A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 47. szám - Magyar közjog. A hatályban lévő tételes jogforrások alapján. Írta Márkus Dezső. A magyar törvények Grill-féle kiadása. [Könyvismertetés]

186 A JOG ingatlant megvettek 188*. okt. í-en,jól tudtak a tlkvi állapotot és különösen azt, hogy [. r. alperesnek C. 1. alatti joga csak feltételesen lett törölve C. (5. alatt, ha tudniillik ÍL r. alperesnek C. ö. alatti alzálogjoga megszűnik. Ez azonban nem szűnt meg még most sem, mert a 600 frt senki által ki nem fizettetett. Az a körülmény, hogy I. r. alperes nem gyakorolta jogát felperesekkel szemben, az érvényesen szerzett alzálogjog megszüntetésére alapul nem szolgálhat. Elévülésről szó nem lehet, mert nem volt mit elintézni, hiszen 1. r. alperes még életében lemondott haszonélvezeti jogáról, mielőtt az ingatlant felperesek megszerezték. Eredeti érvénytelenség sem forog fenn a C. 1. alatti bekebelezéssel szemben, mert P. Balázs és neje Cs. K. Terézia felpereseknek jogelődei okmányszerü kérvénynyel maguk kérelmezték a C. 1. alatti bekebelezés elrendelését. Tulajdonképpen telperesek és 11. r. alperes között mi jogvisszony sem forog fenn. A kereset I. r. alperessel szemben elutasittatott, mert a mezőtúri 6,930. sz. tjkvben Cl. alatt I. r. alperes javára bekebelezett jogok, melyeknek törlésére a kereset főleg irányul, már magának a jogosultnak jóval a kereset beadása előtt, 1887. június hó 4-én beadott törlési engedélyek alapján törölve lettek, miként ezt felperesek beismerték, de a hivatkozott telekjegyzökönyv C 6. alatti bejegyzése is igazolja. Fzek szerint felperesek és l. alperes között a kereset folyamatba tétele óta vitás jogvisszony fenn nem forgott. B. Endre II. r. alperessel szemben elutasitandók voltak felperesek keresetükkel, mert ha elfogadható lenne is felpereseknek azon érvelése, hogy 1 r. alperesnek ( l. alatt bekebelezett haszonélvezeti joga elévült, illetve, hogy C. 1. alatti bekebelezés eredetileg érvénytelen, mert* az esetben is a keresettel szorgalmazott kitörlése a (". I. alatti jogoknak más harmadik személyeknek, tehát II. r. alperesnek kárára akkor szolgálhatna, ha az ellene irányzott kereset azon kérvény benyújtásától számítva, melynek folytán a kitörlendő bekebelezés elrendeltetett, legfeljebb 3 év alatt beadatott; ellenkező esetben ezen harmadik személyek ellen a megtámadott bekebelezés kitörlése illetőleg csak ugy mondható ki, ha ezen harmadik személyek a bekebelezés tekintetében jóhiszemben nincsenek ; miként ezekre nézve a tlkvi rendtartás 150. §-a határozottan intézkedik. Már pedig a C. 5. alatti alzálogjog bekebelezése az 1887. évi június hó 7-én történt, a még 1887. évi február hó 19-én kiállított kötelezvény alapján, a kereset pedig beadatott 1891. évi október hó 31-én, illetve a törlési per feljegyzésére vonatkozó tjkvben eszközöltetett 1891. okt. 18-án, vagyis 3 éven belől a C. 5. alatti alzálogjogok kitörlése keresettel megtámadva nem lett. Azt a körülményt, hogy II. r. alperes a C. 1. alatti bekebelezést illetőleg nem lett volna jóhiszemben alzálogának szerzésekor, felperesek nem is állították, annál kevésbbé igazolták. Nem fogadható el egyébiránt felpereseknek azon okoskodása sem, hogy I. r. alperesnek C. 1. alatt bekebelezett haszonélvezeti joga elévült, mivel azt sohasem gyakorolta, mert a tlkvi jogok 3-ik személyekkel szemben mindaddig fennállóknak tekintendők, mig azok tlkvileg bekebelezve, vagy előjegyezve vannak, máskülönben a tikvek hitele megrendülne. Felperesek a C. alatti bekebelezés érvénytelenségére irányuló indokolása sem fogadható el, mert a tlkvi bekebelezés érvénytelensége folytán indított perben csak magának a bekebelezés érvényességének kérdése lévén eldöntendő, az annak alapul szolgáló okirat érvényessége s illetve az abból folyó kötelezettségek nem képezhetik a per tárgyát. ,A bekebelezés érvényessége meg nem támadható, mert az