A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Franciaország munkástörvényei

182 A JOG Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Vevő csak akkor tartozik az áru ama részét, mely a kikötött vagy törvényes minőségnek megfelel, megtartani, ha a megosztás, illetve elválasztás nagyobb fáradság nélkül lehetséges. Felperes több ezer dugót szállított az alperesnek, melyből a sze ződésnek megfelelő rész kiválasztása alperesre nézve, nehézséggel, fáradsággal járt volna ; alperes jogosan kifogásolta az egész mennyiséget, illetve joga volt az ügylettől az egész mennyiségre nézve elállani, következőleg felperes a kereseti vételárat az alperestől alaptalanul követelte. A bpesti VII. ker. kir. járásbíróság (1905. június 8-án 1904. Sp. IV. 1,707. sz. a.) Káldor Ede dr. ügyvéd által képviselt K. Emil felperesnek, Berger Mór dr. ügyvéd általt képviselt H. Sándor alperes ellen 42 kor. s jár. iránt folyamatba tett sommás perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek 34 K. 70 f. tökét, annak 1904. november hó 2-tóljáró 5%-os kamatát és 75 K 52 f. perköltséget 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, tekintet nélkül a felebbvitelre, megfizetni. Keresetének többi részével felperes elutasittatik. Indokok: I. Felperes meg- és átvett dugóáruk vételára fejében keresetet inditott alperes ellen 42 K. töke és annak jár. ir. Alperes kérte a kétesét elutasítását, mert felperestől felül gömbölyű, alul hegyes, literes és félliteres üvegekre való dugókat rendelt, felperes pedig e helyett 60°/0 törmeléket 40?/o négyszögű dugókat küldött, minélfogva az árut előbb szóval, majd a 2. sz. a. postai vevény szerint írásban is felperes rendelkezésérc bocsátotta. Felperes utóbb előadta, hogy a dugók megrendelése minta szerinti és a minta alperesnél maradt, mit alperes tagadott. A b Íróság elrendelte az alperes által felhívott tanuk felperes eljárt közegének, majd alperes kérelmére ennek eskü alatti kihallgatását és az ingók szakértői megvizsgálását. II. Ügydöntő tényállásként a következők derültek ki. A megrendelést alperes Z. Ignác felp. ügynöknél tette akként, mint ez a 3. sz. a. megrendelő jegyből kitűnik. Alperes hegyes szeszes dugót vásárolt ezrenként 1 K. 40 f. árban. Felperes ügynöke a megrendeléskor alperesnek mintát is mutatott, melyet azonban magával vitt és mely jelenleg nincs már birtokában. (Z. Ignác vallomása a 3. sz. a.-ból.) Alperes a dugókat felperes rendelkezésére bocsátotta (2. sz. a.), de felperes ezt el nem fogadta. (Peres felek egyező előadása.) Felperes 1904 decemberben alperesnek azon ajánlatot tette, hogy követeléséből, tekintettel arra, hogy a dugók nem egészen jók és hogy a pert ki akarja kerülni, 20%-ot enged, de alperes ebbe bele nem egyezett. (B. Miklós tanú előadásából.) Az alperes által felperesnek visszaküldött dugók szakértői megvizsgálásánál kitűnt, hogy azok nem üvegekhez használhatók, hegyes, silányabb minőségű, rosszul dolgozott, gépvágással ellátott dugók, melyek hossza 8Va— 9 vonal, vastagsága a felső részen 7Va—8 vonal, alsó részén 6Va vonal. A dugók közül 15° u részint törmelékes, részint lapos, hézagos és kérges és mint ilyen dugaszolási célra alkalmatlan. E 15°/0 a többi dugók közül eltávolítható s ennek foganatba vétele után a használható dugók ára 1 K. 40 f.-rel (ezrenkint) megfelelőnek találtatott. A megvizsgált dugókhoz hasonló minőségűek csupán helyi forgalomban alkalmaztatnak és ezeknél a vágás kidolgozása a forgalomban nem szokott szerepet játszani; a forgalomban szokásos. III. A peres felek között létesült ügyletet mustra szerinti vételnek minősíteni nem lehetett. Minthogy ugyanis felperes ügynöke a 3. sz. a.