A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 47. szám - Magyar közjog. A hatályban lévő tételes jogforrások alapján. Írta Márkus Dezső. A magyar törvények Grill-féle kiadása. [Könyvismertetés]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 47. számához. Budapest, 1905. november lí>. Köztörvényi ügyekben. Felperes által is beismert az a tény, hogy felperes az ingóinak és ruhainak visszavitele nélkül hozzá visszatérő alperest az általa eltávozásakor elvitt ingóságoknak visszahozatalára felszólította, felperes részéről az életközösség folytatása megtagadásának s alperes erre irányuló szándéka visszautasításának annál kevesbbé tekinthető, mert felperes azt is kijelentette alperesnek, hogy nála maradhat s csak az volt vitás, hogy az alperes által elvitt tárgyakat felperes házához, melyikök hozza viszsza. Ellenkezőleg alperesnek abból az eljárásából, hogy felperesnél az általa elvitt tárgyak és ruházata nélkül jelent meg s onnan minden igazolható ok nélkül azonnal eltávozott, az tűnik ki hogy alperes az életközösséget felperessel helyreállítani komolyan nem szándékozott. A brassói kir. törvényszék (1904. évi december hó 22-én 8,500 sz. a.)B. I). ügyvéd által képviselt W. J. felperesnek, személyesen eljárt M. K alperes ellen, házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok. A kir. törvényszék a házasfelek által a különválás körülményeire nézve hivatkozott két előző válóper irataiból azt a tényállást állapította meg, hogy alperes felperest (férjét) 1899. évi október 20-án, ennek beleegyezésével hagyta el, hogy magát anyjánál gyógyíttassa, hogy peresfelek azóta állandóan különválva ilnek és perben állottak, hogy felperes újból bíróilag nejét az életközösség visszaállítására kötelezni kérte és alperesnő az e célra a jelen per megindítását megelőzően kiszabott határidőn belül sikertelen kísérletet tett. mert felperes neje visszafogadását a hozomány-igéret beváltásához kötötte. E tényalapon kérte felperes az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontjára alapított keresettel a házasságnak alperes hibájából leendő felbontását. Feiek közt a tényállásból csak az vitás, hogy felperes a nejét megjelenésekor visszafogadni vonakodott-e vagy sem? Felperes szerint ő utasította nejét, hogy a szobába menjen, mert ő (felperes) az istállóban el van foglalva. De G. M. és B. P. esküdtek szerint felperes nejét egyszersmind holmija felől kérdezte, melyet ő el nem hozathat. E tanuk egyúttal azt is vallották, mit részben felperes is beismer, hogy felek egy tehén és készpénz felett veszekedtek és azért köztük jelenlétükben megegyezés létre nem jött. Ez támogatja alperesnek ama védekezését, hogy férje egy neki állítólag hozományul ígért tehénnek és alperes által betegségére elköltött 50 frt nászajándék előzetes átadásától tette alperes visszafogadását függővé. Minthogy felperes nem lehetett jogosítva, hogy az életközösséget visszautasítani hajlandó neje visszavételét ily vagyoni feltételektől függővé tegye és eszerint alperes a bírói felhívásnak hibájából nem tehetett eleget, de alperessel szemben a jogos ok nélküli eltávozás esete sem állapitható meg : felperest a hivatkozott törvényszakasz szerint kivánt jogalap hiányában el kellett utasítani. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1905. évi február hó 22. 585. sz. a.) következőleg itélt : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és a felek között Höltövényen az áll. anyakönyvvezető előtt 1899. évi szeptember hó 3-án megkötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján felbontja, alperest az idézett t.-c. 8"). £-ának első tétele alapján vétkesnek nyilvánítja. Indokok : Felperes a házasságnak felbontását az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján kérte. Az ugyané felek között házasság felbontása iránt folyamatban volt korábbi pereknek beszerzett s a felek által is megtekintett irataiból az a tényállás tűnik ki, hogy az 1899. évi október vége óta különélő felek közül a jelenlegi felperest, a mostani alapon, 1902. évi április hó 23-án 4,272. sz. a. megindított keresetével, a bíróság 1902. évi augusztus hó 30-án 7,590. sz. a. kelt jogerős ítéletével elutasította és hog> a jelenlegi alperes felperes ellen, az 1894. évi XXXI. t.