okmányszerü kérvény alapján felperesek jogelődeinek kérelmére rendeltetett el. Avval sem védekezhetnek felperesek, hogy a C. alatti bejegyzés alapját képező okirat ellentétben van a bejegyzéssel; mert szabály, hogy a tlkvi bejegyzés hatálya a tlkvben történt bejegyzés szerint bírálandó meg s a bejegyzés tartalma határoz. Nyilvánvaló a fentebb előterjesztettekből, hogy II. r. alperes alzálogjogát egy tlkkvileg hatályában érvényesen fennálló bekebelezett jogra vezette jóhiszemüleg és hogy ezen alzálogjoga a bekebelezéstől számítva 3 éven belül keresettel megtámadva nem lett ; nyilvánvaló, hogy az alzálogjoggal biztosított követelése II. r. alperesnek nem szűnt meg; nincsen tehát semmi ok annak törlésére. Annak birálgatása, hogy II. r. elperes miképpen fogja érvényesíteni alzálogjogát, jelen per keretébe nem tartozik, éppen ezért a 13,509/P. 97. sz. a. bemutatott kúriai itélet, a kereset megítélésére alapul elfogadható nem volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1900. okt. 30. 1,007/900, P. sz.) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság íteletét I-ső r. alperesre vonatkozólag és annyiban, amennyiben az elsőbiróság a másodrendű alperes perirataiban használt és felperesek által sértőknek talált kifejezések megtorlása iránt nem intézkedett, helybenhagyja, a II. rendű alperesre vonatkozólag pedig azt megváltoztatja s Il-od r. alperest annak tűrésére kötelezi, hogy felperesek a mezőtúri 6,930. számú tkvi betétben A -f- 2. sorsz. 5,967/138/b. hrsz. a. felvett ingatlanra C. 5. alatt bekebelezett zálogjogot az összes vonatkozó további bejegyzésekkel és a C. 14. alatti perfeljegyzéssel együtt, ezen itélet alapján s ennek jogerőre emelkedése után az illetékes tkvi hatóságnál kitöröltessék. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét a kir. ítélőtábla I. r. alperesre vonatkozólag indokainál fogva, annyiban pedig, amennyiben az az elsőbiróság a Il-od r. alperesek perirataiban használt, felperesek által sértőknek talált kifejezések megtorlása iránt nem intézkedett, azért hagyta helyben, mert a bírósághoz intézett beadványban előforduló sértő kifejezések megtorlása iránt az illető bíróság által további intézkedés akkor teendő, illetve az íratok az 1887. évi XXXVIII. t.-c. 38. §-a értelmében az ügyvéd fegyelmi bíróságához akkor teendők át, mikor az ügyvéd a sértő kifejezéseket meghatalmazotti minőségében használta. Il-od rendű ajperes pedig, aki ügyvéd, a perben nem meghatalmazotti minőségben, hanem mint saját személyében perbe vont fél járt el. Ami az elsőbiróság ítéletének lí-od r. alperesre vonatkozó érdemi részét illeti, ezt a kir. ítélőtábla azért változtatta meg s Il-od r. alperest a javára a mezőtúri 0,93 >. számú tjkvben C ü. a. bekebelezett zálogjog kitörlésének türézére azért kötelezte, mert az emiitett számú tjkvben Cs. K. Imre javára C 1. alatt bekebelezett haszonélvezeti jog, amelyre II. r. alperesek zálogjoga C. 5. alattinál felülkebeleztetett, Cs. K. Imrének 1887. évi június 4-én kelt törlési nyilatkozata alapján C. 6 alatt kitöröltetett és Így a szóban forgó haszonélvezel attól a naptól megszűntnek, következésképp a zálogtárgy elenyészettnek tekintendő ; a zálogtárgy elenyészésévei pedig maga a zálogjog is megszűnik, ily körülmények közt Il-od rendű alperes, mint Cs. K. Imre hitelezője megszűntnek tekintendő zálogjogának nyilvánkönyvi fenntartását nem igényelheti s jogot legföllebb a kitörlés előtti időből esetleg fennmaradt követeléseire érvényesíthetne ; ily körülmények fenmaradását nem is állította. Felperesek arra való felhatalmazása, hogy a kitörlést közvetlenül az illetékes tkvi hatóságnál kérhessék, a tkvi rendelet 151. §-án alapszik. A perköltséget felperesek és a pervesztes Il-od r. alperes közt a kir. ítélőtábla az J868 : LIV. t.