A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 47. szám - Magyar közjog. A hatályban lévő tételes jogforrások alapján. Írta Márkus Dezső. A magyar törvények Grill-féle kiadása. [Könyvismertetés]

A JOG A kassai kir. törvényszék | L904. november 21-én 9 128/904 polg. szám alatt) F. S. dr. ügyvéd, mint közadós II. F-né szül H. H. M. csődtömeg-gondnoka felperesnek, S. P. dr. ügyvéd által képviselt S. B. alperes ellen, zálogjoghatálvtaianitásra és jár. iránti ügyében következőleg ítélt Felperes keresetének hely adatik s alperes ama jogcselekménye, mely által a kassai kir. törvényszék mint tkvi hatóság 2,784/903. számú végzésével közadós H. F.-né szül. H. M. tulajdonát képező, a kassai 4,173., 182., 3,719., 3,572., 3,444., 4,047., 4 349 4,408/4,419. számú, továbbá az izsáki 1,764. számú t'jkvekben fekvő ingatlanokra 3,000 K. erejéig zálogjogi előjegvzést adott illetve szerzett, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánittatik és az alperes tűrni tartozik, hogy a fennebb megjelölt telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlanokra javára 3,000 K. erejéig előjegyzett zálogjognál ez a körülmény telekkönyvileg feljegyeztessék — köteles továbbá az alperes 343 K. 24 f. perköltséget 15 nap alatt s végrehajtás terhe mellett a felperes csődtömegnek megfizetni. Indokok : A csődtv. 27. §-nak 2. és 3. pontjaira és válasziratilag a 29. !?-ra is alapított keresetében felperes azon az alapon kéri az alperes által szerzett zálogjogi előjegyzést hatálytalanítani, mert I. alperes az előjegyzési kérvény beadásakor 1903. április 17-én tudta, hogy közadós H. F. fizetéseit beszüntette, amennyiben H. F. közadóst előtte való napon, 1903 április Itt . 125.000 K. pénztári hiány miatt le kellett tartóztatni, mihez képest fizetésképtelensége is nyilvánvalóvá lett: a közadós és H. F.: a nő és a férj között pedig oly szoros visszony állott fenn, hogy vagyonukközös volt és az adósság is egyaránt terhelte őket, ugy hogy az egyik házastárs fizetésképtelensége a másik házastársat is fizetésképtelenné tette, a H. T. elfogatásával tehát nejének fizetésképtelensége is beállott és 2. mert alperes oly biztosítást szerzett, melyhez akkor még joga nem volt, sőt egyáltalán nem lehetett, mert a válságos idő alatt szerzett biztosítás csakúgy és akkor nem esik a törvényes rendelkezés alá, ha a hitelező igénye a válságos idő alatt keletkezett szerződésen vagy anyagi jogi törvény rendelkezésén alapszik, ilyennek azonban az alperes által szerzett biztosítás nem tekinthető és 3. mert alperes külön teljes kielégítése csakis a hitelezők megkárosításával járhat, erről pedig alperesnek H. F. elfogatásakor tudnia kellett. A fizetések megszüntetése és az arról való tudomás, megtámadás alapjául csak akkor szolgálhalnak, ha a közadós kereskedő volt, nem kereskedő közadósnak oly jogcselekménynyel azonban, melyek által ígyes hitelezők kielégítést, vagy biztosítást nyertek, a csődt. 27. §-nak 2. pontja alapján sikerrel csak abban az esetben támadhatók meg.ha a kielégítés vagy biztosítás elfogadásakor közadós ellen a csődkérvény már beadatott s erről a hitelező tudomással bírt. Minthogy pedig a felperes, közadósnak kereskedői voltát nem bizonyította és az meg sem is állapitható, minthogy továbbá közadós ellen a csődkérvény a zálogjogi előjegyzés szerzésekor beadva még nem volt, ennélfogva felperes keresetének a csődtörv. 27. i?-nak 2. p. alapján helyt adni nem lehet. De nem volt hely adható a kereseti kérelemnek a csődt. 29. §-a alapján sem, mert a felperes csődtömeggondnok tartozott volna bizonyítani azt a perdöntő ténykörülményt, hogy alperes a közadóssal összejátszva, a hitelezők megkárosítására irányuló célzattal adott, illetve szerzett zálogjogi előjegyzést aközadós ingatlanaira, ezt pedig a felperes tömeggondnok mivel sem bizonyította. A csődtörv. 