-c. 78. §. és 80. §. a) pontja alapján 1903. évi augusztus hó 12-én 7,349. sz. a. indított keresetétől, a tárgyalás és bizonyítás foganatosítása után elállott s ennek következtében a bíróság e pert 1904. évi március 9-én 1,493. sz. alatt kelt végzésével letettnek nyilvánította. Felperesnek az emiitett perben évek előtt történt elutasítása azonban, nem szolgál akadályul arra nézve, hogy habár az elutasító ítélet indokai szerint alperes őt nem jogos indok nélkül hagyta el, felperes alperest a változott életvisszonyokra való tekintettel az életközösségnek helreállitására bíróságilag (elhívja, annál kevésbbé mert az említett elutasító Ítélet indokaiban felhozott az a ténykörülmény, hogy alperes felperesnek beleegyezésével távozott el az akkor külföldön volt közös lakásból, nem tekinthető olyan hatályúnak, a mely az életközösség megszakításának a házasság céljával ellenkező véglegességét indokolhatná. Alperes a jelenlegi perben védelméül csupán azt hozta fel. hogy ő az életközösség helyreállítását meghagyó bírósági határozatban kitett határidőben visszatért felpereshez, de ez őt vissza nem fogadta s ez okból nem volt az életközösség részéről helyreállítható. Az ennek bizonyítására alperes által felhívott G. M. és B. P tanuk vallomásából a felperes által megtagadott kérdéses ténykörülmény azonban meg nem állapitható. Ugyanis a nevezett tanuk emiitik ugyan, hogy a felek között akkor, midőn az ő kíséretük mellett alperes felpereshez visszament, volt szó egy tehénnek alperes részéről felpereshez való viteléről s más vagyonjogi kérdésekről is, de a tanuknak eltávozásakor alperes felperesnél maradt. E tanuknak vallomásával megegyezően, felperes által is beismert az a tény pedig, hogy felperes az ingóinak és ruháinak visszavitele nélkül hozzá visszatérő alperest az általa eltávozásakor elvitt ingóságoknak visszahozatalára felszólította, felperes részéről az életközösség folytatása megtagadásának s alperes erre irányuló szándéka visszautasításának annál, kevésbbé tekinthető, mert a tanuk vallomásai szerint felperes azt is kijelentette alperesnek, hogy nála maradhat, s csak az volt vitás, hogy az alperes által elvitt tárgyakat, felperes házához melyikök hozza vissza. Ellenkezőleg alperesnek abból az eljárásából, hogy felperesnél az általa elvitt tárgyak és ruházata nélkül jelent meg s onnan miden igazolható ok nélkül azonnal eltávozott, tekintettel a korábban általa felperes ellen indított bontóper adataira is, az tűnik ki, hogy alperes az életközösséget felperessel helyreállítani komolyan nem szándékozott, hanem, amint a tanúkihallgatás után nyilván ki is jelentette, kész a házasság felbontására, ha annak költségét felperes viseli. Mindezeknél fogva a felek házasságát a keresethez képest fel kellett bontani s az arra okot szolgáltató alperest vétkesnek kellett nyilvánítani. A m. kir. Kúria (1905. szeptember 20-án 3.039 sz. a.) következőleg itélt : A másodbiróság ítéletének nem felebbezett és hivatalból való megvizsgálást nem igénylő része érintetlenül hagyatván, a házasság felbontását tárgyazó, hivatalból megvizsgált rendelkezése a H. T. 85. §-ának megfelelő azzal a kiegészítéssel, hogy a házasság az alperes hibájából bontatik fel, az abban vonatkozólag felhozott indokok alapján helyben hagyatik. Haszonélvező javára az életfogytiglani lakás és tartás köttetett ki. Minthogy pedig ezen kikötéssel oly személyhez kötött jogot szerzett, melyre a törvény szerint további nyilvánkvi zálogjog nem szerezhető, ennélfogva a tkvi rdts 62. §-a szerint helyesen cselekedett a másodbiróság akkor, amikor a zálogjogot kitöröltetni rendelte. A szolnoki kir. tszék (1899. dec. lb\ 13,268/P. 899. sz.). Szilassy Pál ügyv. által képv. K. Gergely és neje T. Julianna mezőtúri lakos felperesnek, nem védekezett Cs. K. Imre és védekezett B. Endre ügyv. mezőtúri lakos alperes ellen, telekki jogok törlése s jár. iránti rendes perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel mindkét alperes ellenében elutasittatnak. Indokok . Felperesek keresetükben és a 14,984/P. 891. sz. kérvényben a következőket adták elő. A mezőtúri 6,930. sz. tjkvben. A -f- 2. rdszámu ingatlannak felperesek tlkvi tulajdonosai. Ezen ingatlanra a C) 1. a. I. r. alperesnek holtiglani haszonélvezeti joga volt bekebelezve s ezen haszonélvezeti jogra C 5. a. II. r. alperes 60O frt erejéig alzálogjogot szerzett. Az Á. 1. alatti nyilatkozat s törlési engedély alapján I. r. alperesnek C. 1. alatti haszonélvezeti joga C. 0. a. az alzálogjog törlésétől függő joghatálylyal töröltetett. Minthogy azonban I. r. alperes az ingatlanok tényleges haszonélvezetében sohasem volt, hanem miként az A. I. alatti igazolja, csak lakásban és tartásban részesült, minthogy az ingatlant 1887. évi okt. hó 7-étől kezdve egész addig, míg 1891. évi jun. hó 9-én II. r. alperes végrehajtás utján zárgondnoki kezelés alá nem adta, folytonosan felperesek használták s soha semmiféle kötelezettséget nem teljesítettek 1. r. alperes javára a C. 1. alatti bejegyzés alapján. Minthogy ezek szerint a C. 1. alatti I. r. alperes javára bekebelezett jog a tlkvileg jogosultra nézve elévült, arra további jogok érvényesen szerezhetők nem voltak. Minthogy a tlkvi rendtartás 67. §-a szerint bekebelezések és előjegyzések csak eredeti okiratok alapján történhetnek, a C. 1. alatti bekebelezés pedig nem ily okirat alapján történt és így már eredetileg érvénytelen: kérték a C. 1. alatti bekebelezést elévülés s eredeti érvénytelenség címén feltétlenül törölni, valamint törölni kérték a C. 5. alatt bekebelezett alzálogjogot is, mint nem érvényes jogra szerzettet, ugy az erre történt feljegyzéseket. I. r. alperes nem védekezett; B. Endre II. reodü alperes elutasítani kérte a keresetet, mert midőn felperesek az