-c. 231. §-a értelmében a per körülményeinél fogva és főleg azért szüntette meg, mert Il-od r. alperes bekebelezett zálogjogának fennállását a per adatai szerint jóhiszemüleg védelmezte. A m. kir. Kúria (1901. dec. 18.1894/G. 1901. sz.) következő ítéletet hozott. A másodbiróság ítélete nem felebezett részében érintetlenül, abban a felebezett részében pedig, mely szerint másodrendű alperes annak tűrésére köteleztetett, hogy felperesek a mezőtúri 6,930. számú teiekjegyzőkönyvi betétben A + 2. sor. 15,967/134/b. hr. szám alatt felvett ingatlanra C. ő. alatt bekebelezett zálogjogot az összes vonatkozó további bejegyzésekkel kitöröltethessék, helyben hagyatik azért: mert a jelen perhez beszerzett telekkönyvi iratok, nevezetesen az 1880. évi január 20-án 141. számú kérvényhez 2 ' . alatt mellékelt nyilatkozat tartalmának egyedül helyes magyarázata szerint, Cs. K. I. javára az életfogytiglani lakás és tartás köttetett ki. Minthogy pedig ezen kikötéssel Cs. K. Imre oly személyhez kötött jogot szerzett, melyre a törvény szerint további nyilvánkönyvi zálogjog nem szerezhető, ennélfogva a tkvi rdts 62. §-a szerint, helyesen cselekedett a másodbiróság akkor, amikor az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a mezőtúri 6,930. sz. tlkvi betétben foglalt ingatlanokra C. ">. alatt bekebelezett zálogjogot kitöröltetni rendelte. A követelésnek pusztán engedményezése annak kielégítés által való megszűnését nem bizonyítja, sőt még törvényes vélelmet sem állapit meg arra nézve, hogy az engedményes a követelést kielégítette. (A m kir. Kúria 19Ü5. szeptember 26. 9,022/904 sz. a.) A tárgyaláson megjelent alperestársaknak az a védekezése, hogy ők az illető adóslevelet ki nem állították, a kölcsönösszeget meg nem kapták, a kölcsönösszeg visszafizetésére kötelezettséget nem vállaltak, az adóslevél nyelvét nem értik, az adóslevél nekik általuk értett nyelven meg nem magyaráztatott és hogy ők a házról-házra aláirás végett hordott adóslevelet megtévesztve és megfélemlítve mint olyant állították ki, aminek tartalmát nem ismerték, hanem nekik akként magyarázták meg, hogy az egy kérvény, csak az ö személyükre vonatkozik és a meg nem jelent alperesekre nem bír jelentőséggel. (Kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság 1905. február 10. G. H45/901. sz. a.) Már magában véve az a körülmény, hogy akkor, — amidőn a közeli rokonok, különösen ház stársak, között oly átruházási jogügylet létesült, mely által az á luházó vagyona annak hitelezői elől elvonatik, — az átruházó tartozása már íennállott, azt a vélelmet állapítja meg, hogy az azzal szerződő rokon vagy házastárs ugy a követelés fennállásáról, mint magának az adósnak a hitelezői megkárosítására irányuló szándékáról tudomással birt; s így a kérdéses jogügylet a jóhiszemű hitelezővel szemben, bármi címen köttetett is, hatálytalan és ezzel a vélelemmel szemben annak bizonyítása, hogy az említettekről a rokon vagy a házastársnak tudomása nem volt, ezt terheli. (Kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság 190.;. április 29 I. G 726,901. sz. a i Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Magában véve az a körülmény, hogy alperes a zálogjogi előjegyzési kérvény beadásakor 1903. április hó 17-én, illetve 18-án nem Kassán tartózkodott, a mai fejlett közlekedés s érintkezési visszonyok mellett nem zárja ki, hogy az alperes letartóztatásáról és ezzel kapcsolatosan a letartóztatott és családja vagyoni helyzetének megrendüléséről, az előjegyzési kérvénynek a következő napon történt benyújtásáig tudomással bírhatott, annyival is inkább, mert az alperesnek üzlettársa és családtagjai amaz időben is állandóan Kassán tartózkodtak, ahol a letartóztatás azonnal köztudomású ténynyé vált. Alperes oly körülményt fel nem hozott és nem bizonyított, amelynek alapján bizonyítottnak volt volna elfogadható az, hogy neki a zálogjogelőjegyzési kérvény beadása idején a közadósnak, a csődt. 27. §. 3 pontja értelmében vélelmezendő, hitelezőket kárositó szándékáról tudomása nem volt.