27. §-nak •>. pontja alapján azonban a keresetnek hely volt adandó, mert a közadós ellen a csődnyitási kérvény 1903. évi április 30-án adatott be, a megtámadott jogcselekmény pedig a kassai ingatlanokat illetően 1903 április 17-én, tehát a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül jött létre, az izsáki ingatlanokra pedig az alperes tényleg csak május 18-án szerzett zálogjogot, hololt a csőd a közadós ellen 1902. május 23-án 14,108 213. p. sz. a nyittatott meg. Tekintettel ezek mellett arra, hogy alperes, amint a zálogjogi előjegyzés ir. kérvényét 1903. évi április 17-én megbízott ügyvédje utján beadta, a H. F. közadós férjének letartóztatásáról, ekként ennek beállott fizetésképtelenségéről tudomást szerzett s azt is tudtul vette, hogy a vagyon: közösségben férjével élő ezen perbeli közadósra is beállott férjének letartóztatásával a fizetésképtelenség, amit egyenkint igazol az a körülmény is, hogy a telekkönyvi bejegyzések szerint közadósra egymás után több rendbeli végrehajtás lett foganatosítva; tekintve, hogy alperes perbeli ügyvédjének tudása ezen perbeli jogcselekmény elbírálásánál a fél tudásával egy tekintet alá esik; tekintve továbbá, hogy az alperes részéről bizonyított azon körülmény, hogy 1903. év április 10—22-ig Bekölcén tartózkodva, Kassáról távol volt, s közadós dolgairól nem is tudhatott, az előbb megállapítottak folytán a jóhiszeműség megállapítására alapul nem szolgálhat — mindezeknél fogva a csődt. 27. §-nak 3. pontja alapján a 29. §-ra is fektetett keresetnek helyt kellett adni és a megtámadott jogcselekményt, de csakis a csődhitelezőkkel szemben — hatálytalannak kellett nyilvánítani s alperest mint pervesztest a prts. 251. §-a alapján a perköltségek megfizetésében is el kellett marasztalni. A kassai kir. ítélőtábla. (1905. évi március hó 13-án 125 1905. P. sz. a.) következő Ítéletet hozott. A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét megfelelő indokaiból és még azért is helybenhagyja; mert még magában véve az a körülménv, hogy alperes a zálogjogi előjegyzési kérvény beadásakor 1903. április hó 17-én, illetve 18-án nem Kassán, hanem Bekölcén (Heves-m.) tartózkodott, a mai fejlett közlekedési s érintkezési visszonvok mellett nem zárja ki, hogy alperes H. F.-nek 1903. évi április hó lö-án történt letartóztatásáról és ezzel kapcsolatosan a letartóztatott és családja vagyoni helyzetének megrendüléséről, az előjegyzési kérvénynek a következő napon történt benyújtásáig tudomással bírhatott, annyival is inkább, mert az alperesnek üzlettársa és családtagjai ama időben is állandóan Kassán tartózkodtak, ahol a letartóztatás azonnal köztudomású ténynyé vált. És akik a per adatai szerint az alperessel távolléte alatt is folyton leveleztek és érintkeztek. Ez alapon tehát az alperes jóhiszeműsége meg nem állapitható. A m. kir. Kúria (1905. évi szeptember 20-án 4,728 905. P sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Mellőzve a másodbiróság ítéletének a per adatai által nem támogatott azt az indokát, hogy alperes Bekölcön való tartózkodása alatta Kassán élő családtagjaival levélileg közlekedett, továbbá az alsóbiróság Ítéletéből átvett ezt az indokot is. hogy közadós férje H. F. letartóztatása tényéből a közadós vagyoni visszonyai ziláltságára is következtetni lehetett; a másodbiróság ítélete a benne felhozott és felhívott egyéb indokok alapján és főleg azért hagyatott helyben, mert az ott kifejtettek szerint alperes oly körülményt fel nem hozott és nem bizonyított, amelynek alapján bizonyítottnak volt volna elfogadható az, hogy neki a zálogjog előjegyzési kérvény beadása idején a közadósnak, a csődt. 27. §. 