-ban mintától függetlenül vette fel a megrendelést, minthogy alperes az abban foglaltaktól eltérő feltételeket nem szabott, minthogy tehát a felperes által felmutatott dugók csupán alj), tájékoztatására szolgálhatnak, jelen perben kizárólag az volt eldöntendő, vájjon a felperes által szállított dugók peres felek megállapodásának, illetve a 3 sz. a.-nak mennyiben feleltek meg A szakértő kellőkép indokolt véleményét a bíróság elfogadta és ez alapon megállapítottnak vette, hogy felperes 85% megfelelő és 15°/u szerződésellenes dugókat szállított. Minthogy azonban a 15°/0 a többi dugótól kiválasztható, minthogy a dugók egyenként használtatnak a szeszüvegek töltésére : minthogy ezért a szolgáltatást alperes részéről feloszthatónak kellett tekinteni ; minthogy alperes ennek folytán a keresk. törv. 358. §-a szerint kizárólag a nem kellőképen teljesített rész tekintetében állhatott volna el; minthogy ezzel szemben az egész ügyletre vonatkozó elállása, illetve az összes dugók rendelkezésre bocsátása annál is inkább alaptalan, mert felperes a per folyama alatt késznek nyilatkozott 25°Vnyi, tehát az alkalmazhatatlan dugók értékét meghaladó árengedményre, alperest az idézett, valamint a keresk. törv. 345. §. 2. bekezdése szerint a megfelelőknek talált dugók vételárában, valamint annak a szállítástól járó törvényes kamataiban el kellett marasztalni. Ezt meghaladó keresetével felperes elutasittatott, mert alperes eljárása az áru 15%-ára jogosult volt. S. László és S. Zsigmond tanuk a megrendelés körülményeiről nem tudtak, egyéb előadásuk pedig szakéi tői vélemény által pontosabban állapíttatott meg, minek folytán vallomásuk a ténymegállapítás alapjául nem szolgálhatott. Felperesnek B. Miklós előtt tett kijelentése joglemondást nem képezhet, miért is e tanú vallomása a kereset elutasítását nem eredményezhette. A szakértő mindkét fél kérelmére alkalmaztatott, ennélfogva a dugók minőségére előterjesztett véleménye, mely az összes vitás körülményeket ölelte fel, valónak volt elfogadandó. A dugók azonossága ellen alperes a szemle megtartásakor kifogást nem tett, miért is erre vonatkozó utólagos előadása mellőztetett. Z. Ignác felperes ügynökeként járt el, azért vallomása az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében, mint ügyfélvallomás mérlegeltetett. Ily alapon alperessel szemben a tanú volt megesketendő, mert előadása az alperes által becsatolt 3. sz. a.-val valószinüsittetett és mert azon alperesi állításra, hogy a megrendelés felül gömbölyű és csupán alul hegyes dugókra és pedig az alperes által felmutatott minta szerint történt, alperest kellett a bizonyító félnek tekinteni és igy Z. Ignácot, mint annak ellenfelét megesketni. Minthogy a perre alperes adott okot, minthogy felperes a szakértői szemle előtt, az első tárgyalás megtartása után módot adott alperesnek, hogy jogának megfelelően, csupán a használható dugókat dijazza, minthogy igy alperest kellett a perköltség nagyobb részének okozójaként venni, az 1893 : XVIII. t.-c. 110. §-a alapján, alperes volt a költségek megfelelő arányában elmarasztalandó. A végrehajthatóság az 1803 : XVIII. t.-c. 117. pontján az ügyvédi munkadíj megállapítása az 1.868.: LIV, t.-c. 252. §-án alapszik. A bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa (1905. szept. 