jelenlegi állapot fenntartását, mert az osztrák gyárosok és kereskedők sokat perelnek magyar állampolgárokat és igy az ő magyar kivitelüket igen sokban megkönnyíti, ha minél kevesebb költséggel és akadálylyal bonyolíthatják le peres ügyeiket, a nélkül, hogy e végből közvetlenül hazai bíróságainkhoz kelljen fordulniok. A mi érdekünk azonban éppen az ellenkező: az, hogy minden eszközzel előmozdítsuk iparunknak és kereskedelmünknek a fejlődését. A bíróságok terhének enyhítése egyrészt, az ügyvédi kar munkakörének megfelelő tágítása iránti törekvés másrészt, a nemzetközi jogsegély kérdésének tárgyalása kapcsán felvetette körünkben az eszmét, nem-e lehetne a külföld egynémely államában bevált gyakorlatot nálunk is meghonosítani és bizonyitásfelvételt célzó megkeresések teljesítését az ügyvédek közül kirendelendő birói megbízottakra bizni. Szeptember havában a budapesti m. királyi államrendőrségnek az egyéni szabadság ellen irányzott merénylete rázta fel karunk közvéleményét. E politikai hátterű bünperben a nyomozást teljesítő rendőri hatóság a védőt tanuként megidézte, majd terheltként hallgatta ki, ellene házkutatást teljesített és előzetes letartóztatásba helyezte. A kir. ügyészség a nyomozást megszüntette, mert bűncselekménynek az illető kartárs terhére rótt cselekményben még a nyomai sem forogtak fenn. Az egyéni szabadságnak ily súlyos megsértése már magában véve is felháborító, de fokozta méltó megbotránkozásunkat, hogy egy kartársunkat érte a sérelem, aki a kérdéses ügyben védői hivatásában járt el és közelfekvő az a feltevés, hogy az eljárás célja a védelem érdekében alkotott annak a törvényes biztosítéknak a megkerülése volt. mely szerint a védőnél lévő irományok lefoglalása csakis a vizsgálóbíró által, a védő ellen elrendelt vizsgálat esetében rendelhető el. Az egyéni szabadságnak és a közszabadságok alkotó részét képező védelem biztositékának ily flagrans megsértése világosan reámutat magának az intézménynek a helytelen szervezésére; arra, hogy a nyomozásnak a mai alakjában való fenntartása és a közigazgatási, illetve a rendőri hatóságok által való teljesítés* rendkívüli veszélyeket rejt magában. Nem akarunk ezúttal részletekkel foglalkozni és csak reámutatunk arra, hogy számos eset fordult elő, amelyben a rendőrség hosszas nyomozó eljárást folytatott le, holott a kir. ügyészségnek a pótmagánvádló felebbezésére a biróság által is megerősített felfogása szerint a feljelentés tárgya önmagában sem volt bűncselekmény. Még akkor sem lett volna tehát helye eljárásnak, ha a feljelentés tárgyává tett cselekmény tényleg elkövettetett volna. Sovány vigasz ezzel szemben, ha a rendőrhatóság jóhiszeműségére hivatkozik. Arra, hogy téves volt a jogi álláspontja. Éppen itt van az intézmény egyik szervi hibája. Mert ha a törvény valamely hatóságot ily széles és az egyén szabadságát ennyire érintő jogkörrel ruház fel: ugy gondoskodni kell arról is, hogy a hatósági jogkört kellő előképzettséggel biró személyek gyakorolják és ezzel az ilyformáju tévedéseknek lehetőleg eleje vétessék. Szükséges azonfelül, hogy a nyomozó hatóság teljesen független legyen és itt van a mai rendszernek másik alapvető hibája. Szükségesnek tartanok tehát, hogy a nyomozó hotóságok a közigazgatásiaktól teljesen függetlenittessenek. A bűnvádi perrendtartás megalkotása alkalmával a törvényhozás nem viseltetett elegendő bizalommal a kir. ügyészségek irányában és a törvényjavaslat megváltoztatásával inkábba rendőri hatóságokra bízta azt. ^ Az élet azóta a törvényjavaslat álláspontját igazolta és bár kétségkívül nagy megnyugvást nyújt a nyomozó és vádhatóságnak különböző hatóságokhoz utalása, mégis a mai állapot némi