3. pontja értelmében vélelmezendő, hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt és mert a perben oly körülmény fel nem merült, amely alperes teljes pervesztessége dacára a perköltségnek kölcsönös megszüntetését indokolná. Nem tagadható meg a részvénytársulati alapszabályok bejegyzése azon az alapon, hogy azok értelmében a cégjegyzés érvényessége némely esetben attól van feltételezve, hogy a céget jegyző tisztviselők egyike igazgató-helyettesi címmel legyen felruházva, mert az igazgató-helyettesi cimnek a cégjegyzékbe való bevezetését semmiféle törvényes rendelkezés nem zárja ki (Budapesti kir. tábla 190 \ szeptember 28. 2,593/905 sz. a.) A biztosítási kötvény értelmében a fél annak tőkésítését követelheti, ha a biztosított teljes három évi dijat befizetett. A biztosítottnak ezen jogán az sem változtat, hogy a biztositott a kötvényt a biztositónál kölcsönnel megterhelte s arra a biztositónak zálogjoga van; ezen zálogjog csak arra jogosítja fel a biztositót, hogy a kiállítandó kötvényt kézi zálogul visszatart hassa (A m. kir. Kúria 1905. május 31. 1,275/1904. sz a.) A tözsdebiróság nemcsak arra van feljogosítva, hogy alperesi cégtagnak eskü alatti kihallgatását elrendelje es őt e végből személyes megjelenésre maga elé idézze, hanem arra is, hogy a meg nem jelenésnek a felperesi tényállás valóságára, vagy valótlanságára való befolyását szabadon mérlegelje. (Budapesti kir. tábla 1905. május 23. 1,466/905. sz. a.) Bűnügyekben. Levélnek tekintendő mindazon, bármely alakban szerkesztett olyan írásbeli kérdés vagy értesítés, amely meghatározott személyhez van a küldőtől címezve és akár személyi, akár vagyoni, akár bármely társadalmi ügyre vagy eseményre vonatkozik. A levél ezen fogalmának megfelel a számla is, melyben a harmadik személy a sértettet a részéről eszközölt árumegrendelés eszközléséről, az áruk mennyiségéről s áráról értesiti. Nem szünteti meg a számla levéljellegét az a körülmény sem, hogy az a zárt borítékból kivétetett s mint üzleti adat könyvbe fűzve hosszabb időn át ekként kezeltetett s hogy ezen állatpotában lett vádlott által megszerezve. A budapesti kir. büntető járásbíróság (1904. december 3. 907 7 sz. a. III. 1904). Vádlott F. L, bűnös a F. és T. cég állal panaszolt s a Btk. 327 ütköző, ennek első bekezdése szerint minősülő levéltitok megsértésének vétségében, melyet az által követett el, hogy azon célból, hegy az abban foglalt árakat megtudja, Budapesten 1904. február 1. és május vége közti időben a K. és T. cég által F. és T. céghez zárt borítékban küldött a cég áítal könyvalakba beköttetett s 1904. január 30. 1,859. K-ról kiállított részletes számla birtokába helyezte magát s ezért büntetésül a Btk. 327. §. 1. bek. alapján két napi fogházra és 100 K. pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok : F. és T. mint főmagánvádló F. L. ellen a F. és G. cég tagja ellen a a Btk. 327. §. ütköző levéltitok megsértésének vétsége miatt feljelentést adott be, melyben előadta, hogy a reá nézve üzleti titkot képező s hozzá lepecsételt levélben érkezett számlák közül F. L. egy számlának helyezte magát birtokába, melyei feljelentőnek a K. és fia cég küldött meg a feljelentő által megrendelt árukra vonatkozólag; továbbá, hogy vádlott ezen számlák birtokába azért helyezte magát, hogy tartalmát jogtalanul megtudja, s tekintettel arra, hogy a K. és fia cég neki az árukat a rendesnél alacsonyabb áron szállítja s ezt a körülményt a címzett károsítására használja fel. Vádlott tagadta a büncselekménvt, de azt beismerte, hogy egy alkalommal az íróasztalán talált egy cimzés nélküli borítékot s benne egy számlát talált, melyet a K. és fia cég a F. és T. cégnek küldött s miután a számla megtekintéséből arról győződött meg, hogy a K. és fia cég az árut olcsóbban adja a F. és T. cégnek, mint a vádlottnak, elment a K. és fia céghez s itt emiatt K. Gy.-nak szemrehányást tett. Beismerte, hogv K. Gv. a számlát tőle elkérte, tagadta azon-