30. napján 1905. E. 347. sz.) következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, az elsőbiróság ítéletének megtámadott azt a részét, melylyel alperes 35 K. 70 f. tőke, ezután 1904. november 2-tól járó 5»/0 kamatai és 75 K. 52 f. perköltség fizetésére köteleztetett, megváltoztatja, felperest keresetével egészen elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 49 K. perbeli és 12 K. 60 f. felülvizsgálati költséget fizessen Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint a kereseti dugók 85"/o-a megfelelő, 15o,'0-a pedig szerződésellenes minőségű volt. E tényállás mellett alapos alperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy az elsőbiróság jogszabályt sértett annak kimondása által, hogy alperesnek az egész szállítóit mennyiségre nézve az ügylettői elállnia joga nem volt, sőt a megfelelő minőségű 85° <> vételárának megfizetésére kötelezte. Az elsőbiróság ugyanis tévesen hivatkozik a K. T. 358. §-ra, mely a több részben teljesíthető szerződésekről szól s amely csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a szerződés már részben teljesíttetett és elfogadtatott, de nem vonatkozik arra az esetre, ha az eladó egyszerre részben megfelelő, részben szerződésellenes árut szállított. Ily esetre az a szabály áll, hogy a vevő csak akkor tartozik az áru ama részét, mely a kikötött vagy törvényes minőségnek megfelel, megtartani, ha a megosztás, illetve elválasztás nagyobb fáradság nélkül lehetséges. Minthogy tehát a tényállásból kitűnik, hogy a jelen esetben felperes több ezer dugót szállított az alperesnek, melyből a szerződésnek megfelelő rész kiválasztása alperesre nézve nehézséggel, fáradsággal járt volna, alperes jogosan kifogásolta az egész mennyiséget, illetve joga volt az ügylettől az egész mennyiségre nézve elállani, következőleg felperes a kereseti vételárat az alperestől alaptalanul követelte. Ezeknél fogva alperes felülvizsgálati kérelmének a S. E. T. 185. §. a) pontja alapján helyt adni és az elsőbiróság ítéletének megtámadott részét megváltoztatva, felperest keresetével egészen elutasítani és mint vesztest a S. E. T. 109. és 168. §§. értelmében a per és a sikeres felülvizsgálati költségek viselésére kötelezni kellett. A kereskedelmi könyvekkel való bizonyítást, ideértve az eljárás módiát is, a keresk. törvénynek 31 36. §-ai és a prdts 173 178. §-ai melyek a S. E. 75. és 80. tj-ai szerint fenntartattak, szabályozzák, még pedig a2 okiratokkal való bizonyítás szabályaitól teljesen eltérőleg ; a prdtsnak a közös okirat felmutatása iránti aikeresetről intézkedő 188. í?-a tehát, mely az okiratokkal való bizonyításnak egy külön nemét állapítja még, a keresk. könyvekkel való bizonyítás esetében nem alkalmazható ; ilyen alkereset tehát örökösödési perben sem indítható. A bpesti kir. tszék. (1904. november 30-án, 39,327. sz.) az A. S. és fiai cégnek 1881. dec. hó 12-étől 1898. év végéig vezetett üzleti könyveit, nevezetesen a főkönyveket, journalokat, pénztárkönyveket, leltárokat és mérlegeket a peres felek közt közös okiratoknak mondja ki s kötelezi az alpereseket, hogy ezeket az okiratokat 15 nap alatt a bíróságnál mutassák be stb. Indokok: Igaz ugyan, hogy a felek között a néhai A. Salamon hagyatékára vonatkozólag létrejött osztályegyességek a feleknek a hagyatékra vonatkozó jogvisszonyait kimeritőleg szabályozzák, valamint, hogy néhai A. Salamon végrendeletei értelmében felperesek, mint hagyományosok az örökösökül kinevezett alperesektől csak a végrendeletekben meghatározott pénzösszegeket követelhetnék; minthogy azonban felperesek a jelen perben ugy